Új Szó, 2008. április (61. évfolyam, 76-101. szám)

2008-04-09 / 83. szám, szerda

10 Kultúra ÚJ SZÓ 2008. ÁPRILIS 9. www.ujszo.com RÖVIDEN Varró Dániellel a költészet napján Szene. A költészet napja alkalmából Varró Dánielt látják vendé­gül holnap Szencen. A népszerű, fiatal költő, akinek a közelmúlt­ban jelent meg legújabb, Szívdesszert című verseskötete, délelőtt 10 órakor rendhagyó irodalomóra keretében szenei diákokkal ta­lálkozik, 18 órától pedig a helyi művelődési központban (Május 1. tér) tart felolvasóestet. Ez utóbbin Varró Dánielt Bárdos Ágnes fogja faggatni - egyebek mellett a Szívdesszertről is. Kedvcsináló­ként álljon itt belőle a Mozi című vers első strófája: „Gyere, nevető szemű, airwaves leheletül Bús lovagod ma terád vár / egyedül a pattogatottkukorica-szagu moziban, ahova csupa pár jár, / lépke­dek ide-oda idegesen én itt, / jaj, úgy tépi a szivemet a szerelem is, ahogyan a jegyeket a nénik.” Áz irodalmi találkozó szervezője a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete, a Szenei Városi Könyvtár és a Csemadok Szenei Területi választmánya, (ú) Pozsonyi Kamaragitár Pozsony, Holnap kezdődik és április 13-áig tart a Pozsonyi Kamaragitár elnevezésű nemzetközi zenei fesztivál 4. évfolyama. A rendezvény célja, hogy egyrészt fellendítse Pozsonyban a ka­marazenélést, másrészt hogy a gitárt különféle, rendhagyó zenei felállásokban és stílusokban állítsa koncertpódiumra. Idén kiváló fiatal spanyol, görög, brazil, magyar, cseh és szlovák muzsikusok lépnek fel a fesztiválon. A magyar színeket a Botos József Trió képviseli, koncertjük április 11-én 19 órakor lesz a ligetfalui Zrkadlový háj Kultúrközpontban. A fesztivál részletes programja megtalálható a www.bratislavafestival.sk honlapon, (m) Magnum-fotókiállítás egy pincéből Bécs. Ötven évig egy innsbrucki pincében pihent, és csak egy köl­tözésnek köszönhetően került napvilágra a világhírű Magnum fo­tóügynökség 1956-os kiállításának anyaga, amely tegnaptól május 18-ig látható a bécsi Westlicht galériában. A fotók, amelyek között többek között Robet Capa, Henri Cartier-Bresson, Marc Riboud és Erich Lessing munkái láthatók, eredetileg Az idő arca című tárlat ré­szei voltak. Most Magnum's First néven került a közönség elé. Az öt évtizeddel ezelőtti kiállítás összeállítói, akiknek kilétére a kutatá­sok ellenére egyelőre nem derült fény, szándékosan kihagyták a háborús felvételeket, ugyanakkor sorozat látható a Mahátma Gan­dhi vezette indiai erőszakmentes mozgalomról, valamint az 1950-es évek gondtalan bécsi gyermekeiről. Külön érdekesség Jean Marquis magyarországi riportja, amelyet még az 1956-os forrada­lom előtt készített, és amely Schaden szerint „a fotográfia bátor át­törése volt a vasfüggöny túloldalára”. Valamennyi, A4-es formá­tumban megőrzött fekete-fehér felvétel tökéletes állapotban volt, amikor az innsbrucki francia intézet munkatársai költözés közben megtalálták őket az épület pincéjében, (mti) Énekelt versek xm. zentai fesztiválja FELHÍVÁS A Mátyás király trónra lépésé­nek 550. évfordulója alkalmából meghirdetett Reneszánsz Év 2008 jegyében a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet főszervezésé­ben a Zentai Önkormányzat, a zentai Thurzó Lajos