Új Szó, 2008. március (61. évfolyam, 52-75. szám)
2008-03-07 / 57. szám, péntek
Kultúra 9 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. MÁRCIUS 7. Édes-bús színdarab a Forgószínpad, van benne tűz, keringő, halál meg könny is, nevetés is Várakozás a kulisszák mögött „ Úgy érzem, hogy valamennyi szerep jó eljátszójára talált" Élvezte a debreceni tanulóéveket népműveléskönyvtár szakon, szerette a színészéveket a Szegedi Nemzeti Színházban, azt mondja, fantasztikus volt Budapesten a színház- és filmművészeti főiskola. SZÉLJÁNOS Feledhetetlennek tanja a Pécsi Nemzeti Színházat, ahol rendezett, a Budapesti Népszínházát, ahol a Kamaraopera igazgatója lett, valamint Békéscsabát is, a Jókai Színházat, ahol főrendező, majd színidirektor volt. Konter László Jászai- díjas rendező mindig azt a munkát kedveli, amivel éppen foglalkozik. Most a Komáromi Jókai Színházban rendezte Noel Coward angol drámaíró ma este színre kerülő kétrészes komoly vígjátékát, a Forgószínpadot, nyolc nyugdíjas színésznővel és a társulat fiatal színészeivel. A generációk találkozásáról is beszélt, amikor a főpróba előtt faggattuk. Mostanában mintha jutalomjátékok jutnának önnek. A For- gószínpad olvasópróbája előtt volt a bemutatója Békéscsabán A hölgy fecseg és nyomoz című vígjátéknak, melyben a Jászai-díjas Felkai Eszter búcsúzott a színpadtól. Komáromban nyolc nyugdíjas színésznő tért vissza a színpadra a Coward-darabbal. Komolyan vettem mindkét feladatot. Nem csupán az ünnepélyességük miatt, hanem mert úgy gondoltam, ezeket a darabokat különleges alkalmakból, különös odafigyeléssel kell színpadra állítani. Felkai Eszter az egész életét a békéscsabai színházban töltötte. Itt is látom a kollégákon, mennyire megilleti őket ez a jutalomjáték a sok-sok színpadon töltött év után. Noel Coward darabjának eredeti címét, Waiting in the Wings, többféleképpen fordíthatjuk. Úgy is hangozhat, hogy Várakozás a kulisszák mögött, de úgy is, hogy Várakozás szárnyakban. Esetíeg Jelenésre várva. Melyik címet használta? Gondolatilag valamennyit, a gyakorlatban a Forgószínpadnál maradtam, ami a magyar fordítás végeredménye. Talán a Várakozás a kulisszák mögött lenne a legpontosabb fordítás, mert van áthallása a főszereplők számára. Ők már idősek, egy színészotthonban élnek. Valamitől, valamivel el vannak zárva. Már nem a nyitott színpadon állnak, hanem a kulisszák mögött. Ebben a darabban azonban sok kedvesség és sok szeretet van. Nem egy érdes, extravagáns színdarab. Fiatalok és idősek egymás mellett éléséről is szól. Arról, hogy becsüljék egymást a fiatalok és az idősek. Minden jelenet vasárnap játszódik. A Forgószínpad lakói malmoznak, teáznak, újságot olvasnak, rajzolgatnak. Belül, a lelkekben azonban kemény csa- tákdúlnak. A történet kettősségét igyekszünk megmutatni. Úgy játsszuk a darabot Székely László rangos és elegáns díszletében, hogy a lakóknak a kellemes környezetben mindenük megvan, mégis valami eredendő szomorúság lengi körül mindennapjaikat. Utolérik őket azok a gondok, problémák, konfliktusok, melyek bármely közösségben felüthetik a fejüket. Legátha- tóbb érzésük, ami egyben a sorsuk is, a kilátástalan várakozás. A történet úgy ér véget, ahogy kezdődik. Az elején Lotta Bain- bridge érkezik, a következő nyáron pedig megjön Topsy Bas- kervüle. Ebből ered az előadás címe, a Forgószínpad. Erre a körforgásra utalnak Mary szavai is, amikor azt mondja, hogy az évek alatt, amióta itt van, rengetegen jöttek és rengetegen elmentek. A történet elején jött valaki, a végén megint jön valaki. Ugyanolyan szorongásokkal, mint amit a lakók mindannyian érezhették. Milyen volt a próbafolyamat? Úgy érzem, sikerült a szerep- osztás. Hiszem, hogy ezt nem is lehetett volna másként kiosztani. Adott színészlétszám volt, ami az otthon lakóit illeti. Közöttük kellett megtalálni a karaktereket, melyek nagyon elütnek egymástól. Az otthon valamennyi lakója egy-egy színésznő archetípusa. Úgy hiszem, hogy valamennyi szerep jó eljátszójára talált. És ez nem kis dolog. A fiatalok? Nagyon tetszettek az előadások, amelyeket Komáromban láttam. Azt tapasztaltam, hogy az itteni társulat fogékony a