Új Szó, 2008. április (61. évfolyam, 76-101. szám)
2008-04-11 / 85. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. ÁPRILIS 11. Kertészkedő 13 A rózsák metszése a fajtától, a mikroklímától, a tápanyagtól és attól függ, milyen céllal ültettük azokat Rövid vagy hosszú metszést? (Fotók: Somogyi Tibor) Eltérően vélekednek a szakemberek arról, mikor kell a rózsákat metszeni. Általánosságban elmondható: a metszés ideje március elejétől április végéig tart. ÖSSZEFOGLALÓ Ha a tél vége enyhe, és azt akarjuk, hogy rózsáink korán virágozzanak, akkor már március elején metsszünk. így a fiatal hajtások a májusi fagyokig megerősödnek. Ha azonban a tavasz kezdete zord, a metszést ajánlatos későbbre halasztani, mert a bokor kialakításához és a korai virágoztatáshoz számításba jövő első hajtások elfagyhatnak - figyelmeztet Márk Gergely magyar rózsanemesítő. A megfázott hajtások rendszerint meddők maradnak. A késői metszés rendszerint késői virágzással jár, de kisebb a kockázat is. „Normális időjárás esetén a metszést már tél kezdetén is elvégezhetjük. Különösen akkor, ha hosszabbra metszünk. A tél eleji metszés előnye az, hogy növényeink kevesebbet szenvednek a téli szelektől, és jobban áttelelnek. Tavasszal egyenletesebben indulnak és kiegyenlítettebb, gazdagabb virágzást kapunk. Meglepetés természetesen érhet bennünket rendkívüli időjárás esetén, mert a nagyon enyhe január vagy február kihajtásra készteti növényeinket, és egy zord március bizony sok kárt tehet bennük” - taglalja a szerző a Magyar rózsák könyvében, amelyet a rózsakedvelő kertészek alapműnek tekintenek. A rózsák rendszeres metszése aránylag új keletű, mindössze az 1800-as évek közepe óta alkalmazzák. Ezt megelőzően megelégedtek azzal, hogy csak megritkították a túlságosan tömött bokrokat, és eltávolították az elhalt vagy zavaró ágakat, gallyakat. Márk Gergely szerint ne akarjunk mindenáron metszeni. „Ha megfigyeljük a vadon fejlődő rózsákat, azt tapasztaljuk, évente gyorsan fejlődő, erős hajtások törnek elő a tőből, melyek a következő évben elágazva virágoznak, az idősebb, többször elágazott, több éven át virágot hozott ágak viszont elhalnak. Ezzel a rózsa saját magát újítja meg. A metszés tulajdonképpeni célja a tápanyagforgalom irányítása. A növényi tápanyagok ugyanis a vesszőkben mindig a csúcs felé törekszenek. A metszéssel az a célunk, hogy az általunk kiválasztott rügyek hajtsanak ki, amelyekből a legszebb virágot várjuk. Ezek általában az egyéves vesszők közepe táján találhatók. Az alsó és felső hajtások között viszont gyakori a kisebb virágú és a meddő hajtás. A szakemberek eltérően vélekednek a rózsa metszéséről. Vannak, akik pl. a vágottrózsatermesz- tésben a rövid metszést ajánlják, mások a hosszút. Általánosítani nem lehet. A helyes metszési mód megválasztása mindig a fajtától, a talaj tápanyagviszonyaitól, az éghajlati és mikroklimatikus viszonyoktól, továbbá attól függ, hogy milyen céllal ültettük