Új Szó, 2008. április (61. évfolyam, 76-101. szám)

2008-04-07 / 81. szám, hétfő

6 Kultúra ÚJ SZÓ 2008. ÁPRILIS 7. www.ujszo.com RÖVIDEN A Kalligram Kiadó könyvbemutatója Pozsony. Április 9-én 17 órakor tartják a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetében Romsics Ignác: Az 1947-es párizsi béke- szerződés című, szlovák fordításban kiadott könyvének bemutató­ját (Parížska mierová zmluva z roku 1947). A szerzővel Milan Zemko történész beszélget. A könyvet Katarína Borbášová fordí­totta. (ú) Fiatal művészek hangversenye Pozsony. Április 9-én 19 órától a Primáši palota Tükörterme ad otthont a Pozsony - Budapest: fiatal művészek hangversenye című rendezvénynek. A hangversenyen közreműködik a 2003-ban alakult budapesti Ventoscala Szimfonikus Zenekar Meskó Ilona vezényletével. A szólisták: Miriam Rodriguez Brüllo- vá (gitár), Pálhegyi Máté (fuvola), Michal Červienka (tangóhar­monika). (ú) Találkozó Csendes Lászlóval Rimaszombat. Csendes László rimaszombati származású, Já­szai Mari-díjas színművész lesz a Pósa Lajos Irodalmi és Közművelődési Kávéház vendége április 9-én, 18 órai kezdettel Rimaszombatban, a Fehér rózsa kávéházban. A művésszel Juhász Dósa János beszélget, (ú) Ideális hőse volt a történelmi tárgyú filmeknek Elhunyt Charlton Heston MTI-PANORÁMA Los Angeles. Életének 84. évé­ben, Beverly Hills-i otthonában szombaton elhunyt Charlton Hes­ton amerikai színész - közölte a család szóvivője. A hollyvoodi legenda, aki az 1950-1960-as években többek kö­zött Ben Hurt, Mózest, Michelan- gelót, Cidet és más hősöket alakí­totta a filmvásznon, szombat éjjel hunyt el, mellette volt felesége, Lydia - mondta Bill Powers, a csa­lád szóvivője. Powers a halál okát nem közölte, és további részlete­ket sem kívánt elárulni. Heston életének utolsó éveiben Alzhei- mer-kórban szenvedett. Charlton Heston 1960-ban a William Wyler rendezte, 11 Os- carral jutalmazott Ben Húr című filmben nyújtott alakításáért a leg­jobb férfi főszereplőnek járó Os- car-díjat kapta. „Nagyra értékeljük a barátai, kollégái és csodálói által tanúsított töretlen támogatást. Szenvedéllyel vetette bele magát minden szerep­be, amelyet megszemélyesített, és minden ügyet példa nélküli lelke­sedéssel támogatott” - áll a család által kiadott közleményben. Charlton Heston az 1940-es években kezdte színészi karrierjét. A magas, izmos, szép arcú, zengő hangú színész ideális hőse volt a vallási és történelmi múltat feldol­gozó hollywoodi filmeknek. „Az arcom egy .másik kort idéz” - mondta gyakran. Emlékezetes filmjei voltak az 1956-ban készült Tízparancsolat - amelyben Mózest alakította -, az 1961-es Cid, az 1968-ban forga­tott Majmok bolygója, az 55 nap Pekingben (1963), valamint a Földrengés (1974). A filmen kívül az életben is gyak­ran vállalta a vezér szerepét: elnö­ke volt a Színészek Céhének és az Az ötvenes években... (ČTK/AP felvétel) ... és 2002-ben (Reuters-felvétel) Amerikai Filmintézetnek, és részt vett az 50-es évek polgáijogi moz­galmában is. 1998-ban megválasz­tották a fegyverviselők jogait kép­viselő Nemzeti Lövészegyletnek (NRA), amelynek öt évig volt a ve­zetője. 