Új Szó, 2008. március (61. évfolyam, 52-75. szám)
2008-03-29 / 74. szám, szombat
I 8 Kultúra ÚJ SZÓ 2008. MÁRCIUS 29. www.ujszo.com RÖVIDEN Vallás a XXI. században Pozsony. A Kempelen Klub következő vendége Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát, bencés szerzetes, püspök, tanár, a történelemtudomány doktora lesz. Az április 1-jén, kedden 18 órától kezdődő beszélgetés témája: Vallás a XXI. században. A rendezvény helyszíne a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetének székháza (Palisády 54) lesz. )rA keresztény, bencés szerzetes a szó legszorosabb és ősi értelmében kommunikátor” - mondja a főapát. A világ felé történő sikeres kommunikálásának eredményeként a magyar közélet véleményformálójává, a kereszténységről való gondolkodás megújítójává vált. Az egyházak közötti párbeszéd kialakításában vállalta a közvetítő szerepet, ennek elismeréseként számos díjjal is kitüntették, (ú) Ravel gyermekoperájának bemutatója Győr. Holnap 11 órakor tartják a Richter Teremben Maurice Ravel A gyermek és a varázslat című gyermekoperájának győri ősbemutatóját a Zenebirodalom rendezésében. A gyermek és a varázslat nem tartozik Ravel legismertebb művei közé, mint például a mindenki által ismert Bolero. Oka talán az, hogy bár színpadi műnek készült, külső cselekménye annyira fantasztikus, hogy színpadon nehezen valósítható meg azon a szinten, ahogyan zenéje megkívánja. Ravel kb. 5 évig - 1920 és 1925 között - dolgozott az operán. A darab meséjét Colette - a Ravellel majdnem egyidős francia írónő írta. A mű bemutatója 1925 márciusában volt Monte Carlóban. A holnapi bemutató közreműködői: a Nemzeti Énekkar énekművészei, Bizják Dóra zongoraművész és Végh Lajos grafikusművész, aki homokanimációval illusztrálja az operát, (z) Fellini 7 és félszer az olasz filmörökség listáján A nagy klasszikusok diadala MTl-PANORÁMA Budapesti Tavaszi Fesztivál: Jósé Limón táncegyüttese hatvan év tükrében is a szellem erejét viszi diadalra Arc és lélek finom összjátéka A mór vesztes tánca: Jonathan Fredrickson (balról) (Fotó: BTF) Róma. Bár stüszerűbb lett volna a 8 és fél, de 7 és fél filmjével is listavezető lett Federico Fellini azon a 100-as listán, amelyet az 1942 és 1978 közötti olasz filmtermésből a nemzeti kulturális örökség részének nyilvánítottak. A két évvel ezelőtt elindított szavazás eredménye, amely a neorealizmus kezdeteitől az „ólomévekig” öleli át az olasz film legjavát, a nagy klasszikusok diadalát hozta. Fellini alkotásai közül bekerült A fehér sejk, A bika- boijak, az Országúton, a Cabiria éjszakái, Az édes élet, a 8 és fél és az Amarcord, valamint „félfilmjeként” az Alberto Lattuadával közösen készített alkotás, A varieté fényei. A Maestro megbecsülésével csak Luchino Viscontié vetekszik: az arisztokrata rendező hat filmje szerepel a listán a neorealizmus első alkotásának tekintett Megszállottságtól, amely A postás mindig kétszer csenget című regény első filmes feldolgozása volt, a Rocco és fivérein keresztül A Párducig. Öt jelölést kapott Vittorio de Sica, köztük a felejthetetlen Biciklitolvajok és a Csoda Milánóban című munkáiért. Némiképp meglepetés, hogy De Sicával egyenlő arányban választották be az elsősorban politikai filmjeiről ismert Francesco Rosit: az ő ötösében szerepel például a Kezek a város felett és a Mattei-ügy. Ugyanakkor az olasz filmkomédia nagymestere is öt filmet delegálhat a nemzeti örökségbe: ő rendezte a kihagyhatatlan Ismeretlen ismerősöket és az Egészen kicsi kispolgárt. Négy filmje szerepel a listán Roberto Rossellininek, a Róma nyűt város rendezőjének és Dino Risinek, akinek legemlékezetesebb filmje talán Az előzés volt. A filmlistához természetesen sok-sok csodálatos színész arca és alakítása is kapcsolódik: több védettnek nyüvánított filmben szerepel Vittorio Gassman, Marcello Mastroianni, Alberto Sordi, Nino Manfredi és Totó. A nők közül Silvana Mangano, Gina Lollobrigida, és Sophia Loren is ott van az örökkévalóságnak szánt művészek között. Érdekes módon a színésznők listáját Stefánia Sandrelli vezeti, aki 5 filmben is