rózsáinkat: díszítésre vagy vágásra, esetleg mindkettőre. Ha azt akarjuk, hogy díszítésre ültetett rózsáink hosszú életűek legyenek, hosszabbra metsszünk. A vágási vagy kiállítási célra ültetett rózsákat rövidebbre, hogy hosszabb hajtásokat kapjunk, és a virágok nagyobbak legyenek. Metszéskor ügyeljünk arra, hogy a növény egyensúlyi helyzetét ne nagyon bontsuk meg. A föld feletti részek és a gyökérzet között ugyanis egyensúlyi helyzet áll fenn. Ha nagyon mélyen metszünk, sokat vágunk le a föld feletti részből, az egyensúly úgy áll helyre, hogy a gyökérzetben bizonyos pusztulás következik be. Ez sokszor veszélyes lehet a növényre. A föld feletti részek megindulásával, kihajtásával párhuzamosan indul meg újra a gyökérfejlődés. Ha a gyökérpusztulás a rövid metszés következtében nagymérvű, lassabban indul meg a kihajtás, és gyengébb lesz a virágzás. A rózsa fás növény, és a fás részekben jelentős tartalék tápanyag halmozódik fel. Ezt a növény a tavaszi kihajtás alkalmával használja fel. Ha sok fás részt vágunk le a növényről, akkor a tartalék tápanyagokat is levágjuk. A rövid metszés további hátránya a gyakori vízhajtás, amely rendszerint meddő vagy torz virágot hoz. A vízhajtások laza szövetűek, betegségekre és kártevőkre fogékonyak. A lisztharmat és a levéltetvek legelőször ezeken a hajtásokon telepszenek meg. Sok bosszúságot okoznak a rózsakedvelőknek a nyáron a vad alanyból előtörő vadhajtások. Ha ezeket most gondosan tőből eltávolítjuk, akkor később kevesebbet kell velük vesződnünk - magyarázza Győry Szüveszter dunaszer- dahelyi rózsanemesítő, aki az alábbi fajtacsoportok esetében a következő metszést ajánlja: Remontáns rózsák: Ma már alig néhány fajta képviseli ezt a fajta- csoportot, 6-8 szemre, a Csallóközben 5-7, vagy még kevesebb szemre metsszük. Teahibridek, Floribunda rózsák: a hajtásokat 3-5 szemre vágjuk vissza, meszesebb csallóközi talajokon 3^4 szem is bevált. A gyengébb töveken és gyengébb növekedésű fajtákon 2-4 szemet hagyjunk. Az alacsonyabb fajtákon csak könnyed metszést végzünk. Igyekszünk egy síkra metszeni, hogy a hajtáskor a rózsáink egyöntetűen nőjenek. Polyantha rózsák: E csoportot alig metsszük. Vannak fajták, melyek hosszú, kiugró hajtásokon hozzák a virágzatot (pl. a Happy vagy az Anička stb.), itt 4-5 szemre vágjuk a főhajtást, a többit felére kurtítjuk. Törpe rózsák: Alig metszük, a hajtásokról, csak az elnyüott tavalyi ágak csúcsát távolítjuk el. Talajtakaró rózsák: A miniatűr rózsákat (ezek alig 8-15 cm magasak, 30-50 cm-re szétterülnek) nem kell metszeni. A közepesen szétterülőket (általában 15-25 cm magasak, szétterülök, 70-130 cm széles bokorral) 50-60 cm-re kurtítjuk. A 3 évnél idősebb hajtásokat, tőből távolítjuk el. Az erős növekedésű rózsákon a fő hajtásokat 70-90 cm-re kurtítjuk. Metszéskor a hajtásokon az utolsó meghagyott szem talaj fele nézzen. Az erősebb töveken 4-5 hajtást hagyunk meg. Ha kevesebb az új hajtás, akkor a régi letermett