Új Szó, 2008. március (61. évfolyam, 52-75. szám)

2008-03-29 / 74. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. MÁRCIUS 29. Szombati vendégek 9 Duray: megítélésem szerint az MKP-t nem veszélyezteti szakadás Gócok vannak, nem igazi ellentétek Bugár: Csáky nem olyan típusú elnök, aki össze tudná tartani a csapatot A pártvezetés elutasítja javaslatainkat LAJOS P. JÁNOS Eredetileg Csáky Pál MKP-el- nökkel szerettünk volna beszél­getni, de ő nem tudott ránk időt szakítani. így a „főstratégát”, Du­ray Miklóst szólaltattuk meg a Magyar Koalíció Pártja elmúlt egy évéről. Hogyan értékeli a tisztűjítás óta eltelt évet? Elsősorban a közhangulat és a párt belső munkamódszere válto­zott. A szakmai tanácsok és bi­zottságok sokkal rendszereseb­ben dolgoznak, mint korábban. Nyíltabbá vált az eszmecsere a pártban. Lehet, hogy ez utóbbinak nem csak pozitív jelentése van, lehet, hogy többet beszélünk a kelleténél, de legalább megbe­széljük a problémákat. Nem látok azonban változást a párt szerve­zeti életében. Ugyanolyan esetle­ges, mint korábban. A szervezeti életen a párt al­sóbb szintű szerveinek munká­ját érti? Igen, a következő időszakban erre kellene jobban figyelni. Van­nak a pártban olyan gócok, me­lyek az elnökváltás után alakultak ki, az eredménnyel elégededenek hozták létre. Sajnos, ők egy olyan belső ellenzéket alakítanak ki, mely akadályozza a folyamatos munkát. Az egyes járási vagy megyei szervek nem megfelelő munká­járól beszél? Úgy fogalmaznék, hogy egyes szervek munkája nem kapott új lendületet az elnökváltás után. Amikor 10 évvel ezelőtt egyesült a három párt, azonnal belehuppan­tunk a kormányba, és nem tudtunk foglalkozni az egyesült párt mű­ködtetésével. Perifériára szorultak a működés problémái, és ez most jobban érezhető, mivel nem va- gyunkkormányban. Eza probléma nem elnökfüggő. Szakmai kérdés, hogyan kell működtetni a pártot.. Menedzser kell hozzá - és most nem is a pártigazgatót bírálom. A tisztújítás előtt Csáky Pál és ön is amiatt bírálta Bugár Bélát, hogy túl nagy befolyást enge­dett a párt hátterében működő gazdasági lobbinak. Létezik még ez a lobbi? Tekintettel arra, hogy most az MKP nem kormánypárt, teljesen más a helyzet. A gazdasági lobbi tevékenysége akkor érezhető, ha a párttól a hatalmi pozíciójából eredően valamire számíthat. Függetienül attól, hogy létezik-e vagy sem ez a lobbi, nem lenne érezhető a hatása. Tény, hogy egy része azoknak a gazdasági érdekeltségeknek, melyek a párt mögött felsorakoztak a kormány­zás idején, eltűnt, pontosan az elnökváltás miatt. Gazdasági háttérre azonban minden pártnak szüksége van, elkerülheteden, hogy bizonyos gazdasági körök támogassák. Van ilyen háttere az MKP-nak? Az MKP-nak arra lenne szüksé­ge, hogy egy széleskörű vállalkozói réteg magáénak tekintse a pártot. Ne a tulajdonának tartsa, hanem részben érzelmi, részben saját ér­dekei alapján támogassa. Ez azon­ban nem gazdasági lobbi. A gazda­sági lobbi azt jelenti, hogy egy kor­mányon lévő párt olyan törvény- módosításokat vagy más kormány­zati lépéseket tesz, mellyel az egyes gazdasági érdekeltségeket meg- próbáljakielégíteni. Minden vállalkozó azt sze­retné, ha a gazdasági érdekei­nek megfelelő törvények, kor­mányzati intézkedések szület­nének. Igen, de egy kis- és középvállal­kozói réteg teljesen másképp