Új Szó, 2008. március (61. évfolyam, 52-75. szám)
2008-03-05 / 55. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. MÁRCIUS 5. Oszt-Veszt 27 A Csallóközben sokan tartanak attól, hogy a betelepülési hullám a nemzetiségi arány felbomlásához vezet Sokcélú eszköz a népvándorlás A Dunaszerdahelyi járás a főváros természetes vonzáskörzetének számít. Vannak községek, ahol egyszerre kétszáz házhelyet is kimérnek, csakhogy felduzzasszák a falu lakosságát. Másutt inkább a természetes gyarapodástól remélik, hogy nem öregedik el a falu. B. JÓZAN MÓNIKA A nemzetiségi arány felbomlása, a közösség megőrzése, a költségvetés alakulása - megannyi érv, amely pro vagy kontra alátámasztja vagy cáfolja a helyi megoldásokat. Megduplázódna a lakosság Felbáron csaknem megduplázódna a lakosság száma, ha megvalósulna egy magánvállalkozó terve, és 240 telekből álló lakóparkot alakítana ki a falu határában. Az önkormányzat fejlődési lehetőséget, szponzori támogatásokat remélt a befektetéstől, a helyiek azonban a nemzetiségi arány felbomlásától tartanak. „Mi tettük ilyenné a falut, és majd más fogja uralni? Az itteni nép éljen kisebbségben? Van nekünk mindenünk, iskolánk, sportpályánk, üzletünk. Nem kell ahhoz pozsonyi befektető” - mondták egy lakossági gyűlésen. (Csallóközben általában pozsonyiaknak hívják a szlovák nemzetiségű betelepülőket.) Csallóközcsütörtök Pozsonyhoz közel fekszik, 1797 lakosa van, 150-re becsülik azok számát, akik nem jelentkeztek be állandó lakhelyre, de ott élnek. Arra tippeltünk, hogy sok az új betelepülő, de a községi hivatalban csak lassú növekedésről számoltak be. Többen halnak meg, mint amennyien születnek, és mivel a telekkimérési hullám is elkerülte őket, nem nő ugrásszerűen a lakosok száma. Őry Péter polgármester fiozófiája, hogy meg kell őrizni a falu jellegzetességeit. Az 1991-es és a 2001-es népszámlálási eredményekből kitűnik, hogy míg 91-ben 88,6%-a volt magyar az 1545 lakosnak, 2001-ben 1679 lakosból 82,85% vallotta magát magyarnak. Öt százalékkal kevesebben mondták magukat magyarnak, de csak 3,5%-kal nőtt a szlovák nemzetiségűek aránya. Ami a városok nemzetiségi arányának alakulását illeti, szintén az 1991-es és 2001-es adatok állnak rendelkezésünkre: Dunaszerdahelynek 1991-ben 23 236 lakosa volt, ebből 83,6% magyar és 14,43% szlovák, 2001-ben 23 519 lakosból 79,75% magyar, 15,26% szlovák nemzetiségű. Somotján 1991-ben a lakosság 71%-a vallotta magát magyarnak. 2001-ben 66,6% volt a magyarok aránya, a szlovákoké 27,44%-ról 30,96%-ra nőtt. A statisztikai hivatal adatai szerint 2006-ban már csak 62,29% volt a magyarok aránya, 34,76% szlováknak, 2,95% egyéb nemzetiségűnek vallotta magát. Az önkormányzatok bevételt és életet remélnek Pozsonyból dél felé tartva a 63- as főúton több község bülboardját láthatjuk. Új utcákat, kimért házhelyeket reklámoznak - falusi idült, nyugodt környezetet ígérve. Ezek az önkormányzatok elsősorban bevételi forrást látnak a betelepülőkben, pedig a lakosszám fel- duzzasztásának a nemzetiségi arány gyors felbomlásán kívül további hátulütői is vannak. Gyors körképünkben Csallóközcsütörtök- ben és a kis-csallóközi településeken találkoztunk azzal a problémával, hogy sokan kiköltöznek a