Új Szó, 2008. március (61. évfolyam, 52-75. szám)
2008-03-29 / 74. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. MÁRCIUS 29. Vélemény és háttér 7- Én aztán nem készítek adóbevallást. Inkább itt olvadok el. (Peter Gossányi karikatúrája HÉTVÉG(R)E Kényszerű időutazás TALLÓZÓ OROSZ LAPOK Oroszországban gyors ütemben nó a rasszista indíttatású bűncselekmények száma - mutatott rá több orosz lap, s a hatóság az idegengyűlölet minden formája elleni fellépését kérték számon. A Novaja Gazeta összeállítása szerint csak az idén 38 idegengyűlölő, fajüldöző indíttatású gyilkosság történt Oroszországban. A halálos áldozatok száma márciusban eddig tíz, 16-án a fővárosban négyen haltak meg. A lap szerint a neonácik hadüzenet nélküli háborút kezdtek az állam és a társadalom ellen, de a kihívásra sem a hatalom, sem a politikai pártok nem reagáltak, a széthúzó jogvédők közül egyedül az antifa nevű ifjúsági mozgalom lép fel a neonácik ellen. A neonácik viszont több ismert szervezetben tömörülnek és szétszórt csoportokban is tevékenykednek. A gyükosságok rituális jellegűek: a támadások minden résztvevőjét kötelezik legalább egy késszúrásra, hogy ezzel pecsételjék meg csatlakozásukat. Az ellenzéki lap szerint „világos, hogy mi van a rendőrségnél”, de létezik a Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB), amelynek feladata az alkotmányos rend védelme lenne, de még egyszer sem szólt a neonácikról és a szkinhedekról mint az agresszívan államellenes eszmék hordozóiról - írta a lap. A Nyezaviszimaja Gazeta beszámolt a legutóbb Szentpéterváron elkövetett ilyen gyilkosságról, amelynek egy 21 éves burjátjai nő esett áldozatul. (Csütörtökön újabb hasonló gyilkosság történt Szentpéterváron: egy „nem szláv külsejű” fiatal nőt késszúrásokkal öltek meg.) A lap szerint a szentpétervári jogvédők aggodalmuknak adtak hangot, hogy a város rendőrei közül sokan titokban egyetértenek a rasszistákkal. A Novije Izvesztyija arra hívta fel a figyelmet, hogy egyre több a nacionalista indíttatású konf- liktusahadseregben. Március elején valószínűleg öngyilkos lett el egy novoszibirszki katonai főiskola hallgatója, családja szerint az ót nemzetisége miatt érő gúnyolódások miatt. A lap szerint a neonácik gyakran juttatnak el a hadsereg egységeihez idegengyűlölő tartalmú röplapokat és brosúrákat. (mti) Ha a legsötétebb forgatókönyvjön be, akkor a csipke- lődőnek szánt hétvégi rovatunk a közeljövőben élét vesztve sótlanná, langyme- leggé válik. Vagy fizetünk, mint a köles, esetleg mint a katonatiszt. Avagy hogyan teltek napjaink egy többségi demokráciát művelő uniós országban? SIDÓ H. ZOLTÁN Szeretik a sci-fit? Csak az igenlő választ fogadjuk el. Ugyanis a Fico-kormány a politika univerzumában egy féreglyukba kerülve pompás időutazást tett zsenge demokráciánk sötét középkorába, a mečiari érába. Utoljára akkor, éppen 13 éve fordult elő, hogy a hazai napilapok tiltakozó címoldallal jelentek meg, majd a nagyobb nyomaték kedvéért ezt kénytelenek voltak megismételni 1997-ben is. A feledés homályába vesző 90-es évek derekán a most is kormánytényező volt bokszoló az általános forgalmi adó durva emelésével akarta elnémítani a neki nem tetsző lapokat. Most viszont, a kritikát szintén el nem viselő Jánošík- imádó kifinomultabb, uniós szakszóval élve szofisztikáltabb módszerekkel akar élni. Jó lesz óvatosan fogalmaznunk, hiszen ha jelenlegi formájában elfogadják a sajtótörvény tervezetét, akkor az újságírók helyett mások készíthetik az újságot, ha pedig a szerkesztőség megmakacsolja magát, csinos