Új Szó, 2008. április (61. évfolyam, 76-101. szám)

2008-04-05 / 80. szám, szombat

26 Presszó ÚJ SZÓ 2008. ÁPRILIS 5. www.ujszo.com Aksel Lund Svindalt teknőben viszik le a pályáról norvég szervezőket és az orvoso­kat, hogy a fölösleges időveszteség miatt nem tudták megmentem a sí­ző lábát. „Egy lábtörés következté­ben még nem kell mindjárt ampu­tálni” - érveltek az osztrák síve­zetők. „Az volt a döntő, hogy mi­lyen mértékben károsodott a láb - védekezett Lars Engebrestsen, az oslói kórház sebész főorvosa. - Az óriási gyorsaság következtében ez nagyon nagy mértékű volt. Egyéb­ként hat-nyolc óra kell, amíg a szö­vet elhal, s ezen az időn belül a be­teg már nálunk volt.” Az igazság az, hogy a baleset után hat órával került az Ulieval Kórház sebészeté­nek műtőasztalára. Életveszélyes állapotban... Artur Trost osztrák traumatoló- gus, aki 2001-ben komoly motorke­rékpár-balesete után megmentette az olimpiai bajnok Hermann Maier lábát, „őrültségnek nevezte, hogy Matthias szállítása öt órát tartott. Ilyen jellegű érsérülésnél minden perc számít”. Egykori betege, Her­mann Maier számára „felfoghatat­lan az események tragikus volta. Általuk újra átéltem balesetem kö­vetkezményeit, s azt kell mondjam, Matthias sorsa még jobban megvi­selt, mint annak idején a sajátom.” Hét esztendeje a kétszeres olimpiai bajnok Herminátor lábát is ampu­tálás veszélye fenyegette. Peches ember... A 27 éves Lanzinger 40 Vüágku- pa-versenyen állt rajthoz. 2004- ben Lake Louise-ban debütált, egy évre rá a Beaver Creek-i szuper-óri- ásműlesiklásban állt először a do­bogón, s eddig ez volt a legnagyobb sikere. Az idei szezonnak balsze­rencsésen vágott neki: kezét törte, és néhány hétig kényszerszünetre ítéltetett. Az osztrák fiú hihetetlen nyuga­lommal viselkedik, nem vádasko­dik, nem nyafog. „A sors így hozta, valószínűleg így kellett lennie - nyilatkozta higgadtan első otthoni sajtókonferenciáján. - Elfogadom, és igyekszem barátnőm segítségé­vel megbirkózni vele. Örülök, hogy egyáltalán itt lehetek... Nem em­lékszem semmire, csak az utolsó kapura, amelynél elestem, s aztán már csak az ébredés utáni szörnyű fájdalomra, ami miatt aludni sem nagyon tudtam.” Az utókezelést a tiroli Bad Hä- ringben egész jó hangulatban kezdte, de mint bevallotta: „Vagyok annyira realista, hogy tudatában legyek, pszidükailag nagyon nehéz lesz elviselni, ami történt.” Elrettentő mérleg Az elmúlt idényben több mint harminc baleset történt, és sokan állítják, a legtöbbjük pályahibák miatt. Az egészben az a szörnyű, hogy a Nemzetközi Sí Szövetség (FIS) tavaly nyáron indítványozott egy akciót annak érdekében, hogy csökkentse az alpesi sísportban a sérülésveszélyt. Bizonyos technikai intézkedéseket foganatosítottak, de mint kiderült, egyikük sem száz­százalékosan megbízható. Ugyan­úgy, mint ahogy az előzőek sem - az ideális pályát mutató kék vonal és a védőháló. Szinte minden idei versenyen történt sérülés, s nem egzotikus, ismeretlen vérsenyzőcs- kékkel, de a legnagyobb csillagok­kal is. Ebben ludas a sítalp anyaga, amelyet a gyártók úgy választanak, hogy egyre gyorsabb legyen. A sí ezzel párhuzamosan egyre ag­resszívabb, veszélyesebb is. S ha ehhez hozzáadjuk, hogy ugyancsak egyre brutálisabbak, meredekeb- bek a