vi­selkedik, mint a fináncpolitikában érdekelt lobbi. Azt kell tudatosí­tani és elérni, hogy a párt jövőbeni tevékenységének nagyon fontos csapása legyen a kis- és középvál­lalkozói réteg megerősítése. Nem azért, hogy a párt kasszáját gya­rapítsa, hanem azért, hogy ado­mányaival meg tudja teremteni a kultúra, a civil szervezetek, a közművelődés működésének anyagi hátterét. Térjünk vissza a tisztújításra. Említette, hogy a tavalyi közgyűlés után kialakultak bi­zonyos „gócok”. Azóta sikerült a megosztottságot megszüntet­ni? Az a megosztottság, amely ta­valy kialakult, sokkal kisebb mértékű, mint a pártegyesítés utáni. De akkor teljesen más volt a helyzet. Három pártot kellett egyesíteni. Az ideológiai jellegű megosz­tottság megszűnt, az elmúlt 10 év elmosta ezeket a különbözősége­Duray Miklós két, és másféléket termelt ki. Ki­alakult a pártmunkára fogható tagok és támogatók tábora, és a párthoz érdekszerűen kapcsoló­dóké. Ez utóbbi megosztottság a jellemző. A kongresszuson minimális többséggel győzött Csáky, vagy­is a másik jelöltet is a küldöttek közel 50 százaléka támogatta. Ezt még lehet érezni a pártban? Én nem tapasztalom, eltekintve egyes gócoktól. Tény, hogy a la­kosság körében elég nagy Bugár Béla támogatottsága, de a leg­utóbbi mérések szerint - melyeket mi rendeltünk meg - a Csáky és Bugár népszerűsége közti különb­ség csökken. Merre halad a párt? Sikerült az elmúlt egy évben határozott irányt szabni? Irányváltás nem volt, való­színűleg nem is lesz, mivel azt az irányt, melyet megalapoztunk a pártok egyesítésekor, nem szeret­nénk megváltoztatni, legfeljebb annyiban, hogy a napi problémák alapján máshová helyezzük a hangsúlyt. Azon biztosan nem fo­gunk változtatni, hogy az MKP néppárti és jobbközép párt, ami nem jelenti azt, hogy a balközép problémáit nem tudja vállalni. Az ellenzéki oldalon már meg­találta helyét, szerepét az MKP? Maga az ellenzék még mindig nem találta meg a helyét, látni, hogy a két ellenzéki szlovák párt­ban milyen nyűt ellentétek van­nak. A KDH ketté is szakadt, va­lamilyen átalakulás fenyegeti a volt miniszterelnök pártját is. Megítélésem szerint az MKP-t szakadás nem veszélyezteti, leg­rosszabb esetben azok, akik ki­sebbségben maradtak, megunják a truccpolitikát és félreállnak. Attól sem tart, hogy esedeg a párt parlamenti frakciója ketté­szakad? A 20 képviselő közül minimum 6-an inkább Bugáit támogatják. Ettől sem tartok. Aki az MKP- frakcióból kilép, annak két lehe­tősége van: vagy befejezi politikai pályafutását, vagy más párthoz csadakozik. Időről időre felbukkannak olyan hírek is, hogy esedeg lét­rejön egy új magyar párt. Ezt nem tartja valós veszélynek az MKP-ra nézve? Néhány kísérlet volt az 1990-es években, de ezek sikertelenek vol­tak. Pedig az egyik mögött - a harmadik Mečiar-kormány idején - komoly kormányzati támogatás volt. Egy új párt létrehozására van esély, ez nem nehéz feladat. Működtetni és sikeressé tenni már jóval nehezebb, erre nem látok esélyt. A tisztújítás előtt ön Csáky Pált támogatta, sokak szerint ön volt a „királycsináló”. Most mi­lyen a viszonya Csáky Pállal? Mint volt: teljesen természetes, normális, baráti, kollegiális a vi­szonyunk. Akkor mi az oka, hogy a párt elnöksége olyan programtézi­seket fogadott el, melyek nem az ön stratégiai bizottságában készültek? Ezt