Új Szó, 2008. március (61. évfolyam, 52-75. szám)
2008-03-13 / 62. szám, csütörtök
2008. március 13., csütörtök 5. évfolyam 11. szám Tantestületi továbbképzés az Ógyallai Feszty Árpád Alapiskola és Óvoda pedagógusai számára Együttműködésre épülő oktatás Ádám Zita szerint a pedagógiában a legizgalmasabb szakmai kihívás a tanítási órán belül a tananyag differenciálása (A szerző felvétele) A német nyelvi olimpián is tarolnak a galántaiak Nem elég Ausztriában Míg a gyerekek a tavaszi szünetben pihentek, mókáztak, a pedagógusok az iskolában egy újabb tervezett továbbképzésen vettek részt. A kooperatív tanulási technikák: a tanítói együttműködésen alapuló tanulás volt a témája annak a kétnapos továbbképzésnek, melyet az ógyallai Feszty Árpád Alapiskola és Óvoda pedagógusai számára szervezett az iskola a Komáromi Comenius Pedagógiai Intézettel együttműködve. M1RIÁK FERENC A kooperatív tanulás olyan korszerű tanulásszervezési, tanulásirányítási technológia, amely minden gyermek számára lehetővé teszi az örömteli és hatékony tanulás megvalósítását. Ennek a témának két kiváló szlovákiai szakembere Ádám Zita, a Szlovákiai Magyar Pedagógusszövetség alelnöke és Bódy Katalin, a feledi Szombathy Viktor Alapiskola gyakorló pedagógusa, a Comenius Pl külső munkatársai adtak elő. Nagyra értékelték a tantestület igyekezetét, mivel ritkaságszámba vehető az, amikor az egész tantestület tervezetten, az iskolavezetőkkel együttesen szervez és vesz részt egymásra épülő továbbképzéseken, s ráadásul helyben szervezi meg azokat. Nyilvánvaló, hogy az ilyen továbbképzések nagyban hozzájárulnak az oktatás minőségének javításához. A Feszty Árpád Alapiskola és Óvoda pedagógusai ezúttal egy új tanítási módszerrel ismerkedtek meg gyakorlati alkalmazáson keresztül. A módszer a tárgyi tudás mellett kiemelt hangsúlyt helyez a szociális készségek, képességek fejlesztésére, ami az iskolában végzett DIFEŔ-mérések eredményeire is építhető. A kétnapos képzés során saját élményen keresztül ismerkedhettek meg a pedagógusok a módszer alapelveivel, kulcsfogalmaival, alkalmazási területeivel és lépéseivel. S ami a legfontosabb, a képzésnek a tervek szerint lesz még folytatása, ami előbb vagy utóbb bizonyára az iskolában folyó oktatás minőségének javulásához vezet. Az előadók elmondták, a kooperatív pedagógia azoknak a pedagógiai módszereknek az alkalmazását jelenti, amelyek a tanulást társas tevékenységekké teszik, és a hangsúlyt a kortársi, tanulói együttműködésre helyezik. E tanítási mód a tantárgyi tudás átadásán túl, a problémamegoldó, együttműködési készségek fejlesztését célozza meg. A problémaalapú tanulás a diákok önálló kutatásaira, informatikai ismereteire, lényeglátásra épít, illetve célja ennek fejlesztése. Arra tanítja meg a diákokat, hogyan tanuljanak. A diákok kooperatívan, csoportokban dolgoznak, a való világ problémáinak megoldásait kutatva, miközben kifejlesztik azokat a képességeket, amelyekkel a leghatékonyabban tudják irányítani önmaguk tanulásait. A csoport legalább 3 fős legyen, az ideális csoportlétszám a 4 fő. Az egyéni felelősség- tudat nagyban hozzájárul a kooperatív tanulási módszerek sikeréhez. A személyes felelősség nemcsak a tananyag elsajátítása érdekében fontos. Ha pl. a tanár az óra elején jelzi a diákoknak, hogy az óra végén mindenkinek fel kell sorolnia néhány olyan témába vágó ötletet vagy elgondolást, amelyet másoktól hallott az órán, kisebb a valószínűsége annak, hogy mindenki egyszerre csacsog és senki sem figyel. Hiszen mindenkinek egyéni felelőssége, hogy odafigyeljen a többiekre. „Az oktatásnak és nevelésnek ma abból kell kiindulnia, hogy a felnövekvő nemzedéknek újszerű és széleskörű tudásra és képzettségre van szüksége. Sajnos az iskolák többsége a mai napig nem képes figyelembe venni ezt a tényt, mint azt sem, hogy a tanulók között is léteznek különbségek. A pedagógia a különbségek világa, ebből ered személyiség-, képesség- és egyéniségfejlesztő jellege. A pedagógiában a legizgalmasabb szakmai kihívás a tanítási órán belül a tananyag differenciálása. A leghumánusabb emberi dolog az