2003-ban George Bush el­nök a legrangosabb polgári kitün­tetést, a Szabadság emlékérmet adományozta az idős művésznek. Hestont felesége, Lydia Clarke, akivel 64 évig élt házasságban, va­lamint két gyermekük, Fraser és Holly Ann gyászolja. FELHÍVÁS A Ternipe polgári társulás negyedik alkalommal is meghirdeti a Nyújtsd a kezed! roma szavalóversenyt, amelyre 2008. május 9-én kerül sor Rimaszécsen. A versenyre az alapiskolák 1-9. osztályos tanulói nevezhetnek be három kategóriában (I. kategória - 1-3. osztályos tanulók, II. kategória - 4-6. osztályos tanulók, III. kate­gória - 7-9. osztályos tanulók) egy-egy verssel vagy prózával. Nem kötelező roma szerző művének az előadása. A versenyre április 25-ig lehet jelentkezni a Ternipe Polgári Tár­sulás címén: 980 42 Rimavská Seč, Záhradná 414, tel: 0918 100 590, e-mail: temipel@gmaü.com. Egy-egy iskolát kategóriánként egy versenyző képviselhet. A szervezők a meghívott versenyzőket postafordultával értesítik. A távolabbról érkező diákok és kísérőik számára szállást biztosí­tanak. Budapesti Tavaszi Fesztivál: Pelsőczy Réka rendezése, Az öldöklő angyal a Petőfi Irodalmi Múzeumban Kavicsdarabok drága porcelánban Takács Katalin az előadás feszült pillanatában (Képarchívum) Pechesek A burzsoázia diszkrét bája című Bunuel­film szereplői: hiába akar­nak együtt vacsorázni, va­lahogy nem sikerül nekik. Sokkal szerencsésebb Az öldöklő angyal díszes tár­sasága: ők egy operaelő­adás premierje után, egy előkelő házaspár luxusla­kásában jönnek össze, hogy ízes falatok és finom borok mellett folytassák fényes estjüket. SZABÓ G. LÁSZLÓ „Az öldöklő angyal énszerintem egy olyan társaságról szól, amely­nek tagjai nem tehetik azt, amit szeretnének: nem mehetnek ki a szobából. Megmagyarázhatatlan módon nem elégíthetik ki ezt az egyszerű vágyukat” - hja utolsó le­heletem című önéletrajzában Luis Bunuel, az egyetemes, azon belül pedig a spanyol filmművészet egyik nagy szelleme, Az andalúziai ku­tya, az Aranykor, az El Paóban nő a láz, A szobalány naplója, a Trista- na, A vágy titokzatos tárgya és más, korszakalkotó filmekrendezője. Pelsőczy Rékát, a Katona József Színház remek színésznőjét Az öl­döklő angyal ihlette meg, amelyet 1962-ben Mexikóban forgatott a szürrealizmus kiváló mestere, aki a Viridiana híres koldusorgiájával az utolsó vacsora burleszkváltozatát készítette el Händel zenéjére. Bu- nuel-film prózai előadásra „fordítva”? Miért ne? A mexikói uralkodóosztály beképzeltségé­nek maró kritikája 2008 tavaszán Magyarországon is aktuális. Pelső­czy Réka él is a forgatókönyv adta lehetőségekkel, és alkalmi társula­tának vezető színészei (Gálffi Lász­ló, Kerekes Éva, Takács Katalin, Bí­ró Kriszta, Széles László, Lengyel Tamás, Haumann Máté) meg is tesznek mindent, hogy emlékeze­tes vacsora szemtanúi legyünk, a nekünk tálalt „színpadi falatok” azonban csak módjával fogyaszt- hatóak, összességükben megülik a gyomrunkat. Megemészthetetle- nek. Mintha kavicsdarabokat nyel­tünk volna. Minden megtörténik a színen, a luxuskömyezetet pom­pásan alakító Károlyi-palotában, csupán az nem, amit a rendezői üzenet ígér, hogy„Az előadás nem a film halvány levonata, hanem élő, húsba vágó történet, amolyan veszélyszínház, amelyben a színé­szek között álló vagy ülő nézők egyértelmű szereplőivé válnak a cselekménynek.” Én ebből az egyébként tisztességes, odaadó munkával formált előadásból épp a húsomba vágó történetet