Új Szó, 2008. március (61. évfolyam, 52-75. szám)
2008-03-08 / 58. szám, szombat
PRESSZÓ 2008. március 8., szombat ft Változtassunk, ha már unjuk a régit! Milyen trendeket kövessünk a fürdőszobában? 28. oldal Nem csitul a bizsuláz ' 1 Soha ennyi kiegészítőt nem vásároltak a nők, mint ma 29. oldal W 2. évfolyam 10. szám No a nőnek ellensége Miért alakul ki állandóan versenyhelyzet a hölgyek körében? 31. oldal Napfelkelte Indiában a Táj Mahalnál (Budai Attila archívuma) Történeteivel azt üzeni, az utazáshoz nem kell mindig sok pénz vagy sok idő, kis bátorság elegendő hozzá, hogy elinduljunk Barangolás az esőerdőktől a Himalájáig Mindannyian átutazók vagyunk ezen a bolygón, ebben az életben csak átmenetileg állomásozók. Ismerek egy embert, aki ezt a felismerést úgy látszik, szó szerint veszi: Budai Attila világutazó és igazi kalandor, kereső lélek és felfedező. PÉNZES TÍMEA Attila tizenhat évesen elstoppolt Párizsba, majd tizennyolc évesen szerzett három interrail- jegyet és barátaival elvonatozott Marokkóig. Két évvel később már Délkelet-Azsia strandjain koktélokat szürcsölgetett és csupán egy függőággyal meg néhány gönccel a hátizsákjában beutazta a trópusokat. Saját bevallása szerint műiden adódó alkalmat megragad, hogy utazhasson és bejárja a világot. Ezercsillagos szálloda a lakatlan szigeten „Megtörtént, hogy egy hetet egy lakadan szigeten éltünk Thaiföld partjai előtt - meséli. - Nem volt nálunk más, csak egy függőágy, hálózsák, valamennyi ételkonzerv, víz és tűzszerszám. Hihetetienül szabadnak éreztem magamat, hogy a »saját« kis szigetemen ébredhetek nap mint nap. Fél napig könyörögtünk egy csónakosnak, hogy vigyen ki minket, ugyanis nemzeti parkról volt szó, tiltott területnek számított. Persze nem volt ötcsillagos utazás: a partról képtelenség volt bemenni az erdőbe, mert valósággal felzabáltak a bogarak, éjszakánként pedig a dagály elárasztotta a partot, így függőágyainkban a víz felett lebegve aludtunk. Az éjszakai látványról elneveztük ezt a fajta szállásmódot »ezercsillagos szállodának«.” Sokoldalú személyiség Időközben Attila nemcsak utazott, hanem egyetemi diplomát szerzett és munkába állt a legkülönfélébb helyeken, hogy össze- póroljon az útjaira. Többféle próbálkozás után rátalált a „rászabott” munkakörre: idegen- és túravezetőként kalauzolja az arra kíváncsiakat a világ legkülönösebb zegzugaiba, élményeit pedig fotósként, újságíróként és előadóként osztja meg az érdeklődőkkel. „Télen Délkelet-Ázsiában dolgoztam. Most tavasszal Marokkóban és Tibetben, nyáron majd Mongóliában és Kamcsatkán, ősszel pedig Montenegróban és a Selyemút országaiban vezetek túrákat” - mondta el lapunknak Attila. Kérdésünkre, nem sok-e ez egy kicsit, s fel tudja-e még dolgozni a látottakat, így felel: „Néha már tényleg sok. Ha egy-egy túráról hazaérkezem, megesik, hogy egy hétig sem hagyom el a házat. Egy túravezetőnek az is pihenés, ha Névjegy Budai Attila Születés időpontja, helye: 1975. március 11. Toronto, Kanada Végzettség: kommunikációfilozófia, Bécsi Egyetem Lakhely: Komárom Munkája: idegen-, túravezető Hobbi: zene, irodalom, utazás Kedvenc étele, itala: sajtos lángos, kofola Álma: eljutni az Északi-sarkra otthon maradhat, és maximum a boltba kell lemennie. Jó érzés, hogy számomra ez jelenti a luxust. És a munkám mellett, még mindig sokat utazom saját szakállamra, keresem az ismeretlent, az újat.” Felvetődik a kérdés, ennyi utazás után még mindig újdonságként hatnak-e rá az adott országok? „Megesik, hogy ugyanazon az útvonalon viszek két-három túrát is, vagy éves ismétlésben járok bizonyos helyeken. Az igazi felfedezések ekkor kezdődnek csak: már picit vagy akár jobban beszéled a nyelvet, ismered az útvonalat, így több energiád marad odafigyelni az apró részletekre. Gyakran felfedezek egy újabb kis szentélyt, egy újabb hangulatos helyet, egy kilátást. Tavaly ilyenkor például Indiában jártam immár sokadszor, mégis rengeteg új helyet ismertem meg. A helybeliek sem turistaként fogadnak már, mivel tudják: te is a munkádat végzed, ráadásul az ő hazájukba kalauzoltál kultúrájukra nyitott embereket. Bizalmasan fordulnak hozzád, így vendégszeretetük közelebbi oldalait is megismerheted. Gyakran úgy kérem a repülőjegyem a megbízómtól, hogy a túrák befejeztével maradjon időm