Új Szó, 2008. február (61. évfolyam, 27-51. szám)

2008-02-23 / 46. szám, szombat

30 Presszó ÚJ SZÓ 2008. FEBRUÁR 23. www.ujszo.com A tengerpart szeles és rettenetesen koszos, úszni nem lehet, csak szörfözni, a hajunk és a szánk tíz perc séta után tele lett homokkal Éjszakai vulkántúra Balin ajánlanak Báli közeli-távoli helye­ire, de főként ezüstművesek, fafa­ragók, batikfestők műhelyeibe, ahol végigkísérhetjük a munka menetét, és késztermékeket is ve­hetünk. Persze a körutakból a kul­túra sem maradhat ki: egy-két hindu szentélyt is beiktatnak, megnézhetjük a völgyben húzódó rizsteraszokat, és Gunung Batur (1717 méteres) vulkánra néző ki­látással ebédelhetünk egy étte­remben. Egy üyen úton is részt vettünk, de mivel óriási köd volt, a vulkán­ból nem láttunk semmit, ezért el­határoztuk, hogy vulkántúrára je­lentkezünk be, hogy közelebbről is szemügyre vehessük a Batur vul­kánt, de a turistahurcoló majom- kőrút kihagyásával. Több helyen hirdettek Batur vulkántúrát, amely éjjel 3-kor indul, és napkeltére érünk a kráterre. Mindenütt rákér­deztünk az árra, majd a legvon­zóbb árajánlat mellett döntöttünk. Jáván már jártunk a Bromo vul­kánon, szédelegve, kéngáz-felhő- ben lépdeltünk a kráterhez, a misz­tikus hajnali ködből lovasok tűntek fel, akik aztán lepattantak a lóról és turistát ültettek a nyeregbe. De ott lépcső vezetett a kráterhez: a csalo­gató természeti látványosságból minden korosztály igényeit kielé­gítő (mű)kráter lett, de a környezet lenyűgöző, holdbéli táj. Mi lépcső nélküli vulkánt akartunk látni, lá­vafolyáson lépdelni. Az ébredés éjjel fél háromkor kissé nehezemre esett, de három­kor már várt ránk a terepjáró, és indultunk az egy órányira fekvő vulkánhoz. Négy órakor kiszáll­tunk a sötétben az autóból. Bará­vafolyáson, durva lávarögök közt, süppedő lávahomokon lépdel­tünk felfelé, csak a gyenge lámpa és az ezernyi csülag vüágított. Az­tán csatlakozott hozzánk egy fér­fi. Az egyik pihenőnél, amit a ve­zető szerint be kellett iktatni, főként azért, hogy ő pihenhessen, megszólalt a nem kívánt társunk angolul a sötétből: - Talán fent isztok kólát. - Nem hinném, - fe­lelte barátom derűsen. - A kóla jó, mondta erre. - Sok benne a cukor, feleltem. - Mi nem vagyunk Mc Donald’s-féle turisták, egészített ki a barátom. Rövid szóváltásun­kat hosszadalmas indonéz párbe­széd követte. Amikor felértünk, még sötét volt, de a krátertó felett már pir- kadni kezdett és a szemben levő vulkán mögül előbukkant a nap. Fényképeztük a krátertavat és a lá­vafolyást, és a völgybe hömpölygő ködhullámot. Több turista is érke­zett vezetővel és kísérővel. Egyszer csak megjelenik nem kívánt tár­sunk, és könyörögni kezd a bará­tomnak, hogy vegyen tőle kólát. Ekkor vüágosodott meg a helyzet. Ő csak azért jött velünk, hogy haj­nalban a vulkán tetején mi hideg kólát ihassunk! Hogy tökéletes le­gyen az élmény! Nem akarunk hin­ni a fülünknek. Vagy vegyünk leg­alább vizet. Barátom megsajnálta őt, és ráállt, hogy vesz, bár volt vi­zünk. Tízszeres árat mondott, így hát otthagytuk. De láthattunk egy jelenetet: egy másik kísérő felajánl egy izzadó, szemmel láthatón a tú­rázástól megviselt, lihegő ameri­kainak két kólát: - 0 yeah! - hall­juk az örömteli kiáltást. Aztán lát­juk az arcon a csalódást az árat hallván, de a fekete nedűről nem képes lemondani. A kráter lenyűgöző. Valaha egy 5 ezer métert meghaladó vulkán állt itt, ami kitört és vulkántó ke­letkezett a kráterében, körülötte pedig több apró vulkán, amik kö­zül valamelyik minden évtized­ben kitör. A túravezető elvisz egy sziklá­hoz, ahonnan forró szent víz csö­pög. Aztán felajánlja, hogy a vul­kán másik oldalát is megnézhet­jük, nekünk tetsző áron, vagy akár ingyen, ha lelkiismeretünk ezt