Új Szó, 2008. március (61. évfolyam, 52-75. szám)

2008-03-08 / 58. szám, szombat

PRESSZÓ 2008. március 8., szombat ft Változtassunk, ha már unjuk a régit! Milyen trendeket kövessünk a fürdőszobában? 28. oldal Nem csitul a bizsuláz ' 1 Soha ennyi kiegészítőt nem vásároltak a nők, mint ma 29. oldal W 2. évfolyam 10. szám No a nőnek ellensége Miért alakul ki állandóan versenyhelyzet a hölgyek körében? 31. oldal Napfelkelte Indiában a Táj Mahalnál (Budai Attila archívuma) Történeteivel azt üzeni, az utazáshoz nem kell mindig sok pénz vagy sok idő, kis bátorság elegendő hozzá, hogy elinduljunk Barangolás az esőerdőktől a Himalájáig Mindannyian átutazók va­gyunk ezen a bolygón, eb­ben az életben csak átmene­tileg állomásozók. Ismerek egy embert, aki ezt a felis­merést úgy látszik, szó sze­rint veszi: Budai Attila világ­utazó és igazi kalandor, ke­reső lélek és felfedező. PÉNZES TÍMEA Attila tizenhat évesen elstop­polt Párizsba, majd tizennyolc évesen szerzett három interrail- jegyet és barátaival elvonatozott Marokkóig. Két évvel később már Délkelet-Azsia strandjain koktélo­kat szürcsölgetett és csupán egy függőággyal meg néhány gönccel a hátizsákjában beutazta a trópu­sokat. Saját bevallása szerint műi­den adódó alkalmat megragad, hogy utazhasson és bejárja a vilá­got. Ezercsillagos szálloda a lakatlan szigeten „Megtörtént, hogy egy hetet egy lakadan szigeten éltünk Thai­föld partjai előtt - meséli. - Nem volt nálunk más, csak egy függőágy, hálózsák, valamennyi ételkonzerv, víz és tűzszerszám. Hihetetienül szabadnak éreztem magamat, hogy a »saját« kis szige­temen ébredhetek nap mint nap. Fél napig könyörögtünk egy csó­nakosnak, hogy vigyen ki minket, ugyanis nemzeti parkról volt szó, tiltott területnek számított. Persze nem volt ötcsillagos utazás: a partról képtelenség volt bemenni az erdőbe, mert valósággal felza­báltak a bogarak, éjszakánként pedig a dagály elárasztotta a par­tot, így függőágyainkban a víz felett lebegve aludtunk. Az éjsza­kai látványról elneveztük ezt a fajta szállásmódot »ezercsillagos szállodának«.” Sokoldalú személyiség Időközben Attila nemcsak uta­zott, hanem egyetemi diplomát szerzett és munkába állt a legkü­lönfélébb helyeken, hogy össze- póroljon az útjaira. Többféle pró­bálkozás után rátalált a „rásza­bott” munkakörre: idegen- és tú­ravezetőként kalauzolja az arra kíváncsiakat a világ legkülönö­sebb zegzugaiba, élményeit pedig fotósként, újságíróként és előadó­ként osztja meg az érdeklődőkkel. „Télen Délkelet-Ázsiában dol­goztam. Most tavasszal Marokkó­ban és Tibetben, nyáron majd Mongóliában és Kamcsatkán, ősszel pedig Montenegróban és a Selyemút országaiban vezetek tú­rákat” - mondta el lapunknak At­tila. Kérdésünkre, nem sok-e ez egy kicsit, s fel tudja-e még dolgozni a látottakat, így felel: „Néha már tényleg sok. Ha egy-egy túráról hazaérkezem, megesik, hogy egy hétig sem hagyom el a házat. Egy túravezetőnek az is pihenés, ha Névjegy Budai Attila Születés időpontja, helye: 1975. március 11. Toronto, Kanada Végzettség: kommunikáció­filozófia, Bécsi Egyetem Lakhely: Komárom Munkája: idegen-, túravezető Hobbi: zene, irodalom, utazás Kedvenc étele, itala: sajtos lángos, kofola Álma: eljutni az Északi-sarkra otthon maradhat, és maximum a boltba kell lemennie. Jó érzés, hogy számomra ez jelenti a luxust. És a munkám mellett, még mindig sokat utazom saját szakállamra, keresem az ismeretlent, az újat.” Felvetődik a kérdés, ennyi uta­zás után még mindig újdonság­ként hatnak-e rá az adott orszá­gok? „Megesik, hogy ugyanazon az útvonalon viszek két-három túrát is, vagy éves ismétlésben já­rok bizonyos helyeken. Az igazi felfedezések ekkor kezdődnek csak: már picit vagy akár jobban beszéled a nyelvet, ismered az útvonalat, így több energiád ma­rad odafigyelni az apró részle­tekre. Gyakran felfedezek egy újabb kis szentélyt, egy újabb hangulatos helyet, egy kilátást. Tavaly ilyenkor például Indiában jártam immár sokadszor, mégis rengeteg új helyet ismertem meg. A helybeliek sem turista­ként fogadnak már, mivel tudják: te is a munkádat végzed, ráadá­sul az ő hazájukba kalauzoltál kultúrájukra nyitott embereket. Bizalmasan fordulnak hozzád, így vendégszeretetük közelebbi oldalait is megismerheted. Gyak­ran úgy kérem a repülőjegyem a megbízómtól, hogy a túrák befe­jeztével maradjon időm saját utazásokra. Ilyenkor