Új Szó, 2008. február (61. évfolyam, 27-51. szám)
2008-02-13 / 37. szám, szerda
SZÜLŐFÖLDÜNK 2008. február 13., szerda 5. évfolyam, 7. szám Mindenétől megfosztották az ingatlanspekulánsok A vádlott magas kamat fejében hitelfelvételi lehetőséget is kínált a gyanútlan ügyfélnek 28. oldal 30. oldal Megduplázott évi pénzcsomag Komáromban idén 7,5 millió koronát ad a városháza a sportra Egy kettős kereszt 70 éves kálváriája Nem döntötték le, inkább bölcs előrelátással átfestették; most jelenlegi szinei védik 32. oldal ‘"'ľi.rl K, ,;, '"I'i"•" (’'Voll, >» IrinnjH , \|i \i{ s7, /y. ;/// '/>//?/;■ 0 ///_,/(/< > h ŕ//ft////// / /t/.itfj. , 'ty/ftf/. //zf/Z/ff Jfj/,///y,, f/f/f fZv/fr/ff//‘ f/tf/z/fj/fj //,/ >h,// z y U/„ /„ Értékes dokumentumokat és érméket rejtő rézgömb került elő a nagyszombati Szent Miklós székesegyház felújítása közben az épület egyik tornyából. A nyolcvan centiméter átmérőjű sárgaréz gömbben egy 1825- bői származó, szintén sárgaréz hengert helyeztek el a város akkori lakói. A tubusban német és latin nyelvű dokumentumokat és pénzérméket találtak. A 19. század elejéről származó két dokumentumon kívül - az egyiket a városi hivatal, a másikat a plébánia állította ki - két másik, 17., illetve 18. századból származó dokumentumot is találtak a tubusban. A régészeti leletek a nagyszombati plébánia tulajdonát képezik, egyelőre nem tudni, mi lesz a sorsuk. A plébánia elképzelhetőnek tartja, hogy a golyót és tartalmát visszahelyezik a toronyba, de az is lehetséges, hogy egy állandó kiállítás része lesz. (Jana Beňová felvétele) JEGYZET Emlékezés fényes időkre LŐRINCZ ADRIÁN Sok nagy nap, jeles évforduló esik erre a Krisztus urunk utáni 2008. esztendőre - a Robert Fico kormányfő által oly sokat és szívesen emlegetett Juraj Jánošík nevezetű úriember születésének 320., a Szlovák Köztársaság megalakulásának 15., a szlovák nemzet szentmártoni kiáltványának 145., illetve a Csehszlovák Köztársaság megalakulásának 90. évfordulóján kívül megemlékezhetünk az 1948. február 28-hoz kapcsolódó államosítás 60. évfordulójáról is. Igaz, Fico ezt ama emlékezetes, január 2-án elhangzott újévi köszöntőjében nem hangsúlyozta, de azért ott van a levegőben... Mi is történt ama dicső napon? A Szovjetunió érdekszférájába került Csehszlovákiában a kommunista párt több mint négy évtizedre magához ragadta a hatalmat - elsősorban gazdasági téren. A nép nevében elkobozta tulajdonosaitól, majd „államosította” a nagyüzemeket, később pedig valamennyi magánkézben lévő vállalkozást. A megfélemlítéshez, nem egyszer erőszakhoz folyamodva felszámolta az iparos- és gazdálkodó réteget, magyarán; tönkretette mindazokat, akik teljes felelősséggel viszonyultak a rájuk bízott föld, munka és javak iránt. A végeredmény ismert: négy évtizednyi tapogatózás a tervgazdálkodásnak nevezett homályban, melyről talán „megálmodói” sem tudták, hogy micsoda, s működhet-e egyáltalán. Mindenesetre érdekes (bár drága) kísérlet volt... Fico, aki tudományának nem csekély részét Moszkvában szívta magába, szemmel láthatóan hajlik a „szovjet típusú” megoldások felé. Populizmusa, illetve a „tőkésekkel” szemben tanúsított magatartása egyértelműen afelé mutat, hogy nem lenne rossz visszahozni azt a rendszert, melynek alappillére a „kockafejűsítés”, a szólásszabadság korlátozása, a párthűség, valamint a kisajátítás volt. S hogy ne maradjon mindez a meddő szócséplés szintjén, röpke, ámde annál hatásosabb vajúdást követően napvilágot látott a szlovák kormány új „csodagyereke”. Nem mindennapi agyszüleményről van szó - hajói mennek a dolgok, a jövőben az államnak (aki XIV. Lajos egyik udvaronca, illetve az SZK alkotmánya szerint is én vagyok) jogában áll majd kisajátítani az olyan tulajdonosok földjét, akik akadályozzák a haladást a szebb jövő - jelen esetben az autópálya-építés - felé. Az én nevemben, az állam, illetve a haladás nevében. Sima ügy-hiszen senki sem veheti el a felzárkózás esélyét az olyan elesett térségektől, mint az egykori Sáros, Zemplén vagy éppen Szepes vármegye (hogy bennünket, a déli végeket lakó magyarokat ismét kiszorítanak a jóból, az már a mi privát fóbiánk). Az ügy mindkét lábára sántít; egyrészt azért, mert Szlovákia vezető politikusai az autópályaépítést ugyanazzal a laza kézmozdulattal húzzák elő s lobogtatják választási mézesmadzagként a lakosok szebb jövőben rendületlenül hívő része előtt, miképp a magyar kártyát rántják elő a szmoking ujjából, ha figyelemelterelésről van szó. Másrészt meg, mert a Szlovák Köztársaság Alkotmánya, ez a minden törvény, rendelet és határozat fölött álló jogszabály kimondja, hogy a magántulajdonhoz mindenkinek elidegeníthetetlen joga van. Persze lobogtathatjuk majd az alkotmányt, ha a „kollektív érdekek” érvényesítéséről lesz szó - mmt tették eleink kerek hatvan évvel ezelőtt. Ahhoz, hogy tanuljunk a múlt hibáiból, nem időre - bölcsességre van szükségünk.
