Új Szó, 2008. február (61. évfolyam, 27-51. szám)
2008-02-18 / 41. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. FEBRUÁR 18. Vélemény És háttér 5 Magyar szempontok Koszovóról másként Tegyük ezúttal félre a várható heves szláv érzelemkitöréseket, megtorlási kísérleteket és durcás ellenintézkedéseket. A „szerb Trianon” most már nyilvánvaló - ennek „átélésére” a magyarok amúgy is igen fogékonyak. A végkifejletet pedig a történelem már korábban megjelölte: a szerbek nem most veszítették el Koszovói. Először még 1389-ben, a rigómezei csatában; azt követően tolódott el az etnikai arány az albánokjavá- ra. A balkáni háborúk nyomán (1913) Szerbia visszaszerezte ugyan az ellenőrzést, de a népességet képtelen volt integrálni. Tito halála után a végzetes hibát Milosevics követte el, aki 1989-ben megszüntette a déli tartomány autonómiáját, majd tíz évre rá megpróbálta kiűzni az ottani albán lakosság mintegy felét (egymillió embert). A példátlan etnikai tisztogatásnak a NATO-csapások vetettek véget, Koszovó az ENSZ és a NATO védelme alá kerülve 2005-ben kinyilvánította akaratát egy független állam létrehozására. A nemzetközi közösség Mártii Ah- tisaarit bízta meg az egyeztetéssel, a finn exelnök hónapokon át bajlódott az álláspontjukon változtatni nem óhajtó felekkel, majd elkészítette javaslatát, amely Belgrad és Moszkva nyomására egy ideig fiókba került, hogy most valóban érvényessé váljon. Mindez eddig nagyjából közismert, kevésbé hangsúlyos azonban a köztudatban, hogy az egész koszovói témakör nem is annyira területi, mint inkább vagy legalább ennyire kisebbségi kérdés. A szer- bek azért veszítették el Koszovói, mert képtelenek voltak az ott élő albánoknak élhető modellt felkínálni. Belgrád ugyanakkor most (is) csapdát állított fel önmaga számára, még inkább a Koszovó területén maradt közel kétszázezer szerbet illetően, amikor arra sarkallná őket, szintén tekintsék semmisnek az új ország minden döntését és intézményrendszerét. A Kostunica-féle politizálásnak ez persze logikus lépése, amely azonban - távlatban - megvonná a koszovói szerbektől a kisebbségi jogok azon széles tárházát, amelyet az Ahtissai-terv tálcán kínál nekik. Ez a belső elszigeteltség pedig sokáig nem fenntartható. Magyar szempontból a fejlemények két dolog miatt fontosak. Egyrészt mindenki számára világos, hogy a „koszovói kolonc”-tól megszabadulva Szerbia - a kijózanodás időszaka után - meggyorsíthatja EU-közeledését (ezt ugyan még megelőzheti egy kormányválás is). Másfelől - és erre kellene odafigyelnünk - rendkívül fontos nyomon követni, kisebbségként milyen mechanizmusok lépnek életbe a koszovói szerbség védelme, valamint létfeltételeinek javítása érdekében. Egészen világosan: a vajdasági magyarok számára nem annyira Koszovó leválása az érdekes, hanem az ott maradt kisebbségek helyzetének rendezése. Ennek párhuzamba állítása, átmentése, itteni alkalmazása révén komoly lendületet kaphatna az északi tartományban (is) a kisebbségi érdekvédelem, és a perszonális autonómia lényegi megvalósulása. Miután a Magyar Koalíció minden jel szerint egyben marad, az egyik feltétel adott. A másik - a szerbiai közélet letisztulása - valószínűleg több időt igényel. Egyelőre inkább a nacionalista felhangok felerősödésére lehet számítani, s csak remélhető, hogy ezek a vagdalkozások nem érintik az itteni kisebbségeket. Pristina ünneplődben, a Vajdaság (és az itteni magyarok) várakozóban. (sinkovits) Politikusként Csehországban többet nem érhet el a karizmatikus személyiség Klaus (maradt) a csúcson Václav Klaus, az 1989-es csehszlovákiai „bársonyos forradalom” utáni időszak egyik meghatározó személyisége és kulcsszereplője politikai pályafutásának csúcsára ért: pénteken másodszor is köztársasági elnöknek választották. KOKES JÁNOS Politikusként Csehországban többet már nem érhet el. Harmadik elnöki mandátumra ugyanis a hatályos szabályok szerint már nincs lehetőség. 