szerepel. Csínján bánik az érzelmekkel Jósé Limón táncegyüttese. Nem kavar nagy viharokat, nem esik végletekbe. Arc és lélek finoman kommunikál. SZABÓ G. LÁSZLÓ Inkább a mozdulatok, a forma, a tánc intenzitása beszél mindarról, ami a koreográfia sajátja, a gondolat magva. George Balanchine és Jin Kylián eleganciája, visszafogottsága rokonítható Limón stílusával, bár kétségtelen: mindhárman külön utat tesznek meg a közös cél felé. Jósé Limón hétéves korában, 1915-ben került Mexikóból az Egyesült Államokba, ott lett aztán a 20. század amerikai modem táncának egyik legnagyobb hatású alkotója. Húszévesen festészeti tanulmányokat kezd, de nem sokkal később már táncosként debütál New Yorkban, és Broadway- musicalekben lép fel. Koreográfiái tevékenységét 1931-ben, kisebb lélegzetű alkotásokkal nyitja, majd klasszikus balettet tanul, és 1947-ben Limon Jósé American Dance Company néven együttest alapít, amely New York-i bemutatkozása óta a modem tánc- együttesek élvonalába tartozik. Bár Limón, akit delejes erejű táncosként és újító szellemű alkotóként jegyzett a világ, 1972-ben elhunyt, együttese azóta is erős küldetéstudattal viszi tovább finomra csiszolt technikáját, remekműveivel pedig mély erköl- csiségét, társadalmi felelősségtudatát adja tovább. Limón vallás- és társadalomképe, szociális érzékenysége ugyanis minden művében megjelenik, nem véletlen tehát, hogy ötvenéves fejjel Kodály Zoltán Missa Brevise című zeneműve is megihlette, hogy az 56-os forradalom apropóján Ke- let-Európa szabadságvágya előtt tisztelegjen. Carla Maxwell, a Limón Dance Company mai művészeti vezetője gazdag programot állított össze a Budapesti Tavaszi Fesztivál meghívására három estén fellépő együttes repertoárjáról. Én a harmadik est műsorát láthattam a Művészetek Palotájában, ahol a több mint hatvan éve alapított együttes nem akart többet, mint megmutatni azt az erőt, azt a szenvedélyt, azt a mélyről fakadó szépséget, amely elengedhetetlen együtthatója a mozgás esztétikumának, a tánc lenyűgöző varázsának. A Doris Humphry (Limón mestere) tiszteletére komponált Koreográfiái áldozat nem egész egy órás, a teljes művet azonban ritkán mutatja meg az együttes, inkább csak egy harmincperces részt (szvitet) kínál belőle a közönségnek. Ami - minden pozitívumát elismerve - elégnek is bizonyul. A tiszta formák, a mértani pontossággal létrehozott alakzatok, a tetszetős mozdulatsorok ugyanis a tizedik perc után szép lassan kifognak a türelmünkön, hiszen ha az arcok, a táncosok arca „üres”, ha nem közvetít belső történéseket, mert az egész darab csak magát a táncot, a táncból eredő örömöt élteti, akkor az egy idő után kevés lesz. A szimpla érzelmi mögöttes nem elég ahhoz, hogy a végsőkig lekösse figyelmünket. Ami a szemnek elég, az a szellemnek, a léleknek sokszor kevés. Hiába Bach csodálatos zenéje, egy fényesre csiszolt mozdulat, egy Az együttes nem akart többet, mint megmutatni azt az erőt, amely elengedhetetlen együtthatója a mozgás esztétikumának. tiszta forma sem elég akkor, ha maga a gesztus steril, érzelem- mentes. A mór pavane-ja az Othello- téma esszenciális kivonata lehetne, Shakespeare drámája azonban csupán kiindulópontként szolgált Limónnak a darab létrehozásához. Négy figura jelenik meg csupán a színpadon: a pórul járt mór, az ártatlanul hamisnak mondott asszony, az áruló barát és annak mindenre kapható felesége. Izgalmas négyszög-történet. De az sem téved, aki a „felállás” alapján a hoffmansthali Jedermann (Akárki) tragédiájából ismert négy karakterre gondol. A történések nincsenek konkrét időhöz vagy térhez kötve, bár a kosztümök (Pauline Lawrence reneszánsz kori festményeket idéző ruhái) mégis inkább a régmúltra utalnak, semmint a mára. A pusztító vágy és a cselszövés kaján öröme járja át az előttünk lezajló drámát, a harag és a féltékenység teljes színskálája jelenik meg a színen. A hiszékeny mór lassú, méltóságteli táncában előbb a hűtlenség gyanúja lobban lángra, a feleségébe vetett bizalom teljes elvesztésének egyre mardosóbb fájdalma, és csak jóval később figyel fel barátja orvul kitervelt