Új Szó, 2008. április (61. évfolyam, 76-101. szám)

2008-04-07 / 81. szám, hétfő

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. ÁPRILIS 7. Vélemény És háttér 5 Drágám, öregszel. Csak annyira kívánsz, mint a képviselők a mentelmi jog eltörlését. (Peter Gossányi rajza Tovább gyűrűzik a német rendőrök és katonák líbiai kiképzési botránya Elért a felső körökbe is FIGYELŐ OROSZ LAPOK A szombati orosz lapok szerint Moszkva elégedetlen a bukaresti NATO-csúcs eredményével: ezt a Vlagyi­mir Putyin Bukarestijén mondott beszédében és saj­tóértekezletén elhangzottak, valamint Szergej Rjabkov magas rangú külügyi tiszt­ségviselő orosz újságíróknak tartott tájékoztatója alapján állapították meg. A Kommer- szant című lap utalt arra, hogy a NATO-Oroszország- tanácskozáson a beszédek zárt ajtók mögött hangzottak el, így a küldöttség tolmácsol­ta Putyin elnök beszédét az orosz újságíróknak. Eszerint az elnök hangsúlyozta, hogy nincs szükség a helyzet dra- matizálására, a NATO és Oroszország kapcsolatai éret­tebbekké váltak, az együttműködés Moszkva ré­széről tudatos választás és stratégiai döntés. Ugyanak­kor úgy vélte, hogy „vihar előtti” a csend. „Valamiért azt ajánlják Oroszországnak, hogy tétlenül szemlélje a NA­TO keleti terjeszkedését, no­ha a további bővítés fenyege­tést jelent Oroszország szá­mára, amely így rákénysze­rül, hogy megtegye a szüksé­ges intézkedéseket saját biz­tonsága védelmére” - jegyez­te meg. A Komszomolszkaja Pravda című lap Dmitrij Ro- gozint, Oroszország NATO- nagykövetét idézve azt írta: a közleményben az Ukrajna és Grúzia felvételéről szóló mondatot úgy írták le, hogy nem várták meg az ukrajnai népszavazást, s azt sem, hogy kiderüljön, Grúzia miképp csatlakozik Abbházia és Dél- Oszétia nélkül. „Meggyőző­désem, hogy ez a döntés nem születik meg decemberben” - mondta. Emellett hangsú­lyozta: a nyugat-európai ve­zetők a rakétapajzs ügyében engedtek Amerikának, és ez­zel hibát követtek el, ugyanis bármit mond Washington propagandájában, Moszkva változatlanul ellenzi a telepí­tést. A Kommerszant Dmitrij Rjabkovnak, az orosz kül­ügyminisztérium európai együttműködési osztálya ve­zetőjének péntek reggeli megszólalását „háborút meg­előző beszédnek” minősítet­te, azzal, hogy ilyenhez ha­sonlóval kezdődhetett pél­dául a karibi válság. Rjabkov ugyanis kijelentette: csütör­tökön este (a NATO-csúcs közleményével) megválto­zott az Oroszoszág-NATO- tanácskozás kontextusa. A magas rangú orosz diplomata úgy vélte, hogy az Ukrajna és Grúzia bevonásáról szóló do­kumentum lábbal tipöija a demokrácia alapjait, mivel Ukrajna népének véleményét figyelmen kívül hagyva meg­állapítja, hogy Ukrajna a NA­TO tagja lesz. A diplomata ar­ról is beszélt: az a javaslat, hogy Oroszország vegyen részt a globális rakétapajzs kiépítésében, csupán egy ré- ges-régi orosz indítvány fel­melegített változata. Végül a moszkvai újságok megírták: meglepetést keltett, hogy Szergej Lavrov külügyminisz­ter meghirdetett sajtóérte­kezletén Putyin jelent meg, s az egybegyűltek előtt még egyszer ismertette az orosz álláspontot, nem utolsósor­ban azért, mert másképpen Bukarestben nem tudott a nyilvánosság elé lépni. (MTI) Egyre nagyobb méreteket ölt a német rendőrök, illet­ve katonák líbiai kiképzési botránya, amely tegnapi értesülések szerint már a Bundeswehr legmagasabb köreit is elérte. MT1-ÖSSZEFOG1ALÓ A német sajtó a napokban számolt be arról, hogy nem cse­kély pénzügyi