legkülönbözőbb műfajokra és játszási formákra. Ha megnézi valaki a Forgószínpad előadását, egységes játékot láthat. A mi darabunk messze van például a Macskabaj fantasztikus, horrorisztikus humorától, de ezt a finomabb, ele(Dömötör Ede felvétele) gánsabb játékot és humort is remekül hozzák a fiatalok. Az előadás második felvonásában énekelnek és táncolnak is a színészek. Azért, hogy oldják a szomorúságot? Erre a dramaturgiai megoldásra nem kapna egyest Noel Coward egy dramaturgiskolában, ahol éppen azt tanítanák, hogy miképp kell elosztani a zenés jeleneteket egy színdarabban. A Forgószínpad stílusához mégis jól illeszkedik, hogy egyszer csak előjönnek a dalok, és szépet, jót, reménytelit kölcsönöznek a színen lévő figuráknak és gondolom a nézőknek egyaránt. A színház választotta a Forgószínpadot. Megrendezte volna akkor is, ha nem Tóth Tibor igazgató ajánlja fel? Ismertem a darab Józsefvárosi Színházban bemutatott változatát. Petrik József rendezte az előadást. Perczel Zita és Lukács Margit alakították a két főszerepet. A színház tagja voltam akkor magam is, egészen közelről láttam a darab próba- folyamatát. S a kérdésre válaszolva: megrendeztem volna, de nagyon örülök, hogy a színház ezt a darabot választotta. És ebben a választásban talán Verebes István keze is benne van. Az m2 Átjáró című műsorának ma Éder Enikő, Derzsi György és Vadkerti Imre lesz a vendége Három határon túli résztvevő is versenyben AJÁNLÓ Újabb szakaszához érkezett a Magyar Televízió népszerű szereplő válogató műsora, A Társulat, amelyben három határon túli résztvevő is versenyben maradt. Éder Enikő, Derzsi György és Vadkerti Imre először szerepelnek együtt a kedvelt Kárpát-medencei műsorban, az Átjáróban. Az István, a király című rockopera az elmúlt 25 év alatt legendává vált. A Magyar Televízió a negyedszázados jubüeumra hirdette meg rendhagyó tehetségkutató versenyét, A Társulatot. A győztesek 2008 nyarán, a premier évfordulóján az ünnepi előadás főszerepeit alakítják majd. A több mint ezerhatszáz jelentkező közül mintegy száz versenyző jutott tovább a középdöntőbe, a döntőben pedig huszonnégyen mérik össze tudásukat. A megmérettetés után tizenhatan indulnak harcba a Táltosasszony, Labore, Gizella, Sarolt, Torda, Réka, Koppány és István szerepéért. Holnapig tizennyolcán vannak versenyben, közülük hárman a határon túlról érkeztek. Éder Enikő a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház művésze. A sors furcsasága, hogy Vadkerti Imre és Derzsi György debütálása egyaránt a Komáromi Jókai Színház 1994-es Mária evangéliuma előadásához kötődik. A három szereplőt ma az MTV népszerű határon túli magazinja, az Átjáró látja vendégül. A műsor házigazdája Marosi Péter, szintén „szakmabeli”, hiszen Enikő sikereinek színhelyét, a temesvári színházi életet cserélte fel néhány közbeeső állomás után a televíziózásra. Az m2-n, 11.30-kor látható adásban a meghívottak szakmai kérdésekről, személyes indíttatásukról beszélgetnek, s a nézők bepülanthatnak az izgalmas szereplőválogató sorozat kulisszái mögé is. Számos bejátszás színesíti és gazdagítja a 25 perces összeállítást. A Kárpát-medencei nézők megkülönböztetett figyelmet fordítanak az erdélyi és a két csallóközi fiatal szerepléseinek. A beérkezett, a végső eredményre is hatással lévő SMS-ek tízezrei bizonyítják: szülőföldjük büszke az eddig elért eredményeikre, s az otthon támogatására a jövőben is számíthat Eder Enikő, Derzsi György és Vadkerti Imre. (MTV) Vadkerti Imre, Éder Enikő és Derzsi György (Fotó: MTV) PENGE Alexandria örök Konsztandinosz Petrosz Kava- fisz költészetének világirodalmi rangját Somlyó György és Vas István honosító magyarításai után szükségtelen bizonygatni. Edmund Keely 1976-os monográfiájában kifejezetten az Ale- xandria-motívumon keresztül közelített Kavafisz költészetéhez, s amikor egy alakulófélben lévő mítosz leírásába kezd, nemcsak az Alexandria-univerzum, hanem analóg módon a Kava- fisz-kultusz kibomlására is fi- gyelmez. Itt nemcsak létszimbólumról van szó, hanem költészetanalógiáról is. Egy folyamatosan változó kultúrájú, népességű, vallású város átalakulásai során mutatja fel azt a