Új Szó, 2008. március (61. évfolyam, 52-75. szám)

2008-03-20 / 68. szám, csütörtök

10 Kultúra ÚJ SZÓ 2008. MÁRCIUS 20. www.ujszo.com Harmincszor adta elő az Esterházy-monodrámát Boráros Imre sikere TARICS PÉTER Boráros Imre színművész igazi monodráma-specialista, hiszen az elmúlt harminc évben jó néhány monodrámát mutatott be, ame­lyek komoly szakmai és közönség- sikert arattak. Gróf Esterházy Já­nos halálának 50. évfordulója al­kalmából tavaly mutatta be Komá­romban Siposhegyi Péter Hantjá­val sem takar című egyórás mono­drámáját, amely egy tulajdonkép­peni János Passió. A szerző a dara­bot Boráros Imrének írta, aki a da­rabban Esterházy Jánost alakítja. Az egykori neves csehszlováki­ai magyar politikus halálának év­fordulója alkalmából a Kárpát­medence több magyar települé­sén rendeztek konferenciákat, es­teket, amelyeknek főszereplője Boráros Imre volt. Az Esterházy- monodrámát olyan emocionális erővel adta elő, hogy minden helyszínen állva tapsoltak művé­szi produkciójának. Nem véletlen tehát, hogy a monodráma csak­nem harminc előadást megért az elmúlt tizenkét hónap alatt, ami egyszemélyes darab tekintetében komoly teljesítménynek számít. Boráros komoly színészi eszkö­zeivel, pódiumművészi tapaszta­latával, korismeretével formálja meg Esterházy jellemét, vívódása­it, lelkivilágát. Tudja, hogy nem a kimondott szavakon van a hang­súly, hanem azok tartalmán. Ala­kításával azt az Esterházy-képet tárja elénk, amely demonstrálja: politika és erkölcs nem zárja ki, hanem elengedhetetlenül feltéte­lezi egymást. Boráros Imre mint Esterházy János (A szerző felvétele) Legismertebb könyve a 2001: Űrodüsszeia Elhunyt Arthur C. Clarke MT1-JELENTES Kilencvenéves korában tegnap választott hazájában, Srí Lankán elhunyt Arthur C. Clarke brit sci-fi- író, a nagy sikerrel megfilmesített 2001: Űrodüsszeia című regény szerzője. Az alkotó hét évtizedes pályája során több mint 80 köny­vet írt, ezenkívül további több száz rövidebb lélegzetű írást jegyez. Clarke az 1940-es években - ál­talános megütközést keltve a szakértők körében - azt mondta, 2000-ig az ember elér a holdra. (AP-felvétel) Tavaly decemberben, 90. szüle­tésnapján az író barátaihoz inté­zett üzenetében többek között azt mondta, életében szeretett volna bizonyítékot látni arra, hogy lé­teznek földönkívüliek. A nyugat-angliai Mineheadben született Clarke a II. világháború alatt rádiósként szolgált a brit kirá­lyi légierő kötelékében. A háború után folyt bele a brit bolygóközi társaság munkájába, e fórumon terjesztette elő ötletét többek kö­zött a távközlési közvetítőállo­másként funkcionáló geostacioná- rius műholdakról, évtizedekkel azelőtt, hogy az ilyen szerkezetek működése valósággá vált volna. Az űrutazásról'szóló - a sci-fi műfajon kívüli - munkáival és földrajzi felfedezéseivel a tudo­mány világában is tiszteletet vívott ki; 1976-ban az amerikai repülési és űrhajózási intézet tiszteletbeli tagjává választotta. Egy a gyermekbénulás késői kö­vetkezményeként fellépő beteg­ségben, úgynevezett post-polio szindrómában szenvedő, s emiatt kerekes székbe kényszerült író mégis talán a 2001: Űrodüsszeia című regény szerzőjeként marad meg a legtöbb ember emlékezeté­ben; a könyvből 1968-ban Stanley Kubrick készített kultikussá vált filmet. A Magyar Televízió húsvéti műsoraiból Az m2 esti filmkínálatában olyan produkciók szerepelnek, mint a különc tanáremberről szóló Holt költők társasága (péntek, 21.00), vagy a bibliai történetet feldolgozó kalandfilm, a Barabás (szombat, 21.00). Vasárnap, szintén 21.00-tól vetíti az m2 a Höl­gyek levendulában c. angol filmdrámát. Julia Roberts anyasze­repbe kényszerülő divatfotóst alakít a hétfő esti Édesek és mosto­hákban (21.00). Az ml két vígjátékot kínál húsvét hétfőre: a Neve­letlen hercegnő (19.55) és a Walter Mitty titkos élete (21.55) c. filmeket. A Rocklexikon szombati adásában Kovács Katit láthatjuk (ml, 18.05), és még aznap este kiderül A Társulatból (ml, 20.15), ki