Új Szó, 2008. március (61. évfolyam, 52-75. szám)

2008-03-05 / 55. szám, szerda

8 Vélemény ÚJ SZÓ 2008. MÁRCIUS 5. www.ujszo.com Ha egy tanárnak kevés az órája, a történelmet kapja Nem mese és a tanári karban is nagy a fluktuá­ció, megesik, hogy egy-egy tantár­gyat nem szakos pedagógus, illetve képesítés nélküli tanerő oktat. A legtöbb esetben, ha egy tanárnak kevés az óraszáma, a történelmet kapja, mivel az csak „mese”. A természettudományi tantár­gyak úgymond komolyabb tudást igényelnek. Például a fizika sza­kosnak bátran adnak történe­lemórát, de ez fordítva nem mű­ködik. Az iskolaigazgatók gyak­ran mint egy Joly Jokerre tekin­tenek a történelem tantárgyra. A, szülők általában nem is sejtik, mi­lyen felkészültségű oktató tanítja gyermeküket. Hasonló a helyzet az idegen nyelvi órákkal, esetleg a számítástechnikával, azzal a különbséggel, hogy ha a tanerő­nek nincs is képesítése, a szaktu­dásának meg kell lennie. Horbulák Zsolt VISSZHANG Ad: Motoros kompot építenének Vágkirályfán, Új Szó, február 28. Véleményem és a község lakosságának véleménye is egyben, hogy a mai idegenforgalmi látványosság Vágkirályfán, mind a Vág partján, mind a falu körül a szeméthegyek, ugyanis a polgármes­ter csak kéthetente szállítatja el a szemetet, a zöldhulladék elszál­lítására nincs pénz, állítja. Inkább tüzeljenek az emberek! Örül­nénk, ha először azt valósítaná meg, amit kitűzött a választási programjában, utána üzemeltessen hajókat a Vágón! Oldja meg a szemétproblémát, a közművesítést, utána jöhet a luxus. Bergendi Róbert MAGÁNVÉLEMÉNY Ján Mikolaj oktatásügyi minisz­ter aggódik a magyar tannyelvű is­kolák diákjainak ismeretei miatt. Meggyőződése, hogy nagyobb fi­gyelmet kell szentelni a szlovák tör­ténelem oktatásának. Dicséretes, hogy az oktatási miniszter figye­lemmel kíséri a magyar diákok tu­dásszintjét. Egy dolog azonban el­kerülte a miniszter úr figyelmét: a történelmet tanítók felkészültsége, képesítése. A történelemtanárok jelentős része nem történelem sza­kos, esetenként még pedagógiai végzettsége sincs. Ennek a furcsa helyzetnek feltehetőleg az a ma­gyarázata, hogy egy iskola órarend­jének az összeállítása bonyolult feladat, olyan, mint egy kirakós já­ték: a kötelező tanórákat le kell ta­nítani a meglevő tanerővel. Mivel az osztályok száma évente változik OLVASÓI LEVÉL Történelmi humbuk Romániában naponta olva­som az Új Szó honlapját. Na­gyon jó lapnak tartom. Most arra reagálok, hogy Ficóék „feltalálták” az ószlovákokat, s szerintük a morvák Sváto- plukkal együtt szlovákok vol­tak! Maga ez hülyeség, már­mint az, hogy nagy hazafiak kitalálnak mindenféle őstör­ténetet anno hírből sem léte­zett népről. Engem nagyon ismerős történelmi humbuko- kat kitaláló emberekre emlé­keztet. A román történészek jó része is azzal akarja alátá­masztani a románok Erdély­hez való jussát, hogy a román etnikum Erdélyben jött létre a rómaiak és dákok vegyüléke- ként. Ez is olyan mítosz, mint az ószlovákságé. Történelem­hamisítással most is sokan foglalkoznak, nem is ez benne a rendkívüli, hanem ez a két eset (mármint a román és a szlovák) olyan, mintha ugyan­arról a kaptafáról szedték volna le. A románok „büsz­kék lehetnének arra, hogy Fi- cóékat már rég megelőzték és hogy kétségkívül Ficónak és társainak a román történe- lemcsinálás volt a példája. A hülyéseg nagyon ragályos! Bukarestből írok, minden jóét kívánok a szlovákiai magya­roknak és közvetlenül az Új Szó szerkesztőinek. D. Edith __________________SZEMSZÖG Az új kalapos király A felvilágosult abszolutizmus a maga korában egyszerre volt mo­dernizációs kényszerpálya és zsákutca. Az Elbától keletre a Nyugat-Európában hosszú évszá­zadok alatt lezajlott szerves társa­dalmi és gazdasági átalakulást fe­lülről, parancsszóra kísérelték meg kikényszeríteni. Kelet- és Kö- zép-Európa ezzel a kora újkori re­formdiktatúrával tapodtat sem ju­tott közelebb a polgári társada­lomhoz, s alig valamicskét közelí­tett a világgazdasági centrumhoz. A régió társadalmai tovább