pénzbüntetésbe futhat bele. Na bumm, a legjobb tendereket is megfúró, zsíros földügyieteket leleplező akadékoskodó toliforgatók legfeljebb kisebb honoráriumot kapnak. A címoldalon közölt tiltakozás a tisztelt törvényhozókat célozta meg, ezért teljesen logikus, hogy aznap a parlament épületében nem árultak újságot. A történet még nem lefutott, hiszen meglepetésre éppen onnan várható segítség, ahonnan a legkevésbé sem várnánk. A demokrácia mezét bármelyik percben felhúzó, majd azt gyorsan levető Vladimír Mečiar hirtelenjében azzal rukkolt elő, hogy „lágyítható” a törvénytervezet, esetleg a pénz- büntetésektől eltekinthetnek. Köszönjük, köszönjük, háromszoros hurrá a háromszoros (volt) miniszterelnöknek. A demokratikus hagyományok nagyobb dicsőségére a pozsonyi gyertyás tüntetés keddi 20. évfordulójának megünneplése sem sikeredett szép kerekre. A tartós értékekhez nem kötődő Smer hirtelenjében nem tudott mit kezdeni vele, Robert Fico naptárában sem talált időt az emlékezésre. Bezzeg, ha valaki az ószlovák történelmet napjainkban átírok közül azt találta volna mondani, hogy a kommunista vízágyúk Jánošík valamelyik kései rokonát is lespriccelték, akkor talán kivonul a kormányfő. Esetleg nem akart szembenézni múltjával? Az 1988-ban friss jogászként és potenciális pártkáderként pályafutása küszöbén álló Fico a március 25-i tüntetésről hírt kapva talán azon morfondírozott, vajon honnan van ennyi embernek gyertyája? Talán a mindenszentek napjára bespájzolt készleteket vették elő? Ha igen, akkor ez kész összeesküvés, ha meg csak úgy, egyszerűen a boltban vették, akkor nem beszélhetünk hiánygazdaságról. Pedig illendő lett volna az 1968 utáni első komoly társadalmi megmozdulást kormány- zatilag megünnepelni. Ha másért nem, akkor azért, mert bizony március 25. elég nagy szégyenfoltja Szlovákia történelmének: 1999-ben ezen a napon rendeztek vérfürdőt a dunaszerdahelyi Fontána bárban, 66 éve pedig e napon indult el Poprádról az első vonat Auschwitzba... Nem túl vidám az elmúlt napok mérlege, ezért szinte direkt jól jön, hogy ez a hét gyorsabban búcsúzik, a tavaszi óraátállítás miatt egy órával rövidebb lesz. A kurtább szombat éjjel hétfőn remélhetőleg nem okoz karikás szemeket. Ha meg igen, fogjuk rá a közelgő pekingi olimpiára - alig 130 nap múlva ötkarikás szemmel nézhetjük az éjszakai élő közvetítéseket. A gyenge minőségű lőszer szállítása az afgán fegyveres erőknek aláássa az ottani amerikai missziót Efraim Diveroli félrevezette a hadsereget MT1-ISMERTETÉS Kínában állították elő azokat az Afganisztánnak szánt, egy amerikai cég által szállított lőszereket, amelyek a tanúsítvány szerint magyar gyártmányúak voltak - írta a The New York Times című tekintélyes amerikai lap tegnap, folytatva előző nap megkezdett leleplező cikksorozatát. Mint a lap csütörtökön megírta, az AEY Inc., Miami Beach székhellyel működő amerikai cég csaknem 300 millió dollár értékű állami megrendelést kapott arra, hogy ellássa lőszerrel az afgán fegyveres erőket, de alig használható, 40 évesnél is idősebb töltények miihóit szállította a közép-ázsiai országnak. Ezek beszerzéséhez közvetítőként felhasznált olyan vállalatokat is, amelyeket az amerikai kormány az illegális fegyverkereskedelmet végző cégek listáján tart nyilván. Az amerikai hadsereg vizsgálatot indított, és felfüggesztette az AEY Inc., a fő afganisztáni lőszerszállító cégnek adott szövetségi megrendeléseket. Arra hivatkozott, hogy a cég elnöke, Efraim Diveroli félrevezette a hadsereget, amikor aláírta azokat a tanúsítványokat, melyek