Új Szó, 2008. március (61. évfolyam, 52-75. szám)
2008-03-29 / 74. szám, szombat
14 Szalon ÚJ SZÓ 2008. AAÁRC1US 29. www.ujszo.com SANZON SZEKVENCIA Csigatészta SZÁVAI ATTILA A múltkor a tévében egészen jól lehetett látni a Galkovics sza- kállát. Amióta politizál ez az ember, egészen másképpen hordja a fejét. Szakállt növesztett. Egyszer meg fogom tőle kérdezni, ha találkozók vele a hentesnél vagy a lottózóban, hogy miért. Szerintem talán azért szőrözte tele az arcát, mert a sok szőrről az jut a választók eszébe, hogy Marx, esetleg Lenin, vagy valaki egyéb a szakállas történelmi emberek közül, tehát a szavazatok miatt kellett neki. Számít a szemét. Hihetetlen, hogy mire képesek a szava- zóumák. Nekem csak szimplán a medve jut elsőre eszembe róla, esetleg a pézsmatulok. A múltkor láttam ilyen tulkot a tévében, egészen jól állt neki a táj, ahol ment enni vagy párzani, vagy ahová már ezek gyalogolni szoktak. Amilyen szépen ment, én azt sem tudom kizárni, hogy idomított volt a tulok, mint a Galkovics szakálla, és megmondták neki, merre kell mennie és milyen képet vágjon. Én akkor vágtam hülye képét, mikor megláttam a Galkovicsot szakállal, nem fognak ráismerni a szavazók, gondoltam elsőre, azt hiszik majd, hogy valami rokkantnyugdíjas, hajléktalan, mozgássérült ült be a helyére a testületi ülésre. Úgy tanultam anyámtól, hogy akinek van valami csúnya rejte- getnivalója, az jó nagy szakállat növeszt. Amikor meg rákérdeztem a télapóra, anyám csak ült, és nem tudott mit mondani, nézett mereven, mint egy gáztűzhely. Ilyen szakállal, amilyet ez a Galkovics hord, festeni lehetne, vagy meszelni a konyhát. Akkorára növesztette, hogy belefér egy tányér bundás kenyér. Nem tudom, de valahogy úgy áll neki a szakáll, hogy elmegy az ember kedve a közérzettől. Ennyi esze igazán lehetne a Galkovics- nak, még ha politikus is. Én úgy hagynám magam a helyében, ahogy az elején volt. Bár ezzel az erővel a fán is maradhatott volna, noha én azért nem mindig gondolok ilyesmiket, minden a szakáll miatt van. A tévében, mikor mutatták közelről a fejét, ahogy mondta, hogy a széles nyilvánosság teljes kizárásával, egészen úgy tűnt, mintha az orrából folyt volna ki a sok szőr, hogy aztán beborítsa az egész arcát. Bozóto- sította a pofacsontját. Ha legközelebb lesz fogadóórája, szólok neki, hogy esténként mossa ki rendesen a szakál- lát, azon a pár percen semmi nem múlik, és kényelmesebb úgy aludni, ha nincs a szakállban egy fél tojásos szendvics. Én már csak tudom, a férjem évekig szaAhogy mondta, hogy a széles nyilvánosság teljes kizárásával, egészen úgy tűnt, mintha az orrából folyt volna ki a sok szőr... kállas volt, úgy nézel ki, mondtam sokszor neki, mint egy jeti. Ha megcsókoltam, mindig arra gondoltam, hogy egy partvist csókolgatok és mondom a nyélnek, hogy szoríts meg. A templomban persze minden asszony forgott az uram után, hogy milyen szép szál férfiember, ő meg úgy ment áldozni, hogy a büszkeségtől alig talált vissza a pádba, ahol ültem. Az uram szakálla az úgy történt, hogy az ember elment dolgozni két hétre valami Lánclevelek SÖRÉNYl LÁSZLÓ 2005 őszén, röpke két és fél éve kaptam egy szerencselánc- e-mailt. Egy csillagkép fényképe volt benne az alábbi szöveggel. „It is called the eye of G-d. A lot of miracles happened to those that have gazed upon this, so make 7 wishes, even if you do not believe in it, and see what happens, what changes in your life.” A isten szeme... Nem rossz. Persze nem csak a hébereknek van mindenféle csillagképük, nekünk, magyaroknak is, ráadásul sokkal nagyobb, ősibb és szittyább, mint amilyet a liberálbolsevisták egyáltalán el tudnak