pályák, főleg a műhó, akkor nem csodálkozhatunk a történte­ken. És pláne nem az idei meleg té­len, amikor az olvadás utáni jege- sedés következtében sokszor in­kább jégen, mint havon folytak a versenyek. Ráadásul a kapukat is úgy rakják le az edzők, hogy a pá­lya minél érdekesebb, gyorsabb le­gyen. Ók is mondják ugyan a ma­gukét, ugyanúgy, mint a többi szak­ember, de tenni nem tesznek sem­mit. Ám lehet, hogy nem is akar­nak. Bár egyes versenyzők is tilta­koznak, mondják, mielőbb lépni kell, hogy ne történjen olyan tragé­dia, mint 1994-ben Ulrike Maierrel és 2001-ben Regina Cavagnoud- dal, akik mindketten a pályán vesz­tették életüket, de ennek sincs ér­dembeli foganatja. Mások ciniku­san meg is jegyzik, hogy „csak a fal állíthatná meg őket” (s azt is hozzá­teszik, hogy az élsportban sokkal kevesebb a baleset, mint a hobbi- sízők esetében). Ha úgy belegon­dol az ember, az az igazság, hogy nekik van igazuk. Túdják, hogy ha a lesiklásban 90 km/órára korlá­toznák a sebességet, a bukás kocká­zata talán csak a fele lenne, de a sport kevésbé lenne érdekes - fő­ként a televízió, a nézők szempont­jából. Mert fő az üzlet... Védtelen gyermekek a pályán A carvinglécek elteijedése, a snowboard térhódítása sajnos együtt jár azzal, hogy mind gya­koribb a fejsérülés a sípályákon. A felgyorsult tempó, a könnyed kanyartechnika számtalan ütkö­zést eredményez, a síbalesetek száma az utóbbi években megtíz­szereződött. Eséskor, ütközéskor- ha nem a térdünk - leggyakrab­ban a fejünk sérül. Csapódik a hó­nak, de leginkább valami kemény tárgynak: kőnek, fának a másik sífelszerelésének. A fejsérülés bu­kósisakkal nagy valószínűséggel megelőzhető. Különösen védtele­nek a gyermekek, akiket kis ter­metük, könnyű súlyuk miatt elso­dornak a figyelmetlen száguldo­zok. A sisak - amelynek használa­ta Olaszországban 2005. január 1-jétől 14 éves kor alatt kötelező- egyre inkább nélkülözhetetlen kellékké válik a havas lejtőkön is. A gyermekkorban bekövetkező súlyosabb síbalesetek között to­ronymagasan vezetnek a különfé­le fejsérülések. Ezt megelőzendő, vásároljunk vagy béreljünk gyer­mekeinknek bukósisakot! Felnőt­tek se szégyelljék, a versenyzők sisak nélkül ki sem mennek a pá­lyára. ... és a baleset után (AP- és Reuters-felvételek) Egyre vakmerőbben Nemzetközi szinten egyre több koponya- és gerincsérülés történik a síelők és hódeszkások körében, valószínűleg azért, mert egyre vakmerőbbek. Bár ezek a súlyos sérülések viszonylag kis százalé­kát teszik ki az összes balesetnek, maradandó károsodással vagy halállal is végződhetnek, olvasható az Injury című tudományos fo­lyóirat egyik cikkében. Kanadai kutatók rámutatnak továbbá arra is, hogy milyen fontos lenne tenni valamit a megelőzés érdekében. Vonatkozik ez főleg a fiatal hódeszkás fiúkra, akik még nagyobb számban szenvednek végzetes kimenetelű fejsérülést. A kutatás vezetője, Dr. Charles H. Tator szerint a legfontosabb, hogy mindig viseljenek bukósisakot, mert még a leggyakorlottabbakkal is meg­eshet, hogy elveszítik uralmukat a deszka felett. Annál is inkább, mert ezek a sportolók vakmerő akrobatikus elemeket hajtanak vég­re. Különösen a fiatal fiúk veszélyeztetettek, mivel hajlamosabbak nagyobb kockázatokat is vállalni.

Next

/
Thumbnails
Contents