Új Szó, 2008. március (61. évfolyam, 52-75. szám)

2008-03-22 / 69. szám, szombat

j 12 Szalon ÚJ SZÓ 2008. MÁRCIUS 22. www.ujszo.com Herb Ritts. Fiatalság, ártatlanság, sebezhetőség az égj A szépség \ kiteszik a hangsúlyt. Az Egy kép mögé a felkiáltójelet. A három pon­tot. Vagy épp a kérdőjelet. Donna Karan, a divat egyik koro­názatlan királynője nyilatkozta va­lamikor a kilencvenes évek második felében: „Herb Ritts művészként is nagy hatással van rám, nemcsak ba­rátként. Egyetlen képével képes megragadni egy érzést, a test beszé­dét, s mindenekelőtt megörökíteni a pillanatot. Ez az érzés szinte ta­pintható, s ez az, ami modernné te­szi őt. Egy apró mozzanattal el tud mesélni egy teljes történetet, legyen az Hollywood világa vagy Afrika va­donja. Meglátja a művészetet a di­vatban, a természetes egyszerűsé­get az emberi szépségben. Biztos ér­zékkel, gazdag képzelőerővel álmo­kat, vágyakat ültet át erős, azonnal hatni tudó képeibe. Munkássága bi­zonyíték arra, miképpen fonódik össze művészet, divat, képi média és globális üzleti élet a modern kul­túra világában.” A test beszéde... Richard Gere sivatagi kirándulá­sa. Beállítása, póza, gesztusa. Ilyen felvétel láttán nem csoda, hogy még a sokat látott Hollywood léleg­zete is elakadt. Herb - a fényképezést autodi­dakta módon megtanuló Ritts - története pontosan ülik az ameri­kai sikertörténetek sorába. Még ak­kor is, ha nem a meséből ismert „legkisebb szegény fiú” útját teszi meg a legfényesebb amerikai stúdi­ókig. Herb Ritts a lehető legjobb helyen nő fel ahhoz, hogy ő maga is híressé váljon. Los Angelesben, vi­lágsztárok szomszédságában. Hogy csak egyet említsünk a sok közül: Steve McQueennek hellóz- hatott a kerítésen keresztül. Hogy lefényképezze, az meg sem fordult a fejében. Akkortájt még nem ér­dekli a fotózás. Előbb a közgazda­ságtan, majd a jog felé fordul. Ké­sőbb művészettörténetet tanul. Családi cégük révén, amely bútor­díszleteket készít egy-egy holly­woodi produkcióhoz, filmesekkel, fiatal tehetségekkel is kapcsolatba kerül. Közben utazik. Sokat és sok­felé. Ellő pár tekercs fűmet, és a ké­peket megmutatja közeli ismerőse­inek. Barátai bemutatják Zeffirel- linek. Ott készíti első jelentős fotó­ját Jón Voightról és Ricky Schro- derről. A kép megjelenik a News­week magazinban. Onnantól kezd­ve nincs megállás. Felkéréseket kap, biztatják, ötleteit, beállításait, modellválasztását dicsérik. Közeli kapcsolatba kerül Matt Collinsszal, a kor híres férfimo- delljével. Ő mutat­ja be Rittset a fér­fiszépséget dicsőí­tő, akkor már be­futott New York-i fotósnak, Bruce Webemek. Az el­ismerés újabb lép­csőfok felfelé: már Charles Hix is ma­gához öleli, s ak­Nincs szebb a szépnél, állít- ja Herb Ritts, az érzékiség paradicsomának egyik leg­híresebb és legterméke­nyebb fotográfusa, aki 2002-ben, ötvenéves korá­ban bekövetkezett halála el­lenére is teljes életművet hagyott maga után. SZABÓ G. LÁSZLÓ Fekete-fehér képeit azok is isme­rik, akik arcát még egyszer sem lát­ták, nevéig még el sem jutottak. Pompás testű, ruhátlan Vénusz ha­talmas ördögszekérrel a feje fölött. Ugyanaz hímnemben: tengerparti Adonisz a természet koronájával. Helena Christensen fémforgácsból készült fejdísszel. Fred, olajos felső­testtel, feszülő izmokkal, két gumi­abronccsal a kezében. Fénnyel festett ikonok. Huszonegyedik századi freskók. A szépség hús-vér szobrai. Herb Ritts a hetvenes évek Los Angelesében érzéki portréival vált ki a tehetséges fotográfusok kígyó­zó sorából. Eleinte csak a barátait, ismerőseit fényképezte szokatlan beállításban, merész pózokban, s a legtöbbször hiányos öltözékben vagy éppen ruhátlanul. Első képe, amely bejárta a világot, az akkor még pályája legelején várakozó Richard Gere-ről készült. Csak em­lékeztetőül: San Bernardino, 1978. Áll Gere a kocsija előtt egy benzin­kút árnyékában. Fehér atlétatrikó, ropogós farmernadrág, szájából ci­garetta lóg, karjai hátul, a feje mö­gött érnek össze. Ennyi kihívást, üyen erős szexualitást sugározni csak egy olyan test által lehet, amely tetőtől talpig, még nagyka­bátba csomagolva is maga az izzó erotika. De megmutatni mindezt úgy, hogy annak mégis legyen egy­fajta finomsága, eleganciája, férfi­as bája, ahhoz Herb Ritts páradan ízlése, egyéni stílusa szükségelte­tik. Sztármodelljei többségének ar­ca nincs. Egyszerűen „küóg” a fej a képből. Vagy takarja valami az ar­cot. Mellékessé válik. Mellőzhető­vé. Itt és most nem a szem, nem az ajkak, nem a vonások mögött rejtő­ző érzelem hat, üzeni Ritts, hanem a puszta test. A váll. A kar. A mell. A csípő. A comb. A láb. A bőr alatt fe­szülő érzelem. A premier plánba ál­lított erő. A kitörni készülő vágy. Nem baj, ha elveszik a tekintet. Ha napszemüveg takaija a fél ar­cot, vagy dús hajtincsek mögött rej­tőzik a máskor árulkodó szempár. Beszél helyette más. Egy múzeum­ba ülő cipőkompozíció. Egy hosszú, ágyékig érő, apró kagylókból fűzött láncegyüttes, egy Vénusz-dombot ékesítő színes toílcsokor, vagy egy cigaretta fátyolszerű füstje, az iz­mok hajlatában száradó homok, egy szegecsekkel kivert cowboy- csizma, vagy egy háborús bőrdzse­ki. Ez mind a mítosz része. A szép­ség mítoszának beszédes alkotóele­mei. Kellékek, jelmezek, amelyek

Next

/
Thumbnails
Contents