Új Szó, 2008. március (61. évfolyam, 52-75. szám)

2008-03-07 / 57. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. MÁRCIUS 7. Kertészkedő 13 Ha krókuszokat vásárolunk, akkor csak bimbós virágokat válasszunk, mert a növény nagyon rövid életű A tavasz hangulatát árasztják Krókuszok (Képarchívum) Amint elmúlnak a kemény fagyok, kisüt a nap, és kissé felmelegszik a föld, egyszer­re váratlanul kinyílnak a krókuszok, melyek a tavasz hangulatát hozzák a kertbe. BÁLINT GYÖRGY Van a krókuszoknak ősszel nyíló faja is. Ilyen a lila-ibolyakék virá­gú valódi sáfrány (Crocus sativus L), amely egyike a legősibb gyógynövényeknek. Eredeti hazá­ja Kis-Ázsia és a Földközi-tenger vidéke, ahol nemcsak vadon for­dult elő, hanem széleskörűen ter­mesztették is. Kelmék és haj festésére használták A virág háromágú bibéje illóola­jat, karotint, festékanyagokat és zsírsavakat tartalmaz. Már az ókor orvosai ismerték görcsoldó, izgató, hurutcsillapító, szemgyógyító ha­tását. Az i.e. 15. századtól kelmék fes­tésére használták. Színező hatása oly erős, hogy 1: 100 000 hígítás­ban a vizet még észrevehetően sár­gára festi. Igaz, 1 kg-ban egymillió bibe van, és ennyit összegyűjteni nem kis feladat! A valódi sáfrányt Homérosz is megemlíti. A monda szerint Zeusz főisten a sáfrány illatától ittasuk meg, amikor Ida hegyén Hérával, a házasság és a születés istenasszo­nyával a menyegzőjét tartotta. Ugyanis Gaea, a Föld istennője a nász helyén hirtelen sáfrányvirágo­kat növesztett körülöttük. A legen­da nem nélkülözi a szokásos „való­ságmagot”, mert a kutatások sze­rint a sáfrány valóban bódulatot okoz. A középkortól kezdve a sáfrányt nemcsak kelmék és a női haj festé­sére használták, hanem bor és éte­lek színezésére is. Egy bibe egy liter vizet alaposan megfest! Sáfrányos szeklice Sáfrányos szeklice Manapság a sáfrányt egy más növénnyel, a sáfrányos szeklicé- vel, vagy más nevén a szajlórral pótolják, amely kiskertekben is termelhető. A háromszögletű, né­mileg a napraforgóhoz hasonlító, de fehér színű magját a fagyok el­múltával, április közepén kell el­vetni, lehetőleg meleg fekvésű he­lyen. A növények gyorsan nőnek, és másfél méter magasak lesznek. A szár végén hozzák tüskés-fész­kes, narancssárga virágaikat. Ezekből - elvirágzás után - a szir­mokat kell kitépni és megszáríta­ni. A szirmok ugyanúgy használ­hatók bor vagy húsleves festésére, mint a valódi sáfrány. A krókusz termesztése A krókusz hagymagumós évelő növény, amelynek mintegy 80 faja él vadon és a kertekben. Leveleit már jóval a virágzás előtt kifejlesz­ti; jellemző, hogy a levelek közepén egy erős, fehér csík fut végig. Egy hagymából egy, vagy több virág fejlődik. A növény mindössze 8-10 cm magas. A virágok színe nagyon élénk, egyszínű vagy erezett; a hib­ridek a vörös kivételével minden színben előfordulnak. Kertekben a legkedveltebbek a tavasszal nyíló fehér, élénksárga, vörösesbarnán csíkozott és arany­sárga krókuszok. Enyhe télen már február végén