konstans elemet, mely átörökíti a folyamatos változásban megmaradó örököt. Alexandria tehát a költészet túlélési technikáiról alkotott metafora lesz. Megítélésem szerint ezt a túlélési technikát kicsiben Kavafisz költészete is modellálja, kivált történelmi vagy áltörténelmi anekdotáiban, melyekben rendre egy-egy komolynak vélt vagy tartott eszme bukásának emberi léptékben való megjelenítésére vagy két szemlélet ütköztetésének leírására szorítkozik. Ezek a szövegek vagy puszta szükségszerűségnek, vagy egyfajta kombinatorikus rend megnyilvánulásainak érzékelik a történelmet, melyben az ember lényegében a nyelv, a retorika, illetve a rituális szerep- játszás által létezik (pl. A barbárokra várva, Egy kisázsiai községben). E költemények kifejezőereje az ilyen rituális (nyelvi) szituációk (pl. egy köszöntő beszéd elkészítése, a hatalomátadás ceremóniája, egy-egy csata kimenetelének latolgatása, egy- egy sírvers megszövegezése) közvetlen megjeleníthetőségéből fakad. A Kavafisz-szövege- ken belül érzékelhető nyelvi keveredés (a görög regiszterek sajátosságából kifolyólag) folyamatos történetiségbe kényszeríti a leghétköznapibb megnyilvánulásokat is. Az idézet, a szöveg leletszerűsége vagy dokumentumjellege az intertextualitás számtalan változatát hozza létre. Gyakorta Kavafisz nem tesz mást, mint költőileg föltár néhány antik vagy bizánci szöveghelyet. Áz Alexandria örök című új Értékelés: Ctlttttttl Kavafisz-kötet, mindamellett, hogy a költő valamennyi kanonikus versét tartalmazza és a korai, a kiadatlan és megtagadott, illetve befejezetlen versek közül is bőséggel válogat, a Kavafisz- kérdést is újra felveti, mely Kavafisz lehetséges magyar hangjaira fókuszál. Kavafiszról a hazai irodalomban elsősorban olyan kifejezések szerepelnek, mint „szárazság”, „objektivitás”, „szenvtelenség”, „nyelvi és formai pusztaság”. Mindamellett verseinek magyar hangja a korai magyarítások tekintetében mégis sokszorta inkább klasszikus értelemben véve nyugatos, mint például Füst Milán-i. Túlságosan is előíró, és minduntalan a nyugatos örökség artisztikumá- ra hivatkozó műfordítás-szemléletünkben viszont Déri Balázs módszere szokatlannak számít: még Kavafisz foghatatlan, de erőteljesen érvényesülő, kötött zeneiségű költeményeit is prózaversben tolmácsolja, miközCsehy Zoltán kritikai rovata ben a forma primátusáról a szöveg értelmi és mindenekelőtt retorikai rekonstruálására helyezi a hangsúlyt. Vagyis: az antipoé- tikus beszédmódnak nagyjából azokat az aspektusait hozza játékba, melyeket ma tartunk annak. Gördülékeny, kortárs versnyelv az eredmény, a dekorativi- tás mintegy meztelenre csupaszítja a gondolatot, s ezáltal élesebbekké is teszi Kavafisz szövegeit. Rekonstrukció ez is: de ez a szerkezetrekonstrukcióra irányul, a szó elhelyezésének kulti- kusságát hangsúlyozza, s így nem a költemény újrateremtésének költői heroizmusát hirdeti, hanem a szó kimondásába és elhelyezésébe vetett hitet. E premisszákból kiindulva a szöveget a felvállalt monotonitás vagy a magyar stilisztikai beidegződések ellenében is vállalt filológiai pontosság uralja. Természetesen ez a módszer is kétségeket tud ébreszteni, s nem egy szöveg alig tér el a nyersfordítástól. Fontos hozadék továbbá, hogy Déri megkérdőjelezte a korábbi magyar kiadások gazdájának, Dimitrisz Hadzisznak azt a megállapítását, mely szerint a megtagadott, kiadatlan vagy korai Kavafisz-versek már lényegileg nem gazdagítják új színekkel a Kavafisz-képet. Ha nem is robban be radikálisan új regiszter, az mindenesetre evidenssé vált, hogy nagy vers jó pár akadt e szövegkorpuszban is, mind a narratív anekdotizáló, mind pedig (főként!!!) az erotikus térfélen. (K. P. Kavafisz: Alexandria örök, ford. Déri Balázs, Papp Árpád, Somlyó György, Vas István, Pozsony, Kalligram, 2006.) Múzeumi Szalon Lőrincz Margittal Komárom. Lőrinc Margit színművész, a MATESZ alapító tagja lesz a következő vendége a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma beszélgetősorozatának, a Múzeumi Szalonnak. Lőrincz Margittal március 10-én, hétfőn 17 órától Miklósi Péter beszélget pályájáról a Komáromi Jókai Színház Vasmacska Stúdiójában, (m)
