Új Szó, 2008. február (61. évfolyam, 27-51. szám)
2008-02-28 / 50. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. FEBRUÁR 28. Vélemény És háttér 7- Hát ennek annyi, mint a parlamenti ellenzékünknek! (Peter Gossányi karikatúrája A mohamedánok többsége nem gyűlöli Amerikát és a demokráciát A muszlimok nem olyanok FIGYELŐ Moszkva és az emberi jogok Folyamatosan szűkül a kritikus vélemények kifejezésének lehetősége, valamint az emberi jogi aktivisták, független szervezetek és a média tevékenységi tere Oroszországban az Amnesty International (AI) kedden Londonban kiadott jelentése szerint. A világ legnagyobb emberi jogi szervezete az 52 oldalas elemzésben megállapítja: a véleménykifejtési, gyülekezési és társulási szabadság a működő civil társadalom alappillére, ám az orosz hatóságok, hazai és nemzetközi kötelezettségeiket sértve, csorbítják e jogokat a „nyugati befolyás” visszaszorításának jegyében. A jelentés szerint különösen érzékelhetővé vált a gyülekezés és a véleménykifejtés szabadságának korlátozása a parlamenti és az elnökválasztás előtti időszakban. Az állami hatóságok erőszakkal oszlattak fel egyes ellenzéki megmozdulásokat, miközben a kormány- párti rendezvények beavatkozás nélkül zajlottak. Ráadásul a demonstrációkat és nyilvános összejöveteleket figyelemmel kísérő emberi jogi aktivisták és újságírók a rendfenntartó hatóságok zaklatásainak voltak kitéve. Az AI szerint az országban, amelyben a televízió és számos egyéb médium állami ellenőrzés alatt áll, mind kevesebb a lehetőség a független újságírói munkára. Azok az újságírók, akik megkísérlik a független riporteri tevékenységet, gyakran akadályokba ütköznek hivatásuk ellátása során, sőt megfélemlítés és vádemelés várhat rájuk. Az Eho Moszkvi rádióállomástól például az ügyészségi hivatal rendre bekéri a programok átiratát, azzal az indokkal, hogy vizsgálat folyik állítólagos szélsőséges eszmék terjesztése címén - áll az Amnesty International jelentésében. Az emberi jogi szervezet „mélységesen aggályosnak” tartja azt is, hogy nincs előrelépés abban a vizsgálatban, amely az emberi jogi kérdésekkel foglalkozó újságíró, Anna Politkovszkaja két évvel ezelőtti meggyilkolásának ügyében folyik. Az AI szerint a vélemény- nyilvánítás szabadsága nélkül a többi alapvető emberi jogot is könnyebben éri sérelem. A csend kínálja a legjobb környezetet a büntetlenséghez; a csend erőteljes eszköze a törvényesség alá- ásásának - fogalmaz az emberi jogi szervezet jelentése. Az Amnesty International a dokumentum végén felszólítja az orosz hatóságokat: ne alkalmazzák a szélsőséges tevékenység visszaszorítását célzó törvényeket a civiltársadalmi szervezetek és a függeden média ellen, utasítsák a nyilvános rendezvényeket felügyelő rendőri szerveket arra, hogy a gyülekezési szabadságnak megfelelően járjanak el, és biztosítsák, hogy az újságírók és a civil aktivisták a belügyi szervek beavatkozása nélkül végezhessék munkájukat, (mti) Az iszlám hit nem cseng egybe a szélsőségességgel és az Amerika-ellenesség- gel - erősíti meg az az átfogó közvélemény-kutatás, amelyet hat év alatt a világ mintegy negyven országában végeztek el. MT1-HÁTTÉR A kedden az Egyesült Államokban ismertetett dokumentumból kiderül, számos, a muszlimokkal kapcsolatos közhiedelem nem alapul tényeken. „Kiderült, hogy a muzulmánok nem utálják a szabadságot és a demokráciát” - jelentette ki John Esposito, aki egyik társszerzője a tanulmány alapján íródott és a jövő hónapban megjelenő, Ki beszél az iszlám