Közmű­velődési Központ és az Oktatási és Kulturális Minisztérium Égtájak Irodája az idén 2008. május 15. és 18. között rendezi meg az Éne­kelt Versek XIII. Zentai Fesztivál­ját. A szervezők ezúttal is lehető­séget kínálnak mindazoknak a szólistáknak és együtteseknek, akik, illetve amelyek énekelt ver­seket adnak elő saját megzenésí­tésükben. A versenyen való részvétel fel­tétele, hogy a benevezők műsorán legalább három megzenésített vers szerepeljen. Ezek közül az egyik Verebes Ernő Folyók fölött című költeménye legyen. A leg­jobbak meghívást kapnak a ver­senyre, amelyet 2008. május 16-án 19 órától a zentai# Művelődési Házban a műfaj legje- lesébb képviselőiből álló zsűri előtt rendezünk meg. A verseny győztese részt vesz a másnapi gálaműsorban. A verseny fődíjai: 1. díj: 12 000 dinár; 2. díj: 10 000 dinár; 3.díj: 8000 dinár. A zsűri tagjai: Bodor Anikó népzenekutató (Zenta), Heródek Éva énekművész (Szabadka), Radványi Balázs énekes-zenész, a Kaláka együttes tagja, a zsűri el­nöke (Budapest), Skorutyák Ve­ronika, az Újvidéki Rádió zenei szerkesztője (Újvidék) és Verebes Ernő zeneszerző-költő (Zenta). Jelentkezni 2008. április 15-éig lehet a kötelező verseny­dalt tartalmazó hangkazetta be­küldésével, amelyhez a pályázók­ról és a többi versenydalról is rövid ismertetőt kérünk. Postacím: Thurzó Lajos Közművelődési Köz­pont, RS-24400 Senta, Posta u. 18. Telefon: +381-63-111-6856. A felhívás és a versszöveg megtalál­ható a www.tlkk.org és a www.vmmi.org honlapcímeken. A vajdasági régión kívüli je­lentkezéseket a budapesti Égtájak Iroda koordinálja. A nevezési feltételekről, a ne­vezés módjáról és a kötelező vers­ről részletes tájékoztatót küldünk az érdeklődőknek. A jelentkezéseket az info@egtajak.com e-mail címen, valamint Hangyási Anettnél a 0036-70-311-1824-es mobil tele­fonszámon várjuk. A Frankofón Filmnapok programján magyar film is szerepel: Kocsis Ágnes Friss levegő című alkotása 2 nap Párizsban halon, kuszkuszon A szemle nyitófilmje a 2 nap Párizsban (Képarchívum) Pozsony. Tizedik alkalommal rendezik meg április 10. és 20. között a Frankofón Film­napok elnevezésű szemlét. Ezúttal a programszekciókat - amelyekbe ötven nagyjá­tékfilmet, továbbá kis- és do­kumentumfilmeket soroltak be - a jubileum, vagyis a tízes számjegyében állították össze. TALLÓS1 BÉLA Oly módon válogatták össze az alkotásokat, hogy a pozsonyi kö­zönség egy nagy filmes ,jour”, az­az „zsúr” részese lehessen nem­csak napközben, hanem egy egész filmes éjszakán is. A fő szekció, A fesztivál 10 gyer­tyája tíz olyan filmet kínál, ame­lyek más nemzetközi fesztiválo­kon, vagy a francia nemzeti film­díj, a Cézár idei gáláján már „fé­nyesen világítottak”, vagyis siker­rel szerepeltek. Ilyen például Ab- dellatif Kechiche rendezése, a La Graine et le mulet - Hal és kusz- kusz -, amelynek vegyes etnikai környezetben, a francia maghrebi közösségben játszódó tragikus tör­ténetét az olasz neorealizmus klasszikus darabjához, Vittorio de Sica Biciklitolvajok című opusához hasonlítják. Ezt az alkotást, vala­mint ebből a szekcióból két továb­bi filmet nemcsak ez alkalommal láthatja a pozsonyi közönség, a ké­sőbbiekben a hazai mozik is műsorukra tűzik. Az egyik a Szka­fander és