alakítja majd az István, a királyban táltos asszony szerepét. Az igazi csemege azonban a tavalyi Sziget-fesztiválon rögzített LGT- koncert, amelyet hétfő délután, 16.50-től vetít azml. (mtv) A tanítással a színházat éli tovább kicsiben Thirring Viola, aki most ismét színpadra lépett Komáromban Amott is lámpa, itt is lámpa Thirring Viola May Davenport szerepében (Dömötör Ede felvétele) Érsekújvárból indult. Végzős középiskolásként megnyerte az országos szavalóversenyt Komáromban. Balerina akart lenni, de legnagyobb bánatá­ra a kor a miatt már nem vet­ték fel a balettintézetbe. Ak­kor döntött úgy, színésznő lesz. Elment a komáromi Ma­gyar Területi Színházhoz, hogy felmérjék, van-e hozzá tehetsége. Biztatták, menjen, próbálja meg. Thirring Violát elsőre felvették. SZÉLJÁNOS Nagyszerű osztályba került Po­zsonyban. Ján Borodáč lett az osz­tályfőnöke, Milka Vášáryová, Božidara Turzonovová, Jelka Buckóvá voltak az osztálytársai. Jelkával és Milkával a mai napig a legjobb barátnők. Ma is sokszor ta­lálkoznak hármasban Pozsony­ban. A Forgószínpad egyik előadá­sa előtt beszélgettünk. Dr. Krivosík István volt az igazgató, amikor első, főiskolát végzett színészekként megér­keztek Komáromba a 60-as évek elején. Milyen volt a színházi élet akkor a Magyar Területi Színházban? Nekem gyönyörű volt az élet, mert végre színházba kerültem, ami nagy vágyam volt, gyönyörű szerepeket kaptam, fiatal voltam, csinos voltam, szerelmes voltam hol jól, hol rosszul. Legnagyobb sikerét Júliaként aratta. Ez a szerep a későbbi sorsát is meghatározta. Beke Sándor rendező a Rómeó és Júlia egyik előadására meghívta a Budapesti Színművészeti Főisko­la tanárait. Közöttük volt Kazimír Károly is, aki később meghívott Budapestre vendégszerepelni Dante Isteni színjátékába. Ott, az első próbán ismertem meg a fér­jemet, Gosztonyi Jánost, akivel harmincnyolc éve nagy boldog­ságban élünk együtt. Imádtam Jú­liát játszani! Nagyon jókor kap­tam. Addigra már megtanultam a színpad törvényeit, gazdag lett a színpadi eszköztáram. Beke na­gyon kemény rendező volt, de gyönyörű dolgokat hozott ki belő­lünk. Hét évadot töltött a Magyar Területi Színház színpadán. Fő­iskolás osztálytársaival meg akarták váltani a vüágot? Hát persze! Mi az első generáció voltunk, akik főiskolát végeztünk. Szerettük volna a színházat mo­dernebbé tenni azon elvek men­tén, amiket a főiskolán tanultunk. Nem biztos, hogy ez teljesen tuda­tos volt a részünkről. Minden ge­nerációban benne van, ha színre lép, valamit meg akar valósítani abból a szellemiségből, amit addig összegyűjtött. Két versösszeállítást is színre vittek. 1963-ban a Korunk és költészetünk című verses estet, ’64-ben az Emberbotanikát. Beke Sándor ötlete volt, addig soha olyasmit nem is láttam, hal­lottam. A nézők nagyon szerették, sajnos nagyon ritkán ment. A ké­sőbbiek folyamán ez a színpadi forma megihletett, s készítettem két önálló estet. Az egyik témája az asszonysors volt. A fiatal lány­tól kezdve az anyaságon, a med­dőségen, az özvegységen át a ha­lálig. Akkortájt játszottam Szege­den Az ember tragédiája Éváját, az ő monológját is beleraktam, ami az élet körforgását volt hiva­tott jelezni. A másik est anyaga a finnugor népköltészetből merí­tett, azt készen kaptam. Az volt a címe, hogy Amott is lámpa, itt is lámpa. Miért ment el ’69-ben Komá­romból? Ettől a lámpától ahhoz a lámpához? Férjem Budapesten élt, követ­tem őt. Nem volt könnyű új or­szágba, új körülmények közé menni. Minden addigi kapcsola­tomat elveszítettem. Fél évre, amíg az új papírjaimra vártam, hi­vatalosan is hontalannak nyilvání­tottak. Alig bírtam elviselni. Csak a férjemben bízhattam, belé ka­paszkodtam. Nagyon lassan ala­kult ki az ottani életem. Felvidéki embereknek nehéz Budapesten megtapadni. Sokkal óvatosabbak és szerényebbek vagyunk, mint az ottani magyarok. Ezt nem tudtam levetkőzni a mai napig sem. Színpadi beszédet tanít. Ab­ból doktorált. A tanítással a színházat élem