karokon a virágnyeleket 2 szemre metsz- szük vissza. Futó vagy kúszó rózsák: Az egyszer virágzó fajtákat tavasszal csak ritkítjuk, és a hosszú hajtásokat 1,5-2,5 m hosszúra szabjuk, majd lekötjük. Virágzás után a virágnyeleket egy-két szemre visszavágjuk. A hosszúra hagyott hajtások csúcsa, meszes talajon hajlamos a sárgulásra, ezért nem árt, ha megkurtítjuk. A többször nyíló futórózsákat az első években nem, vagy alig metsszük, és a támaszhoz alakítjuk. Az egyszer virágzó parkrózsákat tavasszal csak ritkítjuk. AZ ÁLLATORVOS VÁLASZOL Miért nem eszik a királypiton? Néhány hónapja vásároltunk az állatkereskedésben egy királypitont. Nagyon válogatósnak bizonyult. Annak ellenére, hogy elmondták, főleg futóegérrel etessük, az utóbbi hetekben már azt sem akarja elfogyasztani. Mi lehet ennek az oka? B. Annamária DR. NAGY KORNÉL Ez a faj tényleg csak futóegeret fogyaszt; illetve némelyik fogságban tenyésztett példány a háziegeret is megeszi. A királypiton válogatóssága azzal magyarázható, hogy természetes élőhelyén étrendje egyhangú; a futóegér jelenti számára szinte az egyetlen táplálékot. A kereskedelemben kapható királypitonok majdnem mindegyike vadon befogott példány, ily módon étkezési szokásaik is megegyeznek. Egy kis csalafintasággal azonban rábírhatjuk pitonunkat az evésre: ha a háziegeret vacsoraidő előtt negyed órával betesszük a futó- egér mellé, ennyi idő alatt az átveszi lakótársa szagát és máris „kelendőbb” lesz. Ha kígyónk mégsem veti egyből rá magát, akkor döntenünk kell az egér sorsáról. Éjszakára ugyanis nem túl célszerű bennhagyni a prédaállatot az alvó kígyó mellett, mert az egér megrághatja. Kivenni estére, reggel pedig visszatenni nem éppen a humánus megoldás. Elkerülhetjük a problémát, ha berakunk egy kis rágcsálótápot éjszakára a táplálékul felkínált egérnek, vagy ami még jobb: eleve elkerüljük az élő állattal való etetést. A kígyók ugyan természetüknél fogva előnyben részesítik az eleven táplálékot, hiszen az élő állat befogásakor kifejtett mozgás aktiválja vadászösztöneiket, ennek ellenére rá lehet szoktatni őket a frissen leölt, vagy fagyasztott takarmányállatra is. Az átszoktatás hosszadalmas. Ha nem élő állattal etetünk, akkor a táplálékot nekünk kell csipesszel megmozgatnunk, imitálva ezzel az élő állat mozgását, hogy kígyónk érdeklődését felkeltsük. Ilyenkor nem árt, ha óvatosak vagyunk, nehogy kedvencünk végül a kezünket is vacsorának nézze. A kígyónak igen lassú az anyagcseréje, emiatt sokkal ritkábban éhes, mint melegvérű társai. A kifejlett állatot elegendő 2-3 hetente, a fiatalabbat hetente egyszer etetni. A táplálékfelvétel gyakoriságát a fejlettségen kívül befolyásolja még a környezet hőmérséklete, az elfogyasztott takarmány mennyisége és minősége is. Magasabb hőmérsékleten felgyorsul a kígyó emésztése, míg hűvösebb környezetben lelassul, így tovább koplaltat- hatjuk az állatot. Az emésztés gyorsasága a tápláléktól is függ. A halat például