Új Szó, 2008. április (61. évfolyam, 76-101. szám)
2008-04-07 / 81. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. ÁPRILIS 7. Vélemény És háttér 5 Drágám, öregszel. Csak annyira kívánsz, mint a képviselők a mentelmi jog eltörlését. (Peter Gossányi rajza Tovább gyűrűzik a német rendőrök és katonák líbiai kiképzési botránya Elért a felső körökbe is FIGYELŐ OROSZ LAPOK A szombati orosz lapok szerint Moszkva elégedetlen a bukaresti NATO-csúcs eredményével: ezt a Vlagyimir Putyin Bukarestijén mondott beszédében és sajtóértekezletén elhangzottak, valamint Szergej Rjabkov magas rangú külügyi tisztségviselő orosz újságíróknak tartott tájékoztatója alapján állapították meg. A Kommer- szant című lap utalt arra, hogy a NATO-Oroszország- tanácskozáson a beszédek zárt ajtók mögött hangzottak el, így a küldöttség tolmácsolta Putyin elnök beszédét az orosz újságíróknak. Eszerint az elnök hangsúlyozta, hogy nincs szükség a helyzet dra- matizálására, a NATO és Oroszország kapcsolatai érettebbekké váltak, az együttműködés Moszkva részéről tudatos választás és stratégiai döntés. Ugyanakkor úgy vélte, hogy „vihar előtti” a csend. „Valamiért azt ajánlják Oroszországnak, hogy tétlenül szemlélje a NATO keleti terjeszkedését, noha a további bővítés fenyegetést jelent Oroszország számára, amely így rákényszerül, hogy megtegye a szükséges intézkedéseket saját biztonsága védelmére” - jegyezte meg. A Komszomolszkaja Pravda című lap Dmitrij Ro- gozint, Oroszország NATO- nagykövetét idézve azt írta: a közleményben az Ukrajna és Grúzia felvételéről szóló mondatot úgy írták le, hogy nem várták meg az ukrajnai népszavazást, s azt sem, hogy kiderüljön, Grúzia miképp csatlakozik Abbházia és Dél- Oszétia nélkül. „Meggyőződésem, hogy ez a döntés nem születik meg decemberben” - mondta. Emellett hangsúlyozta: a nyugat-európai vezetők a rakétapajzs ügyében engedtek Amerikának, és ezzel hibát követtek el, ugyanis bármit mond Washington propagandájában, Moszkva változatlanul ellenzi a telepítést. A Kommerszant Dmitrij Rjabkovnak, az orosz külügyminisztérium európai együttműködési osztálya vezetőjének péntek reggeli megszólalását „háborút megelőző beszédnek” minősítette, azzal, hogy ilyenhez hasonlóval kezdődhetett például a karibi válság. Rjabkov ugyanis kijelentette: csütörtökön este (a NATO-csúcs közleményével) megváltozott az Oroszoszág-NATO- tanácskozás kontextusa. A magas rangú orosz diplomata úgy vélte, hogy az Ukrajna és Grúzia bevonásáról szóló dokumentum lábbal tipöija a demokrácia alapjait, mivel Ukrajna népének véleményét figyelmen kívül hagyva megállapítja, hogy Ukrajna a NATO tagja lesz. A diplomata arról is beszélt: az a javaslat, hogy Oroszország vegyen részt a globális rakétapajzs kiépítésében, csupán egy ré- ges-régi orosz indítvány felmelegített változata. Végül a moszkvai újságok megírták: meglepetést keltett, hogy Szergej Lavrov külügyminiszter meghirdetett sajtóértekezletén Putyin jelent meg, s az egybegyűltek előtt még egyszer ismertette az orosz álláspontot, nem utolsósorban azért, mert másképpen Bukarestben nem tudott a nyilvánosság elé lépni. (MTI) Egyre nagyobb méreteket ölt a német rendőrök, illetve katonák líbiai kiképzési botránya, amely tegnapi értesülések szerint már a Bundeswehr legmagasabb köreit is elérte. MT1-ÖSSZEFOG1ALÓ A német sajtó a napokban számolt be arról, hogy nem csekély pénzügyi