Új Szó, 2008. március (61. évfolyam, 52-75. szám)

2008-03-22 / 69. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. MÁRCIUS 22. Szalon 13 lalon, érettség, tapasztalat, érzelmi pajzsok a másikon gső diadala koriban megjelenő albumába Ritts fotói közül is bekerül néhány. Hadd tudja a vüág... Nem sokkal ezután újabb kapuk nyílnak meg előtte. A Harper’s Bazaar, a Vogue, az Elle, tehát a legrangosabb divatmagazinok hív­ják. Később a Vanity Fair, a Rolling Stone, az Interview. Európában a Lei és a Per Lui. Reklámkampányo­kat fényképezhet Armani, Versace, Calvin Klein, Gianfranco Ferré és Donna Karan műhelyében. Borító­kat, plakátokat, mozireklámokat kap. John Travoltától John Mc- Enroe-ig, Naomi Campbelltől Mel Gibsonig a legnagyobb nevek áll­nak a kamerája előtt. Képeivel új fejezetet nyit az amerikai sztárfo­tózásban. Antonio Banderas antik hőssé, Isabelle Rossellini intellek­tuális démonná válik általa. Colin Jackson fekete párducteste mezíte­lenül tapad a hófehér falra, Bill T. Johns lélegzetelállító alakja Mi­chelangelo haldokló rabszolgájá­nak modernkori páija. Mike Tyson nem dobott le magáról mindent, képe mégis aktként hat, hiszen Ritts beállításában az egész férfi egyetlen óriási tarkó. Dennis Rodman orrát, fülét, köldökét is át- szúratta, hogy ezüst ékszerekkel díszíthesse magát. Válla, katja tele tetkóval, körmei kilakkozva, mell­kasa szőrtelenítve, Ritts felvételén mégis maga a megtestesült férfias­ság. A görög férfieszmény újkori párja. íratlan ajánlólevéllel állít be Demi Moore-hoz is, aztán Barbra Streisandhoz, Michelle Pfeifferhez. Azután, hogy 1988 őszén megje­lent első önálló albuma, amelyből magas ára ellenére 24 ezret adtak el, minden ajtó sarkig tárul előtte. A lélek és a test finom harmóniája, a mezítelenség esztétikuma, tiszta vonalak, egyszerűségükben is ha­tásos formák hirdetik a szépet Ritts képein. Korlátokat tüntetnek el, ta­bukat döntenek, a nemi szabadsá­got hirdetik ezek a fotók, a mindent szétfeszítő belső energiát juttatják diadalra, a két nem egyenlőségé­nek sokáig elnyomott eszméit. Fia­talság, ártatlanság, sebezhetőség az egyik oldalon, érettség, tapasz­talat, érzelmi pajzsok a másikon. A vad, a nyers, az ugrásra kész állat mellett ott áll a gyengéd, az érzé­keny, törékeny lelkivilágú férfi, aki nem leplezi vágyait, s egy belső hangot követve járja a maga útját. Megmosolyogtató ötletekkel is gyakran előállt. Jackie Joyner- Kersee, a csodála­tos futónő nem más a képén, mint csupa láb. Magic Johnson kosárlab­dát tart a feje he­lyén. Glenn Close fehér Pulcineha- bohóc. Jack Ni­cholson négy bo­hócportréjával utánozhatatlan arcizompacsirta. Dustin Hoffman torreádoijelmezt öltött Salvador Dali. Jim Carrey borvörös fürdő­nadrágját a tengerparton tépi le egy fekete puli. Van más is, valami egészen más. Ritts Afrika-fotói. Maszáj ma­donna, mellén csüngő gyermeké­vel. Nandoye és Nangini, kéz a kéz­ben. Dorobo szavannáján egy fára mászó férfi. Kashiro és Darati, Tan­zánia harcosai. Bennszülöttek tör­zsi maszkban, maguk készítette ék­szerekkel, fegyverekkel, hétközna­pi és mégis ünnepinek tűnő ruhá­zatban. Ősi és mai egymás mellett. Pop­dívák és primitív kultúrák. Tina Tümer, Cher és Madonna portréi. Ez utóbbinak, Cherish című dalá­hoz ő maga készített videoklipet - fütyülve az MTV konvencióira, írat­lan szabályaira, üyen-olyan elvárá­saira. 1991-ben két díjat is átvehe­tett a zenés csatorna évi díjkiosztó gáláján. Egyet azért a klipért, ame­lyet Love Will Never Do Without You című dalához Janet Jackson számára rendezett, a másikat pedig azért, amelyet Chris Isaak Wicked Game című dalához kreált. Újabb két könyvének témája a két nem szépsége és érzékisége. Együtt és külön-külön. Hidegen és melegen. Ritts fotóin senki sem akar másnak látszani, mint aki. A Valentino-kampányhoz készült kompozícióján három test sünül egymáshoz. Két férfi, egy nő. Közé­pen a nő, fekete trikóban, kétoldalt a hímek, csupaszon. Mindkettőjük teste a nőhöz simul. De a lábuk egy­más bőrét égeti. A Calvin Klein- alsónadrágot reklámozó Marky maga a leonardói tökély. Úgy dől a falnak, hogy a lehető legelőnyö­sebb pózban mutathassa teste min­den pordkáját. Rodin is csak bólin­tani tudna ezekre a szoborszerű testekre. Danaidája, Örök tavasza, A csókja Ritts által fogalmazódik újra - most és mindörökre. Volt idő, amikor Visconti nyomában járva olaszországi palotákban, pompás bútorok és drága kelmék között dolgozott helyben szerzett modellekkel. Utolsó éveiben a víz, a tengerpart, a természet érzéki öle vonzotta a leginkább. A beve­hetetlen szirteken csobogó vízfüg­gönyök, a habzó hullámok, a sze­lek által változó homokszőnyegek. Oda vitte, oda áhította, oda fektet­te földi édenkertben kiválasztott Éváit és Ádámjait. Néha három Évát, hogy két Adámot is egymás­nak adhasson. Abban az évben, amikor heveny tüdőgyulladásban meghalt, Tom Cruise-t fényképezte a Vanity Fair címlapjára. Nem sokkal előtte Brad Piriét. Cruise-t tűzpiros fal elé áhí­totta úgy, hogy csupasz felsőtesttel mondjon el magáról a lehető leg­többet. Piri a tengerparton motoro­zik a kedvéért, aztán kivágott feke­te pólóját krémszínű ingre váltotta, s úgy ment be a vízbe. Amikor ki­jött, már a teste beszélt, de úgy, ahogy Ritts akarta. „Hiszek egy Istenben, a minden­ható szépben.^.”

Next

/
Thumbnails
Contents