ellenszolgáltatás, továbbá líbiai és tunéziai nyara­lás fejében, szabadságuk idején német rendőrök és katonák - szám szerint mintegy harmincán - vettek részt a líbiai biztonsági erők kiképzésében. A Der Tagesspiegel informáci­ója szerint Moammer el-Kadhafi líbiai elnök testőreinek kiképzé­sében személyesen közre­működött a német hadsereg fő­szemlélőjét, Wolfgang Schnei- derhan vezérezredest védő test- őrség vezetője is. A Bundeswehr egyelőre nem kommentálta az értesülést. Korábban ugyanakkor Franz Josef Jung védelmi miniszter is elismerte, hogy a „szabadidős MT1-TUDÓSÍTÁS Ungvár. Az utóbbi hónapokban tanúi vagyunk az ukrán naciona­lizmus emberi jogokat sértő fel­élesztésének és erőszakos térhó­dításának - írta hét végi számá­nak vezércikkében az ungvári Igazi Kárpáti Igaz Szó című orszá­gos lap. Az írás szerzője, Fedák Anita, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetséghez (UMDSZ) közeli új­ság munkatárs megdöbbentőnek és aggodalmat keltőnek nevezi Viktor Juscsenko ukrán elnöknek a napokban tett televíziós nyilat­kozatát, amelyben az államfő kije­lentette, hogy Ukrajna biztonsá­gára a legnagyobb veszélyt az idegen nemzetek kultúrájának a térhódítása jelenti. Példaként Kárpátalját említve a cikk által idézett Juscsenko megengedhe­tetlennek mondta, hogy a régió­ban Magyarország és Szlovákia tévé- és rádiócsatornái uralják az képzésben” a Bundeswehr leg­alább egy katonája érintett, akit azóta felfüggesztettek az aktív szolgálat alól. Jung azonban Schneiderhan beosztottjára nem utalt. Az említett katona mellett rendőrök és a határőrség kom­mandós osztaga, az úgynevezett GSG-9 tagjai vettek részt az ön­ként vállalt feladat végrehajtá­sában, többségük Észak-Rajna- Vesztfália tartományból. A hírek Az együttműködésről Gerhard Schröder akkori német kancellár és Kad­hafi líbiai elnök között jött létre megállapodás. szerint gondosan ügyeltek arra, hogy különleges küldetésükről főnökeik ne tudjanak, ezért a képzést csakis szabadságuk ide­jén vállalták. Többen közülük nem is egyszer fordultak meg Líbiában, s minden egyes alka­lommal legkevesebb mintegy 15 ezer eurós „képzési díjat” kap­tak, de voltak olyanok is, akik egy-egy alkalommal mintegy 50 étert, vagyis a határ mellett élők teljesen az idegen országok in­formációs befolyása alá kerülnek. A cikkíró sorra veszi az utób­bi idők szerinte kedvezőtlen fej­leményeit, közte azt a terveze­Bőszültek a déli harangszóra Ungvár. A kárpátaljai ma­gyarok a szovjet időkben is szinte kizárólag a jól fogható magyarországi rádiókat és tévécsatornákat hallgatták, nézték, valamint a minde­nütt kapható és előfizethető budapesti újságokat olvas­ták. Noha a hatóságoknak ez akkor sem tetszett, semmit nem tettek ellene, pedig a Kossuth rádió déli harang­szója igencsak bőszítette a helyi hatalmasságokat, (m) ezer eurós fizetséghez jutottak. Ugyancsak a hét végi német saj­tó számolt be arról, hogy a 2005-2007-ben zajlott líbiai képzési közreműködésről annak idején állítólag tudott a szövet­ségi hírszerzés (BND) is. A Berliner Zeitung biztonsági forrásokra hivatkozva arról írt: az együttműködésről Gerhard Schröder akkori kancellár és Kadhafi elnök között jött létre megállapodás Schröder 2004 októberében Tripoliban tett lá­togatása során. Az ügyben a hírszerzés közve­títői, tanácsadói szerepet töltött be, de ragaszkodott ahhoz, hogy a háttérben maradjon. A BND szóvivője vasárnapi nyilatkoza­tában a leghatározottabban cá­folta