ellenszolgáltatás, továbbá líbiai és tunéziai nyaralás fejében, szabadságuk idején német rendőrök és katonák - szám szerint mintegy harmincán - vettek részt a líbiai biztonsági erők kiképzésében. A Der Tagesspiegel információja szerint Moammer el-Kadhafi líbiai elnök testőreinek kiképzésében személyesen közreműködött a német hadsereg főszemlélőjét, Wolfgang Schnei- derhan vezérezredest védő test- őrség vezetője is. A Bundeswehr egyelőre nem kommentálta az értesülést. Korábban ugyanakkor Franz Josef Jung védelmi miniszter is elismerte, hogy a „szabadidős MT1-TUDÓSÍTÁS Ungvár. Az utóbbi hónapokban tanúi vagyunk az ukrán nacionalizmus emberi jogokat sértő felélesztésének és erőszakos térhódításának - írta hét végi számának vezércikkében az ungvári Igazi Kárpáti Igaz Szó című országos lap. Az írás szerzője, Fedák Anita, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetséghez (UMDSZ) közeli újság munkatárs megdöbbentőnek és aggodalmat keltőnek nevezi Viktor Juscsenko ukrán elnöknek a napokban tett televíziós nyilatkozatát, amelyben az államfő kijelentette, hogy Ukrajna biztonságára a legnagyobb veszélyt az idegen nemzetek kultúrájának a térhódítása jelenti. Példaként Kárpátalját említve a cikk által idézett Juscsenko megengedhetetlennek mondta, hogy a régióban Magyarország és Szlovákia tévé- és rádiócsatornái uralják az képzésben” a Bundeswehr legalább egy katonája érintett, akit azóta felfüggesztettek az aktív szolgálat alól. Jung azonban Schneiderhan beosztottjára nem utalt. Az említett katona mellett rendőrök és a határőrség kommandós osztaga, az úgynevezett GSG-9 tagjai vettek részt az önként vállalt feladat végrehajtásában, többségük Észak-Rajna- Vesztfália tartományból. A hírek Az együttműködésről Gerhard Schröder akkori német kancellár és Kadhafi líbiai elnök között jött létre megállapodás. szerint gondosan ügyeltek arra, hogy különleges küldetésükről főnökeik ne tudjanak, ezért a képzést csakis szabadságuk idején vállalták. Többen közülük nem is egyszer fordultak meg Líbiában, s minden egyes alkalommal legkevesebb mintegy 15 ezer eurós „képzési díjat” kaptak, de voltak olyanok is, akik egy-egy alkalommal mintegy 50 étert, vagyis a határ mellett élők teljesen az idegen országok információs befolyása alá kerülnek. A cikkíró sorra veszi az utóbbi idők szerinte kedvezőtlen fejleményeit, közte azt a tervezeBőszültek a déli harangszóra Ungvár. A kárpátaljai magyarok a szovjet időkben is szinte kizárólag a jól fogható magyarországi rádiókat és tévécsatornákat hallgatták, nézték, valamint a mindenütt kapható és előfizethető budapesti újságokat olvasták. Noha a hatóságoknak ez akkor sem tetszett, semmit nem tettek ellene, pedig a Kossuth rádió déli harangszója igencsak bőszítette a helyi hatalmasságokat, (m) ezer eurós fizetséghez jutottak. Ugyancsak a hét végi német sajtó számolt be arról, hogy a 2005-2007-ben zajlott líbiai képzési közreműködésről annak idején állítólag tudott a szövetségi hírszerzés (BND) is. A Berliner Zeitung biztonsági forrásokra hivatkozva arról írt: az együttműködésről Gerhard Schröder akkori kancellár és Kadhafi elnök között jött létre megállapodás Schröder 2004 októberében Tripoliban tett látogatása során. Az ügyben a hírszerzés közvetítői, tanácsadói szerepet töltött be, de ragaszkodott ahhoz, hogy a háttérben maradjon. A BND szóvivője vasárnapi nyilatkozatában a leghatározottabban