képzelni. (Ha nem volna, ki kellene találni, hogy legyen a Kárpátok alatt is mire bámulni, s kívánni - hármat persze, mert az a magyar igazság.) De van. Ismeretes, hogy már Hunor és Magor is említést tesz krónikájában az „isten cipőkanala” nevezetű égi jelenségről, melyet 20. századi grönlandi asztronómusok az epszilon m&zsetta nevű galaxis HO.zen- -trogli csillagködével véltek azonosítani. Megjegyzendő, hogy a cipőkanál hun eredetű használati tárgy, rovásírással így jelezték: [olvashatatlan krikszkrakszok]. Amikor ez az égi jel feltűnt, mindenfelé csodák történtek, példaképpen csak vitéz Csiklóssy Adalbert esetét emelném ki, aki a Szentföldről visszatérve pöszmegpusztai várába a kapu előtt zsebébe nyúlván így kiáltott fel (idézem): „Az istenfáját, kapukulcsom elhagy ám! ” Tudnivaló, hogy Géza (Gejcsa) fejedelem a cipőkanál használatát pogány eredete miatt szemfény- és fővesztés terhe alatt tiltotta, s Ince pápa A pedibus usque ad caput nevű enciklikája hatására kiállt a sámfa használata - mint az egyedüli igaz keresztény gyakorlat - mellett. Kézay Simon gazdagon illuminált Képtelen krónikájában az említett égi jelet is már új - ma úgy mondanánk: politikailag korrekt - nevén, ,,Az Isten Sámfájáéként említi. így fohászkodhatott a fentebb említett nemes Csiklóssy az Isten Fájához, s ezt tevén „...nagy világosság világosí- tá meg az ő elméjét, s eszébe vévé vala, hogy kulcsát az kapzsi pogány szaracén elül farzsebébe du- gá vala”, amiből még szkeptiku- sabb beállítottságú olvasóink számára is kitetszik, hogy természetfeletti jelenséggel van itt bizonydolgunk. Nem kevésbé tanulságos a tengelyhatalmak furfangos kémjének, von Tató Fridrichnek esete, aki földi pályafutását a bécsi opera foyer-jában fejezte be, miután kigyulladt az álszakálla. Szavahihető szemtanúk szerint ez azután történt, hogy emberünk Strauss Svábbogarának szünetében Otto von Bismarck fogadott angora- nyulát elküldte az „Isten f...ba” (szövegromlás az eredetiben). Nos, hogy fáról vagy valami másról volt-e itt szó, abban a történetírók a mai napig nem tudnak megegyezni. Nem fogom most tovább szaporítani a természetfeletvállalati építkezésre. Darus volt, míg dolgozott, azt mondta, igazán felemelő életstílus daruzni. Amikor két hét múlva hazatért és csörgette a kapukulcsot a zárban, azt hittem, valami idegen jön, vagy jehovista, esetleg villanyszámlás. Csak mikor bejött a konyhába, ismertem meg a cipőjéről az uram. Kipakolta az elmúlt idő szennyesét (ezt a Galkovics is ígérte a kampányban), és hátrament vécére. Visszafelé jövet röhögve mondta, hogy nem ismerték meg a disznók, egészen nyugtalanok lettek, mikor lehu- gyozta az ólat. Remélem, a Galkovics nem fog eltévedni a politikában, sokan mondják, hogy egészen elváltozik az emberben a szellem, ha politikára adja a fejét. Pedig én már úgy szoktam meg a Galkovicsot, csupaszon, mint egy vödör. Emlékszem egy farsangra, mikor még gyerek volt ez a Galkovics és kalóznak öltöztették be, bár amilyen bénán ment a színpadon, öltöztethették volna tojásos lecsónak is, azt legalább nehezebb kitalálni, így lett volna valami konkrét dolga is a közönségnek, nem csak röhögtek volna visítva, mint a telihold, mikor tiszta az éjszaka. Az uram már akkor megmondta, hogy ebből a Galkovicsból nem sok minden lesz, leginkább asztalos, vagy hentes. Bár, mivel ezekhez a szakmákhoz is egészen kiforrott, határozott jellem kell, így ezeket is csak súgva merte mondani a férjem. Szerinte nem biztos, hogy szerencsés lett volna az élővilágra, ha bárddal a kezében bukkan fel a társadalom szélén a kövérre megnőtt Galkovics. Mert Galkovics szép nagy darab ember lett az idő