Új Szó, 2008. március (61. évfolyam, 52-75. szám)
2008-03-10 / 59. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. MÁRCIUS 10. Vélemény És háttér 5 Micsoda ítéletid! Biztos most rúg ki valakit Dzurinda az SDKU-ból. (Peter Gossányi karikatúrája Működésképtelen a kormány: parlamenti választásokat tartanak Szerbiába?. Kiútkeresés a teljes vereség előtt FIGYELŐ Életét félti az informátor Veszélyben érzi magát az az informátor, aki a liechtensteini LGT bankból lopott számlaadatokat adott át a német szövetségi hírszerzésnek (BND) - írta két német hetilap. Heinrich Kieber a BND-nek írt levelében nehezményezte, hogy nem tudták titokban tartani a kilétét, és ezzel veszélybe sodorták az életét. Az informátor most új személyazonossággal szeretne új életet kezdeni Dél- Amerikában, ám ebben a német titkosszolgálat nem akar közreműködni - értesült a Focus hetilap. A Der Spiegel magazin szerint Kieber attól tart, hogy meggyűlhet a baja az LGT bank befolyásos ügyfeleivel, köztük például a szaúdi királyi család tagjaival vagy a januárban elhunyt Suharto indonéz exdiktátor családjával. Németországban egyre több olyan személy ellen folyik nyomozás, akit azzal gyanúsítanak, hogy Liechtensteinbe mentette át a vagyonát a hazai adózás elkerülése érdekében. 134 német adócsaló már önként jelentkezett abban a reményben, hogy így enyhébb büntetést rónak ki rájuk. A Focus értesülése szerint Alajos liechtensteini trónörökös kijelentette: Liechtenstein hajlandó megadóztatni az országban elhelyezett német jövedelmeket, és az ebből befolyt pénzt kész átutalni a német adóhatóságnak. A hercegség számításai szerint ez évente mintegy 800 millió és egymil- liárd euró közötti összeget jelentene. A németországi adócsalási botrány kirobbanása óta Angela Merkel német kancellár próbál nyomást gyakorolni Liechtensteinre, hogy bocsássa rendelkezésre a német ügyfelek banki adatait, mint ahogy azt a hercegség korábban az amerikai pénzügyi hatóság kérésére meg is tette az amerikai ügyfelekre vonatkozóan. Szakadnánaka boszniai szerbek Milorad Dodik kormányfő egyértelművé tette, hogy a boszniai Szerb Köztársaság (RS) élni fog önrendelkezési jogával, ha a világ országainak többsége Koszovó függetlenségének elismerésével megsérti a nemzetközi jogot. „Ha ez így lesz, egyetlen okot sem látunk arra, hogy ne ismeijék el a mi esetünkben is a nemzetközi egyezményekben lefektetett önrendelkezési jogot” - mondta Dodik az újvidéki Dnevnik című napilapnak. A kormányfő szerint nem azagond,hogya koszovói parlament kikiáltotta a tartomány függetlenségét, hanem az, hogy ezt az „egyoldalú és törvénytelen cselekedetet” elismerték az EU-tagországai is, s ezáltal a szerb népben fokozódott a nyugatellenesség. Banja Luka hónapokon át fejtegette a nemzetközi közösség képviselőinek: nagyon nehéz lesz megmagyarázni a boszniai szerbeknek - és nem csak nekik -, hogy nincs joguk az önálló államhoz, miközben ezzel a joggal élhetnek a koszovói albánok - mondta Dodik. (MTI) Ezekben a napokban mind feszültebbé vált Szerbia belpolitikai helyzete. Párhuzamos hatalom jött létre: a kormányban az európai út mellett elkötelezettek kerültek túlsúlyba (Demokrata Párt, G17 Plusz), a parlamentben viszont erőátcsoportosítás zajlott le, miután Kostunica miniszterelnök pártja (Szerbiai Demokrata Párt) a radikálisok és a szocialisták táborát