nyitja lila, apró virá­gait a C. tommasinianus. A leg­későbbi krókusz a fehér virágú C. albiflorus. Ősszel nyitja virágait a jóféle (kerti) sáfrány, a C. sativus. Ennek széles cimpájú, élénk ibolya­szín virágából hosszan kiáll a vé­kony, háromágú narancspiros bibe. Nagyon dekoratív az ugyancsak ősszel nyíló pompás sáfrány (C. speciosus), amelynek 15-18 cm magas virágai levendulakékek, ki­álló, szeldelt bibéi pedig narancs­vörösek. A krókuszok nem régen terjed­tek el és váltak kedveitekké a hazai kertekben. Korábban főként Hol­landiában és Angliában foglalkoz­tak hagyományszerűen a nemesí­tésükkel. Virágzásuknak akkor sza­kad vége, amikor az első krókuszvi- rágokon megjelennek a virágport gyűjtő méhek és dongók. A hagymagumók 0,5-2,0 cm át- mérőjűek, gömb alakúak vagy kis­sé lapítottak, felületüket gyakran rostos réteg veszi körül. Talajban nem nagyon válogatósak, de szere­tik a laza, nem nagyon vizes terüle­teket. A hagymagumókat teljes nyugalmi állapotukban kell a földből felszedni, és válogatás után száraz, szellős helyen tárolni a szeptemberi kiültetésükig. Ezt megelőzően a talajt fel kell ásni, és gondosan el kell gereblyézni, hogy a viszonylag apró hagymák rög­mentes földbe kerüljenek. A króku­szok hagymagumóit 10 cm mélyre és 8-10 cm távolságra ültessük az ágyásba. A jól előkészített terület teszi lehetővé, hogy a hagymák még a tél beállta előtt gyökérzetet fejleszthessenek, és a következő ta­vasszal virágozhassanak. Három évnél tovább nem érde­mes a hagymákat egy helyen tarta­ni, mert kedvező körülmények kö­zött annyira elszaporodnak, hogy túlságosan sűrűn lesznek. A króku­szok általában jól elviselik a konti­nentális teleinket is, de száraz, tar­tós zord hideg esetén előnyös, ha falombbal betakarjuk a krókuszok- kal beültetett kertrészt. A lombta­karást a tél múltával természetesen össze kell szedni, mert különben a kis növénykék nem látszanak ki alóla. Gumói hajtathatok A krókuszokat igen szépen he­lyezhetjük el évelőágyakban, ám ültethetjük a hagymagumókat későbben lombosodó cserjék alá is. Mire ezek kizöldülnek, addigra a krókuszok már elnyfltak, sőt elkezd a levélzetük is visszahúzódni a földbe. Nagyon mutatósak a gyep­be telepített krókuszszigetek is. Ezek igazán üde foltjai a téli álom­ból ébredező kertnek. Hátrányuk, hogy a gyepet csak későn lehet ka­szálni akkor, amikor a krókuszok már elvirágoztak, és leveleik is visszahúzódtak. Hajtathatjuk is a krókusz hagy­magumóit. Ültessük őket cserépbe vagy agyagtálba csoportosan, de ne túl sűrűn, folyami homokkal ke­vert komposztföldbe. Öntözzük meg alaposan az edényt, és vermel­jük el a kert egy védett részén 10 cm mélyen még az ősz folyamán, így lesz elég idejük a hagymagu­móknak ahhoz, hogy gyökeret fej­lesszenek. Január végén kiszedhet­jük a földből a betelepített edényt és a hagymagumókat világos he­lyen hajtatjuk. A helyiség hőmér­séklete ne legyen 10 °C-nál mele­gebb, mert altkor csak a levelek nőnek meg, de a virág nem