nevében? című könyvnek. A Gallup Intézet által szervezett felmérést nem sokkal a 2001. szeptember 11-i Amerika elleni terrortámadás után indították útjára, amikor George Bush amerikai elnök egy beszédében azt fejtegette, vajon miért gyűlölik az iszlám világban az amerikaiakat, a demokráciát és a szabadságjogokat. Bush beállításával ellentétben a felmérés, amelyet a muzulmán világ 1,3 milliárd lakosának 90 százalékát reprezentáló mintákon végeztek el, azt mutatja: a muszlimok többsége valójában csodálja a nyugati világot demokratikus berendezkedéséért, szabadság- jogaiért és technológiai haladásáért. Nem akarják viszont, hogy valaki rájuk erőltesse a nyugati szokásokat. „A muzulmánok maguk akarják meghatározni a sorsukat, és nem egy olyan demokráciára vágynak, amit az amerikaiak határoznak meg és erőltetnek rájuk. Nem akarnak szekuláris (világi) államot, de teokráciát (vallási vezetők diktálta rendszert) sem. Amit a többség szeretne, az egy, vallási értékeket is tiszteletben tartó demokrácia” - mondta John Esposito, a georgetown-i egyetem iszlám intézetének professzora. A kutatók állítása szerint az iszlám világ 93 százaléka mérsékelt, s csak 7 százaléka tekinthető politikai szempontból radikálisnak. A szélsőséges nézeteket vallók nem bizonyultak vallásosabbnak mérsékelt társaiknál, s nem sújtja őket jobban a szegénység vagy más emberpróbáló körülmény, például menekülttábori élet. ,A politikailag szélsőséges nézetekre jutókra jellemző, hogy gyakran magasabb képzettséggel rendelkeznek, jobb állásuk van, ráadásul derűlátóbbak a muzulmán tömegek jövőjével kapcsolatban” - magyarázta az amerikai professzor. A kutatás során negyven afrikai, ázsiai, európai, illetve közel- keleti ország vidéki és városi iszlám vallású lakóit kérdezték ki. KÉZ,IRAT •**; ■ ----- - SgüS® - M 1 - MmWMWB Üdvprogram MIKLÓSI PÉTER Ha nem vettük volna észre, a Fico-kabinet szakadadan diadalokon át országlásának 86. hetében érkezett el a kormányváltáskor meghirdetett „alapprogramjának” első igazi győzelméhez. Legalábbis a pénzügyi tárca szóvivője szerint. O megüzente a szabotőr s ellenzékcinkos közgazdászok társaságának: nincs igazuk, ha azt hí- resztelik, hogy Szlovákia jelenlegi gazdasági mutatói még a 2002 és 2006 között hozott reformintézkedéseknek köszönhetők, hiszen ami itten és mostan 32 koronás euroárfolyamon van, az bizony a jelen kormányzat érdeme, természetesen a Smer zászlaja által vezérelten! Nos, egyszerűen szólva, hamarosan beköszönt tehát a Kánaán. A kormányzat pedig minden gáncson és torlaszon átverekedve, ott áll a megdicsőülés kapujában; a népfelségjogát négyévente gyakorló tömegeknek pedig tudniuk kell, e siker prolongálásaképp mit ajánl a máguskezű kabinet: makulátlan demokráciát, népközeli szociálpolitikát, mellkasfeszítő hazafi- ságot. Erről nem is lehet semmiféle vita, nincs is miről polemizálni. E program olyan országos jókívánságok ígérvénye, amely mindenkinek mindent, vagy még annál is egy kicsivel többet ad. Hogy miből? Az mellékes. A lényeg az, hogy támogat, kedvezményez, felkarol, kiegyenlít, megvéd, garantál, szaporít, növel, őriz, gazdagít. Észreveszi és még tetézi is a jót, eltakarítja a rosszat, hogy annak hűlt helyét felvirágoztassa. És mert az emberek többsége nem fakír, és pláne nem mazochista, ellenben hajlamos csalfa illúziókban ringatni magát, ezért bódítószer- ként a politikai hazugságokat is hajlandó magába szívni. Jobbára eszébe sem jut, hogy a dolgok nem olyan egyszerűek, mint a retorika politikusbajnokai