Új Szó, 2008. március (61. évfolyam, 52-75. szám)
2008-03-01 / 52. szám, szombat
PRESSZÓ w 2008. március 1., szombat 2. évfolyam 9. szám Vágó István a legnépszerűbb A Legyen Ön is milliomos műsorvezetője tarolt a közvélemény-kutatáson 23. oldal 25. oldal Démoni ruhák az Oscaron Méregdrága estélyik, pompás és ízléstelen összeállítások az idei gálán Koporsóba fektetik a vendégeket A gazdagok egyedi élményekre, rendhagyó szállásra vágynak 26. oldal Névjegy Deák Renáta Somoiján nőtt fel, a pozsonyi Comenius Egyetem szlovák-hungarológia szakán végzett. 1997 óta Budapesten él, a magyar irodalom szlovák nyelvű fordításával és szlovák-magyar kulturális rendezvények szervezésével foglalkozik. Legismertebb munkái Záva- da Pál Jadviga párnája, Esterházy Péter Harmonia caelestis és Javított kiadás című regényeinek fordításai; az elsőért 2000- ben megkapta a legjobb szlovák nyelvű fordításért járó Ján Hollý dijat, míg a legutóbbit 2007-ben a Ján Hollý díj prémiumával ismerték el. Az eredeti mű szerinte mindig élő szöveg, s a fordítónak az a feladata, hogy ezt átvigye a fordításba is (Somogyi Tibor felvétele) Deák Renáta elsősorban műfordítóként ismert, három nagy magyar regény szlovák változatának szerzőjeként A határok a fejekben léteznek A szlovák és a magyar kultúra évszázadok óta él egymás mellett, néha mégis úgy tűnik, mintha mérföldekre lennének egymástól. Akadnak azonban olyanok, akik ebbe nem akarnak belenyugodni, s folyamatosan arról győznek meg minket, hogy a két kultúra közelítésében egyéni kezdeményezésekkel is rengeteget lehet tenni. Közéjük tartozik Deák Renáta, akinek fordításában Zá- vada Pál Jadviga párnája a 2000-es év legsikeresebb könyve lett a szlovák piacon. CZAJL1K KATALIN Deák Renáta történetét akár szokványosnak is nevezhetnénk. A Comenius Egyetem befejezése után Budapestre költözött, itt megtalálta élete párját, akivel már két gyermekük született. A kilencvenes évek óta egyre többen vannak ilyenek. A legtöbb esetben az történik, hogy az illető teljesen beleolvad a magyarországi közegbe, megszakad a kapcsolata a szlovák kultúrával, s a nyelvet, mivel nem használja, fokozatosan elfelejti. Deák Renáta azonban ritka kivételnek számít. Foglalkozását a leginkább úgy lehetne leírni, hogy megpróbálja összebarátkoztatni a szlovák és a magyar kultúrát. Ez a magánéletére is vonatkozik, hiszen fontosnak tartotta, hogy kétnyelvűségét a gyerekeinek is átadja. A tizen- egy.éves Benedek és a négyéves Hanna Léna is jól beszél szlovákul, s a gyerekekkel együtt a papa is elsajátította a nyelvet. „Születésük óta szlovákul beszélek a gyerekekkel, annak ellenére, hogy Budapesten nem a szlovák óvodába, illetve iskolába járnak. Esti meseként mindig két mese volt - a párom magyar népmeséket és gyermekklasszikusokat, én pedig a szlovákokat - Pod- javorinskát, Ďuríčkovát, Blažko- vát - olvastam nekik.” Azt, hogy a legjobban a kétnyelvű környezetben érzi magát, Somotjának köszönheti, ahol gyerekkorát töltötte. Amikor megszülettek saját gyermekei, nem volt kérdés számára, hogy ezt a szellemiséget nekik is megpróbálja átadni. Ami - hála az egész család pozitív hozzáállásának - sikerült. „A gyerekek szeretik Szlovákiát, élvezik, hogy