növel­ték a demokratikus deficitet a kon­tinens szerencsésebb történelmi fejlődésű térségeihez képest. Az oktatástól a hivatali életig militari- zált társadalom sok tekintetben a huszadik századi totális diktatúrák táptalajának tekinthető. A modernizáció a múlt század felvilágosult abszolutizmusának, a kommunista diktatúra gazda­ságpolitikájának kulcsszava volt. A felzárkózni, utolérni célkitűzése hajtotta a „fényes szelek” nemze­dékét éppúgy, mint a hatvanas, hetvenes évek technokratáit. Ahogy kétszáz évvel korábban, úgy a múlt század második felé­ben sem lehetett a minden ízében szervetlen fejlődéssel utolérni a félperifériáról a centrumot. A szo­cialista iparosítással létrejött leg­újabb vaskori technika már létre­jöttekor elavult volt. A felvilágo­sult abszolutizmus újabb kísérlete csak fokozta a régió lemaradását, a szocialista új ember meg amúgy kálvinista módra megöldökölte magában a régit, jelen esetben a polgárt. A rendszerváltozás idején az addig az állam tenyeréből etetett szocialista embertípus hirtelen ott találta magát a farkastörvényeiről felismerhető kapitalista világban. Csoda-e, hogy éppen azt sírta vissza, ami örökre elmúlt: az ál­lami ártámogatási rendszert, a tel­jes foglalkoztatottságot, a kora­szülöttjóléti állam ellátó rendsze­reinek változatlan fenntartását. Az új évezred elején még úgy lát­szott, mindennek ellenére végre lendületet kap az a szerves polgári átalakulás, amely a régi század húszas, de inkább harmincas éve­iben megszakadt. 2008 magyar valósága ezzel szemben újra a re­formdiktatúra, a felvilágosult ab­szolutizmus sokadik, borítékolha- tóan sikertelen kísérlete. A magát messianisztikus pózba helyező miniszterelnök, a kivá­lasztottság, pótolhatatlanság tu­datával felvértezve, huszonegye­dik századi kalapos királyként ve­zérli a reformdiktatúrát. Egyre több társadalmi konszenzust rúg fel, miközben a régi helyébe aján­lott új közmegegyezés a valóság­tól elrugaszkodottnak, olykor egyenesen életszerűtlennek tű­nik. Politikai perfiditásával, gát­lástalanságával pedig mind job­ban kikezdi a rendszerváltozás idején még sérthetetlennek gon­dolt demokratikus alapokat. Gyurcsány Ferenc a minap nem egy főteret adott el, hanem a leg­alapvetőbb demokratikus normá­kat figyelmen kívül hagyva, egyeztetés nélkül kötött olyan nemzetközi szerződést, amely nemzedékek életét fogja befolyá­solni! Persze a Déli Áramlat jobb üzlet egy plázánál, ezt mind­annyian tudjuk. A jobboldali ellenzék sem nyújt jelen állapotában hiteles alternatí­vát a polgári fejlődés szerves foly­tatására. A baloldal neoliberális gazdaságpolitikájára a jobboldal válasza a népszavazási kérdések­ben testet öltő szociális demagó­gia. Ez még akkor is igaz, ha a múlt tavaszi Fidesz-kongresszuson el­fogadott Jövőnk vitairat az „elmúlt évtized legígéretesebb terméke” (Stumpf István), vagy a múlt év végén bemutatott Erős Magyaror­szág program polgári alapvetésé­hez sem fér kétség. Sőt! Csakhogy a mai Fideszben egyszerre van je­len a Navracsics által hangsúlyo­zott jelszó: „a polgári Magyaror­szág mindannyiunk köztársasága” és az elnöki balra tarts. Az „új polgárosodást” meghir­dető miniszterelnök ebbe a résbe akar betömi. A hiteltelenséget akarja felcserélni legalább a hite­lesség látszatával. Ä neoliberális gazdaságpolitika következtében a magyar szocialisták drasztikus népszerűségvesztést könyvelhet­tek el. Napjainkra a törzsszavazók egy része is elbizonytalanodott, hiszen éppen őket, a nyugdíjaso­kat, a lakótelepen élőket - egy­szóval a „kisembert” - érintették a leghátrányosabban a megszorító intézkedések. Ezért szólnak a mi­niszterelnöki szirénhangok oly lágyan a polgári értékeket valló szavazók felé. Gyurcsány „új polgárosodása” könnyen megjó­solhatóan Kontur Pál fideszes Munkástagozatának sorsára fog jutni. Mint ahogy a szocialista törzsszavazó sem fogja soha az „alcsúti szőlőbányász” pártját ik­szelni, úgy egy magára valamit is adó liberális konzervatív sem fog egy gátlástalan politikai hasbeszé­lő mögé