Új Szó, 2008. február (61. évfolyam, 27-51. szám)
2008-02-23 / 46. szám, szombat
16 Szalon ÚJ SZÓ 2008. FEBRUÁR 23. www.ujszo.com Sebastiáo Salgado képei személyes képek. Magukkal sodró, kimerevített pillanatok. Sajgó, égető képek. Képek, amelyeken az arcok mindig meztelenek. Ünnepeljetek! De előbb nyissátok ki a szemeteket! Sebastiáo Salgado. Aligha van még egy fotósa a világnak, aki annyit látott és adott Afrikából, mint ő. Első riportját, még a hetvenes években Nigériában fényképezte, azóta bejárta Etiópiát, Szudánt, Csádot, Namíbiát, Kongót, Ugandát, Spanyol Szaharát. SZABÓ G. LÁSZLÓ Sebastiáo Salgado. Aligha van még egy fotósa a világnak, aki annyi reménytelenséget, kiszolgáltatottságot, fájdalmat, megalázott- ságot, nyomort és szenvedést, erőszakot és üldözöttséget olyan közelről fényképezett volna, mint ő. Sebastiáo Salgado. Emberi sorsok feketén-fehéren, mégis a legszínesebb színesben. Művészi „röntgenfelvételek” segítségre szoruló nőkről és férfiakról, halálra rémült gyerekekről. Dokumentarista fotográfiák a végső kétségbeesés kapujából. Nincs még egy ilyen fotós a világon. Aki ott jár, ahonnan mások elmenekülnek. Aki oda néz, ahonnan mások elfordítják a fejüket. Aki arra figyel, amit sokan tudomásul sem vesznek. Szívet-lelket feldúló drámák ezek a képek. Döbbenetes tudósítások. Hatalmas felkiáltó- és égető kérdőjelek. Lelki S.O.S.-ek. Elnémult jajszavak. Befelé folyó könnyek. Ki ez az ember? Brazíliában született 1944-ben. De nem kórházban - marhafarmon! Ötévesen már egy kisváros lakója, tizenöt évesen, hogy köz- gazdasági iskolába járhasson, Sao Paulóba költözik. 1971-ben Párizsban doktorál. Pár évig közgazdászként dolgozik, aztán fényképezni kezd. Afrikába megy kölcsönkért kamerával. Nem sokkal később már a legjobb ügynökségeknek dolgozik. Sajtófotós. 1979-ben tagja lesz egy világszerte ismert nemzetközi fényképészcsoportnak, a Magnum Photosnak. Akkoriban már Latin-Amerika országait jáija, az ottani pásztorokat és földműveseket fotózza. Brazíliai és mexikói indiánok életét dokumentálja. A nyolcvanas évek közepén francia orvosokkal indul Afrika aszály sújtotta tartományába, hogy az ott élők méltóságát és kitartását mutassa meg a világnak. Sahel: Ember a nyomorban. Ä dm magáért beszél. 1986 és 1992 között huszonhat ország kétkezi munkásait fényképezi. Elképesztő felvételek pakisztáni hajóbontókról, brazü gyémántbányászokról, orosz gépgyárak alkalmazottairól, kuvaiti tűzoltókról, akik égő olajmezőket igyekeznek emberfeletti áldozatok árán eloltani. Nem kevésbé drámai a következő sorozat sem: negyvenegy ország menekülő, jobb sorsra vágyó gyerekei. Afgán és mexikói, vietnami és koszovói gyerekek arcai. Huncutság és játékosság apró cseppjei a fájdalom, a talajvesztett- ség, a teljes kiszolgáltatottság halmazában. Riadt, rémült, remény- vesztett szempárok a világ különböző pontjain. Ugyanaz a fájdalom, ugyanazok a megváltásra váró tekintetek, de még mindig ott ég bennük a méltóság, a tartás, az emberi büszkeség parányi tüze. Salgado nem áll meg soha. Tizennyolc hónapig dokumentálta a Mali térségben dúló éhínséget. Vissza-visszatérő látogatója különböző menekülttáboroknak. Ott volt Afganisztánban, Ruandában, Srebrenicában, a mexikói-kaliforniai határövezetben, örök vándorok között a világ legveszélyesebb útvonalam. Ócska sátrakban, hirtelen tákolt viskókban, szükség szülte odúkban, erdők sűrűjében. Betegek és elcsigázottak, fegyveresek és fegyvertelenek között. Nem hatásra vadászik - az igazat mutatja meg rendkívüli pontossággal. A valót komponálja felejtheteden látvánnyá. Megérkezik, és sokáig marad. Sebesültek és haldoklók között dolgozik a megszállottak kitartásával. A legegyszerűbb helyzetekben is megtalálja, amit keres, és tovább is tudja adni, mert ahhoz is kifinomult érzéke van, nemcsak a meglátáshoz és döntő gombnyomáshoz. Az elmélyülés a fontos, állítja. A témával való maximális azonosulás. A másik emberrel való teljes lelki egybeolvadás. Közel lenni, a lehető legközelebb, minden ezen múlik, mondja. Közel a szenvedéshez, a nyomorúsághoz, a fájdalomhoz, a kétségbeejtő magányhoz. Ott a képek forrása, onnan ered elképesztő erejük. Salgado képei személyes képek. Magukkal sodró, kimerevített pillanatok. Sajgó, égető képek. Képek, amelyeken az arcok mindig meztelenek. És mert meztelenek, elmon-
