Új Szó, 2008. február (61. évfolyam, 27-51. szám)
2008-02-23 / 46. szám, szombat
PRESSZÓ J 2008. február 23., szombat 2. évfolyam 8. szám Nőies lágyság és puhaság Milyen cipőt viseljünk tavasszal, hogy divatosak legyünk? 29. oldal Éjszakai vulkántára Balin Mosolygó hinduk, szörfstrand, csodálatos szentélyek 30. oldal Csak őszintén, drágám! Nem mindig jó, ha visszafogjuk magunkat és tapintatosak vagyunk.. 31. oldal Sebestyén Júlia, a magyar műkorcsolya csillaga ugyan nem lett Zágrábban bronzérmes, de büszke magára, mert élvezte a kűrt „Mélyről kellett újra felkapaszkodnom” Névjegy Sebestyén Júlia Legjobb eredmény: műkorcsolyázó Európa-bajnok (2004) Születési idő: 1981. május 14., Miskolc Magasság: 164 cm Lakóhely: Budapest Foglalkozás: főiskolás Edző: Gurgen Vardanjan Koreográfus: Jerena Ipakjan Gyakorlás: 15 óra/hét Kedvenc szín: kék Állat: kutya Sport: korcsolyázás, tenisz, úszás Hobby: zene, mozi, olvasás Kedvenc színész, színésznő: Orlando Bloom, Johnny Depp, Sandra Bullock Kedvenc film: Vasálarcos, Valami Amerika, A Karib-tenger kalózai Kedvenc író: Agatha Christie Könyv: Victor Hugo: Nyomorultak, Coelho: Az alkimista, életrajzi könyvek Kedvenc ruházat: sportos és elegáns egyaránt Étel: gyümölcsleves, nagymamám süteményei „Zágrábban annak örültem, hogy sikerült megcsinálnom, ez egy jó kűr volt" (Reuters- és AP-felvételek Sebestyén Júlia a női magyar műkorcsolya első Ebaranyérmét nyerte 2004- ben a budapesti Európa-baj- nokságon. Azóta vártuk, hogy a fiatal tehetségnek egy versenyen újra összejöjjön a rövidprogram és a kűr is. Négy évvel később, Zágrábban sikerült. De sajnos nem lett érem belőle. URBÁN KLÁRA Kár, hogy a rövidprogramban az Axel szimplára sikeredett. Az egykori cseh Európa-bajnok Petr Barna edzője, František Pe- char nagyon szurkolt neked. Megdicsérte az ugrásaidat, mondván végre szépek, tiszták. Úgy, ahogy valamikor, amikor négy éve te lettél kontinensünk legjobbja. Zágrábban a kűr befejeztével, amikor kiderült, nem is volt távol az Európa-baj- nokság dobogója, mi volt az érzésed? A várható pontszámokon kívül egyáltalán mi jár ilyenkor az ember fejében? Nem mondanám, hogy olyankor a pontszámokra összpontosítok. Amikor befejezem a programot, s beállók az utolsó pozícióba, akkor azért érzem, hogyan futottam. Zágrábban annak örültem, hogy sikerült megcsinálnom, ez egy jó kűr volt. Egy pillanatig se fordult meg a fejemben, hogy ez milyen pontra lesz elég. Bent a lihegőben először azt tudatosítottam, hogy az első pontszám ötven felett volt, s örültem, mert az elmúlt években nem igazán sikerült technikában ennyire jót teljesítenem. Aztán láttam, hogy együtt száztíz pontot értem el, ami szintén magasabb, mint azelőtt. Amikor kiírták a végeredményt, és kiderült, csak három pont kellett volna a dobogós helyezéshez, akkor egy kicsit elkeseredtem. Bántott, hogy ez a hajszál most nem felém hajlott. De egy kis idő elteltével, egyre erősödött bennem: a verseny előtt azt mondogattam magamnak, jó programot kell fúrnom-s ez sikerült. Amikor utolsóként kifutottál a jégre, akkor se jutott eszedbe, négy év után megint dobogóra kerülhetsz? Tudtad, hogy a többiek rontottak? Nem tudtam, én sose nézem az előző futókat. Azt láttam, hogy az edzőm, oda-odapislog a monitorra, de én nem kérdeztem tőle semmit, ő se mondott semmit. Valamennyit érzékelek a tapsból, azért a hangokból egy kicsi beszűrődik a bemelegítő részbe, de igazából ott már főleg magamra