pillangó, melyet Julian Schnabel rendezett Jean-Domini- que Bauby világhírű könyve alap­ján, s amelyet több kategóriában jelöltek Oscarra, Cannes-ban pe­dig megkapta a legjobb rendezés és a legjobb operatőr díját. A másik mozgókép, a Persepolis című „lebi­lincselő fekete-fehér animációs film, melyben egy kislány szemé­vel látjuk a világot, aki nő és nö­vekszik, miközben az országot, ahol él, megnyomorítja az intole­rancia és a háború”. A 10 nő a kamera mögött elne­vezésű szekció érdekessége, hogy több női rendező előbb a kamera előtt, vagyis színésznőként mu­tatkozott be. ígéretes pályára utal az elsőfilmes Céline Sciam- ma munkája, a Naissance des pi- euvres (amelyet Chobotničky címmel vetítenek a szemlén). Ä film három kamaszodó szinkron­úszó lányról szól, akik éppen fel­fedezik és kóstolgatják a szerelmi életet, amelybe számukra a lesz­bikus érzések is beleférnek. Céli­ne Sciamma alkotásának hatását Sofia Coppola Öngyilkos szüzek, valamint Gus Van Sant Elefánt című munkájának erejéhez ha­sonlítják. A francia film 10 arca elne­vezésű szekcióba olyan mozgóké­pek kerültek, amelyek egy-egy je­les francia férfi színészre építenek. Az összeállítók ezzel a szekcióval az ismert hollywoodi arcokat kí­vánják ellensúlyozni, s lehetőséget adni a pozsonyi közönségnek, hogy Franciaország határain túl ­miként a sajtótájékoztatón el­hangzott - ne csak a klasszikusok, Delon és Belmondo (aki Szlováki­ában is járt, a trencsénteplici Art- film vendége volt) neve ugorjon be a francia filmszínészek széles tá­borából. Ezért is szervezték úgy, hogy a szemle nyitófilmjét, a 2 nap Párizsban című „neurotikus” vígjá­tékot egyik férfi szereplője, Albert Delpy április 10-én személyesen kíséri el Pozsonyba. Egy újabb csa­var, amely érdekessé teszi ezt a ve­títést: a 2 nap Párizsbant a színész lánya, Julie Delpy rendezte, és az egyik főszerepet is ó játssza. A megnyitó újdonságot is hoz. Nem meghívott vendégek részvételével valósul meg - bárki jegyet válthat a nyitófilmre. A szemle programja két fő rész­re tagolódik: a francia filmekre, va­lamint a frankofón közösséghez tartozó-kötődő országok filmjeire. Ez utóbbi csoportban magyar film is szerepel: Kocsis Ágnes Friss le­vegő című alkotása, amely egy vé- césnéniként dolgozó anya és a többre, „friss levegőre” vágyó lá­nya közti megromlott kapcsolat látlelete. A vetítések helyszínei a Tatra mozi és a Palace Cinemas Aupark. A Hal és kuszkuszt az olasz Biciklitolvajokhoz hasonlítják Eď Miaťánk, sóban elmondva - Varga László könyve fontos adaléka a szlovákiai magyarság történelmének Egy helytörténeti kiadvány apropóján KÖVESDl KÁROLY A szlovákiai magyarság sors­tragédiájának, a második világ­háború utáni deportálásoknak és kitelepítéseknek a rendszerváltás óta eltelt csaknem két évtizedben kisebb könyvtárnyira nőtt az iro­dalma. A szabad világ szólás- és sajtószabadságába vetett hit megnyitotta a zsilipeket. Vagy ez csak a látszat? Az Ámikor elindult a vonat szerzője, Varga László a könyv megjelenésekor azt nyilat­kozta az Új Szónak, hogy a görcs még ma is ott él az emberekben, és felhívásukra, hogy mondják el kálváriájuk történetét, alig páran mertek jelentkezni. A félelem ott lakozik a lelkek mélyén, és nem mindenki