cáfolta mindezt. A Der Spiegel pedig arról számolt be, hogy minderről tudott Németország líbiai nagykövetsége, ezt viszont a külügyminisztérium cáfolta. A botrány kapcsán valamennyi parlamenti párt és a kormány egyaránt sürgős vizsgálatot követelt. Értesülések szerint a Bundestag illetékes bizottsága szerdán ül össze a történtek megvitatására, illetve tisztázására. tét, amely szerint hazafias nevelés címén a gyermekek - köztük a magyarok is - minden óvodában az ukrán zászló felvonásával és az állami himnusz el- éneklésével kezdenék a napot, vagy hogy az oktatási miniszter száműzni készül a felsőoktatásból azokat a professzorokat, akik nem ukrán nyelven tartják előadásaikat. A művelődési miniszter eközben szinte harcra buzdít, hogy csak ukrán darabokat játsszanak a színházak, csak hazai filmeket mutassanak be a mozikban, csak ukrán nyelven énekeljenek az előadóművészek - áll az írásban. „Különös ez a magatartás egy olyan ország esetében, amely fennhangon hirdeti törekvését Európa felé, és ráadásul még demokratikusnak is nevezi magát” - záija írását az ungvári magyar újság, amely szerint Európa aligha nyit ajtót egy ilyen mentalitású Ukrajnának. FIGYELŐ Kárpátalja: az ukrán nacionalizmus erősödésétől tartanak a magyarok KOMMENTÁR Čarnogurský potenciája BARAK LÁSZLÓ Vajmi kevés lett volna a hírértéke a Pozsonyban szervezett szombati szerbpárti tüntetésnek, ha azt a szlovák kommunisták holdudvarába tartozó zabhegyezők, akik ötletgazdaként az eseményre a jó népet toborozni voltak hivatottak, nem kapcsolják össze Koszovó függetlenségi státusát a Csallóköz Magyarországhoz történő csatolásának rémhírével. Mivel azonban a koszovói albánok „államosodásának” egyenes következményeként hirdették meg a múlt héten a Csallóköz Magyarországhoz csatolásának lehetőségét, okkal kapott kellő publicitást a beharangozott tüntetés. Egyébként, lévén sajtó-, gyülekezési és szólásszabadság, nincsen abban semmi rendkívüli, hogy bármely elszabadult állampolgár akár összeesküvés-elméletekkel igyekezzen magának kikaparni ilyen-olyan gesztenyéket. Legfeljebb nem sikerül akkorára a cselekmény, mint amilyenre meg lett álmodva... Lásd a szóban forgó rendezvényt, amelyre néhány tucat kopasz bandita, pár kivén- hedt, revansvággyal megáldott (megvert?) komcsin, no és a szlovákság sok mindenre kapható nemzetébresztő napszámosán, Ján Čamogurskýn kívül csak a szenzációéhes sajtó emberei, néhány kutyasétáltató honpolgár, meg persze az eseményhez közel levő amerikai nagykövetség testőrségének tagjai voltak kíváncsiak. Leginkább azért, mert normális embernek eszébe nem jut, hogy éppen Pozsonyban lehet sikerrel megejteni Koszovó Szerbiához történő visszacsatolását. Nyilván Ján Čamogurskýnak is több esze van annál, minthogy ilyesmiről álmodozzon. Vajon miért döntött mégis úgy, hogy jelenlétével, úgymond, megemeli a szóban forgó, szimpla gatyaleto- lást idéző performance színvonalát? Talán azért, mert valóban meggyőződése, hogy tényleg létezik Dunaszerdahelyen egy titokzatos kőműves páholy, amelynek mindenre elszánt tagjai éjjelnappal azon agyainak, miként csatolhatnák vissza a Csallóközt Magyarországhoz? Aligha hihető, hogy a volt antikommunista, s ezért épp a kommunisták által meghurcolt polgárjogi harcos egy üyen agyrém okán közösködne valamikori üldözőinek utódaival. Sokkal valószínűbb, hogy egyrészt a szlovák politikai elitet egyébként is en