saját utazásokra. Ilyenkor célba veszek egy új környéket vagy országot, azt bebarangolom, megismerem. Ilyen módon apránként bővül az idegenvezetői-repertoá- rom. Szeretném egy nap azt mondani: láttam a világot.” Ázsia és Afrika elvarázsolt világa Úgy véli, ha az ember a médiából ismeri meg a világot, könnyen hamis képet alkothat róla. Budai Attila számára sokszor az a megdöbbentő, hogy valójában még mindig egy nagyon elvarázsolt világ veszi körül. A mai modern civilizációnk az idegen kultúrákat előszeretettel saját mércéjével méri. A valóság azonban sokkal árnyaltabb. „Gyakran jutok el olyan helyekre, ahol úgy érzem magamat, akár Márquez Macon- dójában. Ázsia és Afrika elvarázsolt és hiedelmekkel teli világok, ahol ezek határozzák meg a hétköznapokat. Ez csodás dolog és örülnék, ha ez még sokáig így maradna.” Meséli, hogy szeretsz gyalog járni. Nagyapja a háború alatt 800 kilométert tett meg gyalogszerrel, rossz bakancsban, menet- felszereléssel. „Ma repülőre vagy vonatra szállunk, kényelmesen és gyorsan eljuthatunk bárhová. Ez óriási lehetősége a mai kornak. Mégis arra ösztönzöm a vendégeimet, hogy barangoljanak gyalogszerrel kedvük szerint, szabadon. Szakítsanak időt magukra és a kínálkozó helyzetre - éljék meg a pillanatokat.” Úgy gondolja, ha egyik nevezetességből a másikba rohanunk, nem sokat viszünk majd haza magunkkal. „Peking egy mamutváros, óriási távokkal, én mégis rendszeresen gyalog járom be. Amikor a helybelieket az út felől kérdem, és azt mondom, hogy gyalog megyek, rendszerint csóválják a fejüket - bolondnak tartanak. Gyaloglás közben körülvesz az élet. Elhalad melletted ezernyi ember, sok-sok apró jelenetnek lehetsz tanúja, ismerkedhetsz kufárokkal, iskolásokkal vagy éppen mókás öreganyókkal. És ha lehetőséged nyílik, utazz helyi járatokkal. Zötykölődj a dögmelegben órák hosszat a helybeliekkel a buszon, csak így tudhatod meg, milyen érzés lehet a világ másik végén egy nehéz nap után hazatérni.” A vasút egy mítosz A transzszibériai vasúton is dolgozik idegenvezetőként, ha igény Holló a hollónak Ugyanabban a pillanatban ugyanaz kellett mind a kettőnek. Kiívödör volt-e, kuglófforma vagy kislapát, egyre megy. Hiába hevert körülöttük tucatnyi homokozójáték, az egyiknek is, meg a másiknak is pont az. - Az enyém! Nem adom - kiabált az egyik. -Nem igaz, közös, nekem kell - replikázott a másik. A szópárbaj, mivel hatástalan volt, rövid időn belül befejeződött. Egymásnak estek. Mint két igazi nő. Rúgtak, csíptek, martak, haraptak, egymás haját tépték. Valahogy így kezdődik óvo- dáséknál. A folytatás? Ha a főnök nő, csaknem minden beosztott nő utálja, irigy- li, bírálja. Nagyítóval figyelik, mikor milyen ruha van rajta, boldogok, ha leszaladt a harisnyáján a szem, ha a fodrásztól jövet hatalmas szélviharral találkozik, ha beszakad a körme, ha... Mindegy, mi történik vele, csak bosszúság érje, csak legyen min szórakozni rajta. Ha beosztott a nő, főnöknője árgus szemmel lesi, melyik férfikollégával hány percig cseveg mosolyogva, viszonozzák-e neki a mosolyt, fölkapják-e a „véletlenül” leejtett irattartót, rövidebb-e a szoknyája, mint a főnök asszonyé, divatosabb-e a cipője, szebbre szabja-e arcát a kozmetikus. Mert ha ezekre a kérdésekre a válasz igen, jaj neki. Lőttek a prémiumnak, az előléptetésnek. És folyik a végtelen csata. Ha a főnök szőkére festi a haját, a beosztott holló fékét éré. Ha a főnök finom rózsaszín rúzs- zsal keni be ajkát, beosztottja égővörösre. Ha a főnök de- cens kiskosztümben jár, elegáns cipőt visel, divatos táskát hord, a beosztott farmerben, széttaposott cipőben, nagyanyjától örökölt szatyorral jelenik meg, különösen akkor, ha tudja, fontos vendégek érkeznek, akikkel munkaebéd várható, igenis tudják meg, hogy ez a boszorkány csak a saját zsebére dolgozik, csak neki telik márkásra, elegánsra, visszafogottra, divatosra. A beosztott csak egy éhenkórász. Am ha a beosztott ad magára, főnöke lekicsinylő pillantással méregeti: nincs más gondja, csak a cifrálkodás, szegény férje biztosan minden pénzét erre a maskarára költi, igazán jobbat érdemelne. Például őt, aki a negyven felé közeledik vészesen, okos, elegáns, mégsem kell senkinek. És ez így megy körbe-körbe, végtelenítve. Pedig tudhatnák a nők is, hogy a szerelem csak kémia. Grendel Ágota
