Új Szó, 2008. február (61. évfolyam, 27-51. szám)
2008-02-18 / 41. szám, hétfő
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2008. FEBRUÁR 18. www.ujszo.com Ma is megélheti bárki bármikor a kellemetlen ellenőrzéstől való rettegést, a lebukás veszélyét... „A revizor úr kéreti az urakat!” „No, barátom, hát milyen ember is a gazdád? Hát... olyan - akkurátus." Balról: Nagy Kornélia, Szalma Tamás, Pólós Árpád, Kövesdi Szabó Mária (Gabriel Bodnár felvétele) RÖVIDEN Mátyás királysága a Casinóban Pozsony. A Lilium Aurum Kiadó által megjelentetett Mátyás királysága című kötet bemutatójára kerül sor 2008. február 19-én, kedden este hat órai kezdettel a Pozsonyi Casinóban. A szerzőpárossal, a meséket válogató Václav Kingával és az illusztrátor Gye- nes Gáborral Juhász Dósa János beszélget. Közreműködik Mihály Gyula mesemondó, (gi) A kassai Thália Színház vendégjátéka Komáromban Jön A Janika ÚJ SZÓ-ELŐZETES ,A történet egészen eredeti alapötlete, a kibontás hibátlan dramaturgiai precizitása, a karakterek kidolgozottsága, a helyzetek tragikomikus volta csehovi és ibse- ni magasságokba emeli íróját” - vallja A Janika című színműről Korognál Károly, a kassai Thália Színház Komáromba készülő előadásának rendezője. Csáth Géza darabja február 23-án szombaton 19.00 órai kezdettel tekinthető meg. Tel- kessyné szerepében Cs. Tóth Erzsébet, a Komáromi Jókai Színház egykori művésznője lép színpadra, Pertics Korognai Károly, Perticsné MT1-JELENTÉS A berlini nemzetközi filmfesztivál fődíjában, az Arany Medvében szombat este a brazil Elit osztag (Tropa de elite) című film részesült. A Jósé Padilha rendezte alkotás a kábítószer-maffia elleni harcot és ennek keretében a katonai rendőrség egyik különleges egységének tevékenységét mutatja be. Különdíjként az Ezüst Medvét Errol Morris amerikai dokumentumfilmrendezőnek ítélte oda a zsűri az Előírt eljárás (Standard Operating Procedure) című filmért, amelyben a Bagdad melletti Abu Graib amerikai börtönben elkövetett atrocitások nyomán kirobbant botrányt Varga Lívia lesz, Boér Kálmánt Pet- rik Szilárd alakítja. Látható az előadásban Nagy Kornélia (Szakácsnő), Gyurica Mikolt Gabriella (Szolgálólány), Halmágyi Sándor (Tolnay), Illés Oszkár (Pataky), Flórián R. Szabolcs (Schwarz), Szabadi Emőke (Helén). A Postás szerepében ifjabb Bocsárszky Attilát, Temetkezési szolgaként pedig a társulat új tagját, Culka Ottót láthatja a Komáromi Jókai Színház közönsége. Az előadás díszleteit és jelmezeit Szőke Anita m.v. tervezte. A jövő heti szombati kassai vendégjátékra jegyek még kaphatók a Komáromi Jókai Színház pénztárában. (báj) elemzi. Az amerikai Paul Thomas Anderson kapta a legjobb rendezőnek járó Ezüst Medvét, a zsűri a Vérző olaj (There will be Blood) című filmért részesítette elismerésben. A századforduló idején játszódó alkotás Upton Sinclair Olaj című regényének felhasználásával készült, s egy kaliforniai család, egyben az olaj, a hatalom és a végzet történetét mutatja be. A legjobb női alakítás díja a brit Sally Haw- kinsnekjutott. Hawkins Mike Leigh Könnyelmű (Happy-Go-Lucky) című alkotásának hősnőjeként érdemelte ki a díjat. A legjobb férfi fő- szereplőnekjáró díjat az iráni Reza Nadzsi kapta Madzsid Madzsidi Verebek dala című filmjéért. „Nem az a komédia, ha lelepleződik egy hazug értékrend vagy egy álszent