szerint egy Afganisztánnak szánt szállítmányt - összesen huszonnyolc raklap lőszert - az MFS 2000 nevű magyar cég gyártotta, holott a muníció Kínában készült - írta a lap. A hadsereg beszerzéseinél történt csalásokat vizsgáló ügyosztály idén januárban felkeresett egy afganisztáni raktárát, ahol a lőszerszállítmányt tárolták, és a helyszíni vizsgálat során kiderítette, hogy a lőszereket Kínában gyártották. Divero- linak, aki elzárkózott az ügy kommentálásától, egy hónapja van arra, hogy cáfolja a vizsgálat megállapításait. Henry A. Waxman, az amerikai képviselőház felügyeleti és kormányreform bizottságának demokrata elnöke közölte, hogy a testület a jövő hónapban meghallgatásokat tart az AEY-nek adott megrendelések ügyében. Ike Skelton, a képviselőház fegyveres erők bizottságának demokrata elnöke ugyancsak bejelentette, hogy az általa vezetett testület is meg fogja vizsgálni a katonai beszerzéseket, és mindent megtesz avégből, hogy ez a gyakorlat soha többé ne ismétlődhessen meg. Közleményében úgy fogalmazott, hogy „a gyenge minőségű lőszer szállítása az afgán fegyveres erőknek aláássa az ottani amerikai missziót, mi több, az illegális fegyverszállító hálózatok fel- használása, amennyiben ez valóban megtörtént, aláássa az amerikai fegyverszállítási politikát, sőt az Egyesült Államok nemzetközi jóhírét”. Az amerikai hadseregnek a helyszínen vizsgálódó szakértői jelentésükhöz fényképeket is mellékeltek, melyek szintén azt bizonyítják, hogy az állítólagos magyar lőszerek kínai üzemekből származnak - fejezte be cikkét a The New York Times. KOMMENTÁR Liberális apokalipszis KISS TIBOR NOÉ Ha van párt Magyarországon, amely a rendszerváltás óta minden alkalommal hivatkozik a politikai tisztességre, a transzparenciára és a jogállamiság mindenek felettiségére, az a Szabad Demokraták Szövetsége. Ha volt párt Magyarországon, amellyel ezen a téren egyet lehetett érteni, az a Szabad Demokraták Szövetsége. Volt. A februárban kirobbant botrány alapjaiban rengetheti mega liberális pártot. A Hír TV ugyanis kiderítette, hogy a tavaly márciusi pártelnök-választás második fordulójában olyanok neve is szerepelt a szavazólapokon, akik valójában nem is vettek részt a szavazáson. Egyszóval, csalás történt, ne szépítsük. Az SZDSZ vezetői először tagadták a vádakat, de aztán hirtelen meglettek az eltűntnek hitt jelenléti ívek, és meglettek azok a küldöttek is, akik helyett mások szavaztak (tragikomikus, hogy az egyiküket éppen Vass Albertnek hívják). Elveszett viszont az a tisztesség, ami háromszázezer embert négyévente még az urnákhoz szólított, hogy leadja szavazatát a magyar liberális pártra. Kicsit az orrát fogva, kicsit a szemét lesütve, „ha nincs ló, a szamár is jó” alapon. Az SZDSZ jelen pillanatban már szamárnak sem tekinthető, miután szamárnak nézi az embereket. Pontosabban hülyének. Mert az ügy kivizsgálása kapcsán megint csak hangzatos „liberális” maszlagokat hallottunk a tisztességről, miközben maguk a történések több mint kiábrándítóak. A vizsgálóbizottság köztudottan Kó- ka-párti elnöke például kijelenti, hogy négy ember nevében csaltak. Majd folytatja: azt ugyan nem lehet eldönteni, hogy kinek az érdekében, de inkább Fodor Gábor, Kóka pártelnök-riválisa kedvéért. A sajtótájékoztatón kérdezni nem lehet Jüttner Csabától, nyilván a liberalizmusjegyében. Ehelyett rögtön pellengérre állítják a párt Borsod megyei elnökét-onnan fúj a szél, borsodi liberálisok helyett szavaztak mások, nyilván Fodorra. De aztán az is kiderül, hogy a vizsgálatot végző Jüttner