bloc jellemző hungarofóbia ösztönözte őt a tüntetésen való részvételre, mintsem a világ szlávsága iránt benne gerjedő szolidaritás. Másrészt valószínűleg hiányzik neki a közszereplési lehetőség, mármint a valamikori publicitás. Olyan helyzetben lehet, mint az az időközben impotensé vált valamikori numerabajnok, aki fölálló tehetségének elvesztését úgy igyekszik kompenzálni, hogy amikor csak teheti, néhai hőstetteivel traktálja esetleges közönségét... Csakhogy egy impotens vén főszer vicces fabulái sokkal kisebb kockázatot jelentenek, például a szlovák-magyar viszony tekintetében, mintha egy volt szlovák csúcspolitikus rendszeresen a puskapor magyarok miatti szárazon tartásának fölötte szükséges voltáról prédikál szlovák nemzeti gárdistáknak... JEGYZET Jegyellenőrt felismerni JUHÁSZ KATALIN Pozsonyban ez egyenlő a lehetetlennel. Rég nincsenek már karszalagok, feltűnő, ütött-ko- pott egyenválltáskák, a foglalkozást messziről eláruló jellegzetes arcberendezés. Manapság törékenyhölgyekjoggingos férfiak, ártatlan képű fiatalok vegyülnek el a megállóban. Néhány éve városi legendává vált az a furfangos alkalmazott, aki egy nehezen szállítható, kétméteres műanyag csővel küzdötte fel magát a járműre, majd letámasztotta terhét, és mogorva képpel ellenőrizni kezdte a je- gyeket-bérleteket. Nyilván speciális kiképzést kapnak, mert mozgásukat sem térben, sem időben nem lehet többé behatárolni: a városszéli lakótelepen éjjel tizenegykor éppúgy felbukkanhatnak, mint délben a centrumban. Egyetemista ismerőseim szerint a legjobb menekülési stratégia a futás. A rajtakapott bliccelő leszáll az ellenőrökkel a következő megállóban, aztán kereket old. Csak nagyritkán szaladnak utána. Itt is érvényes a Kontroll című filmben elhangzott alapvetés: „Minket mindenki utál.” Tényleg ez a helyzet: még az érvényesjeggyel rendelkezők is kel- ledenül húzzák elő bilétáj ukat, közben igyekeznek emlékezetükbe vésni az ellenőr arcát. Az ifjak és bátrak néha csípős megjegyzéseket is tesznek rájuk, melyeken az utazóközönség felszabadultan kuncog. Amikor viszont fordítva zajlik a dolog, kevésbé díjazzák a humort, sőt számos panasz is érkezik a közlekedési vállalathoz inzultálás miatt. Előfordul ugyanis, hogy potyautas helyett csupán hanyag utasra lelnek az ellenőrök, áld egy örökkévalóságig keresgél, kiforgatja zsebeit, ldpakolja retiküljét, majd mikor már senki se várná, előkotorja érvényes bérletét. Addigra azonban olyan mértékű ellenőri „biztatásban” lehet része, hogy akár zokon is veheti a bánásmódot. „Keressük, keressük, de nem találjuk!” „Ami nincs, azt hiába kutatja a kedves utas!” „Naná, nyilván megvolt, csak elvitte a cica!” „Ugye, ugye. Jobb lett volna jegyet venni.” A rejtőzködés trükkjeinek elsajátítása után talán egy kommunikációs tréning abszolválása is hasznos lenne az alkalmazottaknak. Akik egyébként nyelveket se nagyon beszélnek. Egyszer tanúja voltam, ahogy szlovákul ordítoztak egy külföldivel, akinél két perce lejárt jegyet találtak. Amikor nyomatékül taszigálni kezdték, egy diáklány felajánlotta tolmácsszolgálatait, mire kis híján ő is kapott a szájára. „Érti ez, miről van szó, csak nem akarja érteni! ” - állította a revizor. Erre aztán már nem lehetett mit válaszolni. Atávolodó buszból néztem, ahogy a megállóban széles gesztusokkal magyaráznak a megszeppent turistának. Aki valószínűleg először és utoljárajárt Pozsonyban.