állították. Amiképp azt sem tudatosítja, hogy az éppen aktuális „alapprogram” a tömegember elvárásait akarja kielégíteni, azét, akiben benne él a vágy egy olyan világ iránt, amelyben pusztán atyáskodó politikai döntés kérdése, hogy kolbászból legyen- e a kerítés! E balga lélek nem gondol a fennkölt víziók racionalitására, elvégre ez az üdvprogram azt is feltárja, hogy mindezt az egyedül igazak, tisztességesek s jogállamiak dolgozták ki és valósítják meg - szemben a népnyomorító reformpárti hangokkal, erkölcstelenekkel, politikai kalandorokkal, akik 1998 és 2006 között tönkretették, kiárusították, ebek harmincadjára juttatták a Hazát. Ha pedig így állunk, akkor félre a kételyekkel! Miért szorulna további bizonyításra, hogy 86 hete eljövendte- nek a makulátlan megváltók, akik szépségesen hithű demokratákként megmentik a mi lelkeinket meg az országot. Hogy a politika forgószínpadán az 1998 előtti színmű elevenedik meg új szereposztásban, ahol Mečiar szerepét Fico, Slobodníkét Maďarič, Hamžíkét pedig Kubiš játssza? Bagatell, bánja a kánya! De ami a legszomorúbb: e honi politműfaj non plus ultrája nem is ez, hanem az önmagát elmeszelő ellenzék bénultsága. Ahelyett, hogy a felelős alternatívát kínálva komolyan vehető javaslatokkal állna elő, ő is csak kormányfőmenesztő, miniszterbuktató blöffpolitikát folytat. Csoda hát, ha egy ilyen országban újságírói ítélőképességem teljes tudatában kijelenthetem: aggasztóan romlik sokunk itt élő képessége. KOMMENTÁR Albán humor MAL1NÁK ISTVÁN Egy csipetnyi humor a legnagyobb problémák megoldására is adhat reményt. Koszovóval kapcsolatban az első fecske: Albánia a napokban ingyen bocsátott egy villát Koszovó’rendelkezésére, hogy az új kis testvérállamocska ott rendezhesse be nagykövetségét. Az épület pont az orosz és a szerb nagykövetség közé ékelődik. Nem szólt róla a hír, de Belgrad és Moszkva bizonyára nincs oda Tirana ironikus humorától. Az európai politikának két dologgal mindenképpen számolnia kellene. Egy: évekbe telik, amíg akad olyan szerb kormányzat, amely hajlandó lesz nyíltan elismerni a teljesen nyilvánvalót: Koszovó függetlensége nem fordítható vissza. Kettő: Koszovó igenis precedens lesz, és nemcsak azért, mert az oroszok majd úgy akarják a saját érdekszférájukban, hanem elsősorban a Balkánon. Itt legelőször a már erőteljesen repedező daytoni békeszerződés omolhat össze, vagyis a látszatállamnak nevezhető Bosznia és Hercegovina eshet szét. E kettő figyelembe vétele nélkül középtávra sem érdemes európai külpolitikát tervezni. De nagyobb baj: európai (egységes) külpolitika nincs, s még középtávon sem lesz. És ezzel ismét visszatértünk a kályhához, vagyis Koszovóhoz. Figyelmen kívül hagyva az olyan pozsonyi idiotizmusokat, amelyek a harmadik világháborúról meg arról szólnak, hogy Szlovákia sosem fogja elismerni Koszovói, siralmas, amit a huszonhetek művelnek. Tizenhárom éve Európa tehetetlenkedése miatt az USA kénytelen-kelletlen magára vállalta a kezdeményezést és tető alá hozta a már említett Daytont. Most ilyen szerepvállalás nem lesz, Washington azzal, hogy már az első órákban elismerte Koszovó függetlenségét, megadta az alaphangot, és kiszáll a problémából. A függetlenséget elutasító EU-tagállamok- Szlovákia, Bulgária, Románia, Spanyolország, Ciprus és Görögország - kekeckedése puszta színjáték, csak a belpolitikának szól, kihatásait tekintve pedig hatalmas öngól. A kétezer fős EULEX- misszió kiküldését minden tagállam megszavazta, azok is, amelyek nem ismerik el Koszovó