nem tartja saját hatáskörébe való beavatkozás­nak? Ebben az ügyben nem látok el­lentétet. A programtézisek ugyan­is nem azonosak a stratégiai ter­vezéssel. CZAJL1K KATALIN Küenc éven át állt az MKP élén, sokan el sem tudták képzelni,, hogy ez másként is lehet. Lett. Hétfőn lesz egy éve, hogy leváltot­ták a párt elnöki posztjáról Bugár Bélát. Amikor leváltották az MKP elnöki tisztségéből, néhányan a pártpreferenciák zuhanását prognosztizálták. Végül nem ez történt. Ezt minek tulajdonítja? Az egyik ok szerintem az, hogy a magyar választók még nem lát­ják, merre indul el a párt, ezért még nem látnak olyan veszélye­ket, amelyek esedeg megkérdője­leznék, hogy elmennek-e válasz­tani. Remélem, ez nem így alakul, egy azonban biztos: nem tudjuk, hogy az a támogatottság, ami ma megvan - 8,5 és 10% között - megmarad-e a választásokon is. Ha megmarad is, akkor is jóval kevesebb annál, amennyit akkor szereztünk, amikor kemény meg­szorító intézkedéseket kellett be­vezetnünk. Jól értem, hogy ön szerint te­hát baj van az MKP-ban? Igen. Akkor, amikor ellenzék­Bugár Béla ben vagyunk, sokkal határozot­tabban fogalmazhatjuk meg célja­inkat, mert nem kell kompro­misszumokat kötni a kormányzás érdekében. Az elmúlt év egyik legmegha­tározóbb politikai eseménye vi­szont a Beneš-dekrétumok té­májának újbóli felvetése volt, s itt pont azzal vádolták meg az MKP vezetését, hogy túlságosan karakánul védi a magyar érde­keket. Azt gondolom, nem annak kell vezérelnie a politikánkat, hogy a szlovák pártok naciona­listának fognak-e tartani vagy sem. A Beneš-dekrétumok kér­désének megnyitásával sem ez volt a baj, hanem a téma előké­szítése. A párt elnöke anélkül „dobta be” a közbeszédbe, hogy arról a párt elnöksége és képvi­selői tudtak volna, s egy előre kidolgozott koncepció is hiány­zott. Ez volt a hiba. A mostani programtézisekben ezzel szem­ben nincs is benne a múlt lezárá­sa, sőt, mintha a párt irányvona­lát ahhoz próbálnák idomítani, hogy a szélsőségeken kívül bár­kivel lehessen kormányozni. Csáky Pál és jómagam is azzal kampányoltunk az elnökválasz­táskor, hogy hosszú távú prog­ramot, ha úgy tetszik, jövőképet kell megalkotnia az MKP-nak. Egyebek közt azért, hogy nem­csak a választóink, hanem a töb­bi polgár és a szlovák pártok is lássák, hogyan képzeljük el az államot, és ezen belül a magyar közösség helyét. Ehhez képest tavaly december 8-án az Orszá­gos Tanács leszavazta azt a ja­vaslatomat, hogy idén legyen programalkotó konferencia. Ez azt jelenti, hogy elvesztegetünk két évet. Aztán jön két választási év, tehát valószínűleg újra csak választási programja lesz a párt­nak. A másik gond, amit látok, az a kettősség, ami a párt kom­munikációjában mutatkozik. Az MKP kidolgozza a programtézi­seit, s egy hétre rá megjelenik Duray Miklós honlapján egy má­sik dokumentum, amely az MKP stratégiai alapvetései címet vise­li. Nem tudom, hogy a párt stra­tégiai bizottsága elfogadta-e az anyagot - azok a tagok, akiket kérdeztem, nem is tudtak róla. Tehát mintha két párhuzamos program készülne a pártban, megerősítve azt a közbeszédet, hogy Csákynak és Duraynak is külön csapata működik. Ezek szerint önt nem kér­dezték meg a programtézisek készítésekor? Nem. De nem is ez a gond, hanem az, hogy az anyag nem ment át azon a szokványos fo­lyamaton, amin a párt