Új Szó, 2008. február (61. évfolyam, 27-51. szám)
2008-02-20 / 43. szám, szerda
Vélemény és háttér 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. FEBRUÁR 20. TALLÓZÓ E15 Álságos magatartásnak minősíti az El 5 című cseh újság, hogy Csehország elismeri Koszovó függetlenségét, de csak az európai országok többsége után. „A csehek azt fogják mondani a szerbeknek, nem támogatták olyan nagyon Koszovói, a koszovói albánoknak a fordítottját. Ha a csehek azt gondolják, így helyes, könynyen csalódhatnak” - írta a napilap. Koszovó-ügyben nem könnyű állást foglalni, de a függetlenség kikiáltása tény, még ha Európának veszélyes precedens. „Miért ne lehetne joguk az önrendelkezésre a boszniai szerbeknek, a romániai és a szlovákiai magyaroknak?” - teszi fel a kérdést a jegyzet írója, de feleletet nem ad rá. (mti)- Már az agyamra megy a feleségem. Azt hiszem, követem Koszovó példáját, és elválok tőle. (Peter Gossányi karikatúrája) Semmi garancia arra, hogy a díjakból befolyó többletpénzzel rendbe hozható a szlovák tévé gazdálkodása Antiszociális fejadó A fejadó bevezetésébe még a legendás konzervatív brit miniszterelnöknek, Margaret Thatchernek is beletört a bicskája. Ami nem sikerült a vasladynek, azt a szlovák kormánykoalíció simán elfogadja. Legalábbis kicsiben, a tévé- és rádió előfizetési díjak tekintetében. GÁL ZSOLT Az új szabályozás szerint ezeket a díjakat minden háztartásnak fizetnie kell, ahová bevezették a villanyáramot. Tehát ahol van áram, ott minden családnak van tévéje és rádiója, csak egy részük ezt eddig eltitkolta, és nem fizetett. Most véget ér a bújócska, mindenki hozzájárul a közszolgálati televízió fenntartásához, többen fizetnek, több bevétel lesz, amiből rendbe tehető a közszolgálati médiák gazdálkodása. Ez így jól hangzik, valójában azonban az egész finanszírozási rendszer úgy rossz, ahogy van, és a kormánykoalíció csak tovább rontotta a helyzetet. Először is a magát szociálisnak nevező kormány a lehető legkevésbé szociális dolgot támogatja. Fejadóval finanszírozza a közmédiákat. Mindenki (minden háztartás) ugyanannyit fizet a tévéért és a rádióért, akár gazdag, akár szegény, akár gyerekét egyedül nevelő anya, akár kisnyugdíjas. Másodszor, az állami pénzbehajtás igazságtalan azokkal szemben, akiknek tényleg nincs rádiójuk vagy tévéjük, higgyük el, ha nincsenek is sokan, de ilyenek is élnek közöttünk, de ezentúl ők is fizetni fognak. Ráadásul az emberek tekintélyes része nincs is tisztában azzal, hogy a díjat nem a televízió és a rádió használatáért fizetik, hanem kizárólag a szlovák köz- szolgálati televízió és rádió fenntartására dobják össze a pénzt. Márpedig kis hazánkban olyan emberből jóval több akad, akik nem, vagy nem túl gyakran követik a szlovák „állami” tévé egyes és kettes csatornája, valamint a rádió adását. Azt a szlovákiai magyar közösség tagjai már csak csendesen tehetik hozzá, hogy ők állják a költségek durván tizedét, de ez az adásidőben nem mutatkozik meg, sőt köztudott, hogy a rádió magyar adása tavaly a puszta fennmaradásáért küzdött. Harmadszor, a díjak beszedése külön úton drága, bürokratikus, körülményes és felesleges. Képzeljük csak el, hogy a különböző közszolgáltatások árát a háztartások külön fizetnék. Például havi kétszáz koronát a hadseregre, háromszázat a rendőrség fenntartására, további kétszázat az igazságszolgáltatási rendszerre, ötszázat az utakra és vasutakra, további összegeket az iskolákra, környezetvédelemre, kultúrára stb. Ugye abszurdnak tűnik? Pedig a közszolgálati médiák esetében pontosan ez történik. Felmerül a kérdés, miért nem lehet a közmédiákat a fent felsorolt dolgokhoz hasonlóan