mindezt. A Der Spiegel pe­dig arról számolt be, hogy mind­erről tudott Németország líbiai nagykövetsége, ezt viszont a kül­ügyminisztérium cáfolta. A bot­rány kapcsán valamennyi parla­menti párt és a kormány egyaránt sürgős vizsgálatot követelt. Érte­sülések szerint a Bundestag ille­tékes bizottsága szerdán ül össze a történtek megvitatására, illetve tisztázására. tét, amely szerint hazafias neve­lés címén a gyermekek - köztük a magyarok is - minden óvodá­ban az ukrán zászló felvonásá­val és az állami himnusz el- éneklésével kezdenék a napot, vagy hogy az oktatási miniszter száműzni készül a felsőoktatás­ból azokat a professzorokat, akik nem ukrán nyelven tartják előadásaikat. A művelődési miniszter eköz­ben szinte harcra buzdít, hogy csak ukrán darabokat játsszanak a színházak, csak hazai filmeket mutassanak be a mozikban, csak ukrán nyelven énekeljenek az előadóművészek - áll az írásban. „Különös ez a magatartás egy olyan ország esetében, amely fennhangon hirdeti törekvését Európa felé, és ráadásul még de­mokratikusnak is nevezi magát” - záija írását az ungvári magyar új­ság, amely szerint Európa aligha nyit ajtót egy ilyen mentalitású Ukrajnának. FIGYELŐ Kárpátalja: az ukrán nacionalizmus erősödésétől tartanak a magyarok KOMMENTÁR Čarnogurský potenciája BARAK LÁSZLÓ Vajmi kevés lett volna a hírértéke a Pozsonyban szervezett szom­bati szerbpárti tüntetésnek, ha azt a szlovák kommunisták hold­udvarába tartozó zabhegyezők, akik ötletgazdaként az eseményre a jó népet toborozni voltak hivatottak, nem kapcsolják össze Ko­szovó függetlenségi státusát a Csallóköz Magyarországhoz törté­nő csatolásának rémhírével. Mivel azonban a koszovói albánok „államosodásának” egyenes következményeként hirdették meg a múlt héten a Csallóköz Magyarországhoz csatolásának lehetősé­gét, okkal kapott kellő publicitást a beharangozott tüntetés. Egyébként, lévén sajtó-, gyülekezési és szólásszabadság, nincsen abban semmi rendkívüli, hogy bármely elszabadult állampolgár akár összeesküvés-elméletekkel igyekezzen magának kikaparni ilyen-olyan gesztenyéket. Legfeljebb nem sikerül akkorára a cse­lekmény, mint amilyenre meg lett álmodva... Lásd a szóban forgó rendezvényt, amelyre néhány tucat kopasz bandita, pár kivén- hedt, revansvággyal megáldott (megvert?) komcsin, no és a szlo­vákság sok mindenre kapható nemzetébresztő napszámosán, Ján Čamogurskýn kívül csak a szenzációéhes sajtó emberei, néhány kutyasétáltató honpolgár, meg persze az eseményhez közel levő amerikai nagykövetség testőrségének tagjai voltak kíváncsiak. Leginkább azért, mert normális embernek eszébe nem jut, hogy éppen Pozsonyban lehet sikerrel megejteni Koszovó Szerbiához történő visszacsatolását. Nyilván Ján Čamogurskýnak is több esze van annál, minthogy ilyesmiről álmodozzon. Vajon miért döntött mégis úgy, hogy je­lenlétével, úgymond, megemeli a szóban forgó, szimpla gatyaleto- lást idéző performance színvonalát? Talán azért, mert valóban meggyőződése, hogy tényleg létezik Dunaszerdahelyen egy titok­zatos kőműves páholy, amelynek mindenre elszánt tagjai éjjel­nappal azon agyainak, miként csatolhatnák vissza a Csallóközt Magyarországhoz? Aligha hihető, hogy a volt antikommunista, s ezért épp a kommunisták által meghurcolt polgárjogi harcos egy üyen agyrém okán közösködne valamikori üldözőinek utódaival. Sokkal valószínűbb, hogy egyrészt a szlovák politikai elitet egyéb­ként is en bloc jellemző hungarofóbia