falvakba, de nem jelentkeznek be állandó lakhelyre. Ezáltal az önkormányzatok elesnek az adókból, ü- letékekből befolyó összegektől. A doborgazi polgármester ezt úgy oldja meg, hogy egyéb támogatásra ösztönzi a tehetősebb lakosokat, így sikerült elintéznie néhány kisebb felújítást a község épületem. A lakosszám felduzzasztásának másik célja, hogy gyarapodjon és fiatalodjon a falu. Egyre fogy a gyerek, sok óvoda és iskola kong az ürességtől. Szinte műiden település polgármestere azzal indokolja a bérlakások építését, hogy az elköltöző fiatalokat megfogják, letelepedésre ösztönözzék, és idővel nekik köszönhetően az oktatási intézmények is megteljenek. Nagyszarván is tetten érhető a tendencia, hogy a községből elvándorolnak a fiatalok. A városról betelepedett lakosok pedig többnyire szlovák iskolába, máshová íratják a gyerekeket. Ennek fékezésére tervezték a bérlakások építését, telkek kimérését. „Alvófalvak” Kizárólag a falvakban jelent problémát, hogy a betelepülők idegenként viselkednek, vagy a helyiek idegenkednek tőlük, így ők nem lesznek vagy nem lehetnek a közösség részei. ,Alvófalunak” nevezik a jelenséget. A városból leköltö- zöttek ugyanis mindössze aludni járnak haza, munkájuk, a gyerekek iskolái továbbra is a városhoz kötik őket. Egyházkarcsán például azért nem kívánják felduzzasztani a falu lakosságát, mert szeretnék, ha a náluk letelepedők helyi vagy kötődéssel rendelkező, a közösség aktív tagjává váló személyek lennének. ALULNÉZET Ablak a világra LAKATOS KRISZTINA Önálló, önfenntartó életünk ki tudja hányadik állomása egy nyolcadik emeleti saroklakás volt Pozsony-Ligetfalu-Alsón. Másfél évig gyertyafénynél vacsoráztunk, mert a konyhában beázott a vezeték, de a kilátás némileg kárpótolt. Albérletünk félkörpanorámás erkélyéről nemcsak a Pannóniái úton táborozó örömlányok pontos ügyvitelét tudtuk nyomon követni, hanem a bergi határátkelőre is ráláttunk. A hölgyeknek köszönhetően egyszer tanúi voltunk egy kerékpáros menetnek, ez a történet privát kis legendáriumunk részévé vált. Berg nem kínált ennyi izgalmat: autók húztak ritkás sorokban a túloldal felé, a távolban pedig szélmalmokat fújt a szél. Akkor volt jó arrafelé nézni, amikor úrrá lett rajtunk a „bánatos farkaskutya” állapot: a négy fal között szűkössé és unalmassá vált a tér, kint viszont tágas és titokzatos volt a vüág. Be-betérő barátainknak speciális látványosságként tálaltuk Ausztriát. Persze azt sem felejtettük el megemlíteni, hogy Magyarország is ott van a kertek alatt: onnan érkező vendégeink szerint, ha elég mélyen kihajoltak az ablakon, egy bizonyos szögben tartva a mobilt, még „magyar” térerő is akadt. Szóval büszkélkedtünk, milyen jó kis helyen lakunk, záróakkordként pedig rendszerint megjegyeztük: „ha valami történne, könnyű menetfelszereléssel egy óra alatt túljutunk a zöldhatáron”. Hogy miért a pesszimista forgatókönyvből próbáltunk poént csiholni? Talán generációs, talán történelmi adottság. Irreális és mégis elképzelhetőbb eseménynek tűnt, hogy hátizsákba pakoljuk a motyónkat, és valamiféle közelebbről nem meghatározott, de kényszerítő körülmény miatt hazát cserélünk, mint az, hogy hirtelen mosolygó szlovák családok települnek át a mindennapi