kezdte erősíteni. S1NKOV1TS PÉTER Ez a patthelyzet ellehetetlenítette az ország belső irányítását (ennek révén máris lendületet kapott az áremelkedés és az infláció), a külpolitikában pedig Belgrad, ingerülten, olyan felelőtlen kalandokba bocsátkozott, amelyek csak Pristina pozícióit erősítették. A volt déli tartomány önállósulását a szerb politikai körök egy része továbbra sem hajlandó tényként elfogadni, az utóbbi napok hozadéka- ként viszont az is egyre világosabb, hogy Koszovó kettéosztásának utólagos kétségbeesett ötletével a nagyhatalmak nem rokonszenveznek. A szerb diplomácia teljes vereség előtt áll. Koszovó a bukás oka A radikálisok'által minap be- tetjesztett indítvány (ezt Kostu- nicáék is megtámogatták), mely szerint Szerbia csak Koszovóval együtt (közös államként) hajlandó belépni az EU-ba, az utolsó csepp volt a pohárban. Már ekkor felsejlett a kormány közeli bukása s az előrehozott választások kiírása. Ehhez folyamodott végül is a miniszterelnök, aki szombat délután rendkívüli sajtótájékoztatón (némileg mindenkit meglepve) bejelentette: „A kormánynak nincs egységes politikája egy, az ország jövőjéhez kapcsolódó fontos kérdést, Koszovót illetően, ez a kormány vége, vissza kell adnunk megbízatásunkat a népnek”. Kostunica a választásokat tartja a legjobb kiútnak, időpontnak május 11-ét javasolta, amikor Szerbiában amúgy is helyhatósági választásokat tartanak, valamint ekkor újul meg összetételében a vajdasági képviselőház. Egyes belgrádi lapok úgy tudják, a miniszterelnök előzőleg még kísérletet tett egy kisebbségi kormány felállítására, amelyet kívülről a Szerb Radikális Párt támogatott volna, Tomiszlav Ni- kolicsék azonban nem a kiskaput választották a hatalom megszerzése felé vezető úton. Három út áll Szerbia előtt Akárhogyan történt is, a pálya immár szabad, mindenki megküzd mindenkivel, májusban pedig Szerbia polgárai három út között választhatnak. Az első: az Európai Unióhoz való csatlako- zás, ennek ütemének felgyorsítása (külföldi tőkebefektetések, új munkahelyek megnyitása). A második: egyfajta semlegesség (együttműködés az EU országaival is, de hasonlóképpen Oroszországgal, Indiával és Kínával, valamint nem belépni a NATO- ba). A harmadik: az orosz fennhatóság és az elszigetelődés vállalása. Bizakodnak a radikálisok A demokratikus irányultságú pártok általában üdvözlik Kostunica lépését, amely esélyt ad a helyzet tisztázására, ez a népszavazás végleges szakítást jelenthet a milosevicsi múlttal. A radikálisok egyelőre tartózkodóak, s reményeik nyüván megalapozottak, hogy a Koszovó elvesztése nyomán („friss seb”) kialakult „hazafias” hangulatban növelhetik parlamenti képviselőik számát, s esetleg egyedül is képesek lesznek a kormányalakításra. Milosevics utódaiként egyedül a szocialisták nehezményezik a dolgok ilyetén alakulását, mondván, e vészterhes időkben kellő irányítás nélkül marad az ország. Jók a vajdasági kilátások A Magyar Koalíció megelégedéssel nyugtázta a rendkívüli választások várható kiírásáról szóló hírt. Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke szerint a három legerősebb magyar párt szövetségéből álló Magyar Koalíció biztosan részt vesz a szerbiai parlamenti választásokon, de lehetséges egy szélesebb Európa- párti tömb létrehozása is. Értékelése szerint Szerbia most olyan helyzetben van, mint 2000 szeptemberében volt, amikor választani kellett Milosevics és a DOS (Szerbiai Demokratikus Ellenzék) között. A mérleg magyar nyelve A Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnökeként Ágoston András úgy véli, az előrehozott választásokkal lezárul a szerb állam Koszovó leválásával kapcsolatos küzdelme. A szerb politikai elit elérte célját: a vezetők egyikének sem kellett aláírni a déli tartomány elvesztését. Ez a tényállás lehetővé teszi, hogy minden fontos szerbiai politikai erő tiszta lappal induljon. Ágoston szerint a vajdasági magyarok számára igencsak kedvező helyzet alakult ki, kedvezőbb talán, mint 1990-ben: működik a Magyar Koalíció, amely egyfelől képviseli a vajdasági magyarság tényleges autonómiaigényét, másfelől pedig, ha minden jól megy, még az is megtörténhet, hogy a Szerb Köztársaság népképviselőházában az öthat, esetleg hét magyar képviselő lesz a mérleg nyelve. Ha az elkövetkező napokban nem állnak elő procedurális vagy annál komolyabb zavarok (a szkupstina feloszlatásához, a választások kiírásához előzőleg még mindenképpen kormány- döntés, valamint az államfő beleegyezése szükségeltetik), akkor Koszovó leszakadását Szerbia polgárháborús jegyek nélkül megússza. S majdan talán kilép a maga teremtette elszigeteltségből is. KOMMENTÁR Pucolás LOVÁSZ ATTILA Megvált 14 tagjától a nyolc éven át vezető kormánypárt, a két ciklusban legerősebb jobboldali politikai erő, az SDKÚ. A hétvégi hír nem meglepő, hiszen Mikuláš Dzurinda személye és a párt körüli botrányokat hosszan szellőztette a honi sajtó. Az SDKÚ-ban ez az első komoly tisztogatás a párt létezése óta, hiszen aki eddig konfliktusba került Dzurindával és tandemjével (Martináková, Šimko) magától ment s alapított új pártot (bár kérdés, minek). Maga a tény, hogy az SDKÚ-ban valami történik, régóta ismert. Dzurinda két sikeres kormányzati ciklus után elveszítette a választásokat, s olyan nem szokványos módon viselkedett, mint ahogyan testvérpártjának elnöke, Orbán Viktor kétszer egymás után. A demokratikus világban nem szabály, de szokás a vesztes választások után távozni a kapitányi hídról és másnak adni lehetőséget a párt megújítására. Dzurinda a 2006-os választások után viszont maradt, s az SDKÚ hónapokig nem volt képes semmilyen módon reagálni egy új kormány új szeleire. Márpedig éppen a Dzurinda által fémjelzett politikai garnitúrának kellene őrködni afölött, amit két kormányzati ciklus létrehozott: a munkahelyteremtés, a takarítás a szociális háló augiászi istállójában, a pénzügyi egyensúly és a gazdasági növekedés. Mindezt a Fi- co-kormányzat eleinte csak verbálisán, később pedig törvényalkotási gyakorlatában is keményen veszélyeztette, veszélyezteti. Dzu- rindáék meg hallgatnak. A múlt héten a mára már ismert eredményű magyar referendum kapcsán talán jobban figyeltünk egypáran a magyar médiára, s vettük észre, mennyire hatásosan tematizálja a közéletet (immár 2002 óta) Orbán Viktor, s a kormány mennyire nem tűd reagálni. Szlovákiában viszont mintha nem is lenne ellenzék, s ha éppen címlapra kerül is, akkor képviselők távozása, kisebb-nagyobb korrupciós botrány vagy párttisztogatás miatt. Nem nagy eredmény a kommunikációban. Pedig tudomásul kellene venni, hogy a Dzurinda ellen forduló emberkék bizony nem akarnak mást, mint választásokat nyerni, és részesülni a hatalomból. S