hiányo­lom, (lelki) veszélyben egyáltalán nem éreztem magam, sőt igazából meg sem érintett a produkció. Többször is úgy éreztem, ez még csak öltözéses főpróba, egy héttel a bemutató előtt, amikor minden résztvevője még csak magára fi­gyel, és majd később áll össze a sok miniatűr jelenet egy színes egésszé. Ez utóbbi sajnos annyira nem történt meg, hogy pár nappal az előadás után már a darab vezér­fonalát is elveszíti az emlékezet, így maradnak a puszta tények. A Nobile (előkelő) házaspár pa­zar otthonában összejön egy gőgös kompánia (amelynek „vendé­geként” bennünket is borral kínál a főkomomyik), ám a vacsora után senki sem tudja elhagyni a szalont, egy láthatatlan kéz visszatartja őket a távozástól. Maga a film épp arra utal, hogy „íme, egy társadalmi osztály, amely nem képes kilépni saját korlátái közül, tagjai pedig olyannyira impotensek, hogy egyszerűen alkalmatlanok bármi­féle társadalmi feladatra”. Bezárt­ságukból eredő kétségbeesésükben a transzcendens vüághoz fordul­nak, egészen pontosan ahhoz, amit ők maguk annak hisznek. Ezzel az­tán el is telik az éjszaka, sőt még a másnap és a harmadnap is, miköz­ben annak kellene kiderülnie, hogy amíg pusztán a látszatnak élünk, addig halálra vagyunk ítélve. Szürreális történet egy reális térben, amelyben voyeurként néz­zük, mi történik „gazdagéknál”. Az első teremben még csak a tányér­jukba látunk bele, a másikban már a bőrük alá is. Erős érzelmi hul­lámzások, kitörések és kiborulá­sok, vad indulatok és túlfűtött kapcsolatok zajlanak előttünk, minden, ami egy ilyen elképzelhe­tetlennek tűnő, idegesítően pro­vokatív helyzetben megtörténhet. Vannak kimerevített pillanatok és teljesen elemeitek, valóságosak és valószerűtlenek, attól függően, merre sodor bennünket a reális és merre a szürreális. S hogy ki is az az „öldöklő angyal”? Ha az eredeti héber kifejezést vesszük: a pusztí­tó. Ószövetségi írások szerint a mennyei ítélet végrehajtója, Isten haragjának megtestesítője. Bunu­el kritikája azonban itt sem az Is­Haumann Máté és Kerekes Éva Gálffi László fennek szól, hanem azoknak a tár­sadalmi rétegeknek, csoportosulá­soknak, amelyek a hatalmat pró­bálják birtokolni mások felett. Vagyis uralkodni akarnak, mint évszázadokon keresztül a katoli­kus egyház. Emlékezetes „estélynek” ígér­kezett Pelsőczy Réka rendezése. Hogy mégsem lett az, annak egy oka lehet. A jelenetek helyzetgya­korlatok maradtak, az irodalmi forgatókönyv pedig könnyűnek ta­láltatott egy színházi változathoz. Amit a film a maga eszközeivel (és Bunuel zsenije) hozzá tudott ten­ni, az itt elmaradt, így nem szület­hetett meg az, ami a vásznon negyvenöt évvel ezelőtt hatni tu­dott. Gálffi Lászlóból, Kerekes Évából, Takács Katalinból így az­tán hiába áradt az „osztályon felüli” külső-belső elegancia, Bíró Kriszta arcán fénylett az értelem, Haumann Máté kiapadhatatlan dühével és Lengyel Tamás lángoló értetlenségével együtt minden elil­lant a térben. A legélesebb képet nekem Zoób Kati adta ezen az es­tén. Takács Katalin számára olyan kosztümöt kreált, amelyért alig­hanem Bunuel is kezet csókolt volna neki. OTTHOHBHK A HT1LV Egy magyar-szlovák/szlovák-magyar szótárról MISAD KATALIN A közelmúltban jelent meg Sima Ferenc néhai egyetemi docens Magyar-szlovák/szlovák-magyar iskolai