akadályként megszűnő határ túlsó oldalára. Sajnálom, hogy nem mi találtuk fel az évszázad ötletét, noha ott volt az orrunk előtt, de... a határok. Ha nem lett volna ott a fizikai határ, akkor ott lett volna az a még erősebb határ a zsigere- inkben: csak úgy, nyomós ok nélkül mit keresne az ember idegenként idegenben? És ha ez sem lett volna elég, ott lett volna a következő probléma - a piszkos anyagiak, amelyek határt szabnak a legmerészebb képzeletnek is. Egy többedma- gunkkal megosztott, alig-alig fenntartható minimalista albérletből nagyon merész dolog lett volna arról álmodni, hogy néhány kilométerrel arrébb reggelente családi villában ébredünk, kocsiba pattanunk, pár perc alatt besuhanunk a fővárosi munkahelyünkre, és ha van, visszük a gyereket is, óvodába, iskolába... És nem hiszem, hogy ha a mai napon önálló, önfenntartó életünk minden bankszámlakivonatát a talpunk alá polcolnánk azon a bizonyos erkélyen, ez a támaszték sokkal elérhetőbbé tenné a kilométerben amúgy tényleg közeli túlsó partot. Rajkán „Kis-Pozsony" alakulgat, mintegy száz szlovák család költözött oda, lejjebb a Duna két partján viszont egyelőre nem észlehető nagyobb mozgás Azt várnák, akijön, az alkalmazkodik ÖSSZEFOGLALÓ Pozsony közigazgatási határától néhány küométerre, a szlovákmagyar határ túlsó oldalán - elsősorban Rajkán, kisebb mértékben a Szigetköz más falvaiban - az elmúlt néhány évben legalább száz szlovák család vásárolt ingatlant és telepedett le. Ha innen nézzük, nem nagy szám. Ha a célterületet képező települések eredeti lélek- számát vesszük alapul, a változás számottevő. A pár éve még vüágvégének számító községek épülnek, szépülnek, az új lakosok felújítják a menet közben borsos árúvá avanzsált házakat. Másrészt persze magukkal hozzák a saját életformájukat, modorukat - és ez nem mindig illik bele zökkenőmentesen a sokáig változatlan helyi kisvüágba. A kirajzás nagyjából öt éve kezdődött. Az egyéni úttörők korának gyorsan vége lett, ma már jól szervezett ingatlanügynökségek tartják kezükben a keresletet és kínálatot. Nem csak eladó lakásokat, házakat, telkeket ajánlanak - új társasházakat is építenek, kifejezetten a szlovák ügyfélkör számára, de a kiegészítő szolgáltatásokhoz éppúgy hozzátartozik a teljes hivatali ügyintézés, a hitel- ügyintézés magyar bankoknál, a fix árú taxiszoígálat, a szlovák mobühálózatok lefedettsége... A fő vonzerőt természetesen a „családi házat egy pozsonyi lakás áráért” szlogen jelenti, de megfontolásra érdemes tényező a közlekedés is. Csúcsidőben Pozsony rendszerint minden irányból bedugul, a Rajka-Pozsony útvonal azonban nem frekventált, a táv 15 perc alatt bármikor kényelmesen megtehető. Bazsó Lajos, Rajka polgármestere visszafogottan nyilatkozik az elmúlt évek tapasztalatairól. A betelepülőkkel az önkormányzat szempontjából nincs különösebb gond, igaz, anyagi plusz sem jár velük, hiszen Szlovákiában dolgoznak, itt is adóznak. Ami persze A polgármester szerint a jövőt nem abban látják, hogy kimérnek még 100 házhelyet, és külföldieket hívnak be... tulajdonképpen anyagi mínuszt jelent, mert a falu változatlan költségvetésből több lakos szükségleteit köteles kielégíteni. Némi feszültség abból adódik, hogy az