Új Szó, 2008. március (61. évfolyam, 52-75. szám)
2008-03-26 / 71. szám, szerda
J I I / % é/' VI Pénzvilág ÚJ SZÓ 2008. AAÁRCIUS 26. www.ujszo.com A nagyobb keresetek sokszor adósságra csábítanak Ha az egyre közkedveltebb bankkártyát használjuk, akkor ne csak a nagyobb tételek fizetésekor vegyük elő Már jóval bátrabban lépünk be bármelyik bankfiókba ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Közel 5 millió van forgalomban Szlovákia 10 polgárából kilencnek van már bankkártyája (Peter Žókovič felvétele) Az elmúlt években látva a riasztóan magas hitelkamatokat, a polgárok csak akkor vettek fel kölcsönt a bankoktól, ha nagyon nagy szükségük volt rá. Napjainkban azonban megváltozott a helyzet, s bár a kamatok még most sem nevezhetők túl vonzónak, mégsem kell olyan nagy bátorság a kölcsönért folyamodáshoz. Ráadásul a pénzintézetek végre rájöttek, nemcsak a vállalatokkal, nagy társaságokkal érdemes foglalkozni, hanem a polgárok kisebb volumenű igényeivel is. Ennek következtében látványosan megnőtt a kínálat, egyre több, egyre inkább testre szabottabb kölcsönből lehet válogatni. A szemléletváltásnak meg is lett az eredménye, hiszen idén a lakosság eladósodottsága még a tavalyi ütemhez képest is gyorsult. Ami a területi megoszlást illeti, Közép- és Kelet-Szlovákiában főleg a vásárlási hitelek, Nyugat- Szlovákiában pedig a jelzáloghitelek dominálnak. Ezen belül is kiugró Pozsony és közvetlen környékének szerepe, ami megint csak azt támasztja alá, hogy a fővárosi lakosság magas fizetése folytán a leginkább hitelképes. Másrészt a csillagászati pozsonyi ingatlanárak rákényszerítik a főváros lakosait, hogy pénzintézethez forduljanak, ezért nem véletlen, hogy az eladósodottság mértéke éppen Pozsonyban a legmagasabb. A lakosság eladósodása nem azt jelzi, hogy egyre rosz- szabbul élnekv hanem éppen ellenkezőleg: az optimizmusukat ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ A nyugdíjpénztárakat a törvény kötelezte, hogy három, különböző befektetési feltételekkel működő alapot hozzanak létre. Az eltérések abban mutatkoznak meg, hogy mennyire kockázatos befektetéseket valósíthatnak meg, Az alapokra vonatkozó feltételek betartását a Szlovák Nemzeti Bank, és a vagyont őrző letéti bank felügyeli. A nyugdíjalapok közti eltérések Minden pénztárnak három, különböző befektetési stratégiával rendelkező nyugdíjalapot kell létrehoznia: ♦ A progresszív alap a befizetések 80%-át részvényekbe, 20%-át kötvényekben, pénzpiaci termékekbe fektetheti. ♦ A kiegyensúlyozott alap a befizetések 50%-át részvényekbe, 50%-át kötvényekbe, pénzpiaci termékekbe fektetheti. ♦ A konzervatív alap a befizetések 100%-át csak kötvényekben, pénzpiaci termékekben tarthatja. A legnagyobb hozamot várhatóan a progresszív alap biztosítja majd, viszont ennél a részvénypiac ingadozásai miatt meglehetősen nagy ingadozások fordulhatnak elő, ezért a törvény korlátozza a biztosítottak számára ezt a befektetési lehetőséget: nyugdíj előtt 7 évvel kötelezően átkerülnek a kiegyensúlyozott alapba, 5 évvel pedig a konzervatív alapba. Ez az intézkedés a megtakarítás értékállóságát igyekszik biztosítani a nyugdíj előtti időszakban, tükrözi. A polgárok napjainkban már mernek kölcsönt felvenni, különösen a rendszeres jövedelemmel rendelkező fiatalok, mivel a jövőt már nem látják olyan komoran, emellett a hosszabb futamidők is enyhítik a terhet. A Symsite Research piackutató társaság felmérése