a központi költségvetésből finanszírozni. Ha már a politikai elit úgy gondolja, hogy szükség van közszolgálati tévére és rádióra, miért ne lehetne ezeket a nemzeti össztermék fix arányában megállapított éves összeggel támogatni - ahogy a legnagyobb ellenzéki párt javasolta? Es végül, semmi garancia arra, hogy a díjakból befolyó többletpénzzel rendbe hozható a szlovák televízió gazdálkodása, ahogy arra sem, hogy a műsor színvonalas és pártatlan lesz. Ez legalább annyira függ a kinevezett vezetéstől, mint az összegektől. Rossz előjel, hogy az STV Fico-kormány által kinevezett, majd egy év után menesztett igazgatója, Radim Hreha már megmutatta, hogyan lehet kiegyensúlyozott költségvetésből háromszázmilliós hiányt csinálni... A tévénézők és rádióhallgatók egy csoportját így is hidegen hagyja az egész probléma. Ők azok, akik lopják az áramot. Mivel hivatalosan nem használnak áramot, a díjakat se kell fizetniük. Szegény tolvajoknak legalább ennyi hasznuk legyen belőle, hogy a miniszterelnökünk példaképe is egy tolvaj. A Guiness Rekordok Könyve szerint a világon Ubre Blanca adta egy nap alatt a legtöbb tejet: 110 litert Castro néhány csúcsteljesítménye MTl-HÁTTÉR Néhány meglepő tény a kubai elnökről, aki csaknem fél évszázadon át irányította a karib-ten- geri szigetországot. A leghosszabb ideig hivatalban levő vezető: Fidel Castro volt a világon a harmadik leghosszabb ideig hivatalban levő államfő a brit királynő és a thaiföldi király után, de ő volt a leghosszabb ideje tevékenykedő kormányfő is mindaddig, amíg megrendült egészségi állapota miatt 2006 júliusában arra nem kényszerült, hogy ideiglenesen átadja a hatalmat öccsének. A leghosszabb beszéd: Castro nevéhez fűződik az ENSZ-ben valaha tartott leghosszabb beszéd, amelyet a Guinness Rekordok Könyvébe is feljegyeztek. Négy órán és 29 percen át szónokolt 1960. szeptember 29-én a világ- szervezetben. Hazájában elhangzott leghosszabb beszéde 7 óra és 10 perc volt, amelyet 1986-ban a Kubai Kommunista Párt III. kongresszusán mondott Havannában. Merényletek: Castro saját állítása szerint 634 gyilkossági kísérletet vészelt át, többségüket az amerikai Központi Hírszerzési Ügynökség (CIA) tervelte ki és irányította a háttérből. A gyilkos eszközök között volt méregpirula, mérgezett szivar és olyan por, amelytől kihullott volna a szakálla. Utóbbitól a merénylet kiagyalói azt remélték, hogy aláássa a kubai vezető népszerűségét. Kilenc amerikai elnököt élt túl: a CIA-összeesküvések, az emigránsok Egyesült Államok által támogatott Disznó-öbölbeli partraszállása és a fél évszázados gazdasági szankciók ellenére Castro kilenc amerikai elnököt „élt túl” Eisenhowertól Clintonig, egyre ellenségesebb magatartással szembesült a pénzügyi büntetőintézkedések és az utazási tilalom végrehajtását megszigorító George Bush elnöksége alatt. Megrögzött dohányos: Castro, az egykor dohányt rágó gerillaharcos 1985-ben mondott le a szivarozásról. Évekkel később így foglalta össze a dohányzás ártalmait: ,A legjobb dolog, amit ezzel a szivardobozzal tehetsz, az, hogy odaadod az ellenségednek.” Család: Castrónak legalább nyolc gyereke van. Legidősebb fia, a szigetországban csak Fideli- to néven emlegetett Fidel Castro Diaz-Balart apja szakasztott mása, a Szovjetunióban tanult atomtudós. Lánya, Alina Femández annak a viszonynak gyümölcse, amely a havannai előkelő társaság egyik tagjával az 1950-es években, az illegalitás időszakában szövődött. Alina Fernández turistának álcázva, parókában, hamis útlevéllel 1993-ban elhagyta Kubát, és harsányan bírálja apját miami rádióműsorában. Castrónak második feleségétől, Dalia Sotótól öt