beszélnek egy olyan nyelven, amit Budapesten nem értenek - ha valami titkosat akarnak elmondani, mindig szlovákul mondják. A gyerekekkel együtt a párom is megtanult elég jól szlovákul, egészen a szóviccek szintjén. Ez így sokkal bensőségesebb a családunk számára” - magyarázza Renáta. Felmerül a kérdés, hogy a gyerekek nem érzékelik-e valamilyen formában a két nemzet közti feszültségeket. „A gyerekeknél pozitívnak számít a szlovák hátterük, ha például Szlovákiáról van szó az iskolában, a fiam mindig nagyon örül neki, mindig tud valamit pluszban mondani a témához. Ez nagyon különböző helyzeteket szül, attól függően, hogy a tanár hogyan viszonyul a kérdéshez” - mondta Renáta. A budapesti iskolában találkoztak olyan tanárral, aki pluszpontot adott azért, mert a gyerek szlovák könyvet olvasott a napköziben - értékelte, hogy második osztályban Benedek már idegen nyelven is tud olvasni. Vannak azonban olyan pedagógusok is, akik ezt nem veszik annyira pozitívan. Hogyan viszonyulnak ehhez a szülők? „Próbálunk egyszerűen nem foglalkozni vele. Én és az egész családunk is mindig arra neveltük a gyerekeket, hogy óriási előny, hogy két nyelven beszélnek.” Az iskolás Benedek azonban már szembesült a ténnyel, hogy egyesek számára ez nem tisztán pozitív dolog. Ez azzal függ össze, hogy a másik nyelv történetesen a szlovák. „Ez attól is függ, milyen az aktuális szlovák-magyar viszony, hogy éppen miről szólnak a híradók, netalán kit vertek éppen meg. Azt nem gondolom, hogy a fiamat hátrányos megkülönböztetés éri az iskolában, de a hangulatban érezni lehet a két állam közti viszony alakulását” - véli Renáta. Mintha két szülőt próbálna békíteni A szlovák és a magyar nyilvánosság előtt Deák Renáta elsősorban műfordítóként ismert, mindenek előtt három nagy magyar regény - Jadviga párnája, Harmonia caelistis, Javított kiadás - szlovák változatának szerzőjeként. Ennél azonban sokkal szélesebb a működési köre. A legjobban talán azzal jellemezhető, hogy a szlovák és a magyar kultúrát próbálja közelíteni egymáshoz. „Ezt nem tartom munkának, hanem inkább valamiféle elemi szükségletnek és hiánypótlásnak. Olyan ez, mintha két szülőt próbálnék meggyőzni arról, hogy ne váljanak el, hanem béküljenek ki” - magyarázza Renáta, miért foglalkozik olyasmivel, amiből elmondása szerint nem lehet megélni. Az utóbbi években egyre több szlovák-magyar kulturális akció fűződik a nevéhez. 2006 decemberében jelent meg a Lettre International szlovák száma, a- melyben a kortárs szlovák irodalom mutatkozott be a magyar közönségnek. 2007 januárjában megszervezte Budapesten a szlovák filmhetet. „Szerencsére olyan emberekkel találkoztam, akik nagyon nyitottak voltak a téma iránt” - mesél Renáta a kezdetekről. „Az egész ötlet egyébként úgy jött, hogy Tóth Annamária lefordította Pavol Rankov egyik könyvét, és egyszerűen nem akadt magyarországi kiadó, amelyik kiadta volna. Ezért gondoltuk, valamilyen módon propagálni kellene a szlovák kultúrát Magyarországon, hogy ne legyenek ennyire eluta- sítóak a kiadók a szlovák szerzőkkel szemben.” Magyarországon nincs eleve elutasítás Szlovák irodalmat magyarul jelenleg csak szlovákiai kiadók jelentetnek meg, nem túl nagy sikerrel.