figyelek. Nem jó, ha zavarnak. Azt tudtam, hogy az utolsó csoportban az öt lány közül mindenki tud mindent, tehát minden azon mülik, akkor, abban a négy percben ki hogyan tud összpontosítani, mennyit tud magából megmutatni. S azért abban is biztos voltam, hogy nem fog mindenki hibátlanul futni, mert ismertem az egész szezonban a teljesítményeket. Ez azt mutatta, mindenkinek ingadozó a teljesítménye, s a rövid után világos volt, hogy a kűr fog dönteni. Bár ez így igaz, nem sajnálod mégis azt a rövid programban csak szimplára sikeredett Axelt? Ha az megvan, akkor talán tiéd az érem is. Jó hallani, hogy a tévékommentátorok és a régi ismerős szakemberek azt mondták a programom befejeztével, hogy meg kell lennie az éremnek. Ez azért nagyon sokat jelent nekem, úgy gondolom, az első öt lány közül bárki felteheti magában a kérdést, hogyha ez vagy az az elem sikerül... Miért is lett a duplából csak egyfordulatos? Egy kicsit siettem, úgy éreztem, a zenében lemaradtam, s elég volt egy pillanatnyi kihagyás, s már tül voltam az ugráson. Persze, nem tudni, hogyan alakulhatott volna, hogyha a rövidprogram után második helyen állok. Akkor is tudtam volna, hogy a kűr dönt, s lehet, akkor nem sikerült volna ilyen jót futni. Persze, sajnálom, s azon leszek, legközelebb ne adjak lehetőséget arra, hogy ilyen apróságokon menjen el egy jó helyezés. Az Eurosporton ügy konferáltak fel, hogy nyolc kilót fogytál, s ez meg is látszik az ugrásaidon, a mozgásodon - sokkal könnyedebb. Ez nem igaz, két küót fogytam, de valószínűleg ez is meglátszik, és jót tett. Átalakult az izomzatom, rengeteget edzettem szárazon, sok balettórát vettem, ami az ember szervezetére, izomzatúra is hatással van. Érzem, fizikálisán nagyon jó állapotban vagyok, van erőm az ugrásokra, mert tény, hogy annak, aki egy picit ugrik, és gyorsan megforgatja, sokkal kevesebb energiára van szüksége, mint nekem a magas ugrásaimhoz - ehhez sokkal nagyobb lendület, több energia kell. S ahhoz, hogy én négy percben meg- ugoijam a hét ugrást, rengeteg erő kell. Nem beszélve arról, hogy az új pontozási rendszerben például a pillangóból a beugrás libelle is annyi energiát igényel, mintha egy forgást csinálnék. Ezek szerint nem volt semmilyen speciális diétád? Nem, semmi. Sőt, még a verseny napján is kaptam csokoládét az edzőmtől, a koreográfusomtól meg, amikor bementünk a városba sétálni, finom süteményt. Nincs semmiféle megvonás, tudom azt, hogy mindent szabad, csak mértékkel. Az edző és a koreográfus megelőlegezte az áldomást. A verseny utánra is maradt valami, esetleg ajándék? Ilyen már nincs. De ajándék volt nekem a közönség szeretete, nagyon sok magyar volt kinn Zágrábban szurkolni, magam is meglepődtem a program végén, amikor felnéztem. Mindenütt sok magyar zászlót láttam, s olyan hangulatot teremtettek, mintha Magyar- országon korcsolyáztam volna. Mennyi munka van az idei Európa-bajnokságban? Huszonvalahány évé. A felkészülés a következő szezonra mindig július elején, legkésőbb végén kezdődik, s végül is egész idényben azért dolgozunk, hogy világversenyek jól összejöjjenek. Ugyanakkor fontosnak tattjuk a Világkupát is, végül is az egész egy állandó folyamat, nem túlzás tehát, ha azt mondom, az idei Eb-ben benne van az elmúlt évek munkája is. A tavalyi óta arra készültem, hogy megmutassam, mire vagyok képes. Persze, ez nem ilyen egyszerű, mert az előző alapok nélkül semmire nem vinném. Azt mondják, a negyedik hely a