Új Szó, 2008. február (61. évfolyam, 27-51. szám)
2008-02-09 / 34. szám, szombat
16 Szalon ÚJ SZÓ 2008. FEBRUÁR 9. www.ujszo.com Mit jelent a jó viszony, ha közben sokak számára nem társul az elégedettség érzésével? Azt jelenti, hogy nincsenek tettlegességek, nyílt konfliktusok? Szlovák-magyar együttélés Dél-Szlovákiában A Fórum Kisebbségkutató Intézetben az elmúlt évben (2007) négy szociológiai kutatást végeztünk. Ezúttal utolsó kutatásunk eredményeiből szeretném ismertetni azokat, amelyek nagyon időszerű témával, a szlovák-magyar együttéléssel és annak néhány vetüle- tével foglalkoznak. LAMPL ZSUZSANNA A Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma által támogatott, A szlovákiai magyarok kulturális fogyasztása címet viselő kutatás 2007 őszén zajlott, tehát teljesen friss, e kézirat leadásáig még sehol sem publikált adatokról van szó. A kutatás némiképp eltért eddigi munkáink többségétől, ezúttal ugyanis a dél-szlovákiai nemzetiségileg vegyes járások lakosai közül nemcsak a magyarokat szólítottuk meg, hanem a szlovákokat is. A 821 felnőtt korú válaszadó 46,9 százalékát (385 személy) magyarok, 52,5 százalékát (431 személy) szlovákok képezték, öten pedig más nemzetiségűnek vallották magukat. A minta a nemzetiségek, a nemek, a korcsoportok, az iskolázottság, valamint a települések lé- lekszámának arányát tekintve reprezentatív. A kutatásban partnerintézményként közreműködött a pozsonyi székhelyű Kultúrne observatórium Národného osvetového centra (KONOC). A lakóhelyen a legjobb 2007 tavaszán a Kárpát Panel (nemzetközi összehasonlító kutatás, amely a Kárpát-medencében kisebbségben élő magyarok körében, valamint Magyarországon zajlott) eredményei szerint a szlovákok és magyarok kölcsönös viszonyában homlokegyenest eltérőnek mutatkozott az országos helyzet és a megkérdezett lakóhelyén tapasztalt helyzet (1. ábra). A két nemzet országos viszonyát a megkérdezettek fele konfliktusokkal terheltnek tartotta, s ezen a szinten csupán 13,4%-uk szerint volt együttműködés. Ezzel szemben a lakóhelyi viszonyokat a válaszadók fele együttműködéssel jellemezte, s 9%-uk tapasztalt konfliktusokat. Nem elhanyagolandó a „közömbösség jellemzi” kategória sem, amelyet az országos szintre vonatkozólag nagyjából minden negyedik, lakóhelyét illetően pedig műiden harmadik személy jelölt meg. Mindez arról tanúskodik, hogy a magyarok gyenge többsége a két nemzet országos viszonyát kedvezőtlennek, a mindennapi élettéren, tehát a lakóAz anyanyelvi oktatás és a hivatali anyanyelvhasználat mindkét csoportnál a legmagasabb elégedettséget vívta ki, ám az jól látható, hogy a szlovákok és a magyarok elégedettségének mértéke nem említhető egy lapon (REUTERS/Toby Melville) helyen tapasztalt viszonyokat pedig kedvezőnek ítélte. Ugyanakkor a nagymértékű közömbösség sok mindent jelez. Például azt, hogy a kölcsönös viszonyban a nemzetiség nem játszik elsődleges szerepet, de jelezheti azt is, hogy a szlovákok és magyarok nem igazán keresik „egymás társaságát”. Mindenesetre ezek az adatok azt tükrözik, hogy az elmúlt évekhez képest romlott a két nemzet viszonya: 2003-as felmérésünk során ugyanis még minden negyedik megkérdezett válaszolta, hogy a 2002-es választások óta összességében javult a szlovák-magyar viszony, amelyet 73 százalékuk jónak tartott (ebből 21,7% minősítette jónak, 51,1% inkább jónak), 16,6% inkább rossznak, 1,7% rossznak, a többiek pedig nem tudták megítélni. A 2007 őszén lefolytatott kutatás eredményei is bizonyítják, hogy a kölcsönös viszony a közvetlen lakóhelyen a legjobb, s minél inkább távolodunk tőle, minél inkább haladunk felfelé a közigazgatási szintek lépcsőfokain, annál rosszabb (2. ábra), és nemcsak a magyarok, hanem a szlovákok szerint is. A lakóhelyen mindkét nemzet döntő többsége pozitívan értékeli az együttélést (szlovákok 94%, magyarok 95,8%). Járási szinten már kevesebben tartják jónak, holott még mindig a döntő többségről van szó (szlovákok 90%, magyarok 87%). Bár az így nyilatkozó szlovákok és magyarok részarányát tekintve nincs nagy különbség, a magyarok érzékelik inkább az együttélésjárási szintű romlását, hiszen a lakóhelyi viszonyokhoz képest csaknem 10 százalékkal csökkent a pozitívan válaszolók aránya. Az együttélés kerületi szintjét illetően számottevően csökken mind a szlovákok, mind a magyarok elégedettsége (szlovákok 76%, magyarok 