szerint 2006-ban 30 százalékkal nőtt a lakosság hitelállománya, 2007- ben a növekmény pedig szintén megközelítette a 30 százalékot, ami éves szinten legalább 60 milliárd koronányi kölcsönt jelent. Csak egybevetésül: 2004- ben a lakosság; kölcsönök 31,5 milliárddal, 2005-ben 47,7 milli- árddal, tavaly pedig 52,3 milliárd koronával nőttek. Összességében mégsem aggasztóan magas a lakosság eladósodottsága. A Szlovák Nemzeti Bank összegzése szerint 2001-ben a lakosság teljes hitelállománya 50 milliárd koronára rúgott, ami a bruttó hazai össztermék (GDP) alig 3 százaléka. 2004-ben az adósság túllépte a 100 milliárd koronát, ez a GDP 6 százaléka, 2006-ban pedig a 200 milliárd koronás állomány a hazai össztermék 12 százaléka alatt maradt. Nyugat- Európában a szokványos szint 50 százalék feletti, esetenként a 100 felé közelít. A lakosság bátrabb költekezése egyben a bankok nyereségét is megdobja. Annak dacára, hogy ha lassan is, de csökkennek a hitelkamatok, a pénzintézetek nyereségének nagysága ezt nem sínyli meg, ami nem csupán a kezelési költségek emelkedésével hozható összefüggésbe, (só, T) mivel a részvények esetén fennállhat annak veszélye, hogy rövid távon nagyobb értékesés következik be, melynek hatását már a nyugdíjkorhatár eléréséig nem lehet kiküszöbölni. A leghatékonyabb felügyeletet mindenképpen a Pénzpiaci Felügyeleti Hivatal, illetve ma már a Szlovák Nemzeti Bank biztosítja, mely on-line ellenőrzést végez, tehát percre pontos tudomása lesz a nyugdíjpénztár befektetéseiről, ellenőrizni tudja, nem szegték-e meg az egyes alapokra vonatkozó megszorításokat, illetve azt, milyen hozammal dolgozik a pénztár. A pénztár és az egyes alapok működését ellenőrzi majd a pénz kezelését végző letéti bank, független könyvvizsgáló cégek és természetesen a nyilvánosság, mely megvonhatja bizalmát az adott pénztártól. További biztonsági garancia, hogy az alapokban elhelyezett pénz nem válik a pénztár tulajdonává, a pénzügyi felelősséget a bank viseli majd. Az állampolgárok befizetéseiért az állam is garanciát vállal, a Szociális Biztosítóban képződő tartalékalap szolgálja ezt a célt. Ha a pénztár tönkre menne, és az általa kezelt vagyon is elveszne valamilyen furcsa módon, akkor a biztosító, ha a kár nagyobb a tartalékalapban lévő összegnél, akkor pedig az állam téríti meg az ügyfelek kárát. Természetesen ezt az eshetőséget a minisztérium teljesen kizárja. Ha tehát egy nyugdíjpénztár csődbe jut, az alapokban elhelyezett pénz nem kerül veszélybe, a kezelésüket egy másik nyugdíj- pénztár veheti át. (lpj) Bankkártyánkkal a legnagyobb hibát akkor követjük el, ha csupán a bankautomatákban használjuk, vagy pedig a nem az anyabankunkhoz tartozó pénzautomatából veszünk ki vele kisebb összeget. ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Szlovákiában 1989-ben bukkantak fel az első pénzkiadó automaták és a bankkártyák. Viharos felfutásuk eredményeként 2000- ben 1,72 millió, 2003-ban 3,02 millió, 2004 végén 3,63 millió, 2007 végén pedig 4,9 millió plasztikkártya volt forgalomban, vagy minden 10 polgárra 9 jutott. A három legnagyobb kártyakibocsátó a Szlovák Takarékpénztár, az Általános Hitelbank és a Tatra banka, mindegyik külön-külön több mint 1 millió plasztiklapot bocsátott ügyfelei rendelkezésére. A legújabb sláger pedig, hogy a kliensek maguk tervezhetik meg a bankkártyájuk kinézetét, így szó szerint személyre szabott plasztiklapokkal fizethetnek. Másrészt