Új Szó, 2008. február (61. évfolyam, 27-51. szám)
2008-02-25 / 47. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. FEBRUÁR 25. Vélemény És háttér 5 FIGYELŐ Könyv a fiatal Sztálinról Sebag Montefiore brit történész A fiatal Sztálin című művében sorra vette, hogy milyen előjelei voltak annak, hogy nevezettből véreskezű diktátor lesz. „A fiatal Sztálin kereszteződése volt Oszama bin Ladennek és Tony Sopranónak. Kegyetlen terrorista, keresztapa, gyilkos volt, ugyanakkor entellektüel, mint Bin Laden, Platón rajongója, akinek műveit eredetiben olvasta, és Napóleon nagy tisztelője, akinek feljegyezte hibáit, hogy ne kövesse el ő is ugyanazokat. ígéretes költő volt, akinek versei megjelentek egy grúz antológiában. Művelt pszichopata volt különleges karizmával, nem az a szürke bürokrata, akit Trockij bírált. Ellenkezőleg: egy macchiavellikus politikai vezető volt” - mondta róla a szerző a Cor- riere della Sera című olasz lapnak adott interjúban. Montefiore tíz évig kutatta a témát, mielőtt megírta könyvét. A diktátor életútját elemezve arra a következésre jutott, hogy a sztálinizmus nem a történelem eseményeinek terméke volt, hanem Sztálin személyiségéből következett, mint a többi 20. századi despoták, - Hitlertől Mao Ce-tungig - esetében is. A könyv bemutatja Sztálin családi hátterét, az alkoholista apát, a könnyű erkölcsű szobalány anyát, a fiatalembert, aki a bokszban, a fiatal bűnözők bandaháborúiban keres kompenzációt. Számára a tbiliszi papi szeminárium is későbbi tevékenységének előiskolája. A túlságos megkötöttség, a kemény viszonyok ellen lázadva jut el a marxizmusig és a színleg szelíd, romantikus verseket író fiú valójában lázadó diákok vezére lesz. Amikor egy fiatalkorú lány teherbe ejtése miatt kicsapják, bandájával a cár elleni harc nevében bankokat fosztogat. 1905- ben, éppen a forradalom kitörésekor sikerül megszöknie egy szibériai börtönből. És ekkor kerül kapcsolatba Leninnel, akivel a történész véleménye szerint sokkal szorosabb kapcsolatban állt, mint ahogy a szakemberek korábban feltételezték. Kölcsönösen hatottak egymásra, Leninnek szüksége volt rá, mint közvetítőre a men- sevikekhez, akiket meg akart nyerni, mivel jelen voltak a nyomdákban és a fegyvergyárakban. Sztálin itt lett kommunista. Ugyanakkor nem hagyott fel korábbi terrorista életével. Egyik legnagyobb akciója 1907-ben volt, amikor megtámadott egy állami bankot, ahol vérfürdőt rendezett és rengeteg pénzt rabolt el. Montefiore ugyanakkor cáfol egy mítoszt: Sztálin nem volt a cár kémje. Egyszerűen csak feladta személyes vagy politikai ellenségeit a rendőrségnek, hogy megerősítse saját pozícióját. Montefiore a későbbi diktátor szexuális életének is szentel egy fejezetet. Kiderül belőle, hogy Sztálin fiatalkorában kedvelte a „telt és alkalmazkodó kiskorúakat, valamint a cserfes parasztasszonyokat.” (MTI)- Építünk önöknek a közelben egy szép modem szemétdombot, ahová csodálatos családi kirándulásokat lehet tenni. (Peter Gossányi karikatúrája) „A demokráciához nagykövetségek ablakainak a beverése is hozzátartozik" A szerb kormány egy része a randalírozók oldalán Bár Borisz Tadics szerb államfő, Vojiszläv Kostunica miniszterelnök és a legtöbb szerb párt elítélte a belgrádi zavargásokat, de más tények és megnyilatkozások arra utalnak, hogy a szerb kormány kétarcú politikát folytat, s vannak olyan miniszterek, akik