társadalmi morál - az egész élet nem egyéb, mint egy születéstől a halálig tartó komédia. Vagy tragédia. Lényegében mindegy. A különbség csak annyi, hogy ugyanattól a jelenségtől megrendülünk-e, avagy röhögni kezdünk.” KOZSÁRZSUZSANNA írja egy drámája előszavaként Müller Péter, számos történelmi és irodalmi példán bemutatva, miért az esztelenségé a járható út az ésszerűség ellenében. Gogol Revizorja az ilyen komédiák közé tartozik, témájából*akár tragédiát is lehetett volna írni, legalábbis a mülleri mondatok érteimében. Ezek a sorok motoszkáltak bennem a Thália Színház újabb bemutatóján, a Revizor két felvonása alatt. Az alapsztori ismert és mindenki számára közeli: ma is megélheti bárki bármikor a kellemetlen ellenőrzéstől való rettegést, a nem egészen tiszta ügyei miatti lebukás veszélyét. A revizornak hitt idegent ezért igyekszik a kisvárosi polgármester, akinek van elég vaj a fején, lekenyerezni. Az álrevizor pedig könnyen megvesztegethető. A végkifejlet előre látható: a szélhámos odébbáll, a helyi kiskirály felsül, a családtagok bőgnek, mert álmaik, akár a színes buborék, elpattantak. Ezt a szinopszist Gogol zseniális darabja és a Štefan Korenči remek rendezői ötletei nyomán sikeredett nagyszerű színészi játék teszi megrendítővé és kiröhögni- valóvá. Lássuk csak a jelenségeket, melyektől egyszerre rendülhetünk meg és kezdhetünk röhögni, vizsgáljuk meg tüzetesen, a Revizor hőseinek élete miért értelmetlen és esztelen. Itt van mindjárt történetünk főhőse, a polgármester (Pólós Árpád). Élete állandó rettegés, lebukástól való félelem, mindenütt ellenséget, cselvetést szimatol, ennek már egészsége is áldozatul esett, hisz remegő kézzel tömi magába a nyugtatót, leöblítve némi jófajta orosz vodkával. Amikor beüt a vész, és megjelenik az idegen, a polgármester minden megalázkodásra képes, haján a rálöttyintett levessel térden állva kéri a revizort, kímélje meg őt a börtöntől. Ha ezen a ponton nem magára figyelne annyira, észre- vehetné: a szélhámos Hlesztakov is zavarban van, ugyanannyira fél és megalázkodni is képes, mert adósságai miatt igencsak szorul a nyaka körül a hurok. De a polgármester ezt nem veszi észre, hiszen esztelen, kiröhögnivaló, megalázkodásában megrendítő. Nem különb Hlesztakov sem, az álrevizor (Bocsárszky Attüa). Lecsúszott nagyvilági figura, örökös pénzhiányban, napról napra élve, szerencsében, csodában bízva, rangról, elismerésről álmodozva. Ä csoda ez egyszer be is következik, hisz tejben-vajban fü- rösztik a kisvárosiak, ő pedig kedvére lubickol. Hiszen mindig felismeri, megragadja a kínálkozó lehetőséget, legyen az pénz, étel vagy nő. Ennek ellenére tudható, hogy sosem fogja semmire vinni, nem ért semmihez, csak a mellébeszéléshez. Elszomorító? Nevettető? Is-is. Torokszorító és röhejes figura a polgármester felesége (Kövesdi Szabó Mária) és lánya (Nagy Kornélia) is. Kotkodácsolnak állandóan, mint két tyúk, majd felfalják a közéjük csöppent férfit, akiről nem tudnak semmit, de elég az, amit képzelnek, hogy mekkora nagykutya az illető. Általa akarnak bekerülni a nagyvilági életbe. Nem érdekli őket sem Hlesztakov jelleme, sem vagyoni helyzete, sem családja, sem múltja, sem jelene, sem jövője, ők már elképzelték a maguk kis kényelmes jövőbeli fővárosi életét. Ha kell, a testüket is odaadják ezért a célért, de hisz mindenki