függetlenségét. Akkor hogy van ez? Á „függetlenségbe való békés átmeneti’ biztosításával egyetértenek de a függetlenséggel nem? (A Fico-kormány három rendőrt küld az EULEX-be.) És amiről egyelőre senki nem beszél: Koszovó gazdaságilag életképtelen. Az EU-nak kell majd - ha már támogatta a függetlenséget - sok-sok milliárd euróval talpra állítania, működőképessé tennie a koszovói gazdaságot. (A palesztinokba is az unió öli a legtöbb pénzt - vagyis mi mindannyian, a saját zsebünkből.) Ezzel mit fog tenni a szlovák kormány meg a hasonszőrűek? Nem szavazza-szavazzák majd meg az uniós költségvetést, legalább is azt a fejezetet, amelyben elkülönítik a koszovói segélyekre fordítandó tételeket? Ugyan már, rá fognak bólintani, pironkodás nélkül. A spanyoloknál meg a görögöknél még csak van esély arra, hogy a választók majd számon kérik a kormányukon a következetességet, még ha az helytelen is. De nálunk? Azt sem fogják észrevenni, hogy elmaradt a harmadik világháború. FIGYELŐ Obama és Clinton szóváltása Éles, de kulturált volt az amerikai demokrata elnökjelöltségért harcoló Hillary Clinton és Barack Obama kedd esti clevelandi vitája. A két szenátor 20. alkalommal csapott össze a televízió nyilvánossága előtt. A sorsdöntő, március 4-i elóvá- lasztási forduló előtti utolsó vitában hangsúlyos szerepet kapott az utóbbi napok negatív kampánya, a két rivális tábor egymás elleni vádjai. A két sze-. nátor azzal vádolta egymást: hamis képet fest a másik egészségbiztosítási reformelképzeléseiről. Clinton kijelentette, nem igaz, hogy azokra is „rákényszerítené” a biztosítást, akik nem engedhetik meg maguknak. Obama viszont azt az állítást utasította el, hogy az ő tervei 15 millió embert biztosítás nélkül hagynának. A volt first lady visszafogott volt ahhoz a sokszor dühödt, időnként gunyoros hangnemhez képest, amely az utóbbi napokban kampányát jellemezte. Vélt igazához azonban minden kérdésben ragaszkodott. Clinton azt mondta, az Obama-tá- bor a választókhoz eljuttatott kampányfüzeteiben eltorzítja az ő álláspontját az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Megállapodással kapcsolatban. Obama azzal reagált, hogy a Clinton-tábor támadásokat indít ellene, de „mi nem siránkoztunk emiatt, mert tudom, hogy üyenek ezek a kampányok”. Á két szenátor karnyújtásnyi távolságban ült egymás mellett az NBC televízió riportereivel szemben. Nem tettek fenyegető karmozdulatokat, és nem is fordultak a másik irányába, amikor a legélesebb kritikai megjegyzéseket tették a másikról. Hiílary Clinton cáfolta, hogy kampánystábjának valamely tagja helyezte volna el a napokban az interneten azt a fotót, amelyen Obama látható fehér turbánnal a fején. A fénykép, amely a szenátor kenyai látogatásakor készült, elemzők szerint azt sugallta, hogy Obama muszlint vallású, amit az afro-amerikai szenátor már sokszor cáfolt. A vita külpolitikai blokkja az iraki és afganisztáni háború kérdése körül forgott. Clinton világossá tette, hogy vetélytársa szerinte felkészületlen az amerikai főparancsnoki tisztre. Obama azzal vágott vissza, hogy az utóbbi évek legfontosabb külpolitikai kérdésében helyesen döntött, Clintonnal szemben kezdettől fogva elutasította az iraki inváziót. A volt first lady ezúttal sem volt hajlandó elnézést kérni azért, hogy annak idején megszavazta a háborút (ezt sok demokrata szenátortársa megtette). Arra a kérdésre viszont, hogy ha tehetné, melyik múltbeli döntését „csinálná vissza”, úgy felelt: másként szavazna az iraki háborúról, (m)
