Új Szó, 2008. április (61. évfolyam, 76-101. szám)
2008-04-12 / 86. szám, szombat
14 Szalon ÚJ SZÓ 2008. ÁPRILIS 12. www’ujszo.com ZENE A SZALONBAN „A mélabú gyógyító flastroma” CSEHY ZOLTÁN Q/axázitülzö ox CaxounÉ zxízaáLo XíjlÍECj dl Imre Németh vocal Juraj Struhárik laute, Agnesa Ferienčíková spinet, Zsolt Homoki laute & RENAISSANCE CONSORT directed by: Albert Pálinkás A szellemességéről méltán híres Abraham de Santa Clara írja a zene bolondjairól (is) szóló traktátusában: „...ezerszer is üdv neked, dicsérendő, bájos, művészi, pompás, fennkölt és kellemetes Musicám! (...) Te szabad és vidám művészet vagy, a mennyországnak egy darabja, a mélabú gyógyító flastroma, a kedélyek megbékí- tője, az áhítat ösztökélője, az egyházak kincse, az angyalok műve, az öregek vigasztalója, a fiatalok gyönyörűsége vagy.” E ragyogó metaforák rendszerébe illeszkedik a Németh Imre és Pálinkás Albert vezette Renaissance Consort új cd-jének metaforája is, mely szerint a zene varázstükör. A varázstükör gyakorlatilag átjárást biztosít világok között: visszavezet multikulturális régiónk zenei múltjának rejtett tükörtermeibe, ahol a „dicsérendő, bájos, művészi, pompás, fennkölt és kellemetes” régi zene ezeregy arca ragyog fel. A lemez zenéjének java része a Tabulatura Vietoris saeculi XVII. (vagy magyar nevén általában Vi- etórisz-kódexként emlegetett, 1680 tájára datált mű) új életre csalt zenei anyagából származik. A kódex magyar, szlovák és latin nyelvű zenei anyaga felbecsülhetetlen érték, noha, ahogy Varga Imre írja, a lejegyzés kezdetlegesnek minősíthető, hiszen a több szakaszba rendezett anyag „nagyrészt kétszólamú virginálátirat- ban, tabulatúrás írással” maradt ránk, konkrétan a német Ammer- bach-féle lejegyzésben. (A tabulatúrás írás nem hangjegyekkel, hanem számokkal, betűkkel és egyéb jelekkel dolgozik, ami kétségtelenül megnehezíti a dallam önazonosságának gyakorlati kinyerését az előadó számára, hiszen pl. a ritmusjelzés olykor hanyag vagy hiányzik.) A kódex Fe- renczi Ilona és Marta Hulková, valamint a Szlovák és a Magyar Tudományos Akadémia közös tevékenységének köszönhetően 1986-ban modem kiadásban is megjelent Pozsonyban. A késő reneszánsz hangzásvilágának számos szépségét megjelenítő, a cd-n hallható világi dalok nemcsak a zenei gondolat nemes egyszerűségéből fakadó eleganciájukkal bűvölik el a hallgatót, hanem a kiválasztott szövegek pazar költői szépségeivel is: Németh Imre fokozottan ügyel arra, hogy e kettősség harmonikus jelenléte mindvégi érzékelhető legyen, előadásmódjának közvetlensége képes élővé, maivá varázsolni a maga történetiségébe kövülni olyannyira hajlamos hagyományt. Elhiteti velünk, sőt meggyőz róla, hogy a korabeli Magyarország sokszólamú zenekultúrája felfedezésre érdemes terep. Már csak annál inkább is, mivel aki a régi költészetet tanulmányozza, nem mehet el süket fülekkel a versekhez rendelt zene mellett sem: az énekvers uralmát nálunk csak meglehetősen későn döntötte meg a szövegvers. A zene ignorá- lása a régi magyar irodalomban óriási vétség, s nemegyszer vezetett szerencsétlen vagy meddő verstani, műfaj-poétikai vitákhoz, értelmezésbeli galibákhoz. Az Égő lángban forog szívem kezdetű dal varázsát pl. a szerelmi kín manierista karakterű megjelenítésének szenvedélyes túlzásai, illetve a szerelmes élet-halál közt lebegő bizonytalanságának paradox kifejeződése adja. Az Ó kedves fülemülécske becézgető, allegorikus nyelvéhez érzéki zene társul, a Ritka kertben kezdetű, leleményes előadásban hallható dal pedig szellemes, pazar hangszerelésével tűnik ki a cd anyagából. A bujdosás és a szerelmi aggodalom Balassi-karakterű megnyilvánulása a Hová készülsz szívem kezdetű apró remeklés. A Vietórisz-kó- dexhez hasonlóan kiemelkedő zenetörténeti jelentőségű Lőcsei virginálkönyvből származó dalok közül kiemelkedő az Áll előttem egy virágszál... kezdetű virágének, melyben Ferienčík Ágnes csembalójátéka (pontosabban nem is csembaló, hanem spiné, azaz tulajdonképpen virginál) megkülönböztetett figyelmet érdemel, és ugyancsak elsőrangú historikus hangzásvilágot teremt a rokon karakterű Szól a kakas