azzal fizet, amivel tud, a férfi pénzzel, a nő a testével, nincs ebben kivetnivaló. Esztelen az élete a zsidó kereskedőnek, Mojchelesznek (Flórián R. Szabolcs) is. Pitiáner befeketí- tési kísérlete csak pillanatnyi győzelmet okoz, ahogy előbb Hlesztakov előtt nyúlt el a padlón, utóbb a polgármester előtt teszi ugyanezt. Aki hatalmon van, annak csókolgatja a csizmáját, a pénze meg szépen gyűlik közben. És megint csak érezhetünk megvetést, szánalmat, rekeszizmunkat meg mozgásba hozza a nevetés. Eleve komikus alakok Dob- csinszkij (Albert Gábor m.v.) és Bobcsinszkij (Illés Oszkár), de akad bennük is torokszorító. Leginkább az, ahogy lihegve a polgármester kegyeit lesik, ahogy a gesztusait utánozzák, ahogy összevesznek egymással az elsőbbségért, ahogy ragaszkodnak egymáshoz. A szolgákat egy-egy jellemvonással lehet megrajzolni. A fogadóbeli szolga (Culka Ottó) pimasz és nyegle, a polgármester mindenese (ifj. Bocsárszky Attila) bamba, majdnem félkegyelmű. Ami röhejes és megható bennük, az a kiszolgáltatottságuk, alantas helyzetük, ahogy lényegében gazdájuk magatartását, hozzáállását tükrözi viselkedésük. Hlesztakov legénye, Oszip (Szalma Tamás, m.v.) akkurátus, ifiura ellenpontja, józan, veszélyt szimatoló, a maga és az úrfi boldogulására egyaránt gondoló, okos szolga. Ő talán az egyetlen, aki nem kacagtató jellem, vele csínján kell bánni, érezzük. A sok sarkított jellem között kakukktojás, ő nem sorolható az esztelenek közé, hacsak olyan alapon nem, hogy éppen Hlesztakov szolgálatában áll, vállalva hektikus életmódját és az ezzel járó veszélyeket. A végezetül megjelenő rendőr- kapitány (Bocsárszky Pál) szikár és katonás, amilyennek lennie kell. Benne sincs sem komikus, sem tragikus, ő a semleges szemlélődő, a sors keze, általa rendeződik el a groteszk helyzet. Jön, bejelenti a csalást, távozik, egy percet sem pazarol a méltatlanok seregére. A „méltatlanok seregének” színészi produkciója egyébként kellemes meglepetés a színházba járóknak. Egy-egy szerepmegformálásban nincsenek ott a régi beskatulyázások, a következetesen groteszk játékstílus a darab elejétől végéig egyformán érvényesül. Számos ötlet helyet kapott a játékban, ezekre Gogol is büszke lett volna. Az átgondolt rendezői koncepción kívül nagyon jól sikerültek a dramaturgiai beavatkozások is. Ezek után csak a főcselekmény maradt meg, két és negyedórára rövidítve le a játékidőt, ám a korrupt hivatalnokok kidobása szerencsés húzásnak bizonyult a nem túl nagy létszámú társulatnál. Az egyedüli nehézség, amit nem sikerült áthidalni, a cselekményindítás vontatottsága, mely abból adódik, hogy az eredeti párbeszéd polgármesteri monológgá változott. Ám mihelyt berobog Dobcsinszkij és Bobcsinszkij, minden mentve van, mozgásba lendül a gépezet. A kedves nagyérdemű pedig döntsön: meg- rendül-e, avagy röhögni kezd. Vagy esetleg mindkettőt megteszi egyszerre. Sally Hawkins az Ezüst Medvével (REUTERS/Hannibal Hanschke) Brazil film kapta az 58. Berlinale fődíját Kiosztották a Medvéket OTTHONUNK A NYELV Köznév és tulajdonnév határán SZABÓMIHÁLY GIZELLA A tulajdonnevek jelentős része több szóból álló kifejezés, amelynek tagjai önmagukban köznevek, s csak együttesen alkotnak tulajdonnevet. A közneveket köztudottan kis kezdőbetűvel írjuk, a tulajdonnév elemeként szereplő köznevet viszont írhatjuk