Új Szó, 2008. április (61. évfolyam, 76-101. szám)
2008-04-05 / 80. szám, szombat
PRESSZÓ B Ä' / 2008. április 5., szombat 2. évfolyam 14. szám A színek kavalkád|a i Milyen a tavaszi-nyári táskadivat? h 29. oldal Dorka megtáltosodott a hegyek láttán! Hol látják szívesen a hegyekben a kutyával érkező turistákat? 30. oldal 31. oldal A boldog élet nőies kellékei Sok mindenre vágyunk, aztán megelégszünk a kevesebbel is... Alexandra Meissnitzer: „Egy ilyen szörnyű eset után az ember még jobban tudatosítja, mi történhet" Az adrenalint kedvelő sportolók abban különböznek a mindennapi emberektől, hogy extrém helyzetekben is sértetlennek tartják magukat Sízők életveszélyben Alexandra Meissnitzer szerint a sísport több veszélyt rejt, mint a száguldó autók. „Bennünket még egy karosszéria sem véd” - mondta a nemrég búcsúzó kétszeres világbajnok osztrák síző, aki decemberben az aspeni lesiklásban térdsérülést szenvedett. Egyike volt ez a nemrég véget ért idény harminc balesetének. A legsúlyosabb bukás honfitársát, Matthias Lanzingert érte - a lábát amputálni kellett. URBÁN KLÁRA Harminc baleset profi sízőknél. Még kimondani is sok. Sokan állítják, a legtöbbjüket pályahiba okozta. Aksel Lund Svindal, a Világkupa összetett versenyének tavalyi győztese novemberben edzés közben bukott, kettős orrcsont- és járomcsonttörés volt a következmény. Az amerikai Scott Macartney épp 31. születésnapján, egy innsbrucki versenyen több mint 140 km/órás sebességnél vesztette el az egyensúlyát, és magatehetetlenül csúszott le a lejtőn. Utána percekig úgy vo- naglott a teste a havon, mintha epileptikus rohamot kapott volna. Azt a tragédiát visszaidézve pedig, ami legutóbb Matthias Lan- zingerrel történt..., lúdbőrözik az ember háta. Március 2-án történt, a norvégi- ai kvitfjelli Világkupa-versenyen. Az osztrák síelő hatalmas sebességgel haladt, amikor egy ugrató után a levegőben repülve telibe kapott egy síkaput, ezután elvesztette egyensúlyát, és a jeges lejtőn csúszott pár száz métert, amíg a pálya szélén levő biztonsági háló meg nem fogta. A legnagyobb baj az volt, hogy a síléce a bal lábáról nem oldódott ki időben. Ennek oka lehet a rossz beállítás és az is, hogy balszerencsésen úgy csapódott a földhöz, hogy nem érte nagy erő. A lába ezért többször is megcsavarodott saját tengelye körül, a csontok és a szövetek nagyon súlyosan megsérültek, többszörös nyűt síp- és szárkapocscsonttörést, illetve térdszalag-szakadást szenvedett. Oslóban két műtéten is átesett, azonban mint kiderült, a bal lábát nem lehetett megmenteni. Kérdések és kételyek „Mindannyiunk számára világos, hogy a mi foglalkozásunk veszélyes - nyilatkozta a baleset után Meissnitzer, aki 14 Világkupaversenyt nyert, a 1998/99-ben ő lett az összetett győztese. Most viszont úgy döntött, elég. A decemberi sérülés után nem igazán tudott visszatalálni. - Egy ilyen szörnyű eset után az ember még jobban tudatosítja, mi történhet.” Versenyzők és egykori sporttársak, szakvezetők és újságírók mind egyetértettek abban, hogy a tragikus balesetben több tényező is közrejátszott. Az óriási sebesség és a szerencsétlen bukás. Persze, e nélkül a mai alpesi sízés -elképzelhetetlen -, hasonlóan a Forma-1- ben megszokott száguldáshoz. A fiatal sízők vadak, mindenre elszántak, s úgy siklanak le a meredek, keskeny lejtőn, hogy az embert bámulatba és ámulatba ejtik. És ráhozzák a frászt. Cirkuszi mutatványaikat látva megfagy a nézőben a vér, hogy mire képesek, mit bírnak elviselni, miközben csak egy bukósisak, esetleg egy gerincvédő óvja őket. Mindaddig éljenezünk, amíg nem történik olyan szörnyűség, mmt Lanzingerrel, azzal a salzburgi fiúval, akinek 27 évesen térd alatt amputálták a lábát. Ilyenkor felháborodunk és tiltakozunk, mondjuk a magunkét, egyesek csendesen, mások hangosabban, mert ismét előtörnek a kételyek, s aztán egy idő után megint elül a vihar, elcsöndesedik a csinnadratta, megy tovább minden a megszokott kerékvágásban. Ismét ujjongunk, ismét csodáljuk a bátor fiúkat és lányokat, amíg egy újabb sorscsapás föl nem ébreszt a téli álomból. S akkor kénytelen-kelletlen megint belenyugszunk, hogy kár lamentálni, s az sem segít, ha a sípályát okoljuk a balesetekért. A versenyzők azért buknak, mert ez a sport üyen, ennyire veszélyes. S mert mindig lesznek olyan isteni tehetséggel megáldott sízők, akiknek foglalkozása a kockázat, az örökös életveszély. A sízés mint extrémsport Miért ne hihetnék a sízők, hogy nekik nem esik bajuk? Ha