már és a Zöld erdőben... darabokban is. A cd hangzásvilágát Juraj Struhárik és Homoki Zsolt szép lantjátéka is alapjaiban határozza meg. Pálóczi Horváth Ádám legendás zenebazárjából, a szélsőségesen vegyes (a vallásos daloktól a legelvetemültebb malackodásokat megjelenítő) tartalmú Ötödfélszáz énekekből a cd anyagát összeállítók biztos kézzel választották ki a hangulatilag és zenei karakterüket tekintve legmegfelelőbb két darabot. A felvidéki és a felső-magyarországi zenekultúra világi regiszterét rendkívül impozáns szakmaisággal és élvezetesen bemutató cd egyetlen hiányossága talán csak az, hogy nem csatoltak hozzá eligazító kísérőfüzetet. Egyébként, íme: a mélabú gyógyító flastroma, a kedélyek megbéldtője, az öregek vigasztalója, a fiatalok gyönyörűsége. CVarázstükör - Čarovné zrkadlo - Wunderspiegel, 2007.) Az anyagvizsgálat, akár a mikroszkóp alatt, rögtön a szerkezet oly mértékű kinagyításával kezdődik, hogy alkotóelemei láthatóvá váljanak Lusus non fictus A szerző új tanulmánykönyve olyan, amilyenné vizsgálatainak tárgyát teszi: szemléletes és érdekes. CSANDA GÁBOR A kötet előadásmódja szerzői adottságra, jó magyarázókészségére vezethető vissza: a vizsgálat tárgyának lényegét könnyedén összefogva megosztja olvasójával, s innentől a legtermészetesebbnek tűnő örömteli kutakodással teszi őt kíváncsivá és érdekeltté olyan művek részletkérdéseiben, melyek egynémelyikét eladdig legföljebb hallomásból ismerte. Teszi ezt úgy, hogy az olvasóban nem műveltsége korlátái (tényleg csak a példa kedvéért: latintudásának hiánya) igazolódnak, mert mire ezek felmerülhetnének, figyelmét már a lényeginek tételezett részletekre irányítva leköti. Eljárása a tárgyat egyre közelebb hozó optikamozgás technikája, az anyag- vizsgálat, akár a mikroszkóp alatt, rögtön a szerkezet oly mértékű kinagyításával kezdődik, hogy alkotóelemei láthatóvá váljanak. Valahogy úgy, ahogy a klasszikus fizikában: ami mérhető, leméretik, ami nem mérhető, azzá tétetik. Az anyagvizsgálatot feltételező tárgy- ismeret s egyáltalán, magának a területnek (antik irodalom, költészet, reneszánsz) az általános népszerűsége olyan evidencia, melyre a szerző nem veszteget időt, hanem fürge léptekkel a legérdekesebb részletekhez vezeti a •szemet. Mi sem természetesebb, hogy az élesítés során a legérdekesebb részletekhez vezető út csupa evidenciával van kikövezve; jó példa erre a Scaligeri Thaumantiá- járól szóló dolgozat nyitánya: „Scaliger rendkívül impozáns életművet hagyott ránk, s ebben a szerteágazó szövegvilágban valóban kimagasló szerepet kap a Tha- umantia című szerelmi dedikációs kötete...” (207.) Talán említeni sem kellene, de a tanulmánygyűjtemény célját tekintve fontos: a fenti, gazdaságosan redukáló előadás-technikával ellentétben a szemrevételezett összetevők milyensége és szerepe annál precízebb és árnyaltabb jellemzésben részesül. Elsősorban is magyarázatot kap a cím, ezt a szerző rövid bevezetőjében fejti ki: jeles költői alkotásokról lesz szó két osztásban, előbb humanista és neolatin művek, majd a - régi magyarországi) irodalomból. Ugyanebből az előszószerű szerzői szövegből került ki az a szűkített tömör eligazítás, mely a könyv hátlapján olvasható. Ez (nagyon helyesen) a lényeginek is egy szerkesztett szinopszisát adja; nélkülözi egyebek közt a szerzői hang kedves sajátosságait (a Csehy Zoltánnak már az első mondatában is oly jellemző „igazándiból” szavát, például), mintegy megelőlegezve a kötet tanulmányai elé iktatott tipológiai vázlatnak azt a következtetését, mely szerint „a szöveg utóéletét nem is annyira szerzői, mint inkább a mindenkori szerkesztői narratíva határozza meg.” A lényeghez vezető legtömörebb magyarázattal az alcím szolgál: Kö- tetkompozíciós eljárások és olvasási stratégiák a humanista, neolatin és a régi magyar költészetben. Az általános olvasói kulcsot, pontosabban nem is kulcsot, hanem a kulcsok (és zárak) működési elvét a Humanista és neolatin kötetkom- pozíciós eljárások az antik modellek tükrében című, mintegy huszonöt oldalas tipológiai vázlat adja, s nemcsak a könyv olvasásához és vizsgált tárgyának értéséhez