kis és nagy kezdőbetűvel is, attól függően, milyen a szerepe és a helyzete az adott tulajdonnévi alakulatban. így a közterek esetében az út, utca, tér stb. szavakat kisbetűvel írjuk, az egyedítő név azonban nagy kezdőbetűs: Arany János utca, Szőlőskert utca, Csendes sor stb. Vannak azonban olyan esetek, amikor maga az utcanév válik részévé egy másik tulajdonnévnek. Ennek tipikus példája az, amikor egy-egy oktatási intézményt úgy különítünk el másoktól, hogy a nevében annak az utcának, térnek stb. a neve szerepel, ahol az adott intézmény található. Ilyenkor melyik írásmód a helyes: Szabadság utcai Óvoda vagy Szabadság Utcai Óvoda? A tapasztalatom az) hogy sokan úgy gondolják, a közterület eredeti írásmódja megmarad az intézménynévben is, ezért választják azt az írásmódot, amelyet első példánk képvisel. A beiratkozások kapcsán az Új Szóban is találkozunk ilyennel: füleki Ifjúiság utcai Magyar Tannyelvű Alapiskola, pozsonyi Duna utcai Alapiskola és Gimnázium. Mivel ezek az iskolák még nem vették fel valamely személyiség nevét, bennük az egyedítő elem az utcanév, azaz véleményem szerint az említett iskolák esetében az utcanév az intézménynév szerves részét képezi. S mivel az intézménynévben (az és kötőszón és a névelőn kívül) minden más elemet nagy kezdőbetűvel írunk, a szabályszerű írásmód véleményem szerint ez volna: füleki Ifjúság Utcai Magyar Tannyelvű Alapiskola, pozsonyi Duna Utcai Alapiskola és Gimnázium. Más a helyzet akkor, ha az iskola felvette valamely személyiség nevét, ekkor a magyar hagyományok szerint az utcanév már nem a név része, csak helyjelölő funkciója van, pl.: dunaszerdahe- lyi Hviezdoslav utcai Vámbéry Ármin Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola. Egy másik olyan tulajdonnévtípus, amelyre szintén jellemző a váltakozó írásmód, az országnevek és államalakulatok neve. Az országokat a köznapi beszédben a többségi nemzet nevével vagy valamilyen földrajzi névvel nevezzük meg, pl. Magyarország, Svédország, Andorra. A hivatalos megnevezésük azonban utal az államformára (köztársaság, királyság, államszövetség, unió stb.), vagyis a népnév (helyjelölés) + államforma megnevezés a tipikus: Magyar Köztársaság, Svéd Királyság, Andorrai Fejedelemség. A gondot rendszerint az okozza, amikor egy szövegben az adott államra a hivatalos név utótagjával utalunk. Ilyen esetben egyesek úgy gondolják, hogy a köztársaság, királyság stb. szavak valójában az adott országnév helyett állnak, ezért nagy kezdőbetűvel írják őket, holott ezek a szavak önmagukban nem tulajdonnevek, ezért szabályszerűen kisbetűvel írandók, pl.: A Svéd Királyság a skandináv államok egyike. Akirályságban... Ugyanebbe a csoportba tartozik az Európai Unió megnevezés is, amelyet tipikusan kétféleképp rövidítünk: betűszóval (£10 és a második elemmel, amelyet hol kisbetűvel, hol nagybetűvel Írnak: unió ~ Unió. A fentiek értelmében a szabályszerű ebben az esetben is a kisbetűs unió írásmód volna, nem kizárt azonban, hogy a későbbiekben az Unió írásmód terjed el. Ilyen kivételek az intézménynevek csoportjában is vannak, pl. az Akadémia típusnév így írva nem akármilyen akadémiát jelöl, hanem csak a Magyar Tudományos Akadémiát. A nagybetűs Unió írásmód is azt jelezné, hogy a sokféle unió (ez számos intézménynévben szerepel) közül csak az Európai Unióra gondolunk.