fia van, mindegyikük nevének kezdőbetűje „A”. A legifjabb, Antonio a nemzeti baseballválogatott orvosa. Csúcsdöntő fejőstehén: egyik állattenyésztési ötletének eredménye volt Ubre Blanca (Fehér Tőgy), a rengeteg tejet adó és a kubai kollektivizált mezőgazdaság propagandaeszközévé vált fejőstehén. A Guinness Rekordok Könyve szerint a világon Ubre Blanca adta egy nap alatt a legtöbb tejet: pontosan 110 litert. A leghosszabb ideje államfők Bhumibol Aduljadedzs (IX. Ráma) thaiföldi király (62 éve), II. Erzsébet angol királynő (56 éve), Fidel Castro Kuba első számú vezetője -1976-tól az államtanács elnöke is - (49 éve), Omar Bongo gaboni elnök (41 éve), Haji Muda Hassanal Bolkiah Muizzaddin brunei szultán (41 éve), Moamer el-Kadhafi, a Líbiai Forradalom vezetője (39 éve), Kábúsz bin Szaid asz-Szaid ománi szultán (38 éve), II. Margit dán királynő (36 éve), XVI. Károly Gusztáv svéd király (35 éve), I. János Károly spanyol király (33 éve), Maumun Abdul Gajum, a Maldív Köztársaság elnöke (30 éve), Jósé Eduardo Dos Santos angolai elnök (29 éve), Teodoro Obiang Nguema Mbasogo egyenlítői-guineai elnök (29 éve), Beatrix holland királynő (28 éve), Hoszni Mubarak egyiptomi államfő (27 éve), Paul Biya kameruni köztársasági elnök (26 éve), Lansana Conté guineai köztársasági elnök (24 éve), Yoweri Kaguta Museveni ugandai köztársasági elnök (22 éve), III. Mswati szváziföldi király (22 éve), Robert Gabriel Mugabe zimbabwei államfő (21 éve), Zin el-Abidin ben Ali tunéziai köztársasági elnök (21 éve), (mti) KOMMENTÁR Monitort a monitorra LOVÁSZ ATTILA Furcsa, hogy az oktatási tárcák adminisztratív döntései sosem mentesek a botrányoktól. Nemegyszer írtuk le az Új Szóban, hogy szinte nevetséges, milyen cowboyregénnyé képes alakulni egy-egy írásbeli érettségi, mert jó, hogy nem kommandósok hordják szét, mégis évente kiszűrődik a tesztek tartalma. Még furcsább helyzetben van a végzős alapiskolások ún. monitoringja, ami nem más, mint tudásszintfelmérés. Eredendően az volt a célja, hogy a kötelező alapiskolai oktatás végzőseinek bizonyos tantárgyakban elért szintjét felmérje, alapot adva a pedagógiai intézetnek és az oktatási tárcának arra, hogy a tanterveket müyen irányba s milyen szinten módosítsa, ha kell. Nos, ez az egyetlen cél, amelyet a monitor eddig nem nagyon teljesített. De eljött a nap, amikor a monitor alapján rangsorolni kezdték az iskolákat, a neten listák köröztek, s mi sem volt természetesebb, hogy egyéneket, diákokat rangsoroljanak az elért színt alapján. S a legutóbbi, nem is tudjuk, hová tegyük, információ szerint már van középiskola, amely a monitor eredményeit kiindulópontnak tartja a felvételihez. Hát ettől a pillanattól kezdve a monitor nem szakmai és tömeges tudásszintfelmérés, hanem vizsga. Ha csak egy alapiskolás diák jövőjét, pályaválasztását is befolyásolhatja, akkor záróvizsgának tekintendő, annak minden tartalmi és formai követelményével. Az idei monitor szlovák-és matematikatesztjei többszörösen fel- háborítóak. Ha nem a Szlovák Nemzeti Párt felügyelné az oktatási tárcát, akár jó összehasonlítási anyagnak is tekinthetnénk az azonos teszteket szlovák nyelvből és irodalomból a nem azonos tanítási nyelvű iskolákban. Lehet, kiderülne, a magyar, az ukrán vagy a ruszin iskolások, mondjuk, a szlovák iskolák átlagának nyolcvan százalékát érnék el, de akkor akár ünnepelhetnénk is, mert ez az eredmény gyönyörű lenne (igaz, nem Mikolaj szemében). Itt viszont nem erről van szó, hiszen, mint írtuk, a monitor nem monitor. A matematikamonitor fordításai égbekiáltóan botrányosak. Ha a diák kezébe rosszul, sőt, érthetetlenül lefordított tesztet adunk, akkor