Új Szó, 2008. február (61. évfolyam, 27-51. szám)
2008-02-28 / 50. szám, csütörtök
8 Vélemény-hirdetés ÚJ SZÓ 2008. FEBRUÁR 28. www.ujszo.com OLVASÓI LEVÉL Jánošík sarzsit kapott Nincs szándékomban Jánošík legendáját csorbítani, vagy befeketíteni, hiszen a legendák úgy szépek, ahogy vannak. Igen ám, de csak addig, amíg a politika nem kezd velük foglalkozni és azokat „népbutításra“ felhasználni, kizsigerelni. Ez történt és történik Jánošík legendájával is. Ugyanis Robert Fico kormányfő kategorikusan kijelentette, hogy neki és kormányának Jánošík a terhenyei (Terchová) betyár, bandavezér a példaképe. Később aztán, amikor az ügy kezdett nagyon nevetségessé válni, egyes kormánytagok és szóvivők úgy magyarázták, hogyha az angoloknak lehetett Robin Hood-ja, akkor miért ne lehetne nekünk Jánošík a példaképünk? Még mielőtt Jánošík ügyének, legendájának és jellemének taglalásában tovább lépnék, szögezzük le, hogy Robin Hood azért mégiscsak más súlycsoport volt. No, de vágjunk bele és kezdjük ott, hogy az 1688-ban Terhe- nyén született Jánošíkot 1707. december 2-án sorozták be katonának Rákóczi szabadságharcosai közé. Közelebbit csak annyit tudunk, hogy Vinkler György ezredes vette fel az újoncok listájára. Arról nincs hír, hogy az újoncból milyen katonák faragtak, és milyen kiképzést kapott mai szóhasználattal „ideológiailag” is. Annyi bizonyos, hogy nem tűnt ki sem erejével, sem ügyességével a seregből, és a szomorú, vesztes trencséni csata után fogságba esett. Finomabban szólva, hagyta magát elfogni, de érthetőbben mondva dezertált. Dezertált, mert nemsokára a hatalom szolgálatában, börtönőri beosztásban teljesített szolgálatot a császári hadseregben. A várfogságra ítélt rabokat őrizte, akadt köztük néhány címeres rabló, zsivány is, akikkel a legendás hős bizony összeszűrte a levet és némelyiküknek segített a szökésben. Mígnem megunta a rabőrszolgálatot és maga is beállt betyárnak. Sok legenda kering azokról az időkről, de maradtak írásos dokumentumok is. Például a vsetíni uradalom intézőjének Ho- dosi Györgyhöz írott levelében (kelt. 1711. szeptember 17.) olvashatunk Uhorčik kapitányról, bandavezérrel és a vele együttműködő bandatagról, Juro Jánošíkról. Ám de az akkori regulamentum unicersale (katonai szabályzati szolgálat) szerint sem Tomáš Uhorčíkot, sem Juraj Jánošíkot semmilyen rangba nem léptették elő, még káplárig (tizedes) sem vitték. És ekkor jön több száz esztendővel később František Kašický leköszönő védelmi miniszter, s Juraj Jánošíkot in memoriam őrnaggyá léptette elő. Kézenfekvő, hogy az előléptetéssel a bukott miniszter jó pontokat akart szerezni volt főnökénél. No de Jánošík előléptetése érvénytelen, mert csak az az előléptetés érvényes, amelyet parancsban hirdetnek ki. Gondoljunk itt Petőfi úmaggyá való előléptetésére, hogy bizony meggyűlt a baja Klapkával, az akkori hadügyminiszterrel, később Komárom védőjével. Klapka György Petőfi szemére vetette, hogy jogtalanul viseli az őrnagyi egyenruhát, mert az előléptetéséről szóló iratok - egyébként Bem tábornok léptette elő a szabadságharc költőkatonáját - parancs még nem került napvilágra. Mirolsav Kusý politológus jópofaságnak nevezte a zsivány előléptetését, ami a bukott miniszter jó humorérzékére vall. Noha olyan komoly dolgokkal, mint az in memoriam előléptetés vagy bárminemű dicséret, medál odaítélése nem szabad humorizálni, hanem inkább nagyon komolyan kell venni. Ugyanis a háborúban elesettek, igazi hősök megbecsülése devalválódna. Azt pedig nem hiszem, hogy valaki is kívánja a komoly dolgok és érdemek bagatellizálását. Bezárólag még annyit, hogy Jánošíkot, a példaképet haramiaként elkövetett tetteiért fiatalon, 25 éves korában elítélték és kivégezték. Motesiky Árpád Tisztelt olvasóink! Köszönjük a szerkesztőségünkbe elküldött leveleiket, hozzászólásaikat a veletneny@ujszo.com címre is várjuk. A rovatban közölt írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik. Sej, ez volt ám a legény! Szlovák népviseletbe öltözött lányok merengnek Jánošík őrnagy terchovai szobra előtt. (SITA-felvétel) SZEMSZÖG A rigómezei példa Jugoszlávia felbomlása Koszovóban kezdődött, s ott is fog véget érni - jósolták a küencvenes évek elején. Majdnem húsz évet kellett rá várni, de ma már tény, Koszovó függeden állam. Mit nyert a világ a szerbek és az illír eredetű albánok történelmében ugyancsak fontos szerepet játszó Rigómező függetienségével? Kifordult-e a világ a sarkából, mint ahogy sokan remélik, s még többen félik? Precedens lehet-e a nemzetközi jogban Koszovó példája vagy nem? A nemzetek, népcsoportok önrendelkezése lehet-e kettős mérce tárgya? Ha nekik lehet, másoknak miért nem? Lassan kilenc éve, hogy Javier Solana, akkori NATO-főtitkár, parancsot adott Wesley Clark tábornoknak, kezdjék meg a légi hadműveleteket a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság ellen. Előzőleg Milosevics, akkori jugoszláv elnök, elutasította a Rambouillet-i rendezési tervet, amely de facto Koszovó elvesztését jelentette volna a szerbek számára. Mivel Müosevics hosszú időn keresztül a szerb nacionalizmus szításával tudta megőrizni hatalmát, s keverte országát veszteségteljes háborúkba, az 1389-es, a köztudatban diadallá érlelt vereség okán a szerbek bölcsőjének számító Koszovói nem adhatta fel harc nélkül. A bő két hónapig tartó légi háború végén Belgrád gyakorlatilag kapitulált. Koszovó ENSZ-pro- tektorátussá változott, igaz formálisan továbbra is Szerbia része maradt. A civilizált világban a forma többet számít a tartalomnál, ezért váratott magára csaknem kilenc évet a végleges rendezés. A független Koszovó elismerése jól láthatóan megosztja a világ országait. Oroszország, amely Szerbia hagyományos nagyhatalmi támogatója, a szakadár Csecsenföld miatt lát negatív precedenst Koszovóban. Az Európai Unió sem tudott kialakítani egységes álláspontot. Spanyolország Katalónia és a baszkok miatt, Románia és Szlovákia a magyar kisebbségtől való félelmében látja a nemzetközi jogba való durva beavatkozást Koszovó függetlenségének egyoldalú kikiáltásában. A görög ciprióták a sziget török felének nemzetközi elismerésétől tartanak a koszovói példa kapcsán. Miért éppen Koszovó? A terület 1989 előtt széles körű autonómiát élvezett a korabeli Jugoszláviában, Szerbián belül. Az albánok akkorra már a lakosság mintegy kilenc tizedét tették ki. A kilencvenes évek elején a szerbek „kemény kéz” politikájára válaszul az albánok fokozatosan kiépítették a párhuzamos állami struktúrákat. Megalakult az UCK, a Koszovói Felszabadítási Hadsereg. 1999-re a helyzet tarthatatlanná vált. Az UCK támadásait megtorolva a szerbek módszeres népirtásba kezdtek. Ez váltotta ki a NATO beavatkozását. A Koszovó korlátozott szuverenitását tartalmazó tervet az a Martti Ahtisaari dolgozta ki, aki a légi háború alatt a Nyugat belgrádi közvetítője volt. Szerbia Koszovói tulajdonképpen nem most veszítette el, hiszen a függetlenség kikiáltása csak az 1999 óta fennálló tényleges állapotot törvényesítette. A függetlenség kikiáltását követő nemzetközi diplomáciai vihar sem igazán Szerbiáról szól. Sokkal inkább arról, hogy a második világháború vége óta most először élt önrendelkezésével egy nemzeti kisebbség. Most nem az történt, hogy egy korábbi tagköztársaság kivált a volt Jugoszláviából, mint legutóbb Montenegró esetében láthattuk. Koszovó függetlenné válásával valami ahhoz hasonló történt, ami a történelmi Magyarországgal az első világháború végén, amikor a szlovákok, románok és szerbek a nemzetközi helyzet alakulását kihasználva elszakadtak. A rigómezei példa kapcsán adódik a kérdés, felvetheti-e az önrendelkezés gondolatát egy palesztin, egy katalán vagy akár egy felvidéki magyar? Ördögtől való-e legalább az önigazgatás célul kitűzése? Vajon véletlen-e, hogy miután a Székely Nemzeti Tanács folyamatosan napirenden tartja az autonómia ügyét, s Tőkés László személyében az Európai Parlamentben is hangot ad követeléseinek, Basescu elnök kovásznai látogatásán arról beszélt, hogy nemcsak a románok, hanem az erdélyi magyarok elnöke is szeretne lenni. Vajon mi az oka annak, hogy szlovák kollégájától véletlenül sem hallunk még hasonlót sem a felvidéki magyarokra vonatkozóan? A magyar diplomácia kivárása a délvidéki magyar kisebbségre tekintettel egyfelől érthető, másfelől a koncepciótlanság és a fantázia teljes hiánya több, mint hiba. A Külügyi Bizottság fideszes elnöke ezzel szemben felismerte, miben is áll voltaképpen a koszovói precedens. A korlátozott szuverenitás nemzetközi elismerésének feltételeként a többségi albánoknak a szerb kisebbség számára kollektív jogokat kellett biztosítaniuk. Ez a rigómezei példa. Véleményem szerint erre hivatkozva kell megkísérelniük a Kárpát-medencében élő magyar kisebbségek politikai érdekképviseleteinek az autonómiakivívását. Kolek Zsolt tjlegrencfelőlap rs$ü Ha most megrendeli az Új Szót legalább 3 hónapra, egy Cillette Fusion borotvakészüléket ajándékozunk Önnek 700 korona értékben. Az ajánlat új előfizetőinkre vonatkozik, amíg a készlet tart. Új előfizetőnek számít az, aki az elmúlt 3 hónapban nem járatta az Új Szót. Megrendelem az 1 hónapra negyed évre Név: Utca/házszám: Postai irányítószám: Település: Inkasszószám/SIPO-szám: Bankszámlaszám: Telefonszám: e-mail cím: Aláírás: fél évre 1 évre Kérjük, a szelvényt olvashatóan kitöltve, a kívánt előfizetési időszakot megjelölve küldje el az alábbi címre: Petit Press, a.s.. Distribučné oddelenie, PO BOX, 814 64 Bratislava vagy a 02/59 233 339-es faxszámra. Megrendelése alapján kézbesítjük Önnek a bankutalványt. A lapot azután kezdjük kézbesíteni, hogy az Ön által befizetett összeg megjelenik a kiadó számláján. % -~r EnEEffl §g§