fejlődik ki, esetleg alacsony (ülve) marad. Virágzás közben mérsékelten ön­tözzük az edényt, mert a túlöntö- zés megrövidíti az egyébként sem hosszú virágzási idényt. A virágüzletekben is árulnak haj­tatott krókuszokat. Ha valakit ezzel a virággal akarunk megörvendez­tetni, akkor csak bimbós virágokat vásároljunk, mert a kinyílt virágok nagyon rövid életűek. AZ ÁLLATORVOS VÁLASZOL Minden papagáj beszéltethető? DR. NAGY KORNÉL Van egy nimfa papagájom és szeretném megtanítani beszélni. Mivel tojó, nem tu­dom, hogy egyáltalán meg­tanítható-e. Ha igen, akkor miként kezdjek hozzá? Hor­váth B. A papagájok többsége, így a nimfa is képes elsajátítani né­hány szót, arra azonban ne szá­mítsunk, hogy madarunkkal mély filozofikus eszmecserébe bonyolódhatunk. A papagájok csak utánozzák a hangokat és az emberi beszédet. Tévhit azonban, hogy csak hím papa­gájok képesek erre. Hangután­zás terén a tojók legalább annyira ügyesek, mint a hímek; a hangutánzás ugyanis elsősor­ban faj- és egyedfüggő. A papagájok beszédtehetsé­gének anatómiai oka van: a gé­gefőről hiányzik egy olyan izom, mely a legtöbb madárfaj­nál megtalálható. Másrészt ezek a madarak természetük­ből adódóan szeretnek hango­kat, viselkedésformákat utá­nozni. Jó beszédutánzó képes­séggel rendelkező madarak még a szarkák, varjak, hollók és a beók is. A papagájok a női és gyerek­hangokat könnyebben utánoz­zák, ám nem csupán az emberi hangokat képesek élethűen visszaadni. Kiválóan utánozzák más állatok, például a madarak vagy a kutyák hangját, sőt a te­lefoncsörgést, a riasztó pity- tyegő hangját és a dudaszót is. A kézzel nevelt, szelíd madarak jobban, könnyebben, hama­rabb megtaníthatok beszélni, mint a vadon fogott vagy ma­dárszülők által nevelt példá­nyok. Beszédre tanítani csak a szelíd, kiegyensúlyozott mada­rat lehet. Ha a madár vad és fé­lénk, akkor közeledésünket tá­madásnak véli. Reakciója me­nekülés és támadás lesz, ami természetenen sem a mi, sem a madár lelki egészsége szem­pontjából nem előnyös. Ilyen esetben nincs értelme tovább próbálkozni, a madár már kö- zeledtünkre is remegéssel fog reagálni. Mindenekelőtt tehát nyu­godt környezetet kell számára biztosítanunk, s ha már kiala­kult a megfelelő baráti kapcso­lat, akkor lehet próbálkozni a beszélgetéssel. Erre számos módszer létezik: vannak, akik a kalitka mellett, folyamatosan ismételgetik a kívánt szavakat, mondatokat. Mások magnóra felvett szöveget játszanak le a madárnak. Ennél természete­sen bizarrabb módszerek is lé­teznek, amely során például szituációs játékokkal próbálják beszédre ösztökélni a madarat. A lényeg azonban mindegyik­nél ugyanaz: az ismétlés. Be­szédoktatásra a legjobb mód­szer, hogy amikor valamilyen kontaktusba lépünk a madárral - ez lehet etetés, simogatás, ta­karítás - akkor szólítsuk a ne­vén vagy a kívánt szavakat is­mételgessük neki. Nagyon fon­tos tehát az ismétlés, mert ön­magában nem elég, ha csak be­szélni tanítjuk a madarat. A megtanult