esélyegyenlőség megteremtése minden gyermek számára, az esély megadása, aminek első lépése: tudomásul venni, hogy mindannyian egyenlőek vagyunk, de valamennyien különbözünk. Pedagógiai szempontból nagy felelősség, hogy tudomásul véve a különbözőséget, megteremtsük a tanulás folyamatában minden gyermek számára a szellemi növekedés esélyének egyenlőségét ugyanazon tanítási időben, ugyanazt a tartalmat, de különböző mértékkel mérve. Itt kezdődik a pedagógiai mesterség és a művészet, mindenkit eljuttatni a lehetőségeihez mért legmagasabb csúcsra. A differenciálás a pedagógustól teljesen új emberi és szakmai hozzáállást kíván. Ha meg akar felelni a szülők és a gyerekek elvárásainak, az iskolát, a tananyagot kell különböző képességű növendékekhez illeszteni. A differenciálás alapelve: a létező különbségek ismerete, fel- és elismerése, és ennek tudatában a tanulás-tanítás legoptimálisabb feltételeinek megteremtése. Olyan tanulásszervezést kell biztosítani, amely során egyazon időben ugyanabban a tanulócsoportban egymástól eltérő tartalmakat közvetítünk attól függőért, hogy a gyerekek mire képesek, vagy mire van szükségük. Ezért a differenciálás alapos pedagógiai felkészültséget igényel” - mondta Ádám Zita. születni... GAÁL LÁSZLÓ „Habár még csak március van, diákjaink már több szép eredményt mutathatnak fel - két diákunk a német nyelvi olimpián országos- fordulóba jutott, egy tanulónk pedig a matematikai olimpián és a Zenit programozási versenyen bejutott az országos fordulóba“ - tudtuk meg Sipos Szilárdtól, a Galántai Kodály Zoltán Gimnázium igazgató-helyettesétől. A matematika olimpián sikeresen szereplő hetedikes Herencsár Albertról már írtunk a lapban, most a német olimpia kerületi győzteseivel beszélgettünk. Varga Tibor 3. B. osztályos tanuló a II. B kategóriában a 3-4. osztályosok (vagy a nyolcosztályos gimnázium 7-8. osztályosainak) versenyében nyerte meg a nagyszombati kerületi versenyt. „Több részből, írásbeli és szóbeli vizsgából állt a verseny. Először egymásfél oldalas szöveget olvastak fel kétszer, majd erre vonatkozó kérdéseket kaptunk helyes vagy helytelen válaszokkal - ecsetelte a verseny menetét Tibor. - A második részben saját magunk olvastunk egy szöveget és az alapján válaszoltuk meg a kérdéseket. Volt még egy nyelvtani írásbeli rész, azután következett a szóbeli része a versenynek. Ebben többféle témát kaptunk, végül egy képről kellett beszélni.” Tibortól megtudtam, hogy komolyabban a gimnáziumban kezdte tanulni a németet, de már gyerekkorában is foglalkoztatta a nyelv. „Sokszor néztünk német tévét és szerettem volna megérteni, hogy mit beszélnek. Angol nyelvű tévénk akkor még nem volt, azért egyértelmű volt, hogy a gimiben is a németet választottam.” Varga Tibor, akinek Mészáros Andrea tanárnő segít a felkészülésben, nem először vesz részt ilyen versenyen, tavaly az országos olimpián harmadik helyet szerzett, és ezzel németországi nyelvi táborban való részvételt nyert. A másik sikeres gimnazista, az I. A osztályos Jánoska Amelie esetében még inkább egyértelmű volt, hogy a német nyelvet választja, ő ugyanis Ausztriában, Hamburgban született. „Az édesapám a zenész bátyjával e- gyütt Ausztriába emigrált, azután visszatért Szlovákiába, itt ismerkedett meg az anyummal, és miután összeházasodtak, őt is kivitte Ausztriába. Én ott születtem, de aztán a szüleimnek honvágyuk lett, és úgy döntöttek, hogy mielőtt iskolába mennék, hazajönnek Szlovákiába, hogy magyar iskolába mehessek.” Amelie az Ausztriában élő rokonoknak, ismerősöknek köszönhetően élőben is gyakorolja a német nyelvet, de ahhoz hogy az olimpián sikeres legyen, nem elég ott születni, készülni is kell a versenyre. Itt a gimnáziumban a felkészítő tanára, Juhász Róbert is ellátja őt külön feladatokkal, sokat tanul a tévéből is, és a közelgő országos olimpiáig az édesapjával is gyakrabban társalog majdnémetül. A PSZICHOLÓGUS VÁLASZOL Mi lesz az unokámmal? A menyem beadta a válókeresetet, mert talált magának mást, és nincs tekintettel a 4 éves kislányukra sem. Mióta a kisunokám megtudta, hogy elválnak a szülei, nagyon megváltozott. Én