Új Szó, 2008. február (61. évfolyam, 27-51. szám)
2008-02-02 / 28. szám, szombat
PRESSZÓ J 2008. február 2., szombat 2. évfolyam 5. szám Hogy jobban essen az étel... Hogyan rendezzük be az étkezőt, hogy mindenki jól érezze magát benne? 24. oldal A legromantikusabb üdülőhelyek Hol pihennek azok, akiknek sok pénzük van? 26. oldal 27. oldal Az apja lehetne... Lelki defekt, kapuzárási pánik vagy fényes örökség? Több ismert sportoló üzemeltet éttermet, panziót, szállodát, stadiont: nevük, népszerűségük kitűnő ingyenreklám Ihnačák Sean Connerynek is főzött Riszdorferék Komárom központjában egy kis szállodát nyitottak, a benne lévő éttermet bérbe adták. Bača György, a kajaknégyes egykori tagja már korábban hasonló vállalkozásba kezdett. A hokista Lašáknak Zólyomban van étterme, Országh Besztercebányán üzemeltet sörözőt, panziót, restit és koktélbárt, Nagy Kassán panziót, Suchý Poprádon kalibát, a focista Greško színházat... URBÁN KLÁRA Nehéz lenne pontos sorrendet felállítani, de az tény, hogy az ismert szlovákiai sportolók közül a teniszezőkre és a jégkorongozókra jellemző leginkább a vállalkozó szellem, amire nagyon egyszerű és kézenfekvő a magyarázat: ők keresnek a legtöbbet. Persze, nem biztos, hogy ők voltak az első fecskék, a síző Jana Gantnerováék már elég régóta nekifutottak, hasonlóan a fitneszstúdiós Zora Czoborová is vagy Karol Kučera, aki teniszező létére hasonló területen vetette meg a lábát, még aktív játékos korában. Most is működnek a stúdiók, pedig Kajo az utóbbi időben többet foglalkozik a zenével, lemeze is megjelent, akciókon is fellép zenekarával. A sportolók pályafutása is véges Okos dolog, hogy az egykor népszerű, sikeres versenyzők mernek vállalkozni. A sportolók pályafutása véges, befejeztével nagyon gyakran nem tudnak magukkal mit kezdeni a népszerűséget élvező emberek, akik ugyan kemény munkához szoktak, de a profi karrier mellett sokszor nem fütotta időből, hogy főiskolát, egyetemet végezzenek (főleg a teniszezőkre, hokistákra, futballistákra jellemző). Persze, más volt a helyzet a múltban, s mások a lehetőségek manapság. S bizony mások a bevételeik is - dollárban, euróbán is milliókban számítandók. Manapság nem könnyű semmiféle vállalkozás, de ahhoz nem kell különösebb tudomány, hogy rájöjjön valaki: a népszerűség kitűnő marketingfogás. Míg a közönséges halandónak, aki éttermet, bárt vagy szállodát nyit, elég nehéz és hosszú utat kell megtennie, meg kell fizetnie a reklámot, amíg megismerik a nevét, addig Pálffy vagy bármelyik jégkorongjátékos - de ugyanez érvényes a focistákra vagy éppen a komáromi kajakos aranyfiúkra is -, nevét mindenki ismeri, maga is kitűnő reklám. S nem lényegtelen, hogy azért a vállalkozáshoz szükséges alaptőke is adott. Bár tény és igazolt példa, hogy maga a név nem elég. Hány hollywoodi színész próbálkozott, híresebbnél híresebbek, s például a Planet Hollywood étteremlánc mégsem lett világsiker. Mesélhetne a dolgok folyásáról Peter Kočiš is: az egyik kereskedelmi tévé műsorvezetője a pozsonyi óvárosban nyitott éttermet, s bár sokáig bizakodott, hogy kinövi a gyermekbetegségeket, egy idő után mégis be kellett zárni a boltot. Jamie Olivérnél is járt Marcel Ihnačák valamikor tehetséges poprádi hokista volt, ő is remélte, hogy egyszer kijut a tengerentúlra, az NHL-be. Ember tervez, isten végez. Megsérült a bokája, derékba tört a karrieije. Volt egy szakmája - szakács, amit annak idején csak kiskapus megoldásként választott, nem gondolta komolyan, hogy egyszer ott köt ki. A kényszerből művészet lett - rájött, hogy az étel elkészítésében is kiélheti magát, el tudja találni, kinek mi ízlik a legjobban. Tátrai