kifejezetten a rombolók, a nagykövetségeket támadók mellett állnak. MTl-HÁTTÉR Ezt erősíti meg az is, hogy Ve- limir Ilics, Vojiszlav Kostunica legszorosabb szövetségese az erőszak első, még február 17-i hulláma után kijelentette: a demokráciához nagykövetségek, párt- székházak ablakainak a beverése is hozzátartozik. A hétvégén aztán a Blic című belgrádi újság közölt részletet abból a vitából, amely a február 17-inél is súlyosabb csütörtöki zavargások előtt pár órával, a szerb kormány ülésén zajlott. A szöveghez két forrásból is hozzájutottak, s az kétségtelenül hiteles. VELIMIR ILICS (infrastruktúráért felelős miniszter): Sokkal nagyobb kár ért bennünket, mint néhány betört ablak. A B92-nél (belgrádi rádió) és más médiumoknál vigyázhatnának rá, hogyan beszélnek azokról a fiatalokról. SZNEZANA MARKOVICS (ifjúsági és sportminiszter): Önnek van a legkevésbé joga arra, hogy bárkit kioktasson arról, hogyan kell viselkedni. Mindannyian tudjuk, miket beszélt. VELIMIR ILICS: Hölgyem, ön még csak két hónapja foglalkozik sporttal, én pedig már húsz éve. Vigyázzon, mert még a végén meglátogatja néhány sportoló. DRÁGÁN SUTANOVAC (védelmi miniszter): Milyen sportolók? Miről beszél? Ha kell, odaál- lok én azok elé a nyamvadtak elé. Más kérdés ugyanakkor, hogy a rendőrség miért kapott utasítást egyrészt arra, hogy engedje tombolni a huligánokat, másrészt arra, hogy védje a rendet és a békét. Az ilyesmit csak megszenvedhetik a rendőrök. VELIMIR ILICS: Nem nevezheti őket huligánoknak csak azért, mert betörtek néhány ablakot és bántottak pár rendőrt. DRÁGÁN SUTANOVAC: Pontosan ötvenhármat. VOJISZLAV KOSTUNICA (miniszterelnök): Azok az emberek, a huligánok, ahogy maga nevezi őket, csak a nemzetközi jog megsértésére reagáltak. (Néhány miniszter nevet, mások kiabálnak.) DRÁGÁN SUTANOVAC: Kérem! Ha nem irányítják őket, azt se tudják, mit csináljanak! Hol van itt a nemzetközijogvédelme?! A kormányülés úgy ért véget, hogy a miniszterek nem értettek egyet a február 17-i rombolás, az amerikai és a szlovén követséget, a B92 rádiót és a liberálisok párt- székházát ért erőszakos támadás megítélésében. Néhány órával később elkezdődött Belgrádban az újabb, még pusztítóbb rombolás. Az sem volt azonban elegendő ahhoz, hogy józan belátásra vezesse a politikusokat. Az erőszak szításában ezúttal is Velimir Ilics járt elől, aki szűkebb pátriájában, Cacakon egy Koszovó függetlensége ellen összehívott tüntetésen képes volt azt állítani, hogy a Koszovó függetíenségét akarók irányították a belgrádi zavargások résztvevőit. „Amikor látták, milyen sok ember ment el a nagygyűlésre, összedugták a fejüket, gyors tervet csináltak, s gyújtogatni, fosztogatni kezdtek, míg mi a Szent Száva templomban imádkoztunk. Az volt a céljuk, hogy médiumaikban más képet mutassanak rólunk, azt hirdethessék, hogy a szerbek vandálok.” Aztán egy furcsa logikai csavarral a miniszter mégis a korábban elítélt rombolók mellé állt, s a következőképpen fejezte be épületes fejtegetését: „Nem fogunk rombolni és követségeket kővel dobálni, a nagykövetek pedig örüljenek, mert egész könnyen megúszták ahhoz képest, amit érdemelnek” - mondta az infrastruktúráért felelős szerb miniszter. Nem ez volt az első eset, hogy az államfő szóváltásba keveredett „civilekkel" Sarkozy: Húzz el, te szerencsétlen báróm! MT1-FIGYELŐ Néhány óra alatt közel 100 ezren töltötték le a