látják, hogy ez Dzurindával nem megy. A politikai marketing legkegyetlenebb szabálya, hogy a közönséget fárasztó arcoktól meg kell szabadulni, és új arcokkal új időket kell kezdeni. Az SDKÚ-ban is vannak önjelöltek, de vannak azért tehetséges és programokat kommunikálni jól tudó egyének. Puco- lással legfeljebb azt éri el a párt, hogy megszabadul a lehetséges új arcoktól is, megalapozva a két év múlva esedékes választások borítékolható eredményét. JEGYZET Légiós születésnap JUHÁSZ KATALIN Történetünk szereplői kitalált személyek. A valósággal való bárminemű egybeesés a véletlen műve. Azt sem áruljuk el, hányadik születésnapját ünnepelte hősünk, akit nevezzünk P.-nek, bár az igazi nevét én sem tudom, ha megnyúznak, akkor sem. Ez a ragadványnevek átka. Nos, P. kitalálta, hogy születésnapján rendesen megvendégeli barátait a Hodály nevű vendéglátó-ipari egységben, amely- nőmén non est omen - egy pici, füstös, lepattant hely volt avá- ros egyik eldugott utcájában. Barátságos árfekvése, rugalmas nyitvatartási ideje és szemreva- ló csaposnője végett az egész kerületből szívesenjárt ide a válogatott klientúra, melynekje- lentős hányada nyáron kiszorult az utcára. Valika, a csaposnő ilyenkor kispárnákat rakott le a járdaszélre. Az ünnepelt előző nap mindent szépen megszervezett, azt is sikerült elérnie a Hodályban, hogy kitegyék az ajtóra a „Zártkörű rendezvény” táblát, amelyet évek óta nem használtak, mivel a tulaj a demokrácia és a korlátlan mozgás- szabadság híve. P. gondoltaira az alapelvre, hogy „mindig legyenek annyian a születésnapodon, ahány éves vagy”, de amikor meglátta a kocsma felé masírozó menetoszlopot, arcára fagyott a mosoly. A jó hír gyorsan teljed, hívatlan vendégek is szerették volna felköszön- teni az ünnepeltet, főleg a másik, a pult felett virító tábla miatt, amin az állt, hogy „Ma este mindenki a vendégem. P.” Teltmúlt az idő, vagy, ha úgy tetszik, szánalmasan vánszorgott, legalábbis a vendégek fogyasztási tempójához képest. Bármennyire olcsó is ez a hely, hej, rossz vége lesz ennek! - gondolta hősünk, nem is egyszer. Hajnali két óra tájban aztán megállt a sarkon egy osztrák busz. Évek óta nem történt üyesmi, a kocsma közönsége nem is hitt a szemének, amikor az utazóközönség egyenest a Hodályt vette célba, láthatóan kiszomjazva. Könyörgöm, ugye nyitva vannak?-kérdezte a szóvivő. A kispárnákról bólogatás látszódott. P. megsemmisülten gubbasztott a sarokban, az osztrákok ugyanis legalább harmincán voltak. Ha mind az ő számlájára fogyaszt, holnap mehet a híd alá aludni. A sógorok bizony meg is érdeklődték, mi az a díszes táblácska a pult felett. EkkorValikénak, aki érettségizett németből és kedvenc írója Rejtő Jenő, mentő ötlete támadt. Közölte, hogy az egyik törzsvendég holnap indul a francia idegenlégióba, most búcsúzik a várostól, a barátoktól, a szabad élettől. Több se kellett az osztrákoknak. Nemcsak az egész estés számlát és a hosszabbított nyitva tartás költségeit állták, hanem egy idő utánvállukravettékP.-t, és harci dalokat ordítva körbehordoz- ták őt a környéken. így történt, hogy a szülinapi parti nullszal- dósrajött ki hősünknek. Az ajándékokat ugyanis örömében mind egy szálig odaadta az osztrák szesztestvéreknek. Dasz iszt szuvenír! - ölelgette őket hajnali négykor, amikor a köszöntők közül sokan már megágyaztak maguknakajárdán.