éttermekben kezdett, míg 2001-ben a prágai luxusétterem, az Évszázad főszakácsa lett, s olyan hírességeknek főzött, mint Sean Connery, Calvin Klein, vagy a visegrádi négyek elnökei. Egy szép napon mégis otthagyta a biztos állást, s 2003-ban felkerekedett, hogy világot lásson - főleg azért, hogy megtanuljon angolul. Londonban állt meg. Mivel a pénze gyorsan szétgurult, dolgoznia kellett. Mosogatni is beállt volna, de szerencséje volt: előbb a híres Pied-á-Terre étteremben „bűvészkedett”, méghozzá Shane Osbomnál, míg vette a bátorságot, és bekopogott Jamie Olivérhez. „Megkérdeztem: nem kellek? Angliában ez nem szokás, az érdeklődők előbb életrajzot küldenek, én személyesen jelentem meg. Jamie tudni akarta, hol dolgoztam eddig, megmondtam, s olyan három perc alatt már fel is vett. Ő, aki kicsi kora óta a szülei restijében nőtt fel, mai marketingaktivitásai mellett nem engedheti meg magának, hogy napokat töltsön a konyhában. Egyre kevesebbet jött, pedig amikor beléptem hozzá a Fifteenbe, még rendszeresen járt.” Aki nem hiszi, járjon utána... Tény, hogy Marcel az előző helyéhez, amelyet két Michelin-csillag díszített -, ez pedig a gasztronómiában valamit jelent -, alább adta. Az ok: 2004 novemberében a Pied-á- Terre leégett. , Jamie nagyon kellemes és szellemes ember, nem érezteti senkivel, hogy ő a tulajdonos, sőt, meg tudja becsülni a jól végzett munkát.” Marcel Ihnačák két évet töltött Jamie Fifteenjében, amikor úgy érezte, hogy ideje saját lábára állni. Visszajött Szlovákiába, s Pozsonyban saját éttermet nyitott. A Liviano megnyitására Jamie személyesen nem tudott eljönni, a főszakácsát küldte el maga helyett. Maga olyan okos!!! Vasvári Anna annak idején az egyetlen karikatúristanő- je volt a Ludas Matyi című szatirikus hetilapnak. Tehát valójában ő volt az egyetlen olyan karikatúrista Magyarországon, aki okkal-joggal figurázott ki bennünket, nőket és nőpalántákat. Tette is ezt nyilván szívesen és jópofán. Persze, azért a férfiak sem estek ki a látószögéből, nekik is jutott néhány fricska. Egyik kedven Vasvárikarikatúrámon egy bamba, izomagyú izompacsirta tornyosul az íróasztal fölé, akire mint kisistenre bámul a csinoska titkárnőcske, mondván: - Gyuszika, maga olyan okos! És, képzeljük, nem szakad le a mennyezet, Gyuszika nem pirul el, nem tiltakozik, de még csak visz- sza sem udvarol. Nem azért, mert csak egy rajzfigura. Ugyan kérem! Gyuszika azért nem, mert Gyuszika és a Gyuszikák meggyőződése, hogy ők okosak, szépek, az isten is arra teremtette őket, hogy a nők bálványais legyenek. (És még mondja valaki, hogy felénk nincsenek többisten-hívők!) Az is mindegy, hogy Gyuszika hány éves, sőt minél korosabb (nem is tudom, le szabad-e ilyesmit írni a férfiakról, akikről tudván tudjuk, nem öregszenek, nem jár el fölöttük az idő, annak még vasfoga is elkerüli őket, egyszerűen egyre érettebbek lesznek, vagy legalábbis egyre érettebbnek képzelik magukat, minél vénebbek), annál jobb, mert annál hiúbb, s annál inkább szüksége van arra, hogy pipiske pipikék szép szavakkal behálózzák őket, elcsábítva imigyen rég megunt feleségtől, felnőtt vagy felnövőiéiben levő gyerekektől, akik előd egyébként sincs már tekintélyük. A legegyszerűbb otthagyni csapot- papot, volt családot, hiszen a férfi még hatvanévesen is férfi, lehet újra apa, bárha kisgyermekét sétáltatja, s ismerősei belenéznek a babakocsiba, nem azt mondják, gratulálok a fiadhoz, lányodhoz, hanem azt vetik a szemére: nem is mondtad, hogy már nagypapa vagy. Mit szól hozzá a feleséged? S hogy ezek után büszkeség tölti-e el a férfiút, vagy zavartan tovább ballag, mentalitás és lelkiismeret kérdése. Grendel Ágota