szótár. Madarsko-slo- venský/slovensko-madarský školský slovník (SPN, Bratislava 2006) c. munkája, melyaszerzőegykorábbi kiadványának második, átdolgo­zott és bővített kiadása. A szótár a szlovákiai magyar tannyelvű alapiskolák felső tagoza­tos tanulói, valamint a középisko­lák tanulói számára készült, cím­szavait tekintve a kilencvenes években használt - elsősorban ter­mészet- és társadalomtudományi jellegű - tankönyvek szóanyagá­hoz igazodik. A kiadvány célja, hogy segítse a tanulók anyanyelven szerzett szaknyelvi ismereteinek a többségi nyelven való érvényesíté­sét, illetve a szlovák nyelvű tudo- mányos-ismeretteijesztő szövegek megértését. A szótár magyar-szlovák és szlovák-magyar része összességé­ben mintegy húszezer szócikket tartalmaz. Szóanyagát tekintve mindenképpen a kiadvány javára írható, hogy kimaradtak belőle a politikai-társadalmi és gazdasági változások révén feleslegessé vált szavak, miközben helyet kapott benne néhány új keletű - főként számítástechnikai-szakszó. A kiadvány szóanyagának ma­gyar, illetve szlovák megfelelteté­sei túlnyomórészt követik a stan­dard magyar és szlovák nyelvhasz­nálatot, néhány esetben azonban szükségesnek tartjuk pontosítani a szótárban megadott szókészleti egységeket. A szavalóverseny meg­nevezés standard megfelelője pl. nem a recitačné preteky szerkezet, hanem a reatamasiíŕaž kifejezés (a preteky főnév általában a sportver­senyek megnevezésére szolgál); az üregi nyúl szaknyelvi ekvivalense a králik divoký (a szótárban található králik megfeleltetés általános, fi­gyelmen kívül hagyja a magyar megnevezés üregi jelzőjét); a ven­dégmunkás összetétel köznyelvi megfelelője pedig - a német erede­tű gastarbeiter mellett - a két jelzői tagot számláló cudzí príležitostný robotník szerkezet is. Ami a magyar nyelvű szóanyagot illeti, a szótár­ban esetenként csak a szlovákiai magyar nyelvhasználatra jellemző megfeleltetéseket találjuk. Ez ön­magában nem írható a kiadvány rovására - sőt, a fogalom és az elne­vezés közötti jelentésbeli össze­függések azonosításakor a szlová­kiai magyar felhasználók szem­pontjából egyértelműen előnyös lehet -, szakszótárról lévén szó azonban feltétlenül közzé kell ten­ni a standard magyar megfelelőt is, pl.: a hozzáadottérték-adómagyar- országi megfelelője az általános forgalmi adó (áfa); a szlovák kolok főnév magyar párja nemcsak az okmánybélyeg, hanem az illetékbé­lyeg összetétel is; az idegen eredetű metropola főnévnek pedig a ma­gyarban választékos szóelemként számon tartott metropolis megfele­lője mellett van még egy ekvivalen­se, mégpedig a világváros. A ma­gyar nyelvű szócikkek között né­hány rétegnyelvi - konkrétan táj­nyelvi jellegű -, valamint a köz­nyelvitől eltérő stílusminősítésű szóalakot is találtunk: az előbbire jó példa a keleti nyelvjárásokban előforduló köszméte tájszó, az utóbbira pedig a bizalmas nyelv- használatra jellemző pöcegödör, melynek köznyelvi megfeleltetése az emésztőgödör összetétel. Helyesírás tekintetében a kiad­vány alaposnak mondható, a kodi­fikált változattól eltérő írásmódú alakok nyomdahiba, ill. elírás kö­vetkeztében is keletkezhettek, pl.: Duklianský priesmyk (standard írásmód: Dukliansky priesmyk), U. László (standard írásmód: Ulászló), zsűri (standardírásmód: zsűri) stb.

Next

/
Thumbnails
Contents