első körben lenézzük, másodikban megalázzuk, csak ezután diszkrimináljuk. Hogyan váljunk el tiszteletet a kamaszoktól, ha szüleik generációjának szakemberei megkérdőjelezhető fordítással a legelemibb tisztelettel sem viseltetnek félig felnőtt kölykökkel szemben? S vajon miért akarjuk, hogy a kölyök komolyan vegyen valamit, amit annak kiírója, felügyelője, házigazdája - aki ezt fizetésért teszi, felnőttként - is csak félvállról vesz. Ha ezek után bármely diáknak vélt vagy valós hátránya származik a monitor eredményeiből, akkor ugyanúgy kell cselekedni, mint azt az iskola vagy a iskolaszék által eltolt érettségi, felvételi esetében tennénk. Egy ilyen monitorra alapozni a gyermek továbbtanulását pedig olyan, mintha elfogadnánk az egyetemi felvételiken a korrupciót, sőt, ha a tárca még áldását is adná rá. A monitor által érintett diákok szüleinek nem marad más hátra, mint óvást emelni a lefolyt monitornak nevezett vizsgák ügyében. A kérdés ugyanis nem politikai, hanem oktatási és szakmai. Függetlenül attól, hogy hátrányos helyzetbe a miniszterelnök fia, a kisebbségi iskola diákja vagy egy afgáni menekült gyermeke került. Két nemzet bölcsője JARÁB1K BALÁZS Minden a forgatókönyvek szerint zajlik Koszovóval kapcsolatban - az albánok kihirdették, a szerbek nem fogadják el, a Nyugat elismerte, Oroszország tiltakozik és fenyeget. Miközben Pristinában a napokban több volt az egy főrejutó nemzetközi újságíró, mint az újonnan született ország GDP-je, csak azt nem mondja senki, hogyan tovább. Mert Koszovó kérdésében megosztott a nemzetközi közvélemény. Elsősorban az asszertív Oroszország próbál mega kérdéssel egy új status quo-t teremteni Dél-Európában. Moszkva persze nem az ab- házok, dél-oszétok (volt grúz terület), vagy Transznyisztria (Moldávia) miatt aggódik, hanem a (saját) csecsének miatt, akiket a nemzetközi terrorizmus égisze alatt nyomnak el módszeresen. De nem is jöhet neki jól egy ilyen léptékű konfliktus Európában, amelyben lesz erőszak, Nyugat és főleg az EU nem képvisel egységes álláspontot, amire bármikor lehet hivatkozni mint veszélyes precedensre, vagy éppen elő lehet venni, amikor a Moszkva által protezsált és védett kaukázusi szakadárokról van szó Grúzia ellenében. Akkor meg mire kell nekünk (értsd a Nyugatnak) ez az egész? Hagyni kellett volna Koszovót a szerbeknek és lett volna nyugalom. Biztos, csakhogy ehhez már késő van - a függetlenség kihirdetése csak formális elismerése volt annak a kilencéves helyzetnek, amelyben a koszovói albánok nemzetközi és nem szerb fennhatóság alatt függetlenül élnek. Olyannyira formális volt a vasárnapi aktus, hogy az albánoknak minden tehetségükre szükségük volt, hogy spontán ünneplést dobjanak össze. Ráadásul a szerbek és Európa jó része elfeledi azt a történelmi tényt, hogy a szerb nemzet bölcsője előtt, mit ad Isten (Allah), az albánok (illírek) bölcsője ringott éppen Koszovóban. Most pedig a két nemzet a bölcsőjük felett elbögyörészik még. Lőni is fognak, a Nyugat folytatja Koszovó immáron államként való integrációját a nemzetközi közösségbe, míg Szerbia és Oroszország továbbra is blokkolni fogja. A szerbek, a 21. század magyaljai pedig tovább csúsznak lefelé a lejtőn, mivel ezzel és nem saját országuk rendbetételével foglalkoznak. Amíg a nemzet - ahogy ez már náluk hagyományos - meg nem elégeli. Akkor vélhetőleg Szerbia visszatér az európai integrációhoz. Ugyanakkor Koszovó legfontosabb feladata szintén az integráció lesz. Mind az EU-nak, mind a közvetlen szomszédoknak, főleg Macedóniának és Montenegrónak fel kell kötni a gatyát ahhoz, hogy Európa új államából nehogy egy fekete lyuk legyen.