to­vább kicsiben. Színpadi beszédet tanítok a Budapest Bábszínház­ban, a Keleti István Művészeti Szakközépiskolában és Pozsony­ban, a színművészeti főiskolán. Bi­zonyos szókapcsolatok színpadi beszédben való egymáshoz köté­sének témája annyira izgatott, hogy hat évig dolgoztam rajta, majd ebből doktoráltam. Mindig nagyon szerettem színészkollégá­im sikerét. Most a növendékeim sikerét is élvezem Budapesten is, Pozsonyban is. Egykori növendéke, Tóth Ti­bor, a Komáromi Jókai Színház igazgatója hívta meg May Da­venport szerepére a Forgószín­pad című vígjátékba. Tóth Tibor az egyik legkedve­sebb és legszorgalmasabb tanítvá­nyom volt. Ott voltam a felvételi vizsgájukon. Olyan elementáris erővel csinálták az etűdöket az utolsó körben, hogy szinte meg­ijedtem, mi lesz itt. Szelíd, kedves, szorgalmas növendék lett belőle, aki nagyon komolyan dolgozott azon, hogy elsajátítsa mindazt, amit el lehet sajátítatni egy főisko­lán. Meglepődtem, amikor felhí­vott, s ebbe az előadásba invitált, ugyanakkor nagyon megörültem. Jó választásnak tartottam a dara­bot, és ezt a közönség is igazolta. May Davenport a darabbeli színészotthon legelegánsabb színésznője. Honnan hozta ezt az eleganciát? A családom mindig tartotta a bontónt. Ez belém ivódott. Sokáig balettoztam. Gondolom, a moz­gáskultúrám emeli a személyes kultúrámat. A pályámon végig ének- és táncórákra jártam. Mind­ez segített abban, hogy a színpa­don megteremtsem May Daven- portot. Mi lehet a titka annak, hogy a Forgószínpad valamennyi eddi­gi előadása végén állva tapsolt a közönség? Azt hiszem, a közönségben él a régi színészei iránti tisztelet és sze­retet. Nem elsősorban magamra gondolok, hanem azokra a kollé­ganőimre, akik azok alatt a ke­mény évek alatt, amíg én máshol küszködtem, ők itt, Komáromban küszködtek. A közönség hálás. Tudja, hogy nem fogja sokáig így, együtt látni őket, bennünket. Azt hiszem, ennek a csoport öreg­asszonynak, ennek a csoport művésznek a látványa megható a nézők számára. Ha újrakezdhetné, így csinál­na megint mindent? Igen. Még a tragédiákat sem tudnám kihagyni, amik értek az életben. Legfeljebb máshová idő­zíteném őket. így kerek az életem, ahogyvan. Csóka Ferenc Tíz golyó Isten szívébe című könyvét mutatták be a Vámbéry Irodalmi Kávéházban Szatirikus novella a tolerancia- és empátiahiányról NAGY ERIKA Tíz golyó Isten szívébe címmel jelentette meg a Lilium Aurum Ki­adó a nagymegyeri Csóka Ferenc kötetét, amelynek bemutatóját a napokban tartották a dunaszer- dahelyi Vámbéry Irodalmi Kávé­házban. Az olvasó fantáziáját meg­mozgató történetet Aich Péter mutatta be, aki megjegyezte: bár Csóka Ferenc könyvének fülszö­vege azt állapítja meg, hogy „re­génynek álcázott műve volta­képpen parabola”, ő mégis in­kább a kisregények közé sorolja. A főhős két, Diktatóriából me­nekült hajótörött, akik demokrá­ciateremtés szándékával men­nek a fiktív szigetre, ezt azonban a hajótörés lényegében meggá­tolja, hiszen csupán a két főhős menekül meg - egy pisztollyal és tíz golyóval. Ők az anyagi vilá­got képviselik, és civilizálni akar­ják a primitív törzset. „A kisre­gény a tíz golyónak megfelelően tíz fejezetre oszlik, ezen belül az első és utolsó kivételével további két részre: az első rész a civilizá­torok szempontjából, a második a szigetlakok szempontjából mondja el a történteket. így ugyanazon történet párhuza­mos, egymástól eltérő, de egy­mást kiegészítő előadását kapjuk sajátos magyarázó filozófiai ré­szekkel, megkapó természet­leírásokkal” - hangzott el Aich ismertetésében. Annyit előzetesként elmond­hatunk, hogy a bennszülöttek és a diktatúra elől szökő demokra­ták találkozása rosszul végződik. Az est házigazdájának, Zirig Árpádnak kérdéseire válaszolva Csóka Ferenc elmondta: a kisre­gényt a rendszerváltás után írta, és a szereplők megformálásánál valós személyek is mintául szol­gáltak. Csóka Ferenc, Aich Péter és Zirig Árpád (Somogyi Tibor felvétele) « « « « <

Next

/
Thumbnails
Contents