Új Szó, 2008. március (61. évfolyam, 52-75. szám)

2008-03-05 / 55. szám, szerda

L I 26 Oszt-Veszt ÚJ SZÓ 2008. AAÁRCIUS 5. www.ujszo.com Egyre többen választanak tudatosan köztes létformát: a munka, az iskola, a szórakozás színtere a város, míg a családi otthont sokan falun teremtik meg Oda megyünk lakni, ahol tejet kapni? Rohamosan felértékelődik a vidéki városok vonzáskörzete is - a közeli falvakban rendszerint új lakónegyedeket találunk (Somogyi Tibor felvétele) ANKÉT Hogyan változik a falu lakossága? Bob János, Szímő polgár- mestere Egyre nagyobb az igény a bér­lakások iránt, ezért a jövőben egy lakópark megépítését tervezzük a községhez tartozó Gúg telepü­lésen. Nem kis öröm számunkra, hogy az Érsekújvártól 8 kilomé­terre lévő falunkba az elmúlt év­ben ötvenen beköltöztek, és csak húszán választottak más lakhe­lyet maguknak. Ami azonban ag­gaszt, hogy elég alacsony a szüle­tési ráta, tavaly csupán 12 gyer­mek született a faluban, ellenben 33 temetésünk volt. Jelenleg 2200 lakos él a Vág menti telepü­lésen. A helyiek nagy megelége­désére a könnyűelemes tetőszer- kezeteket gyártó Tectum Novum Kft. félszáz embert alkalmaz a szímői cégében, mások beutaz­nak Gútára a kábelgyárba, vagy a Nokia és a Siemens cégek dolgo­zói. Jelentős mértékben csökkent a munkanélküliség a faluban, ta­lán ezért is maradnak az embe­rek Szímőn. (száz) Kopasz József, Nagytárkány polgármestere Községünk azon kevés bodrog­közi települések egyike, amely­ben az utóbbi években nőtt a la­kosok száma. Nagytárkánynak 2001-ben 1340 polgára volt, je­lenleg 1476-an élnek itt. A falu­ban 24 új bérlakást építtettünk, ezekbe környékbeli fiatal csalá­dok költöztek be. Orvosi rendelőt és gyógyszertárat is nyitottunk, valamint folyamatosan azon dol­gozunk, hogy a helyi magyar alapiskolában és óvodában növe­kedjen az oktatás színvonala. Ezekben az intézményekben egyebek mellett informatika-, tánc- és idegennyelv-oktatás in­dult, és kihelyezett képzést indí­tott nálunk a tiszacsemyői mű­vészeti alapiskola is. Az elkövet­kező időszakban valószínűleg to­vábbi bérlakásokat építtetünk, il­letve elképzelhető, hogy kedvező áron építési telkeket kínálunk fel mindazoknak, aki községünkben kívánnak letelepedni, (leczo) Munkalehetőség, igénye­inknek és pénztárcánknak megfelelő otthon, gyökere­ink és kötődéseink, jó isko­la a gyereknek, a nagyobb központok elérhetősége - mindezt és még tucatnyi fontosabb szempontot mér­legelhetünk, amikor döntés elé kerülünk: hol is teleped­jünk le. Összeállításunkban azt a kérdést járjuk körül, a dél-szlovákiai régiókban a város vagy a falu javára bil­lenik-e a mérleg. ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS Szlovákiai népességének alaku­lása kapcsán jó ideje téma a lakos­ság fogyása, a születések számá­nak csökkenése, a társadalom fo­kozatos elöregedése - a probléma fokozottan mutatkozik a magyar­lakta térségekben. A,karcsúsodó” települések számadatai esetében (lásd a táblázatban) ezt a termé­szetes fogyást is figyelembe kell venni. Azok a városok, amelyek ennek dacára plusszal zárták az el­múlt évtized mérlegét, szembeha­ladtak az árral, és kiérdemelték a ,jó hely” megjelölést. Régiós áttekintésünk kapcsán egyfajta trend is felvázolódik. Míg az elmúlt évtizedekben - ha úgy tetszik: az elmúlt évszázadban - tá­jainkon a városi létforma egyet je­lentett a modernséggel, a társa­dalmi előrelépéssel, újabban a la­kosság egyre számottevőbb része választ tudatosan köztes létformát. A munka, az iskola, az ügyintézés, a bevásárlás, a szórakozás hely­színe a város, míg a családi ott­hont sokan falun teremtik meg. A Dunaszerdahelyi járásban Somotja egészére a főváros kö­zelsége hat. Megmutatkozik ez a foglalkoztatottság terén, a lakosság számának alakulásában és a nem­zetiségi arány változásában