Játékának” mélységes csapdájára. Fehér Othellónak félvér a felesége, félvér Jágónak fehér a párja. Sokkal érdekesebbek viszont azok a momentumok, amikor a ,jó barát” úgy súg, úgy sziszegi „féltett titkát” a mór fülébe, hogy közben ajkai érzéki lázát érezteti vele. A Henry Purcell zenéje nyomán született mű így kap különös fényt, páratlan izzást, másféle előjelű szenvedélyt. Jonathan Fredrickson a cselszövő szerepében színészként is brillí- rozik - táncosként pedig a szemünk előtt növi ki magát az együttes vezéregyéniségévé. A halál felett is diadalmaskodó emberi szellem hősi erejét az est harmadik darabja, a Psalm (Zsoltár) idézte meg Jon Magnussen zenéjére. A vüág minden bánatát, szomorúságát felfogó, hordozó Igaz Embereket látjuk a színen, azokat a kiválasztottakat, akik a legfájóbb szenvedéstől hivatottak megmenteni a világot. Akik nélkül minden lélek halálos méreggel telne meg, és elpusztulna az emberiség. Furcsa mód itt sem az arcokból kell olvasnunk, hanem magából a táncból. A mozdulatok erejéből, mesterien megkomponált formanyelvéből. És ebben rejlik Limón titka, ma is érvényes mozdulattárának pompázatos fénye. Az emberi szellemet ülteti át a táncba. Húsz év alternatív művészeti történései közel háromszáz oldalon, a Kalligram Kiadó gondozásában - a kötet a Stúdió Érté történetét foglalja össze Juhász R. József, Hushegyi Gábor és Németh Ilona (Somogyi Tibor felvétele) Túllépve a provincializmus határain ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Dunaszerdahely. A Vámbéry Polgári Társulás, illetve a Kalligram Kiadó rendezésében került sor csütörtökön az esti órákban Hushegyi Gábor és Sőrés Zsolt Transart communication című kötetének bemutatására. A mű az 1987-ben Érsekújvá- rott létrehozott Stúdió Érté két évtizedét foglalja össze; a fotókkal bőven illusztrált kiadványt akár egy sikertörténet krónikájaként is felfoghatjuk, hiszen a társulat szűkebb pátriánkban, de annak határain kívül is az alternatív, experimentális, inter- és multimediális művészet népsze- rűsítőjeként vált ismertté. A számos nemzetközi művészeti fesztivál megszervezésén kívül gazdag kiállítói, kiadói és művészetpedagógiai tevékenység jellemezte ezt a két évtizedet, mely 2007-ben végleg lezárult; a kortárs művészetben betöltött helyét és szerepét a Kassák Intermediális Kreatív Stúdió vette át, az egykori „értések” azonban ma is szervezik kiállításaikat, vagy éppen publikálnak. A Stúdió Értéről egykor azt írta a kritika, hogy nem titkolt céljuk a provincializmus lenullázása, az egyetemes értékrend érvényesítése. Olyan egyetlen, egyetemes kultúráról álmodni, melyet mindenki magáénak vall, s melyet nem kell lefordítani, mert ő maga a nyelv, a múlt század nyolcvanas éveinek második felében több volt, mint merész vállalkozás, s túlment a rendszer elleni tiltakozás határain is. A kommunista hatalom által betiltott Iródia mozgalom legnagyobb hozadéka az volt - úja Juhász R. József költő, performer a mű bevezetőjében -, hogy az irodalomban elvetette a kisebbségi kulturális értékrendet, és helyette egy egyetemes értékrendet tartott követendőnek. A Stúdió Értéről pedig elmondható, hogy az akkori kisebbségi identitás-mítoszt elutasítva az egyetemes művészeti élet legfrissebb irányzatait fogadta be, és ezen belül az elmúlt húsz év során a multimediális művészet egyik fontos platformjává nőtte ki magát. Mindez statisztikai adatokkal kifejezve: a 20 év alatt négy földrész 35 országának 326 művésze mutatkozott be a Stúdió Érté rendezvényein; tizennégy fesztivált, öt konferenciát, négy maüart kiállítást, hatvanegy koncertet, öt költészeti találkozót, hat kiállítást szerveztek három ország tizenhárom városában, és részt vettek az 1989 utáni Csehszlovákia valamennyi performance-művészeti eseményén. A Stúdió Érté művészei által képviselt irányzatok nem tartoztak a nagy tömegeket vonzó műfajok közé - hangzott el a könyv- bemutatón ám egy, a társadalmi konvenciókat elutasító, azokon túllépő generáció életérzéseit közvetítik; ezen kultúrtörténeti törekvéseknek állít emléket a kiadvány. (-lőrincz-)