2003-as elnökké választását nagyban a szerencsének köszönheti, most azonban kimondottan ő volt az esélyes. De a győzelemhez hat fordulóra volt szüksége, ami egyértelműen jelzi, hogy Jan Švejnar személyében méltó ellenfele volt. A két jelöltre leadott szavazatok között végig nem volt nagy különbség. Igaz, a döntő fordulóban Klaus a 281 lehetséges voks közül 141-et, Švejnar pedig csak 111-et kapott. Ez a jelentős különbség azonban annak eredménye, hogy az utolsó fordulóban a 29 szavazattal rendelkező kommunisták kihátráltak Švejnar mögül. Ennek alapvető oka, hogy az őt jelölő zöldek nem voltak hajlandók elfogadni a kommunisták két feltételét: ne támogassák az amerikai radart és a két párt ne támadja egymást. A szociáldemokraták ezt elfogadták, ugyanúgy Švejnar is megígérte, hogy a kommunistákat a többi párttal egyformán fogja kezelni. Az előbbiek jelzik, hogy a parlamenti elnökválasztást - mint mindig - most is a pártok kulisszák mögötti megállapodásai döntötték el. Az ODS-nek az alsóházban és a felsőházban 122 mandátuma van, s 19-et másoktól kellett megszereznie, hogy Klaus sikerét biztosítsa. Ennek többségét a már szokásosan lavírozó és megosztott kereszténydemokraták adták, s ehhez a táborhoz csatlakozott néhány független szenátor, valamint a szociáldemokraták soraiból kivált három képviselő. A mai cseh belpolitikai helyzetre jellemző, hogy ezen „árulók” szavazata tette lehetővé Mirek Topolá- nek kormányának megalakulását, a reformcsomag elfogadását, s most Klaus elnökké választását is. A pártjukat elhagyó szocdem képviselők sora a korábbi kettőről háromra emelkedett. Evžen Snítilýt, miután nyilvános indoklás nélkül bejelentette, hogy Klausra fog szavazni, kizárták a frakcióból. Snítilý esete is bizonyítéka annak: mindkét tábor minden eszközt kihasznált arra, hogy a másik táborból megszerezze a szükséges támogatást. Erre elsősorban a polgári demokratáknak volt szükségük. A Švejnar-tábor azzal, hogy keresztülvitte a nyílt szavazást, színvallásra kényszerített mindenkit, hiszen senki sem bújhatott el a paraván mögé. Az első választáskor ugyan többórás indulatos vita volt a kérdésről, de tudni kell, hogy a parlamenti demokráciában ez nem rendkívüli. Ebből a szempontból a második választás már sima volt, mert az ODS igazodott a többi párt álláspontjához. A második választás előtti lőszerküldés hét honatyának, valamint fehér por több mint egy tucatnak - az nem más, mint az utóbbi időben a tájainkon is terjedő ízléstelen, rossz és gyakran tudatosan félrevezető folklór. Bár a politikusok és a média egy része azonnal fenyegetőzésekről beszél, az ilyesmi a leggyakrabban csak arra szolgál, hogy az illetők nyüvánosan megerősítsék: nem változtatjuk meg álláspontunkat, nem félünk. Jelen esetben azt, hogy bár függetlenek vagy ellenzékiek, de azért Klaust fogják támogatni. A választási csatában a pártok fájó ütéseket adtak egymásnak, ennek ellenére nem várható, hogy például a polgári demokrata-zöld ellentét veszélyeztethetné a koalíciót. Más lehetőség a kormányzati többségre ugyanis ma nincs. A másik oldalon a szociáldemokraták és a kommunisták kaptak hajba, de ott sincs