félnének, soha nem kötnék fel a sítalpat. Ha egy Forma-l-es pilóta attól tartana, hogy szerencsétlenül jár, nem sok keresnivalója lenne ebben a sportban. Ha egy sofőr azzal számolna, hogy baleset éri, nem ülne autóba. Az adrenalint kedvelő sízők, pilóták talán abban különböznek tőlünk, mindennapi emberektől, hogy ők extrémszituációban is sértetlennek tartják magukat. Matthias Lanzinger, mondják az okosok, nem az új sítechnika áldozata. De a szervezőké sem, érvelnek azok és az őt azonnal ellátó orvosok: szerintük a fiú lábát akkor is amputálni kellett volna, ha azonnal sor kerül a műtétre, nem csak öt óra elteltével. Előbb ugyanis a turisták szállítására szolgáló helikopterből ki kellett szedni az üléseket, hogy berakhassák hordágyon a szerencsétlenül járt fiút, hogy először Lille- hammerbe, majd onnan Oslóba vigyék. Közben persze néhány méterrel arrébb ott állt egy VIP-heli- kopter... Lanzinger családja ügyvédet fogadott, hogy megvizsgálják a szervezők és az orvosok felelősségét. Újra felvetődött a kérdés, biztonságosak-e a versenypályák, van-e megfelelő technika a helyszíneken, felkészült orvosi stáb áll-e készenlétben. Az osztrák lapok és a szakági szövetség is hevesen bírálta a HAB A KÁVÉN Hol szorít a cipó? Nem egyszerű ügylet a cipővásárlás. Tény, hogy nagy a kínálat, a bőség pultjairól mindenki egyaránt vehet, de sokkal nehezebb a többől választani, mint a kevesebből. Élénken emlékszem azokra az időkre, amikor majdnem mindenki majdnem ugyanabban a cipőben járt. Éltünk a reklámszöveg adta lehetőséggel cipőt a cipőboltból, bementünk az első - helyenként az egyetlen - cipőboltba, rámutattunk a topánkára, mondtuk, hogy négyes, aztán vagy kaptunk, vagy nem, ha ugyanolyant esetleg nem, hasonlót biztosan, mert egy kaptafára készültek. Igaz, és ezt ne feledjük, sőt, hangsúlyozzuk, bőrből. Most meg? Az ember lejárja a lábát míg bejárja az összes cipőboltot, tulajdonképpen azért, mert azt hiszi, ha nem nézi végig az összes bolt teljes árukínálatát, megüti a guta, ha egy héttel később meglát egy sokkal jobbat annál, amilyent megvett, vagy a kolléganője lábán fedez fel egy isteni topánt, azt meg már túl sem éli. Végül, s ez a világ legtermészetesebb dolga, visszamegy az első boltba, és megveszi azt a cipőt, amelyet elsőnek húzott fáradt, ám bütykös lábára. Lába válogatja, ki mit bír hordani, a legszebb látvány, amikor a tűsarkú cipőből kibuggyan a vastag, esetenként visszeres láb, a tulajdonos inog, biceg, nem tudja, mi baja. De van, aki tudja, mi a baja, és a kényelmes, lapos sarkúk közt válogat. Az olcsóbbik fajtát keresi, látszik rajta, hogy Rotschildékhez semmi köze, ők nem folyósítanak neki nyugdíj-kiegészítést. Rá is akad egy szimpatikus tavaszi csodára. Könnyű, szellős. S mert egyedül van, társat keres magának, akivel megbeszélheti, jó-e, kényelmes-e a lábbeli. Rosszul választ szegény, mert az eladónak semmi kedve csevegni, de még tanácsot adni se. Annyit nagy kegyesen elárul, hogy ez tavalyi modell, azért ilyen olcsó. A hölgy elkéri a párját. A válasz méla undorral egybekötött szemforgatás, feltételezem, a pokolba kívánja az eladó a vevőt, hiszen összesen hárman lézengünk a boltban, mennyivel tisztességesebbek a többiek, akik nem kérnek, nem kérdeznek, akiket nem kell kiszolgálni, csak bejönnek, mert kint szakad az eső, körülnéznek, fölmérik a terepet, máris látják, hogy itt aztán az elmúlt húsz évben senki sem vett még egy papucsot sem, ácsingóznak egy darabig, hátha enyhül a zuhé. De ez a vén bestia vá-sá-rol-ni akar. Cipőt a cipőboltban. Grendel Ágota A múlt idény legsúlyosabb balesetei 2007. november 27. Aksel Lund Svindal (norvég). Az alpesi sí Világkupa összetett győztese Beaver Creekben súlyos arcsérülése mellett több fogát is elvesztette, kettős arccsonttörést szenvedett, s a járomcsontját is törte. 2007. december 18." Florian Melmer (osztrák). Altenmarkt-Zauchénsee-ben a medencecsontját törte. 2007. december 18. Manfred Pranger (osztrák). Alta Badiában térdszalag-szakadást szenvedett. 2008. január 8. Jan Hudec (kanadai), térdszalag-szakadás. 2008. január 15. Ondrej Bank (cseh). Nyílt sípcsont- és lábszárcsonttörés Kitzbühelben. 2008. január 16. Andreas Buder (osztrák). Sípcsonttörés Kitzbühelben. 2008. január. 19. V Scott Macartney (amerikai). Koponya- és agysérülés Kitzbühelben. 2008. február 3. Matthias Lanzinger (osztrák). Többszörös nyílt síp- és szárkapocscsonttörés, illetve térdszalag-szakadás Kvitfjellben, amputáció. T