célba ve­szek egy új környéket vagy orszá­got, azt bebarangolom, megis­merem. Ilyen módon apránként bővül az idegenvezetői-repertoá- rom. Szeretném egy nap azt mondani: láttam a világot.” Ázsia és Afrika elvarázsolt világa Úgy véli, ha az ember a médiá­ból ismeri meg a világot, könnyen hamis képet alkothat róla. Budai Attila számára sokszor az a meg­döbbentő, hogy valójában még mindig egy nagyon elvarázsolt vi­lág veszi körül. A mai modern ci­vilizációnk az idegen kultúrákat előszeretettel saját mércéjével méri. A valóság azonban sokkal árnyaltabb. „Gyakran jutok el olyan helyekre, ahol úgy érzem magamat, akár Márquez Macon- dójában. Ázsia és Afrika elvará­zsolt és hiedelmekkel teli világok, ahol ezek határozzák meg a hét­köznapokat. Ez csodás dolog és örülnék, ha ez még sokáig így maradna.” Meséli, hogy szeretsz gyalog járni. Nagyapja a háború alatt 800 kilométert tett meg gyalog­szerrel, rossz bakancsban, menet- felszereléssel. „Ma repülőre vagy vonatra szállunk, kényelmesen és gyorsan eljuthatunk bárhová. Ez óriási lehetősége a mai kornak. Mégis arra ösztönzöm a vendége­imet, hogy barangoljanak gyalog­szerrel kedvük szerint, szabadon. Szakítsanak időt magukra és a kí­nálkozó helyzetre - éljék meg a pillanatokat.” Úgy gondolja, ha egyik neveze­tességből a másikba rohanunk, nem sokat viszünk majd haza magunkkal. „Peking egy mamut­város, óriási távokkal, én mégis rendszeresen gyalog járom be. Amikor a helybelieket az út felől kérdem, és azt mondom, hogy gyalog megyek, rendszerint csó­válják a fejüket - bolondnak tar­tanak. Gyaloglás közben körül­vesz az élet. Elhalad melletted ezernyi ember, sok-sok apró jele­netnek lehetsz tanúja, ismerked­hetsz kufárokkal, iskolásokkal vagy éppen mókás öreganyókkal. És ha lehetőséged nyílik, utazz helyi járatokkal. Zötykölődj a dögmelegben órák hosszat a helybeliekkel a buszon, csak így tudhatod meg, milyen érzés le­het a világ másik végén egy ne­héz nap után hazatérni.” A vasút egy mítosz A transzszibériai vasúton is dol­gozik idegenvezetőként, ha igény Holló a hollónak Ugyanabban a pillanatban ugyanaz kellett mind a ket­tőnek. Kiívödör volt-e, kug­lófforma vagy kislapát, egyre megy. Hiába hevert körülöt­tük tucatnyi homokozójáték, az egyiknek is, meg a másik­nak is pont az. - Az enyém! Nem adom - kiabált az egyik. -Nem igaz, közös, nekem kell - replikázott a másik. A szó­párbaj, mivel hatástalan volt, rövid időn belül befe­jeződött. Egymásnak estek. Mint két igazi nő. Rúgtak, csíptek, martak, haraptak, egymás haját tépték. Valahogy így kezdődik óvo- dáséknál. A folytatás? Ha a főnök nő, csaknem min­den beosztott nő utálja, irigy- li, bírálja. Nagyítóval figye­lik, mikor milyen ruha van rajta, boldogok, ha leszaladt a harisnyáján a szem, ha a fodrásztól jövet hatalmas szélviharral találkozik, ha be­szakad a körme, ha... Mind­egy, mi történik vele, csak bosszúság érje, csak legyen min szórakozni rajta. Ha beosztott a nő, főnöknője árgus szemmel lesi, melyik férfikollégával hány percig cseveg mosolyogva, viszonoz­zák-e neki a mosolyt, fölkap­ják-e a „véletlenül” leejtett irattartót, rövidebb-e a szok­nyája, mint a főnök asszo­nyé, divatosabb-e a cipője, szebbre szabja-e arcát a koz­metikus. Mert ha ezekre a kérdésekre a válasz igen, jaj neki. Lőttek a prémiumnak, az előléptetésnek. És folyik a végtelen csata. Ha a főnök szőkére festi a haját, a beosztott holló fékét éré. Ha a főnök finom rózsaszín rúzs- zsal keni be ajkát, beosztottja égővörösre. Ha a főnök de- cens kiskosztümben jár, ele­gáns cipőt visel, divatos tás­kát hord, a beosztott farmer­ben, széttaposott cipőben, nagyanyjától örökölt sza­tyorral jelenik meg, különö­sen akkor, ha tudja, fontos vendégek érkeznek, akikkel munkaebéd várható, igenis tudják meg, hogy ez a boszor­kány csak a saját zsebére dol­gozik, csak neki telik márkás­ra, elegánsra, visszafogottra, divatosra. A beosztott csak egy éhenkórász. Am ha a beosztott ad magá­ra, főnöke lekicsinylő pillan­tással méregeti: nincs más gondja, csak a cifrálkodás, szegény férje biztosan min­den pénzét erre a maskarára költi, igazán jobbat érdemel­ne. Például őt, aki a negyven felé közeledik vészesen, okos, elegáns, mégsem kell senki­nek. És ez így megy körbe-körbe, végtelenítve. Pedig tudhatnák a nők is, hogy a szerelem csak kémia. Grendel Ágota

Next

/
Thumbnails
Contents