alternatívája a jövőbeni együttműködésnek. Prágai vélemények szerint nem valószínű, hogy Václav Klaus újraválasztásával bármiféle nagyobb változások történnének a cseh politikában. Klaus támogatottsága és népszerűsége évek óta stabil, s nem várható, hogy mindezt az új elnöki mandátum alatt a napi politikai perpatvarokba való beavatkozással rontani kívánná. „Várható, hogy Klaust, mint nem egy más államfőt is, pályafutása végén inkább az fogja érdekelni, hogy milyen (pozitív) képet hagy magáról a történelemben. Viszályok szítása ezt a célt nem segítené” - jegyezte meg a találóan a Lidové noviny. Ezzel egyet lehet érteni. így is lehet örülni (ČTK-felvétel) KI VÁCLAV KLAUS? Václav Klaus az elmúlt 18 évben a nagypolitika minden lépcsőfokát megjárta. Közéleti tisztségeinek sora figyelemreméltó: volt csehszlovák pénzügyminiszter (1990-1992), cseh kormányfő (1992-1998), képviselőházi elnök (1998-2002), s megalakulásától kezdve a Polgári Demokratikus Párt (ODS) elnöke, illetve jelenleg tiszteletbeli elnöke. Ennek ellenére sikere a 2003-as elnök- választáson meglepetés volt. Győzelmét alapvetően az akkori balközép kormánykoalíciót vezető szociáldemokrata párt belső vitáinak köszönheti. Ötéves elnökségét a közvélemény és a média többsége is általában sikeresnek ítéli. Klaus ott bábáskodott az önálló Cseh Köztársaság bölcsőjénél is. Jórészt az ő érdeme is, hogy a cseh-szlovák válás békésen zajlott le. (kj) KOMMENTÁR Slota, a szalonképes... BARAK LÁSZLÓ Múlt héten, amikor az európai szocialisták föloldották a Robert Fico vezette Smer-SD tagfelvételi bojkottját, végleg megdőlt az a közhely, hogy Közép-Európa jellemzően tahó politikusai portásnak sem kellenének a civilizált nyugat-európai közéleti porondra. Leszögezendő, nem elsősorban a szlovák miniszterelnök, hanem hazai szövetségesei - mondhatni, baráti köre - miatt kell kissé szomorkásán megállapítanunk: komoly romlásnak indult az európai közélet értékrendje. Természetesen Ján Slotáról, a Szlovák Nemzeti Párt elnökéről van szó. Aki egy Ficóval együtt jegyzett levélben ígérte meg a minap az euroszociknak, hogy most már jó fiú lesz. Letesz a vulgáris megnyilatkozásokról, amelyekkel rendre a szlovákiai magyarokat és egyéb politikai ellenfeleit szokta volt illetni. A levél címzettjei erre föl aztán rögvest megbocsátottak Ficóéknak. Mintegy kinyilatkozatva, a smeres elvtársak átmentek a késsel-vil- lával történő étkezés gyorstalpaló kurzusán - Slotáékkal együtt... Egyébként tényleg senkinek nincsen oka attól tartani, hogy Ficóék magukról megfeledkezvén, túl hangosan böfögnének vagy csám- csognánakmajd a fehér asztalnál... Csakhogy akkor sem a Smer-SD szobatisztaságával volt gond, amikor a szóban forgó tagfelvételi bojkott elrendeltetett. Hanem épp Slotával, aki köztudottan sokkal otthonosabban mozog egy húgyszagú, koszos csehóban, mint bármely közéleti pulpitusokon. Eme tulajdonsága ráadásul szemernyit sem változott. Annak ellenére sem, hogy aláíratták vele azt az ominózus levelet, amely végső soron a Ficóékkal szembeni megbocsátás egyik ürügyéül szolgált... így megy ez, mondhatnók, nyilván bizonyos fennköltebb princípiumok munkálnak az Európai Parlamentben is. Slota megkülönben sem szocialista politikus. Olyan „külsős” szekértoló ő, aki nélkül a szlovák szocialisták vezére még mindig az ellenzék keserű kenyerét enné, és nyugat-európai elvtársai nem büszkélkedhetnének vele, mint szocialista kormányfővel... Mindezen tények ellenére nyugodt szívvel kijelenthetjük, alaposan befűtöttek maguknak Hannes Swobodáék. Hiszen