legháláüanabb, felfogható ugyan, hogy a versenyző ott van a dobogó közelében, de mindenki úgy veszi, lecsúszott az éremről. A te hangodból most mégsem cseng csalódottság. Amikor 2005-ben negyedik lettem, akkor az előző évi aranyérem után nagy csalódottságot éreztem, hogy nem sikerült dobogóra áll- nom. Most teljesen más a helyzet, nagyon mélyről kellett újra felkapaszkodom, nagyon nehéz időszakon mentem keresztül. Az persze bánt, hogy ha nincs az a hajszál, enyém a bronzérem, amiért azért megdolgoztam. Ám az sokkal nagyobb boldogság, hogy jól futottam, s a gálán is mindenki dicsért. A 2004-es Európa-bajnoki aranyérmet követően nagyon nehéz időszakot éltél át - ezt magad is mondtad. Mi volt a legnehezebb? Az, amikor az olimpia évében nem akart igazán úgy menni a korcsolyázás, ahogy szerettem volna. Nem voltam teljesen biztos az ugrásaimban, s üyen helyzetben mindig a rosszabb verzió győz. Utána nagyon nehéz volt onnan talpra állni, elvesztettem egyrészt a bírók biHAB A KÁVÉN Majmok bolygója Turistának lenni jó. Főleg, ha az embernek elég pénze van ahhoz, hogy mások kiszolgálják, körülugrálják. Nincs gond számlák befizetésére, nem kérdés, mit főzzünk, élőbb kapcsoljuk-e be a mosógépet vagy porszívózzunk, leülhetünk-e egy teás-kávés csevegésre, vagy rohanás haza, mert tanulni kell a gyerekkel föl kell ásni a kertet, vízcsapot kellene szerelni, mert hónapok óta csöpög. Semmi ilyesmi. Pakolás, lustálkodás, városjárás, nevezetességbámulás ájulásig. Olykor-olykor még az éberségünk is alszik, ezt használják ki a szemfüles turis- talegombolók. Már akik a turistáktól a lehető legtöbb pénzt gombolják le egy-egy attrakció fejében. Báli jellegzetessége, hogy palira veszi az embert. Gyanútlan turista mit csinál? Acsorog, gyönyörködik a tájban, sűrűn nyomkodja a fényképezőgép gombját, különösen a digitálisét, majd este kitörli a fölösleget, de szép a napban fürdő táj, csodás a naplemente, aranyosak a kis majmocskák, lám, mintha pózolnának. Aztán zutty, gyanútlan turista szemüvege eltűnik az orráról vagy a feje közepéről, ha gyanútlan turista lenni „in”, és már a majmocska orrán csil- log-villog. A majom nem érteni emberi beszéd, csak helyi báli nyelvjárás, viszont a helyi báli majomidomár tudni, csak némi mogyoróval lehet visszaszerezni a napszemüveget, amire ott, a tűző napon lenni égető szükség. És a báli majomidomár felkészült. Mindig akad nála néhány zacskó mogyi. Nyújtja is szívesen egyik kezével a másikat meg a pénzért. Gyanútlan, felkészületlen turista kapcsol de késő már, legalább tízszeres árat fizet, amelyért akár egy jó kis masszázst is kaphatna. Bármifurcsának tűnik is, lehet ezt fokozni. Gyanútlan turista tájat nézne, mondjuk egy vulkán (persze, nem működő) tetejéről. Veszélyes vállalkozás, mondja helyi illetékes gyanútlan turistának. Az ő kíséretében biztonságban lesznek, megérzi ha a vulkán mégis úgy döntene, okádhatnék Gyanútlan turista elájul micsoda szolgálatkészség micsoda törődés! Bezzeg otthon a kutya se ugat az ember után. Gyanútlan turista fölmászik a gyanútlan vulkán tetejére, megpihen. Szolgálatkész kísérő azon nyomban elővarázsol egy üveg kristálytiszta csapvizet. Gyanútlan turista már nyújtaná érte kezét, hogy enyhítsen szomján, kiszáradt ajkát legalább egy csöppel megnedvesítse, amikor szolgálat- kész kísérő a tenyerét nyújtja, s olyan árat mond, hogy gyanútlan turista lelkesedése elillan, szomja enyhül de a gyomra, az fölfordul. Grendel Ágota