56,4%), de a magyaroké még inkább. Kerületi szinten már csak gyenge többségük tartja jónak a két nemzet viszonyát. Az ismertetett eredmények egyben azt is jelzik, hogy a vizsgált népességek az együttélést - leginkább a lakóhely szintjén - nem érzékelik mindennapjaikat meghatározó problémaként. Ez újfent beigazolódott, amikor megkértük a válaszadókat, hogy tizenkilenc problémakörből válasszák ki azt a hármat, amelyet lakóhelyükön leginkább kellene orvosolni. A problémakörök között szerepelt a szlovák-magyar együttélés, a magyar kultúra, valamint a dél-szlovákiai szlovákok kulturális életének támogatása is. A megkérdezettek egyiket sem emelték ki. A három legégetőbb problémaként mindkét csoport a munkanélküliséget, a magas árakat és az egészségügyet jelölte meg (1. táblázat). A szlovák-magyar viszony fontossági sorrendben mindkét nemzetnél a 15. helyen szerepelt. A szlovák kultúra támogatását a szlovákok az utolsó előtti, azaz 18. helyen említették, vagyis még kevésbé érzékelik problémaként, mint a szlovák-magyar viszonyt. A magyar kultúra támogatását a magyarok a 12. helyre rangsorolták, vagyis az ő esetükben sem jelenik meg problémaként. Egymás kultúrájának támogatását pedig végképp törölték a megoldásra váró kérdések listájáról. Ujfent hangsúlyozom, hogy a lakóhelyről van szó, ahol az együttélést a szlovákok 94, a magyarok 95,8 százaléka minősítette jónak. A következő kérdésben konkretizáltunk tizenegy területet, s ezúttal nem azt vizsgáltuk, hogy a válaszadók szerint ezek hogyan működnek (jól-e vagy rosszul), hanem a velük való elégedettség mértékére voltunk kíváncsiak (3. ábra). Hogy ez mennyire nem ugyanaz, már az első terület bizonyítja: lakóhelyén a szlovák-magyar viszonnyal a szlovákok 77, a magyarok 73 százaléka, vagyis a döntő többség ugyan elégedett, de az elégedettek részaránya lényegesen alacsonyabb, műit azoké, akik ezt a kapcsolatrendszert jónak tartják. Ezzel összefüggésben felmerül a kérdés: mit fed a jó viszony és az elégedettség közötti „űr”? Egyáltalán mit jelent a jó viszony, ha közben sokak számára nem társul az elégedettség érzésével? Azt jelenti, hogy nincsenek tettlegességek, nyűt konfliktusok? Élünk egymás mellett - kényszerből? Vágjunk, de nem vesszük figyelembe egymást, amíg nem muszáj? Úgy gondolom, a vizsgált kérdéskörrel kapcsolatban a ,jó viszony” is azok közé az „üres” fogalmak közé tartozik, amelyeket igazából még senki sem pontosított, ezért következő kutatásainkban ezt mindenképp meg kellene tennünk. A szlovák-magyar viszonyt leszámítva, amellyel, mint említettem, 77 százalékuk volt elégedett, a szlovákok a hivatali anyanyelvhasználat lehetőségeivel (86%), az anyanyelvi oktatás lehetőségeivel (79%), valamint az irántuk tanúsított hivatali bánásmóddal (70%) voltak a legelégedettebbek. A magyarok a lakóhelyi szlovák-magyar viszonnyal (73%), a helyi önkormányzatok magyar képviseletével (60%), az anyanyelvi oktatás lehetőségeivel (57%) és a hivatali anyanyelvhasználat lehetőségeivel (56%) voltak a legelégedettebbek. Tehát az anyanyelvi oktatás és a hivatali anyanyelvhasználat mindkét csoportnál a legmagasabb elégedettséget vívta ki, ám az jól látható, hogy a szlovákok és a magyarok elégedettségének mértéke nem említhető egy lapon. A szlovákok nagymértékű elégedettsége ezeken a területeken mindenképpen figyelemreméltó, hiszen arról tanúskodik, hogy döntő többségük nem érzékeli a szlovák nyelv háttérbe szorulását Dél-Szlovákiában, sőt ellenkező tapasztalatról tesz tanúbizonyságot. A magyarokról már nem mondható el ugyanez, aminek hátterében az ő anyanyelvi oktatásuk és hivatali anyanyelvhasználatuk hiányosságait kell feltételeznünk. A járás gazdasági helyzetével, a politikai pártok tevékenységével, a Matica slovenská, valamint a Cse- madok tevékenységével és a kulturális élet lehetőségeivel (az ábrán az F, H, I, J, K területek) való alacsony elégedettség nem azt jelenti, hogy a többség elégedetlen ezekkel a területekkel, hanem azt, hogy magas volt a válaszolni nem tudók aránya. Azoké, akik kellő inforkonfliktusokkal terhelt együttműködés jellemzi közömbösség jellemzi 9 Il3,4 nem tudja J53,3 23 110,3 □ országos szinten ■ lakóhelyén 0 10 20 30 40 50 60 7. ábra: A szlovák-magyar viszony 2007 tavaszán 100 80 60 40 20 0 2. ábra: A szlovákok és magyarok együttélését és kölcsönös viszonyát jónak tartók részaránya (%)