képes elviselni. Örvendezünk és fizetünk, de a túra végén kide­rül, a „kerülőút” is az árban volt. így is elégedettek vagyunk, de borravalót nem kap. Ha a kólával nem sikerült pénzt kicsikarni belőlünk, a „plusz-kőrúttal” meg­fogtak. A kilátás minden pénzt megért: a kietlen, füves, szavan- nás vulkánháton sétálunk, majd több kis vulkánkráter bukkan fel. Egyikből gomolyog a füst, akár a mi vulkánunk oldalából és torká­ból, és ha mélyebben szúrunk bo­tot a földbe, akkor is gőzölög, sőt, a forró rögök sercegő hangot hal­latnak. A vezető egy lyukat is mu­tat, ahol tíz perc alatt megfő a to­jás. Felajánlja, hogy elvisz a Gu­nung Agurra is (3142 méter), amit a Gunung Baturról láthat­tunk (sőt, Lombok szigetén a 3726 méteres Gunung Rinjanit is), de le kell róla mondanunk, mivel másnap indult a gépünk. El­búcsúzunk a krátertől és lefelé vesszük az irányt. Viszlát, kis gőzölgő vulkán! Túravezetőnkkel az egyik sziklán A kisvulkánok tóm vett az egyik világító bódé­ban vizet, dupla áron. Aztán be­mutatkozott a túravezető, hogy ő mutatja az utat. Az orrunkig sem láttunk, az ő jóindulatában bíz­hattunk csak. Adott egy villany­lámpát kettőnknek, ami édeske­vés volt, így hát előre-hátra len­gettem, hogy hasra ne essünk. Lá­(A szerző felvételei) Báli azért vonzza az összes indonéz sziget közül a leg­több turistát, mert mosoly­gó hinduk lakják, és minden megvan rajta, amit az utazó csak kívánhat: vulkán, szörf-strand, szentélyek. PÉNZES TÍMEA A legnagyobb turistaparadicso­mot rizsteraszok és pálmaligetek borítják, és több a mezőgazdaság és a civilizáció nyoma, mint mond­juk Sumbawán vagy Lombokon. Szerencsétlenségünkre először Le- guant és a vele összenőtt Rutát lá­togattuk meg: a fővároshoz egyik legközelebb eső tengerpartot, és azon nyomban el is borzadtunk a nyitott bárokban és éttermekben együtt iszogató európai és ameri­kai turisták és a helyi szépségek láttán. Ráadásul a tengerpart is szeles és koszos, úszni nem lehet, csak szörfözni. Hajunk és szánk tíz perc séta után tele lett homokkal. Átmentünk hát egy másik szigetre, Lombokra, majd Gili Air szigetecs­kéjére, utána visszatértünk Balba, mert a fővárosból, Denpasarból in­dult haza a repülőgép. Már véletle­nül sem Rután kötöttünk ki, ha­nem az egyik kirándulásunk során már érintett Uhudban. Hazarepü­lésünk előtt még beiktattunk egy vulkántúrát. Ubud harmonikus, tiszta, meg­nyerő kultúrvárosnak kikiáltott turistaközpont, ahol egymást érik a boltok és a turistairodák. Utakat Balinak csodálatos az állatvilága HETI ÉVFORDULÓK Február 18., hétfő 110 éve született ENZO FERRARI olasz autókonstruktőr Az Alfa Rómeónál autó­szerelőként dolgozott, majd versenyzőként bá­mulatos sikereket ara­tott; 15 év alatt 46 ver­senyt nyert. Visszavo­nulva autótervező lett, a Ferrari mind a mai napig főszereplője a Forma-l­es versenyeknek is. Február 19., kedd 50 éves HELEN FIELDING angol írónő A világsikerű és magya­rul is olvasható Bridget Jones naplója című könyv szerzője. A har­mincadik életévét már betöltött, állandóan rán­caival, súlytöbbletével bajlódó hősnőt a mozi­vásznon Rene Zellwe­ger játszotta. Február 21., csütörtök 105 éve született ANAIS NIN amerikai Írónő A magyarul is megjelent Vénusz deltáját egy haj­szál választja el a por­nográfiától. Henry és June címmel megírta Henry Millerhez fűződő szerelmi viszonyát, Urna Thurmannal a főszerep­ben híres film is készült belőle. Február 24., vasárnap 15 éve hunyt el BOBBY MOORE angol labdarúgó A West Ham United játé­kosa volt, a 60-as évek közepén volt a csúcson; angol kupát és RER-et nyert, 1964-ben pedig őt választották az év játé­kosává. Ó volt a csapat- kapitánya az 1966-ban világbajnoki címet nyert gárdának.

Next

/
Thumbnails
Contents