Új Szó, 2008. április (61. évfolyam, 76-101. szám)
2008-04-05 / 80. szám, szombat
26 Presszó ÚJ SZÓ 2008. ÁPRILIS 5. www.ujszo.com Aksel Lund Svindalt teknőben viszik le a pályáról norvég szervezőket és az orvosokat, hogy a fölösleges időveszteség miatt nem tudták megmentem a síző lábát. „Egy lábtörés következtében még nem kell mindjárt amputálni” - érveltek az osztrák sívezetők. „Az volt a döntő, hogy milyen mértékben károsodott a láb - védekezett Lars Engebrestsen, az oslói kórház sebész főorvosa. - Az óriási gyorsaság következtében ez nagyon nagy mértékű volt. Egyébként hat-nyolc óra kell, amíg a szövet elhal, s ezen az időn belül a beteg már nálunk volt.” Az igazság az, hogy a baleset után hat órával került az Ulieval Kórház sebészetének műtőasztalára. Életveszélyes állapotban... Artur Trost osztrák traumatoló- gus, aki 2001-ben komoly motorkerékpár-balesete után megmentette az olimpiai bajnok Hermann Maier lábát, „őrültségnek nevezte, hogy Matthias szállítása öt órát tartott. Ilyen jellegű érsérülésnél minden perc számít”. Egykori betege, Hermann Maier számára „felfoghatatlan az események tragikus volta. Általuk újra átéltem balesetem következményeit, s azt kell mondjam, Matthias sorsa még jobban megviselt, mint annak idején a sajátom.” Hét esztendeje a kétszeres olimpiai bajnok Herminátor lábát is amputálás veszélye fenyegette. Peches ember... A 27 éves Lanzinger 40 Vüágku- pa-versenyen állt rajthoz. 2004- ben Lake Louise-ban debütált, egy évre rá a Beaver Creek-i szuper-óri- ásműlesiklásban állt először a dobogón, s eddig ez volt a legnagyobb sikere. Az idei szezonnak balszerencsésen vágott neki: kezét törte, és néhány hétig kényszerszünetre ítéltetett. Az osztrák fiú hihetetlen nyugalommal viselkedik, nem vádaskodik, nem nyafog. „A sors így hozta, valószínűleg így kellett lennie - nyilatkozta higgadtan első otthoni sajtókonferenciáján. - Elfogadom, és igyekszem barátnőm segítségével megbirkózni vele. Örülök, hogy egyáltalán itt lehetek... Nem emlékszem semmire, csak az utolsó kapura, amelynél elestem, s aztán már csak az ébredés utáni szörnyű fájdalomra, ami miatt aludni sem nagyon tudtam.” Az utókezelést a tiroli Bad Hä- ringben egész jó hangulatban kezdte, de mint bevallotta: „Vagyok annyira realista, hogy tudatában legyek, pszidükailag nagyon nehéz lesz elviselni, ami történt.” Elrettentő mérleg Az elmúlt idényben több mint harminc baleset történt, és sokan állítják, a legtöbbjük pályahibák miatt. Az egészben az a szörnyű, hogy a Nemzetközi Sí Szövetség (FIS) tavaly nyáron indítványozott egy akciót annak érdekében, hogy csökkentse az alpesi sísportban a sérülésveszélyt. Bizonyos technikai intézkedéseket foganatosítottak, de mint kiderült, egyikük sem százszázalékosan megbízható. Ugyanúgy, mint ahogy az előzőek sem - az ideális pályát mutató kék vonal és a védőháló. Szinte minden idei versenyen történt sérülés, s nem egzotikus, ismeretlen vérsenyzőcs- kékkel, de a legnagyobb csillagokkal is. Ebben ludas a sítalp anyaga, amelyet a gyártók úgy választanak, hogy egyre gyorsabb legyen. A sí ezzel párhuzamosan egyre agresszívabb, veszélyesebb is. S ha ehhez hozzáadjuk, hogy ugyancsak egyre brutálisabbak, meredekeb- bek