alaptézi­seinek át kellene mennie. És még nagyobb gondnak tartom, hogy az anyagból szerintem na­gyon fontos elemek hiányoznak. Például meg sem említjük az előző nyolc évet, amikor az MKP támogatásával nagyon fontos re­formokat sikerült megvalósítani, amelyeket folytatni szeretnénk. Sőt, hiányzik az is, ami eddig mindig benne volt a progra­munkban: a kultúra és oktatás­ügy autonómiája. Más kérdésekben kikéri Csáky a véleményét? Nem. A tavaly december 8-i Országos Tanács előtt Csáky Pál kért tőlem egy találkozót, azt akarta megtudni, mire készü­lünk az OT-n. Miután közöltem vele, hogy semmiféle zászlóbon­tástól nem kell tartania, a párt­vezetés azt a stratégiát válasz­totta, hogy minden javaslatun­kat elutasítja. Csáky azzal indo­kolta ezt nekem, „meg kellett mutatnunk, hogy nálunk az erő”. Ezek után nem látom ér­telmét, hogy részt vegyek az OT ülésein. Müyen elnöknek tartja Csá­ky Pált? Azt gondolom, nem olyan tí­pusú elnök, aki szilárdan össze tudná tartani a csapatot, vagy szüárdan ki tudna állni egy-egy döntés mellett. Ez látható volt a Duray-Bugár vagy a Simon-Du- ray konfliktusok kapcsán, ami­kor hagyta, hogy heteken ke­resztül húzódjanak. Vannak olyan esetek, amikor a párt el­nökének keményen végig kell vinnie egy döntést, úgy érzem, erre nem igazán képes Csáky Pál. Ez azonban még változhat, elvégre csak egy éve elnök Csáky Pál... Attól tartok, ez alkati vonás, amely látható volt már akkor is, amikor miniszterelnök-helyettes volt. Az elnökcsere után rejtett pártbeli ellentétek kerültek a felszínre. Ennek már vége vagy továbbra is tart a Bugár-Csáky megosztottság az MKP-ban? Ez nem így működik. Én ugyanis nem bontottam zászlót, s nincs is egy olyan csapatom, amely egy füttyentésemre azon­nal mögém áll. Szerintem a megosztottság azért látható, mert az MKP elnöksége nem az összefogás irányába vezeti a pár­tot. Az előbb említette, hogy a decemberi OT óta minden ja­vaslatukat blokkolja az elnök­ség. Ez másról szól, nem a megosz­tottságról. Ezzel azt akarta de­monstrálni a pártelnök, hogy bármüyen javaslattal jöjjünk elő, akkor is az lesz, amit az elnök­ség mond. Az európai szocialisták sze­rint a Smemek az MKP-val kel­lene kormányoznia a követke­ző választások után. Erről mi a véleménye? Szerintem ettől nem kell tar­tani, amíg a Smer azt látja, hogy létezik itt egy Csáky-Duray duó. Ezért is magyaráztam másfél hónappal a tisztújítás előtt Csá­kynak, hogy Duray maradjon el­nökségi tag, de más posztot ne kapjon, mert vissza fog élni vele. Ha mégis mód lenne rá, jó megoldásnak tartaná az MKP-Smer koalíciót? Csak akkor lehetne támogatni, ha a Smer elfogadná azokat a pontokat, amelyek számunkra fontosak. Azt gondolom, tár­gyalni kell, ami meg is történt a 2006-os kormányalakítás előtt. De nem lehet a párt programté­ziseit eleve úgy alakítani, hogy kivesszük azokat a részeket - például az oktatási és a kulturá­lis autonómia kérdését -, ame­lyek esedeg a Smer nemtetszését válthatnák ki. Egy ilyen koalíció azonban ma nagyon távolinak tűnik, több okból is. A Smer pél­dául túlnyerheti magát a követ­kező választásokon, amibe vi­szont belekavarhat az euró be­vezetése. Mindenesetre, ha az MKP nem szerez elegendő sza­vazatot, és nem rendezi sorait, nem lesz vonzó koalíciós part­ner. (Somogyi Tibor felvételei

Next

/
Thumbnails
Contents