tárulkozik ki szívesen a kérő szóra. Bár a Gyurcsó István Alapít­vány Könyvek 38. köteteként ta­valy napvilágot látott helytörténe­ti munka nem tekinthető abszolút nóvumnak, fontos adaléka a szlo­vákiai magyarság történelmének. Egyrészt azért, mert egy kisrégió - Nagymegyer és környéke - tele­pülései, illetve egykori meghur­colt magyarjai mondják el benne vázlatosan a megpróbáltatás hó­napjait, másrészt azért is üdvöz­lendő, mert a nagymegyeri közép- iskolás diákok is részt vettek a gyűjtésben és az emlékezők meg­szólaltatásában. Bár maga a téma fájó, remélhető, hogy a diákok egyike-másika talán kedvet kap a történelmi kutatások iránt, el­lentmondva a „fátylat reá-féle” gondolkodásnak. Mert fontos az emlékezet. És bár Alistál, Apáca­szakállas, Balóny, Csíliznyárad, Csilizpatas, Csilizradvány, Ekecs, Izsap, Kulcsod, Lakszakállas, Medve, Nagymegyer, Padány, Szap idős emberei akkor még jó­részt gyermekek voltak, máig égő sebeket tárnak fel az olvasó előtt; nem a vádemelés vagy a számon­kérés okán, hanem egyszerűen azért, hogy az önismeret ne csor­bulják. Á levéltárakkal más a helyzet: azok tárgyilagosan ontják az anyagot, ha kellő affinitással ku­takodik az ember. S talál a meg­sárgult iratok között olyat, amitől elképed. Számomra legalábbis a fehér cédulák, „výmerek”, kurta, embertelen tárgyilagossággal föl­vett jegyzőkönyvek, reszlovakizá- lási okiratok mellett megdöbben­tő volt szembesülni azzal a gyón­tató cédulával, amelyet Csehor­szágban adtak ki az oda telepített magyar híveknek, hogy úgymond „anyanyelvükön” járuljanak al­kalmi gyóntatójukhoz. Mert pap­jaik otthon maradtak. Egy-két ki­vétel azért akadt, hiszen volt olyan önfeláldozó lelkipásztor, aki önszántából kelt útra a nyája után. Akik nem részesültek ebben a szerencsében, azok a „szabad vallásgyakorlás” jogának megfele­lően csehül hallgatták Isten igéjét és az evangéliumot. íme a könyv­ben olvasható kortörténeti cse­mege, amely kísértetiesen hason­lít a katolikus egyháznak a refor­máció előtti, bűnbocsátó cédulás korszakára: „Prosím, vyzpovézte mé po maďarsky. Madárul. Válasolj kérdéseimre madarui: „igen” vad „nem”. Mikor dántól utoljára? Húšv étkor?-Kamionkor? ­VARGA LÁSZLÓ AMIKOR ELINDULT A VONAT Pár hónapja ?-Pár éve ? ­1. Imádkoztál mindennap ? Zúgolódtál Isten ellen? 2. Káromkodtál? Hamisan esküdtél? 3. Vasárnap és ünnepnap misét mulastottál haňagšágból ?-Šoksor? 4. Katolikus templomban esküdtél? Engedelmeskedtél süleidnek, fe- lebvalóidnak? 5. Vesekedtél? Tanítottál mást nad bűnre? 6. Paráználkodtál? - Gondolat­tal -sóval-tettel?-Mással? 7. Loptál?-Értékeset? 8. Hazudtál? Kibesélted máš bűnét? Bűneidért imádkozzál: ed-három - ötMiaíánkot. ” Elnézést a hosszú idézetért, de azt hiszem, ezt a szöveget már­ványba kellene faragni, mert hűen illusztrálja a huszadik századi nyelvi rabszolgaság mélységeit. A kései olvasó nehezen tudja meg­állni mosolygás nélkül a sóval tör­ténő paráználkodás, a sülő, Isten, és hasonló nyelvi abszurdumok­kal való szembesülést. Talán egy dolog jut eszébe: az ilyen és ha­sonló gyalázatos (dalázatos) tet­teket és következményeit egyet­len nép sem söpörheti a szőnyeg alá, s nem tehet úgy, mintha mi sem történt volna.

Next

/
Thumbnails
Contents