Le Párisién című napilap internetes oldaláról azt a 45 másodperces felvételt, amely Nicolas Sarkozy francia államfő szóváltását örökítette meg egy látogatóval a párizsi 45. Nemzetközi Mezőgazdasági Szakkiállításon. Sarkozy elnökként először tett látogatását szombaton a francia gazdák legjelentősebb éves találkozóján, ahova egy hét alatt 600 ezer látogatót várnak a szervezők. Megnyitó beszéde előtt az államfő szokásához híven óriási kísérettel vonult végig a tömegen. A legjelentősebb videómegosztó portálokra is feltett felvételen (htt p://videos.leparisien.fr/video/iL yROoaftLlD.html) jól látható és hallható, hogy Sarkozy örömmel nyújtja kezét a látogatók felé, amikor egy idősebb úr odaszól neki: „Na ne, ne érj hozzám!”. Sarkozy válasza: ,Akkor húzz el innen!” Mire a bámészkodó így szól: „Még bepiszkítasz.” A továbbra is mosolygó elnök replikája: ,Akkor húzz el, te szerencsétlen barom!”. Az esti tévéhíradók által is lejátszott felvételt az elnöki hivatal nem kívánta kommentálni. Nem ez volt az első eset, hogy az államfő szóváltásba keveredett „civilekkel”. Tavaly novemberben az olajár einelkedése miatt a több állami támogatást követelő bre- tagne-i halászoknál tett látogatásakor egy 21 éves tengerész a bres- ti halpiacról lekiabálva sértegette az arra vonuló elnököt (http://ww w.youtube.com/watch?v=ZAsFj 608-IE&feature=related). Amikor Sarkozy azt kérte a fiatalembertől, menjen le és beszéljék meg a dolgot, az illető azt válaszolta: „Nem éri meg, mert ha lemegyek, lefejellek”. Ezek után elindult lefelé, de a biztonsági őrök feltartóztatták. Julien Guillamet aztán a halászokat képviselő delegáció tagjaként meghívást kapott az Elysée- palötába, ahol nyugodtabb körülmények között rendezhette nézet- eltéréseit az államfővel. KOMMENTÁR Válság pragmatikuséknál LOVÁSZ ATTILA Két elvi politikát hirdető képviselő jelezte, elég! Vladimír Palkóval lehet egyet nem érteni. Lehet őt akár fundamentalista keresztény politikusnak nevezni. Újságíró kollégákkal mosolyogtunk anno, mennyire idegesek lehetnek Palkó ellenlábasai, mert róla még azt sem tudtuk elképzelni, hogy hatvanöttel menne a hatvanas tábla után. Ahogy él, úgy ítél, sosem lesz a magzatelhajtás híve, a Szentszékkel sokkal komolyabb megállapodásokra törekedne, az iskolai családi nevelésről pedig sokáig fogja azt gondolni, nemi aktusra oktatnak alapiskolásokat. Amolyan valódi keresztény-konzervatív politikus módján van benne egy jó adag nacionalizmus is (ne csodálkozzunk, az általa képviselt politikai irányzatnak ez sajátja), ennek ellenére meglepő volt, mekkora vehemenciával ágált a kedvezménytörvény ellen, és állt ki a diktatórikus elemeket sem mellőző ellentörvény mellett. František Mikloško kicsit más. Ha jól emlékszem, eddig az egyetlen szlovák ajkú politikus, aki komoly magyar díjjal rendelkezik, az egyetlen kereszténydemokrata szlovák, akinek köztársasági elnöki kampányát az MKP támogatta. Emellett jiem elhanyagolandó, hogy az átkosban a matematikus adjunktust kőművessé degradálták, s hogy az első igazi szlovákiai ellenálló rendezvény, az 1988 márciusi gyertyás tüntetés egyik főszereplője volt. Ez a két kereszténydemokrata szlovák politikus (és még két társuk) most nem a keresztény elvek megtagadása, nem a szlovák nemzet elárulása, vagy például a magzatelhajtás legalizálása miatt vonul ki pártjából. Simán azért, amiért nem egy párt esett már szét, sőt kettőről már jól tudjuk, eleve azért alakult, amit nagy eufemizmussal pragmatikus politizálásnak hívnak. Magyarul pedig Politikai Párt Kft.