megyéjéből is érkezett küldöttek nevében is történtek visszaélések. Liberális káosz. SZDSZ-ügyben utoljára az került nyilvánosságra az index által, hogy az elnökválasztás második fordulója után 26-tál több szavazólapot találtak az urnákban, mint ahányan aláírták a jelenléti ívet. Most már tehát nemcsak álküldöttek vannak, hanem fantomszavazók is. Liberális apokalipszis. Az SZDSZ-től az elmúlt hetekben egyetlen őszinte nyilatkozatot hallottunk. Horn Gábor a Hír TV kamerája előtt így kommentálta Gyurcsány Ferenc magyarázkodását a népszavazás után: „azt mondták Feri, hogy menj a picsába”. Pedig nem azt mondták, Gabi, legyen ez bármüyen szomorú. Hanem azt, hogy „menjetek együtt a picsába”. Éppen az olyan ügyek miatt is, mint az SZDSZ mostani elnökválsága. JEGYZET Töltött csirkeszámy GRENDEL ÁGOTA Világ életemben szerettem a csirkehúst. Rántva, grillezve, paprikásnak, pörköltnek, levesben főzve. Bár az utóbbi időben kissé riasztó a natúr csirkemell ilyen-olyan mártással, a rántott csirkemell egy szem befőttel díszítve, amiket többnyire a gyorséttermekben készítenek, illetve menü gyanánt kínálnak mindenütt, ahol x összegért elfogyaszthatja a dolgozó az étkezési utalványát. Ilyen helyeken adnak általában csirkelevest, csirkehússal megijesztett salátát, az előbbi természetesen leveskockával ízesítve, színesítve, az utóbbiban néhány húsforgács is fellelhető, de hát mit akarhat vagy nem akarhat az ember egy vacak utalványért, nehogy már lucullusi lakomáról álmodozzon. Azaz, álmodozzon bátran, közben kanalazgassa a sótlan, íztelen lét, rágcsálja a jó alaposankiszárított, tavaszicipő- talpnak is beillő, papírvékony husit. Az igazi csirkének még a csontja is élvezetes. Vegyünk például egy szép csirkeszámyat - természetesen bontott csirkéről származót-, mossuk meg, bújtassunk a szárny és a felső comb közé csirkemájat, bun- dázzuk, és bő, forró olajban süs- sükszép piros-ropogósra. Ennek a finom falatnakmég a csontját is szétrágja az ember, hogy kiszopogassa belőle a velőt. Borsós rizs, sült burgonya, saláta. Kell ennél jobb? És mivel azért álmodozunk, hogy egyszer csak megvalósítsuk azt, amit virtuálisan átéltünk, be is tértem az egyikhiperbe, ahol ugyan nem házi szárnyast árulnak, csak amolyan gyárit, de ezt is meg lehet úgy sütni, hogy élvezze az ember. Egy csomag szárny, egy csomag comb, egy csomag csirkemáj, ez volt a lényeg, a többi út közben akadta kosaramba, csak a pénztárnál kaptam észhez, hogy te jó ég, már megint egy hadsereg ellátmányát viszem haza. Sebaj, hosszú a hétvége. Kocsiba be, kocsiból ki, liftbe be, igaz, csak az orrommal tudtam megnyomni a gombot, áldottam is a sorsot, hogy nem egy tuk- macs vagy pisze szaglószerwel áldott meg. Sok-sok műanyag szatyorból ki, hűtőbe be, kivéve a szárnyakat és a combokat, mint a Családi körben, annyi különbséggel, hogy nem a gazda, hanem én nyújtok egy-egy szárnyat, combot a kicsinyeknek. Liszt, tojás, morzsa, közben fő a rizs, fürdik a saláta. Lesz itt lakoma. Az első csomagban lapultak a szárnyak. Fólia le, szárnyak egyesével ki, folyóvíz alá. Először azt hittem, a gyárban megint gondatlanul bántak a toliakkal, maradt néhány a bőrön. Nézzük csakközelebbról, rövidülő karomat szemüveggel hosszabbítom. Nem, nem toll ez, kérem, ami a felső comb és a szárny közé szorult, hanem néhány aprócska kukac. Otthem- zsegtekamájhelyén. Igazi konyhakész áru: már tölteni sem kell. Csak az zavart, hogy a csomagoláson nem találtam a „Jó étvágyat a vasárnapi ebédhez! ” mondatot. Mit meséljek? Zsíros kenyeret ettünkújhagymával.