múltával, mintha az évek, melyeket kitöltött, nem szálltak volna el, hanem bent maradtak volna a bőre alatt. A bárddal, pláne az asztalosmesterséggel szöges ellentétben Galkovics politizálni kezdett. Először azt hittük, viccel. Szerintem egyszerűen csak nem ért semmihez és ezért lett valamilyen bizottságnak az elnöke. A tévében is látni mindenféle embert, akik elmennek politikusnak, esetleg miniszterelnöknek. Én erre csak azt mondom, amit kihímeztem és kitettem a konyhafalra is, mottóul az élethez, hogy disznónak disznóólban a helye. Ahogy a tyúkoknak is csak a baromfiudvar áll jól, meg a csigatészta, ha pörköltbe mennek. ti jelenségek sorát, elég tán, ha befejezésül a KÖLOMP-AIR légitársaság nem régi katasztrófájának mindenki által ismert különös, megmagyarázhatatlan körülményeire utalok. Engem mindenesetre nagyon meghatott ez a mail, s rögtön kívántam is hármat: Bárcsak kapnék még egy ilyen szép lánc-mailt, bárcsak kapnék még egy ilyen szép lánc-mailt, és végül bárcsak kapnék még egy ilyen szép láncmailt. S láss csodát: pár héten beGéza (Gejcsa) fejedelem a cipőkanál használatát pogány eredete miatt szemfény- és fővesztés terhe alatt tiltotta... lül tényleg kaptam három gyönyörű levelet. A egyik nagyon megtetszett, olyan okos dolgok voltak benne, idézem: „Kis történet kedves embereknek! Két utazó angyal megállt, hogy az éjszakát egy tehetős család házában töltse el. A család udvariadan volt, és megtagadta az angyaloktól, hogy a nagy ház vendégszobájában pihenjék ki magukat. Ehelyett egy picike helyet kaptak a hideg pincében. Amikor kinyújtóztak a kemény padlón, az idősebb angyal meglátott egy lyukat a falon, és kijavította. Amikor a fiatalabb angyal kérdezte, miért, az idősebb angyal így felelt: »A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak.« A következő éjjel mindketten egy nagyon szegény, de vendégszerető paraszt és felesége házában pihentek. Miután azok azt a kevés ételt is megosztották velük, amijük volt, átengedték az angyaloknak az ágyukat, ahol ők jót aludtak. Amikor a következő napon a nap felkelt, az angyalok könnyek között találták a parasztot és a feleségét. Az egyetíen tehenük, melynek a teje az egyedüli bevételük volt, holtan feküdt a mezőn. A fiatal angyal dühös lett, és kérdezte az idősebbet, hogyan hagyhatta, hogy ez megtörténjen. »Az első embernek mindene megvolt, mégis segítettél neki - vádolta. - A második családnak kevese volt, és hagytad, hogy elpusztuljon a tehenük.« »A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak - mondta ismét az idősebb angyal.- Amikor a nagy ház hideg pincéjében pihentünk, észrevettem, hogy a falon lévő lyukban arany van. Mivel a tulajdonos olyan mohó volt és nem akarta megosztani szerencsés sorsát, betapasztottam a falat, hogy ne találhassa meg. Amikor a következő éjszaka a paraszt ágyában aludtunk, jött a halál angyala, hogy elvigye a feleséget. Helyette odaadtam a tehenet.«” Sajnos a bűbájos mese vége valahogy lemaradt a levélből, de ezt én könnyen pótoltam: „Aha - mondta a fiatal, s elgondolkozott.- Müyen igazad van: a dolgok nem mindig azok, aminek látszanak. Ha a gazda megtalálja az aranyat, vesz belőle a fiának egy motorbiciklit, az meg százhússzal belerohan a JRD kukoricasüójába és menten szörnyethal. A szegény embernek meg élve maradt a felesége, aki így gazdag szeretőjével végrehajthatta azt, amit már régen tervezett: egy éjszaka kisbal- tával agyonverte a férjét. A lelki- ismeret-furdalás azonban őt sem hagyta sokáig élni: mákonyi ivott s belehalt.” Szívesen sorra venném a többi levélkét is de azt hiszem, egy szuszra tán ennyi is elég. (Fénykép: AP Photo/Leslie Mazoch)