ösztönözte őt a tüntetésen való részvételre, mintsem a világ szlávsága iránt benne gerjedő szolidaritás. Másrészt valószínűleg hiányzik neki a közszereplési lehetőség, mármint a valamikori publicitás. Olyan helyzetben le­het, mint az az időközben impotensé vált valamikori numerabaj­nok, aki fölálló tehetségének elvesztését úgy igyekszik kompen­zálni, hogy amikor csak teheti, néhai hőstetteivel traktálja esetle­ges közönségét... Csakhogy egy impotens vén főszer vicces fabulái sokkal kisebb kockázatot jelentenek, például a szlovák-magyar vi­szony tekintetében, mintha egy volt szlovák csúcspolitikus rend­szeresen a puskapor magyarok miatti szárazon tartásának fölötte szükséges voltáról prédikál szlovák nemzeti gárdistáknak... JEGYZET Jegyellenőrt felismerni JUHÁSZ KATALIN Pozsonyban ez egyenlő a lehe­tetlennel. Rég nincsenek már karszalagok, feltűnő, ütött-ko- pott egyenválltáskák, a foglal­kozást messziről eláruló jelleg­zetes arcberendezés. Manapság törékenyhölgyekjoggingos férfiak, ártatlan képű fiatalok vegyülnek el a megállóban. Né­hány éve városi legendává vált az a furfangos alkalmazott, aki egy nehezen szállítható, kétmé­teres műanyag csővel küzdötte fel magát a járműre, majd letá­masztotta terhét, és mogorva képpel ellenőrizni kezdte a je- gyeket-bérleteket. Nyilván spe­ciális kiképzést kapnak, mert mozgásukat sem térben, sem időben nem lehet többé behatá­rolni: a városszéli lakótelepen éjjel tizenegykor éppúgy fel­bukkanhatnak, mint délben a centrumban. Egyetemista isme­rőseim szerint a legjobb mene­külési stratégia a futás. A rajta­kapott bliccelő leszáll az ellen­őrökkel a következő megálló­ban, aztán kereket old. Csak nagyritkán szaladnak utána. Itt is érvényes a Kontroll című filmben elhangzott alapvetés: „Minket mindenki utál.” Tény­leg ez a helyzet: még az érvé­nyesjeggyel rendelkezők is kel- ledenül húzzák elő bilétáj ukat, közben igyekeznek emlékeze­tükbe vésni az ellenőr arcát. Az ifjak és bátrak néha csípős meg­jegyzéseket is tesznek rájuk, melyeken az utazóközönség fel­szabadultan kuncog. Amikor vi­szont fordítva zajlik a dolog, ke­vésbé díjazzák a humort, sőt számos panasz is érkezik a köz­lekedési vállalathoz inzultálás miatt. Előfordul ugyanis, hogy potyautas helyett csupán ha­nyag utasra lelnek az ellenőrök, áld egy örökkévalóságig keres­gél, kiforgatja zsebeit, ldpakolja retiküljét, majd mikor már senki se várná, előkotorja érvényes bérletét. Addigra azonban olyan mértékű ellenőri „biztatásban” lehet része, hogy akár zokon is veheti a bánásmódot. „Keres­sük, keressük, de nem találjuk!” „Ami nincs, azt hiába kutatja a kedves utas!” „Naná, nyilván megvolt, csak elvitte a cica!” „Ugye, ugye. Jobb lett volna je­gyet venni.” A rejtőzködés trükkjeinek elsajátítása után ta­lán egy kommunikációs tréning abszolválása is hasznos lenne az alkalmazottaknak. Akik egyébként nyelveket se nagyon beszélnek. Egyszer tanúja vol­tam, ahogy szlovákul ordítoz­tak egy külföldivel, akinél két perce lejárt jegyet találtak. Amikor nyomatékül taszigálni kezdték, egy diáklány felaján­lotta tolmácsszolgálatait, mire kis híján ő is kapott a szájára. „Érti ez, miről van szó, csak nem akarja érteni! ” - állította a revi­zor. Erre aztán már nem lehe­tett mit válaszolni. Atávolodó buszból néztem, ahogy a megál­lóban széles gesztusokkal ma­gyaráznak a megszeppent turis­tának. Aki valószínűleg először és utoljárajárt Pozsonyban.

Next

/
Thumbnails
Contents