is. Min­den mutatójuk növekedő tendenci­áról tanúskodik, demográfiai rob­banásról mégsem beszélhetünk, a lakosság számának növekedése enyhe. Dunaszerdahelyen hosszú évek után először tavaly mutatkozott enyhe lakosságcsökkenés az anyakönyvi hivatal adatai szerint. A város népesedését negatívan befolyásolja, hogy több vonzó te­lepülés mindössze néhány kilo­méter távolságra található. Ezek a falvak kevés kivétellel rendelkez­nek a város minden „luxusával” (csatornázás, gázvezeték, egyéb hálózatok), mégis nyugodtabb életformát képviselnek. A falvak szívóhatását Hegyéte polgármes­tere, Bokros Ferenc ragadja meg frappánsan: „Használjuk a város vonzerejét, de azért vidékiek ma­radunk.” Nagymegyer a fokozatosan csök­kenő lélekszámú városok közé tar­tozik - az aktuális adatok szerint nem egész kilencezren lakják. Nincs elég munkalehetőség, a helyi termálfürdő fellendülése óta pedig érzékelhető jelenség, hogy akik megtehetik, befektetésként invesz­tálnak ingatlanokba - nyaralóként, a szezonban kiadó apartmanként használják őket. A piac beszűkült, a kereslet egyre feljebb nyomta az árakat. A képet kiegészíti, hogy az infrastruktúra alig városias - Nagy­megyer ennek következtében nem jelent nagy vonzerőt a környékbeli falvakból potenciálisan betelepü­lők számára. Sőt, egyre több (jel­lemzően, de nem kizárólag) fiatal család értékeli át az életkörülmé­nyeit, és a nagymegyeri panelt családi házra cseréh valamelyik kö­zeli faluban. A mátyusföldi településekre általában jellemző, hogy míg a szocializmus évtizedeiben az embe­rek tömegesen költöztek be a fal­vakból a városokba - pl. Vágsellyé- re, ahol a Duslo vegyiüzemben kaptak munkát -, az utóbbi évek­ben megfordult az irány: aki teheti, városból falura költözik. A motivá­ció általában az, hogy felun olcsóbb az élet. A járási széldielyek közvet­len vonzáskörzetében a tehetősebb városiak vásárolnak telket és épít­tetnek családi házat (Vágsellyéről Vághosszúfalura, Galántáról Tak­sonyba költöznek). Galánta külön­legessége, hogy az utóbbi néhány évben itt letelepült nagyvállalatok­nak köszönhetően egyre több em­ber él a városban, ennek ellenére hivatalosan csökken a lélekszám. A belföldi munkavállalók zöme mun­kásszállón vagy albérletben lakik, így csak átmeneti lakhellyel rendel­keznek itt, a külföldieket pedig nem a város, hanem az idegenrendé­szet tartja nyüván. A Komárom környéki falvakban az utóbbi években megnőtt az érdeklődés az üresen maradt in­gatlanok iránt. Vatjú Éva, Csalló- közaranyos polgármestere szerint azonnal akad vevő a megürese­dett, öregebb házakra. Főleg fiata­lok költöznek a felújított portákra, de nem egy esetben a nyugdíjasok keresik a városi élet után a falusi nyugalmat. A beutazás a munka­helyre nem jelent gondot, csupán emiatt nem maradnak városon a fiatalok. Keszegfalva ugyancsak gyarapodik, a lakosok száma kö­zelít a kétezerhez; a 2001-es nép­számláskor még csupán 1793 la­kosa volt a településnek. A szá­mokból úgy tűnik, a járási szék­hely rovására duzzad a falvak lé- lekszáma. Tíz év alatt ugyanis Ko­máromban több mint 2500 lakos­sal lett kevesebb. Ehhez persze a kiköltözésen kívül az alacsony születés, illetve a születéshez ké­pest magasabb elhalálozási arány is hozzájárult. Gúta lakosainak száma évek óta meghaladja a 10 ezret, nagyobb kilengések nem ta­pasztalhatók. Érsekújvári járás A 42 ezer lakost számláló járási székhelyen élők 53,8 százaléka ké­pezi a gazdaságilag aktív lakossá­got. Érsekújvárban jelenleg alig 5 százalékos a munkanélküliség, több nagy cég is megvetette a lábát a városban, pl. az Osram Slovakia, a Pastorkalt, a Baltranz, a Kabel Schlepp Systemtechnik. Szívesen maradnának itt a fiatalok, de első­sorban a várostól várnak megol­dást a lakásgondjaikra. Az elmúlt öt év alatt csak 250 bérlakást adtak át, a