-nek. Elegük lett abból, hogy a politikai deal minden esetben csak biznisz és semmi más, elegük lett abból, hogy pártjukban a hatalomért és a BMW-slusszkulcsért még ősi ideológiai ellenséggel is szövetkeztek volna néhányan akkor, amikor ez nem volt szükséges. A pragmatikus politizálás nagy válsága már itt van, csak kevesen látják. Mindenáron hatalomhoz jutni, a populizmustól sem megijedni, a média világát kiszolgálni, agyat mosni, véleményt az alsóneműnél gyakrabban cserélni, mindent, amihez hozzáférünk, lenyúlni, kifosztani, s még elvárni, hogy ezért a választók szeressenek, nos, ez a fajta politika vezet középtávon erőszakhoz, diktatúrához, társadalmi elégedetlenséghez és nem egyszer háborúhoz. Most épp a KDH-ban találtattak politikusok, akik ehhez a nevüket nem adják. Sajnos, a helyükre nem jobbak jönnek. JEGYZET Lila ködbuborék? JUHÁSZ KATALIN Új munkabeosztásom kellemesebb részéhez tartozik, hogy viszonylag gyakran találkozom hazánkba látogató magyarországi művészemberekkel. Tehetséges, érzékeny, nyitott személyiségekről van szó, akik a maguk „szakterületén” tényleg komoly dolgokat tettek le az asztalra. írók, filmrendezők, táncosok, zenészek, képzőművészek, rengeteget lehet tanulni tőlük, gazdagodni a közelükben, akár csendes megfigyelőként is. Néhány dolog azonban alaposan meglepett. Legbizarrabb tapasztalatomat osztanám meg most önökkel. Alig két hét leforgása alatt három budapesti művész is megérdeklődte tőlem, hogy itt nálunk vajon milyen fizetőeszköz van forgalomban. Hát szlovák korona, válaszoltam szolgálat- készen. Tényleg? Aha. Korona. ízlelgették a szót, mintha először hallanák. Egyikük egy hatvan körüljáró íróember volt, a nevét a tévének köszönhetően azok is ismerhetik, akik nem olvasnak kortárs irodalmat, sőt betűkkel is csak a sportrovatban találkoznak. A másik egy olyan rendező, aki harmincéves korára a fél világot beutazta már, és szüleit annak idején egy dél-szlovákiai faluból telepítették ki. A harmadiktól nem is vártam különösebb pénzügyi tájékozottságot, mivel ő csinos kis álomvilágban él, megvan az a luxusstátusa, hogy kizárólag a művészetének élhet, az átkos anyagiakkal pedig a felesége foglalkozik. A „korona” nevű pénznem megismerése után mindhárom esetben az volt a következő kérdés, hogy fizet- hetnek-e euróval az itteni boltokban. Hát, sajnos nem. A válasz láthatóan meglepte őket. Az ember az első sokk után elgondolkodik, próbál magyarázatot találni erre a Jelenségre”. Tényleg ennyire valóságosak lennének a határok? Ilyen messze kerültünk volna egymástól mi, középeurópai kisállamok? Vagy csak az állampolgárok viselnek szemellenzős okulárét, és nem izgatja őket, ami a szomszédban történik? Milyen lehet az anyaországi átlagmagyar? Tudja-e vajon, melyik ország fővárosa Pozsony, hol keresse Kassát, Rozsnyót, Rimaszombatot Európa térképén? Vagy esetleg a kultúrában tevékenykedők tényleg fél méterrel a föld fölött lebegnek, egy áthatolhatatlan lila ködbuborékban? Lázasan keresem a megfejtést, olyannyira, hogy eldöntöttem: mostantól a való világból vett trükkös kérdésekkel fogom tesztelni a vendégművészeket. Az eredményről - hacsak nem lesz túl megrázó - időről-időre tájékoztatom majd önöket. Nos, felkészültek?