ajánlottam a menyemnek, vigyék el pszichológushoz, de ő azt mondta, majd az idő minden sebet begyógyít. Valóban? Jelige: Válás Az unokája abban a korban van, amikor a gyerek nem tud éles határt húzni a valóság és saját fantáziája között. Még nem képes időrendi sorrendbe állítani az eseményeket, s van úgy, hogy saját érzelmeit másoknak tulajdonítja. A gyerekek ugyanis másképpen fejezik ki érzelmeiket, átélt élményeiket, mint a felnőttek. Van úgy, vagy legalábbis a felnőtteknek úgy tűnhet, hogy a legnagyobb veszteségeket is érzelmi megnyilvánulások nélkül élik át. Ez azért van, mert a gyerek csak annyi eseményt enged magához közel, amivel képes megbirkózni. A gyerek ugyanis még képtelen meghatározni és leírni érzelmeit, s ezért van az, hogy ezek testi betegségekben, tünetekben jelennek meg. Már a csecsemő is megszenvedi szülei válását. Ugyanis ha az apa is kellő időt szentel pici gyermekének, érzelmi kötődés alakul ki köztük, s a csecsemő tapasztalja, hogy nem csak az anyjára számíthat, mert van egy másfajta biztonság is, amit az apa nyújt a számára. A gyerek így már kora gyermekkorában megtanulhatja megkülönböztetni a kapcsolatokat, s mindkettőből megtanul profitálni. Ráadásul tapasztalja, hogy nem minden ember viselkedik úgy, mint az anyja. Azok a gyerekek, akik mindkét szülővel biztonságos kapcsolatot építenek ki, önállóbban és érettebben viselkednek. Az óvodáskorú gyerekek szüleik házassági kudarcáért, házastársi békétlenségéért saját magukat szokták hibáztatni. Az ó szemükben a szülő nagyon fontos tekintély. Ók testesítik meg az eszményképet, amihez ő is hasonlítani szeretne, s amivel azonosítja saját magát. Ennek keretében a gyerek kritika nélkül elfogad mindent, amit a szüleinél lát megnyilvánulni, azt a viselkedést idealizálja, az ő értékrendjüket veszi át, őket utánozza. Ez az azonosulás a szülők értékrendjével, viselkedésével nagy biztonságot nyújt a gyereknek, csökkenti a veszélyérzetet, de egyben növeli a magabiztosságát és önértékelését is. Mivel a gyermek még nem érti a dolgok közti összefüggéseket, úgy gondolja, hogy a papa azért hagyta el ót, mert rossz volt, mert már nem szereti ót. Vannak olyan gyerekek, akik úgy reagálnak az apa elköltözésére, hogy visszaesnek egy korábbi fejlődési stádiumba, s úgy viselkednek, mint egy-két éve (visszaszoknak a pelenkára, újra cumiznak, nem hajlandók külön szobában, külön ágyban aludni stb.). Mivel csak felszínesen értékelik a kapcsolatokat, úgy gondolják, lehetséges lenne az is, hogy újra visszaköltözzön hozzájuk a papa. Számukra ugyanis az elveszített apa fizikai közelsége lenne a megoldás. De mivel a gyerek elképzelése és a valóság között általában nagyon nagy a különbség, ez ritkán szokott bekövetkezni, s ezért annál nagyobb a gyerek csalódása, ha az apa mégsem jön végleg haza. Bármilyen furcsán is hangzik, a gyermek számára az apa elköltözése nagy veszteség. Míg azonban olyan esetekben, amikor meghal az apa, nagyon oda szoktak figyelni a gyerekekre, segítenek nekik feldolgozni a hatalmas veszteséget, addig ezzel ellentétben a válást általában bagatellizálják, hisz úgyis találkozik majd az apjával. A menyének is most ezer más problémája van, egy új kapcsolatban szeretne jól működni, azt próbálja úgy felépíteni, hogy tartósabb legyen, mint az előző volt. Az sem tűnik ki a leveléből, milyen kapcsolat alakult ki az unokája és a menye új partnere között. Hogyan közelít hozzá, foglalkozik-e egyáltalán vele, át akarja venni az apa szerepét, vagy képes arra, hogy egészséges, jó kapcsolatot alakítson ki vele? Ha úgy látja, hogy az unokája rosszul viseli ezeket a megpróbáltatásokat, és a menye nem hajlandó pszichológushoz vinni a gyereket, akkor mondja meg a fiának, hisz ó az apja, neki is joga van törődni vele, és segíteni rajta, amikor erre rászorul. Az unokája még nagyon kicsi, s ebben az időszakban átélt és feldolgozatlan élmények, sérelmek mélyen elraktározódnak benne, s ha nem is most azonnal vagy a közeljövőben, de még életének sokkal későbbi időszakában is befolyásolni fogják viselkedését, döntéseit. Dr. Hadas Katalin pszichológus