tervek szerint további 80-90 bérlakás épül majd 2009-ben a Nyugat II lakótelepen. Gejza Pischinger polgármester szerint egyre nagyobb az érdeklődés a csa­ládi házak építése iránt, ezért új ut­cákat nyitnak meg erre a célra. Az elmúlt években egyfajta „kertvá­rossá” fejlődött az Érsekújvártól csupán két kilométerre lévő Andód és Bánkeszi, és többen választották Tótmegyert is. A járás egyik legna­gyobb településére, az ötezer lélek­számú Tardoskeddre az elmúlt években több pozsonyi család is be­költözött, Juhász György polgár- mester elmondása szerint a helyi fi­atalok inkább utaznak a munka után, de otthon maradnak és épít­keznek a szülőfalujukban. Léván jelenleg a kiköltözés és a beköl­tözés nagyjából egyensúlyban van, bár a lakosság számának alakulása az utóbbi néhány évben inkább csökkenő tendenciát mutat. Itt is kialakult az a réteg, mely a környe­ző falvakba költözik, lehetőleg 10- 15 kilométeres körzeten belül, a munka viszont mindenképpen Lé­vához köti az embereket. A város­ban az utóbbi három-négy évben nagyon felszöktek az ingadanárak (jelenleg egy lévai lakás áráért két zselízi vagy ipolysági lakást lehet venni), és hiány is van lakásokból. A mohi atomerőmű és az ipari park dinamikus fejlődése miatt sokan találhatnak itt munkát, s választa­nák szívesen a lévai életet, viszont a lakhatásuk, elhelyezésük komoly gondot jelenthet. A mohi atomerő­mű hármas és négyes blokkjának kiépítése meglehetősen nagy lakás­igénnyel jár majd, s ezt minden­képpen kezelnie kell az érintett ön- kormányzatoknak. Rimaszombatban tíz év alatt jelentős lakosságcsök­kenés mutatható ki. Egy közepes gömöri község lélekszámával lett kevesebb a város lakossága. Az el­halálozás mellett a csökkenés fő okának az elvándorlást lehet tarta­ni. Mivel a térség évtizedek óta or­szágos szinten a legnehezebb szo­ciális és gazdasági helyzetben van, kevés a jól fizető-munkahely, az or­szágos szinthez képest alacsonyab­bak a bérek, kevesebb a kulturális és a szórakozási lehetőség, a fiata­labb korosztály elvándorol. Óvatos becslések szerint is jelenleg mint­egy négy-ötszáz olyan, állandó lak­helyre még Rimaszombatban beje­lentett fiatal van, akik ideiglenesen Nyugat-Európában élnek és dol­goznak. A városban fogy a produk­tív korban lévő lakosok száma, az iskoláskorú gyerekek száma közel kétezerrel csökkent. Szepsi mintegy 30 kilométerre fekszik Kassától, de a nagyváros vonzása erősen érezteti hatását minden té­ren. A munkaképes lakosság nagy része Kassán dolgozik, s a pénzé­ért is inkább ott vásárol. Emiatt Szepsi a múltban fokozatosan le­épült. Ám ez a folyamat lassan de biztosan megfordulni látszik. Át­lagban 20 lakossal gyarapszik évente a kisváros lakossága, akik közül többen Kassáról költöznek vissza Szepsibe. A kitelepülök in­kább a falut választják, mint a nagyvárost. A Bodrogközben és az Ung-vidéken a falvak többségében komoly gondot okoz, hogy a települések lakossága fokozatosan elöreg­szik, mindenütt évről évre csök­ken a születések száma, a fiata­lok jelentős hányada pedig a jobb megélhetés reményében ideiglenesen külföldön vállal munkát, vagy végleg elköltözik a régióból. Manapság a kevés munkalehetőség miatt a térség városai sem vonzzák a lakoso­kat, Tiszacsernyőből például a polgárok egy része mostanság in­kább visszaköltözik a szülőfalujá­ba. Az egykor virágzó gazdasági és szellemi központ, Királyhel- mec lélekszáma is egyre fogy, új bérlakásokat az utóbbi húsz év­ben - a jelenleg készülő tíz kivé­telével - nem építettek. A város és a régió számára egyaránt ked­vező volna, ha belátható időn be­lül megnyitná kapuit a Cséraljá­ra tervezett ipari zóna, és ezáltal az idetelepülő üzemekben né­hány száz személyt is foglalkoz­tatnának. (jóm, as, gl, vkm, száz, buch, fm, szász, kov, leczo)

Next

/
Thumbnails
Contents