az elit, ún. gold bankkártyák egyelőre nem szólították meg az ügyfeleket, napjainkban ebbe a kategóriába mindössze a kártyák 1 százaléka tartozik, miközben Nyugat-Európában az átlag 15 százalék környékén mozog. A pénzkiadó automaták száma 2000-ben 1084-re, 2004-ben pedig már több mint 1500-ra, tavaly pedig már legalább 2000-re rúgott, s becslések szerint országszerte mintegy 16 ezer üzletben, vendéglátóhelyen lehet kártyával fizetni. A kártyahasználati szokások szintén változnak: míg 2002- ben a pénzkiadó automata használata és a vásárláskor történő használat között 4 az 1-hez volt az arány, addig 2003-ban már csak 3 az 1-hez, napjainkban pedig már 2 az 1-hez az arány, vagyis még mindig a pénzautomaták dominálnak. A bankkártyák elterjedése nem véleüen, hiszen mindenki, aki legalább folyószámlát nyit egy bankban, hozzájut a plasztiklapocskához. Napjainkban a pénzintézetek szinte automatikusan nemzetközi használatra szánt bankkártyát kínálnak az ügyfelüknek, Ám nem elég a pénztárcánkban őrizni a mind divatosabb kártyát, ildomos azt helyesen is használni. Vajon melyek a leggyakrabban elkövetett hibák? „A leggyakoribb hibának a következő fogyasztói magatartás számít: a pénzautomatából sokszor és kisebb tételben veszik ki a pénzt, majd az ügyfelek az üzletekben készpénzzel fizetnek. Ez még egy régebbi időszak reflexe, amikor a pénzkiadó automaták használata díjmentes volt, viszont az üzletekben nem lehetett az elektronikus fizetőeszközt használni. Mára viszont gyökeresen megváltozott a helyzet” - közölte Marta Krejcaro- vá, a ČSOB korábbi szóvivője. Az ügyfélnek végig kell gondolnia, hogy havi ádagban hányszor szeretné használni a bankkártyát, s ennek ismeretében érdemes bankjában a megfelelő szolgáltatói, pénzügyi csomagot kiválasztani. Napjainkban a pénzintézetek zöme a bankautomaták használatának díjmentességét eltörölte, fényes kivételnek számít az UniBan- ka, amelynél még mindig ingyenes a pénzkiadó használata. A bankkártyák használata az ügyfelek korától is függ. „Minél fiatalabb a kliens, annál gyakrabban használják a plasztiklapot a vett áru vagy szolgáltatás ellené- telezésére, magyarán fizetnek vele. Az idősebbek viszont döntően a pénzautomatából történő pénzkivételre használják leginkább a kártyát” - mondta Peter Smíd, a Szlovák Takarékpénztár illetékes osztályának vezetője, aki szerint ez az általánosítás nemcsak Po- zsonyra hanem az egész országra vonatkozik. Az idősebbek például attól is tartanak, hogy az üzletben fizetéskor eszükbe jut-e a PIN-kód vagy sem, továbbá sokuknak szemüveg használata is kell a bankkártya alkalmazásakor, ezért csak ritkán élnek ezzel a lehetőséggel. Másrészt a 40 év alattiak már nagyon otthonosan mozognak a virtuális pénz világában, a bankkártyák nem csupán nagyobb bevásárlások alkalmával, hanem autótankoláskor, kisebb vásárlásokkor is használják, így nem csoda, hogy a plasztiklapok által generált forgalom viha- tosan nő: 2006-ban ez az összeg elérte a 290 milliárd koronát, tavaly pedig minden bizonnyal a 300 milliárdot. Az egy bankkártyára eső átlagos forgalom 2000- ben 50 ezer korona volt, 2006- ban pedig már 64 500 korona. Štefan Máj, a Szlovák Takarék- pénztár alelnöke szerint az euró bevezetése növelni fogja a bankkártyák forgalmát és használatát, mert így elkerülhető a sok aprópénz tárolása. (P, shz) A Szlovák Nemzeti Bank felügyel a biztonságra Alaposan figyelik az alapok befektetési tevékenységét