a pályák, főleg a műhó, akkor nem csodálkozhatunk a történteken. És pláne nem az idei meleg télen, amikor az olvadás utáni jege- sedés következtében sokszor inkább jégen, mint havon folytak a versenyek. Ráadásul a kapukat is úgy rakják le az edzők, hogy a pálya minél érdekesebb, gyorsabb legyen. Ók is mondják ugyan a magukét, ugyanúgy, mint a többi szakember, de tenni nem tesznek semmit. Ám lehet, hogy nem is akarnak. Bár egyes versenyzők is tiltakoznak, mondják, mielőbb lépni kell, hogy ne történjen olyan tragédia, mint 1994-ben Ulrike Maierrel és 2001-ben Regina Cavagnoud- dal, akik mindketten a pályán vesztették életüket, de ennek sincs érdembeli foganatja. Mások cinikusan meg is jegyzik, hogy „csak a fal állíthatná meg őket” (s azt is hozzáteszik, hogy az élsportban sokkal kevesebb a baleset, mint a hobbi- sízők esetében). Ha úgy belegondol az ember, az az igazság, hogy nekik van igazuk. Túdják, hogy ha a lesiklásban 90 km/órára korlátoznák a sebességet, a bukás kockázata talán csak a fele lenne, de a sport kevésbé lenne érdekes - főként a televízió, a nézők szempontjából. Mert fő az üzlet... Védtelen gyermekek a pályán A carvinglécek elteijedése, a snowboard térhódítása sajnos együtt jár azzal, hogy mind gyakoribb a fejsérülés a sípályákon. A felgyorsult tempó, a könnyed kanyartechnika számtalan ütközést eredményez, a síbalesetek száma az utóbbi években megtízszereződött. Eséskor, ütközéskor- ha nem a térdünk - leggyakrabban a fejünk sérül. Csapódik a hónak, de leginkább valami kemény tárgynak: kőnek, fának a másik sífelszerelésének. A fejsérülés bukósisakkal nagy valószínűséggel megelőzhető. Különösen védtelenek a gyermekek, akiket kis termetük, könnyű súlyuk miatt elsodornak a figyelmetlen száguldozok. A sisak - amelynek használata Olaszországban 2005. január 1-jétől 14 éves kor alatt kötelező- egyre inkább nélkülözhetetlen kellékké válik a havas lejtőkön is. A gyermekkorban bekövetkező súlyosabb síbalesetek között toronymagasan vezetnek a különféle fejsérülések. Ezt megelőzendő, vásároljunk vagy béreljünk gyermekeinknek bukósisakot! Felnőttek se szégyelljék, a versenyzők sisak nélkül ki sem mennek a pályára. ... és a baleset után (AP- és Reuters-felvételek) Egyre vakmerőbben Nemzetközi szinten egyre több koponya- és gerincsérülés történik a síelők és hódeszkások körében, valószínűleg azért, mert egyre vakmerőbbek. Bár ezek a súlyos sérülések viszonylag kis százalékát teszik ki az összes balesetnek, maradandó károsodással vagy halállal is végződhetnek, olvasható az Injury című tudományos folyóirat egyik cikkében. Kanadai kutatók rámutatnak továbbá arra is, hogy milyen fontos lenne tenni valamit a megelőzés érdekében. Vonatkozik ez főleg a fiatal hódeszkás fiúkra, akik még nagyobb számban szenvednek végzetes kimenetelű fejsérülést. A kutatás vezetője, Dr. Charles H. Tator szerint a legfontosabb, hogy mindig viseljenek bukósisakot, mert még a leggyakorlottabbakkal is megeshet, hogy elveszítik uralmukat a deszka felett. Annál is inkább, mert ezek a sportolók vakmerő akrobatikus elemeket hajtanak végre. Különösen a fiatal fiúk veszélyeztetettek, mivel hajlamosabbak nagyobb kockázatokat is vállalni.