köny- nyebb megemészteni, mint egy emlőst vagy madarat, ám addig ne etessük kígyónkat, amíg az előző vacsoráját meg nem emésztette. Ha kígyónknak már éhesnek kellene lennie, mégis visszautasítja a táplálékot, akkor ennek okát ki kell derítenünk. Előfordulhat például, hogy előző vacsoravendége, egy tápláléknak szánt egérke megharapta, vagy éppen pitonunk vedleni készül, esetleges költöztetés miatt ideges és ezért koplal. Kevesen tudják, hogy a kígyó is érez éhséget, tehát nem csak azért eszik, mert ennie „kell”. Ez jól felismerhető, ilyenkor izgatottá válik, a szokottnál többet mozog, körbe-körbe csúszkál a terráriumbán és az orrával bele-beletúr a tőzeges talajba. Ha megkapja vacsoráját, akkor először megmerevedik, majd a préda legkisebb rezzenésekor lecsap, s csak ezután eszi meg. Arra nagyon ügyeljünk, hogy mekkora táplálékállatot adunk neki. Ha túlságosan méretes példányt tálalunk, az fennakadhat a szájában, amit segítség nélkül nem tud eltávolítani. Etetéskor a minőség mellett a mennyiség sem elhanyagolható szempont. Ha kígyónk túl sokat eszik, akkor táplálékát kihányja, amely kárba vész, ráadásul kedvencünk stresszes állapotba kerül, és könnyen előfordulhat, hogy emiatt megtagadja a következő adagot. Mindezek mellett a legkülönfélébb betegségek, így például bélbántala- mak, is okozhatják kedvencünk étvágytalanságát. Ha a kígyó már a második etetést is kihagyja, ami a gyakorlatban legalább 4-6 hetes koplalást jelent, mindenképp keressünk fel szakembert. PIACI ARSETA Pozsony Komárom Rimaszombat Zselíz Losonc Szepsi Kassa április 10-én április 9-én április 9-én április 9-én április 10-én április 9-én április 9-én sárgarépa 16 Sk/kg 15-20 Sk/kg 25 Sk/kg 15 Sk/kg 17-19 Sk/kg 20 Sk/kg 15 Sk/kg petrezselyem 45 Sk/kg 30 Sk/kg 45 Sk/kg 30 Sk/kg 30-41 Sk/kg 60 Sk/kg 45 Sk/kg burgonya 8 Sk/kg 7-16 Sk/kg 10 Sk/kg 12 Sk/kg 10-12 Sk/kg 15 Sk/kg 7-10 Sk/kg tojás X 3,80-4 Sk/db 3,20 Sk/db 3 Sk/db 3-3,30 Sk/db 3,40 Sk/db 3.30 Sk/db hagyma (fokhagyma) 14(90) SK/kg 15-20 Sk/kg (3-5) Sk/db 20 (110) Sk/kg 18(80) Sk/kg 12-15(90-120) Sk/kg 17(120) Sk/kg 13-19(110) Sk/kg zeller 21 Sk/kg 28 Sk/kg 40 Sk/kg X 24-35 Sk/kg 20 Sk/kg 24 Sk/kg zöldpaprika 90 Sk/kg 10-12 Sk/db X X 120 Sk/kg 90-100 Sk/kg 60-110 Sk/kg paradicsom 70 Sk/kg 55-80 Sk/kg X X 45-75 Sk/kg 45 Sk/kg 30-55 Sk/kg kelkáposzta 33 Sk/kg 35-40 Sk/kg 35 Sk/kg X X 30 Sk/kg 19 Sk/kg őrölt fűszerpaprika X 280-300 Sk/kg 380 Sk/kg 250 Sk/kg X X X alma/körte 33/x Sk/kg 25-30/x Sk/kg 36-39 Sk/kg/x X 22-34/x Sk/kg 40-43/x Sk/kg 24-35/49 Sk/kg retek/karalábé 14 Sk/cs./18 Sk/db 4-8/13 Sk/db 14 Sk/cs./35 Sk/kg 10 Sk/cs./10 Sk/db 10-15 Sk/cs./20 Sk/db 13 Sk/cs./13 Sk/db 15 Sk/cs. /19 Sk/db méz (dióbél) X 100-130 (160) Sk/kg 120-140 (250) Sk/kg 100-120 Sk/kg (x) 120 (x) Sk/kg 90-130 (130) Sk/kg 100-200 (240) Sk/kg karfiol X X 35 SK/db X 49 Sk/db 60 Sk/db X újhagyma 14 Sk/cs. 8-10 Sk/cs. 15 Sk/cs. 10 Sk/cs. 10-13 Sk/cs. 16 Sk/cs. 10-15 Sk/cs.