felsorakozni. Most már csak az a kérdés, mi szükség van a két nagy párt háza táján mind nyilvánvalóbb ideológiai katy- vaszra? Kolek Zsolt KÁRPÁT-MEDENCEI KITEKINTŐ jhit| Az EU egyelőre nem várja Ukrajnát Belgium külügyminisztere, Karel de Gucht szerint, Ukrajna egyelőre nem csatlakozhat az Európai Unióhoz. Erről a Volo- dimir Ohrizkóval való találkozó­ja után beszélt egy sajtókonfe­rencián. Az ukrán külpolitikának stratégiailag mindenképpen jót tenne, ha csatlakozhatna az EU- hoz, és az állampolgárok is job­ban támogatják, mint a NATO- csatlakozást. De egyelőre túlsá­gosan korai még a csatlakozás lehetőségéről beszélni, annál in­kább, hogy az EU egyelőre nem siet még távlati lehetőségként sem felajánlani a tagságot, egye­lőre Jószomszédi” politikai kap­csolatokra korlátozza Ukrajna lehetőségeit - olvasható a Korrespondent.net internetes hírportálon. Jogilag nincs aka­dálya a csatlakozásnak, azonban ehhez sok mindent kell még megtenni, úgy az EU, mint Uk­rajna részéről, de egyelőre egyik fél sem kész ilyen lépéseket tenni.Viktor Juscsenko bejelen­tette, hogy a napokban aláírják az EU-val azt az egyezményt, amely tartalmazza majd a to­vábbi együttműködés feltétele­it, és amely meghatározza Uk­rajna helyzetét az Európai Uni­ón belül. Hillary eltörölné a vízumot Megválasztása esetén eltöröl­né a vízumkötelezettséget a ro­mán, lengyel és bolgár állampol­gárok számára Hillary Clinton. A lengyelországi közszolgálati rá­dió szerint az Egyesült Államok elnöki tisztségére pályázó de­mokrata jelölt támogatja a ví­zumkényszer eltörlését kelet- és közép-európai szövetségesei számára, és a többi európai uniós tagállamokkal azonos bánás­módban részesítené ezeket. Az említett forrás szerint Clinton együttműködne a három állam­mal azt Egyesült Államok bizton­ságának javításán is. Barack Obama, Clinton demokrata párti riválisa korábban már elkötelez­te magát a vízumkényszer eltör­lésére. Híd, nem a Kwai folyón A küldöttség jött, látott és győ­zött. És nem is akárhogyan, hi­szen azt olvasom az egyik szé­kelyföldi napilapban, hogy a há­zigazda tisztségviselő szerint az ominózus népszavazás után új tartalommal kell megtölteni a magyar-magyar kapcsolatokat, erre pedig jó példa a környezet­védelem területén felkínálkozó együttműködés. A gondolatot folytatva, ez valószínű úgy nézne ki, hogy a Himnusz hangjai mellett az anyamagyar és a rommagyar a megkopott, „kettős állampolgár­ság” feliratú plakátot együtt he­lyezné el egy üres kóláspalack és két lemerült elem társaságában a hajszálrepedéseiben is mélysé­gesen székely hulladéktároló­ban. A kettős állampolgárságról szóló szavazás ugyanis másról szólt. Nemzeti érzésekről. A kör­nyezetvédelem megint másról szól. Technikáról, gazdaságról, technológiáról. Régebben ezt ilyen egyszerűen mondták: nem kell összekeverni a szezont a fa­zonnal. Ugyanaz a tisztségviselő ugyancsak a magyar nemzet egy­ségének szavazás utáni, gyakor­lati megvalósulását látja abban, hogy magyar cégek dolgoznak a Székelyföldön. Ázt elfelejti meg­említeni, hogy a székelyek a bu­dapesti Moszkva tér holdudvará­ban már közel két évtizede ugyanilyen ügybuzgalommal ténykednek a nemzet egységéért. Vagy egyszerűen pénzt keresnek új magyar szó itt is, meg ott is? Töröm a fejem: kivel fogunk egyesülni, ha vélet­lenül osztrákok vagy éppen japá­nok építik meg az első székely- földi hulladéktárolót és bangla­desiek vagy kínaiak gyártanak olasz alsónadrágokat a robot­munkától hangos háromszéki varrógépeken? Szóval, ne kever­jük össze a szezont a fazonnal. A nemzet egységével semmi baj: ott van az a kettős állampol­gárságon, a környezetvédelmen, a munkaerő-vándorláson és még sok minden máson kívül a nyelvben, a kultúrában, a törté­nelemben, az érzelmekben és így tovább. A baj azzal és akkor van, amikor egyes helyi és nem helyi politikusaink a fogalmak különböző síkjairól hordanak össze hetet-havat, és megpróbál­ják átadni nekünk a nagyot- mondások szédítően illatos vi­rágcsokraként.

Next

/
Thumbnails
Contents