őslakosok azt várnák, aki jön, az alkalmazkodik. Az igények minimálisak: az új szomszédok ne száguldozzanak pozsonyi tempóban a község utcáin, nyírják le a füvet az otthonaik előtt, és ahogy az faluhelyen szokás - tanuljanak meg köszönni. Kérdésünkre, hogy kite- szik-e belátható időn belül a falu határában a „Megtelt” táblát, a polgármester annyit mond: az ön- kormányzat nem lován beleszólni, ki mihez kezd a saját ingatlanával, de a jövőt nem abban látják, hogy kimérnek még 100 házhelyet, és külföldieket hívnak be... „Kis-Pozsonytól” lejjebb, a Duna két partján egyelőre nem észlehető különösebb áttelepedési hullám. A Dunaszerdahelyi és a Komáromi járásban is inkább csak egyedi esetekről beszélhetünk. Komáromban a jövőt befolyásolhatja az a tény, hogy Dél-Komá- rom önkormányzata egymillió forinttal támogatja a fiatalok első lakásvásárlását. Ez bülentette a mérleget Dél-Komárom javára Tímea és párja esetében is, amikor el kellett dönteniük, Magyarországon vagy Szlovákiában rendezik be első közös otthonukat. „Párom dél-komáromi, jómagam Észak- Komáromban élek és ez is, az is benne volt a pakliban - mondja Tímea. - A lakásárak nagyjából kiegyenlítettek, de az egymillió forintos vissza nem térítendő támogatás komoly érv volt.” Molnár Attila dél-komáromi városi képviselő, a tervezet kidolgozója szerint az sem kizáró tényező, ha a támogatást kérvényező pár egyik tagja sem volt korábban dél-komáromi lakos, viszont a lakás megvásárlását követően életvitelszerűen ott kell élniük, és legalább 5 évig nem adhatják el az ingatlant. Tudva, hogy a dél-komáromi ipari parkban több ezer szlovákiai munka- vállaló talál megélhetést, nem kizárt, hogy ezt a támogatási formát a jövőben több szlovákiai fiatal is kihasználja majd. Párkányban és a város környékén magyar állampolgárok is vesznek hétvégi házakat, nyaralókat, kiskerteket, van, aki lakást, falusi házat is vásárol - tömeges letelepedésről nem beszélhetünk. A Duna két partja közti élő kapcsolatot sokkal inkább a buszra szálló és a túloldali munkahely felé induló tömegek képével jellemezhetjük. (as, vkm, buch) A békés falusi idillnek annyi a Szigetköz falvaiban (Somogyi Tibor felvételei) „Családi házat egy panel áráért" - ki ne vágyna másra? Nem áttelepülők, cégek érdeklődnek Kolozsnéma/Karva. Kolozsnéma csendes, nyugodt község, közvetlenül a Duna partján, légvonalban alig 7 kilométerre Győrtől. „Eddig még nem regisztráltunk magyarországi érdeklődőket az itteni telkek, ingatlanok iránt, de ez a helyzet a jövőben akár gyökeresen meg is változhat - árulta el Szalay Rózába polgármester asszony. - A szemközti Gönyüvel közösen pályázunk egy kishajókikötő megépítésére, aminek köszönhetően 7-8 perc alatt át lehet majd kelni a Dunán. Gönyü és Győr között gőzerővel folyik egy nagy teherkikötő építése, és hamarosan ipari park is létesül ott. El tudom képzelni, hogy akár az ottani cégvezetők közül többen épp egy ilyen csendes, szép településre szeretnének visszavonulni a napi stressz után.” Duka Gábor, Karva polgármesterének tájékoztatása szerint családi házak iránt ugyan még nem mutatkozik kereslet, de több magyarországi vállalkozó is érdeklődött már náluk megfelelő telephelyet keresve cégének, (vkm) i