még meg sem száradt a tinta Ficóékjelképes menlevelén, Slota, a Sme napilap riporterének nyilatkozva, közvetlenül jöttmentnek, közvetve pedig egy nagy rakás szarnak minősítette azt a Jan Švejnart, aki a régi-új cseh államfő ellenfeleként indult a köztársaságielnök-választáson. Vitathatatlan, hogy keresve sem lehet ettől botrányosabb bunkóságot találni. Vélhetően még egy utolsó Kunta Kinte vezényelte banánköztársaság közéleti szereplőinek repertoárjában sem... Slota viszont egy EU-tagország kormánykoalíciós pártelnöke. Robert Fico partnereként pedig voltaképpen az európai szocialistákat tömörítő PES partnere is... Ebben a kontextusban aztán egyáltalán nem lehet Slota mentsége, ám Ficóéknak, s persze a PES politikusainak sem, hogy nemzeti paprikajancsi inkriminált megnyilatkozása pillanatában seggrészeg volt... Az a kínos magyarázkodás meg, amellyel Dušan Čaplovič, a szlovák kormány smeres alelnöke próbálta elkenni a tettet, miszerint Slota „szabadidejében” itta le magát, talán még kínosabb probléma, mint az a tény, hogy az európai szocialisták immár kígyókat melengetnek a keblükön... JEGYZET Beszédírók figyelmébe JUHÁSZ KATALIN TiszteltHölgyeim és Uraim, kedves Barátaim! Engedjék meg, hogy rögtön az elején felhívjam figyelmüket egy már- már tényként aposztrofálható, fontos megállapításra, amelyet eddigi szóbeli megnyilatkozásaim során sikerült leszűrnöm tapasztalataim mocsarából. Jó közéleti beszédet írni nehéz. Komoly tudomány ez, és mint ilyen, csakis elmélyült tanulmányok során sajátítható el. Az sem titok, hogy a közemberek, politikusok beszédei legtöbbször csapatmunka eredményeként születnek. Nem tudom, nálunk hol képzik ezeket a kreatív csapatokat, attól tartok, sehol. Tehát túlzás nélkül állítható, hogy Magyarország ismét lekörözni látszikbennünket valamiben. Budapesten ugyanis márciustól kurzus indul az e téren tevékenykedő kommunikációs szakemberek számára. A helyszín az a Magyar írói Akadémia nevű „intézmény, amelynek szépírói tanfolyamairól már tavalyelőtt is lehetett méltatásokat, kritikákat, elmélkedéseket olvasni a sajtóban. Kortárs írók osztották meg műhelytitkaikat a lelkes érdeklődőkkel, akik szép számban jelentkeztek, hogyjó pénzért íróvá képezzék őket. Az eredmény egy antológia 107 új íróval - ki-ki döntse el, valóban íróknak nevezhetjük-e a „végzősöket”. Azóta indult bestsellerírói, dalszövegírói, minő- ségibulvárújság-írói, sőt rek- lámszlogen-írói mesterkurzus is, ez a legújabb kezdeményezés azonban több, mint elgondolkodtató. Hiszen gondolják csak meg, kedves barátaim: a kétszemeszteres kurzus résztvevői Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor szövegíróinak segítségével sajátíthatják el a közéleti beszédírás fortélyait. A tanárok közt pedig ott találjuk Daróczi Dávid kormányszóvivőt, Bozóki András volt kulturális minisztert, Balázs Géza nyelvészt vagy Síklaki István szociálpszichológust. Amerikai kutatások bizonyítják, hogy a vezetői munka 65-70 százalékban kommunikáció, egyetlen politikai beszéden akár egy év munkája is múlhat. Ezért nem csoda, hogy komoly igény mutatkozik e képzésre. Abeszédírást egyetlen egyetemen sem oktatják. Ezért sajtóreferensek, cégvezetők, iskolaigazgatók, intézményvezetők egyaránt tanulhatnak hasznos kunsztokat, a kiemelt terület azonban természetesen a politikai szféra. A nagy dolgok ugyanis ott dőlnek el. És a nagy dolgokjól megválasztott szavak nélkül félkarú óriások. (Az előző mondatban felbukkanó képzavart kéretik pirossal aláhúzni.) Köszönöm megtisztelő figyelmüket!