szavakat, hangokat gyakoroltatni is kell. Igyekez­zünk mindig tiszta, adekvát be­szédet alkalmazni és időnként nem árt, ha madarunkat meg­jutalmazzuk. Az első szó meg­tanítása a legnehezebb, később már könnyebben tanul. Fontos, hogy csak akkor térjünk át a kö­vetkező megtanulandó szóra, ha az előzőt már biztosan tudja és többször is hallottuk tőle. Idővel már tanítás nélkül is megjegyezhet kifejezéseket, füttyöket. Lehetőleg tartózkod­junk a káromkodástól, mert a madarak kiváló érzékkel és pá­ratlan gyorsasággal tanulják meg a kevésbé szalonképes ki­fejezéseket. Ez egy darabig nyilván szórakoztató, de egy családi összejövetelen nem fel­tétlen vet ránk jó fényt, ha ma­darunk matrózokat megszé­gyenítő szókinccsel kápráztatja el a közönséget. Némely papagájt nem kell tanítani, magától kezd el be­szélni. Sokkal eredményesebb a beszédre tanítás, ha a papa­gáj egyedül van. Akkor is meg­tanulhat beszélni, ha párban tartjuk, de valószínűleg csak később szólal meg, és kevesebb szót tud majd elsajátítani. Ha szelíd, kezes, boldog tol­las kedvencre vágyunk, akkor kézzel nevelt, szelíd példányt válasszunk. A vadon fogott ma­darak soha, vagy csak nagyon hosszú idő után szelídülnek meg! Ha örömünket szeret­nénk lelni e magas intelligenci­ájú és igen összetett lelkivilágé madár tartásában, akkor gon­doljuk meg, hogy honnan, mire és milyen madarat választunk. Ha beszélni akarjuk tanítani, akkor mindenképp tudatosít­suk, hogy e tevékenység renge­teg időt, türelmet és odafigye­lést igényel. PIACI ARSETA Pozsony Komárom Rimaszombat Zselíz Losonc Szepsi Kassa március 5-én március 5-én március 5-én március 5-én március 6-án március 5-én március 5-én sárgarépa 14 Sk/kg 12-14 Sk/kg 20 Sk/kg 20 Sk/kg 14-16 Sk/kg 13 Sk/kg 12-15 Sk/kg petrezselyem 40 Sk/kg 30-35 Sk/kg 50 Sk/kg 28 Sk/kg 32-42 Sk/kg 39 Sk/kg 40-45 Sk/kg burgonya 10 Sk/kg 12-14 Sk/kg 10 Sk/kg 12 Sk/kg 12 Sk/kg 10 Sk/kg 8-10 Sk/kg tojás X 3,80 Sk/db 3,20 Sk/db 3 Sk/db 3,40 Sk/db 3-3,40 Sk/db 3.50 Sk/db hagyma (fokhagyma) x (96) SK/kg 16-18 Sk/kg (4-7) Sk/db 15(120) Sk/kg 18-20 (90) Sk/kg 15-18(120) Sk/kg 15(109) Sk/kg 15-29 (50-110) Sk/kg zeller 22 Sk/kg 25 Sk/kg 20 Sk/kg 10 Sk/db 24-35 Sk/kg 20 Sk/kg 24-29 Sk/kg zöldpaprika 88 Sk/kg X X X 78-99 Sk/kg 70-96 Sk/kg 59-99 Sk/kg paradicsom 55 Sk/kg 60 Sk/kg X X 55 Sk/kg 43-50 Sk/kg 39-49 Sk/kg kelkáposzta 30 Sk/kg 28-35 Sk/kg 35 Sk/kg X 16 Sk/kg 25 Sk/kg 16 Sk/kg őrölt fűszerpaprika X 280 Sk/kg 380 Sk/kg 250 Sk/kg X X X alma/körte 30/x Sk/kg 24-28/x Sk/kg 36-38 Sk/kg/x X 29-35/35 Sk/kg 20-33/x Sk/kg 20-28/39 Sk/kg káposzta/karalábé 13 Sk/kg/x 12/18-20 Sk/kg 12/20 Sk/kg x/10 Sk/db 14-15/29 Sk/kg 11/22 Sk/kg 11-14/22 Sk/kg méz (dióbél) X 100-130 (160-180) Sk/kg 120-140 (250) Sk/kg 100-120 Sk/kg (x) 120 (120) Sk/kg 90 (130) Sk/kg 100-200 (240) Sk/kg karfiol X X 45-50 SK/db X 39-45 Sk/db 32 Sk/db 30-49 Sk/db savanyú káposzta X 25 Sk/kg 22 Sk/kg 20 Sk/kg 25 Sk/kg 25 Sk/kg 21 Sk/kg

Next

/
Thumbnails
Contents