elengedhetetlen, előrejelzi, hogy lényegében csak elrugaszkodási alap a későbbiekben elemzendő konkrét vers- és kötetkompozíciók roppant változatos, mégis, egyediségükben is rokon (poétikai, műfaji, figurális, sematikus stb.) elemeket mozgósító darabjainak elemzéséhez. Amit a cím és alcím ígér, azt a tanulmányok két nagyobb egységre osztása valósítja meg: az elsőbe egy Petrarca-ecloga olvasási stratégiája kerül, aztán A tízesek anatómiája összefoglaló alatt három numerikus kompozíció (a vergiliu- si tízes szerkezet neolatin variációi), majd Hortorum custos (’a kert őre’) címmel a priapikus (Priapus alakja és a köré szőtt) hagyomány Albertino Mussato és Pietro Bembo költészetében, a negyedik tanulmány Beccadelli Hermaphroditu- sának szerkezetét elemzi, az ötödik Piccolomini Cinthia című kötetét, a hatodik Angeriano Eroto- paegnionját (a kötet viszonyát a szerelmi dedikációs verskötetek hagyományához), a fejezet utolsó tanulmánya pedig ismét (Picco- lomininél már felvetett) a serviti- um amoris (’a szerelem mint szolgálat’) és a vele ellentétesnek, ez állapot ellenpontjaként felfogott libertás (’szabadság’ mint állapot) viszonyát vizsgálja konkrét szövegrészeken. A kötet másik fele (latin nyelvű és latin nyelven írtakhoz viszonyuló) magyar költői munkákat elemez: Vetési László egy versciklusát, Istvánffy Miklós kötetét és verseit, a hosszabb ideig Magyarországon tartózkodó Girolamo Balbi fordulatokban gazdag költészetét, negyedikként Thaumantia, Julia, Neaera összefoglaló cím alatt három neolatin szerelmi dedikációs verskötet viszonyát Balassi költészetéhez, majd Árkádikus álom és kulturális emlékezet címen Vergilius II. eclogájának magyar ihletett- jeiről (Faludi, Amadé, Zrínyi), a sort és a kötetet Gyöngyösi István terjedelmes Csalárd Cupidójának elemzése záija (barokk műfajkontamináció mint szövegszervező erő). A kötethez végül névmutató is tartozik. Mit nyújthatnak a kötetkompo- zíciós vizsgálatok és elemzések, tehető fel a kérdés a könyv ismeretlen olvasója számára. De ennek elő- számlálása is messze meghaladja a recenzió lehetőségeit. Tehát csak például: kideríthetik, hogy egy nem létező vers minden valószínűség szerint huszonkét soros lehetett (153.). Vagy egy általánosabb hozadéka, a szerző szavaival: „a konstrukciókutatásnak pedig csak akkor van igazán értelme, ha termékeny párbeszédbe képes vonni a mű egészét a kielemzett rendszerrel, s újabb olvasatok elkészítésére serkent.” (95.) Vagy ha a legújabb kutatás rögzítette eredményeket is képes kimozdítani helyükből (ez egyebek közt Istvánffy esete; 169-188.). Vagy: egy kötet albumszerűségének ereje (Vetési és Balbi költészetének káprázatos példái). Sok-sok színes apró adalék a lírai műfajok metamorfózisaihoz, az állandósult képek és sémák vándorlásához - a változatoknak az ezeken belül nyíló kiapadhatatlan tárháza; számos új (nyilván a szerzőnek köszönhető) nyers- és versfordításforgács. Előszámlálhatat- lan, valóban. S mindez a tárgyához szó szerint szerelmes vonzalmú illusztriselőadásban. Végezetül, bár a könyvet (lám) nagy élvezettel forgathatja a humanizmus és a reneszánsz vagy az antik irodalom iránt alkalmilag érdeklődő olvasó is, címzettje és termékeny továbbgondolója igazándiból a szakmában kutatóként érdekelt réteg. Merthogy szórakoztató olvasmány ez, ugyanakkor komolyjáték, a szerző szóhasználatával: lusus non fictus. Másfelől kétségtelen, hogy nemcsak az irodalom kortárs vizsgálatához nyújthat, eleveníthet fel általában is fontos szempontokat, hanem a kortárs líraköteteknek azokhoz a darabjaihoz is, melyekben hangsúlyos (olvasási stratégiaként és értékként jelen levő) a kompozíció. Konkrét példákra gondolva eszünkbe juthat Csehy Zoltán legutóbbi, Hecatele- gium (Ámor diadalmenete tíz könyvben, melyet a híres-nevezetes Pacificus Maximus, korunk porából megéledt Propertiusa, Tibul- lusa, Gallusa, Martialisa és Ovidiu- sa költött 1429 és 2005 között) című verseskötete, különösen figyelembe véve nem csekély, de a kötet jelentőségét távolról sem minden aspektusában felmérő recepcióját. (Csehy Zoltán: Parnassus biceps, Kaľligram,2007,256.)
