Új Szó, 2008. február (61. évfolyam, 27-51. szám)
2008-02-09 / 34. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. FEBRUÁR 9. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ DNEVN1K Újságírók lehallgatásának gyanúja is felmerült egy Ko- szovóról folytatott amerikai-szlovén tárgyalás jegyzőkönyvének napvilágra kerülése ügyében. A szlovén Dnev- nik szerint a kiszivárogtató feltárása érdekében a külügyminisztérium a lap munkatársai és külügyminisztéri- umi tisztségviselők közti telefonbeszélgetéseket is lehallgatott. A ljubljanai parlament titkosszolgálatokat felügyelő bizottsága vizsgálatot indított a lap állításának tanulmányozására. A jegyzőkönyv arra enged következtetni, hogy az EU soros elnökségét 2008. első félévében betöltő ország- Washington akaratának végrehajtójaként jár el a kényes koszovói kérdésben, (mti)- Remélem, nem ez akarja bevezetni nálunk a szlovák nyelv oktatását. Nem szívesen rontanám el vele a gyomromat. (Peter Gossányi karikatúrája) HÉTVÉG(R)E Falra hányt Mikolaj A kormányban vannak markáns és kevésbé kidolgozott arcélű minisztériumok. A belügy Robert Kaliňák hivatalba lépése óta egyfolytában bénázik, bottal üti a bűnözők nyomát. Ehhez az igazságügyi tárcaisasszisztál: ha rendőreinknek véletlenül sikerül elkapni valakit, azt a bírók- különösen a Besztercebányai kerületben- gyorsan szabadlábra helyezik, az se baj, ha sörétessel lőtte rommá az asszonyt az illető. KOCUR LÁSZLÓ A közlekedési és a gazdasági tár- ca-Szarokaz alkotmányra! felkiáltással - vállvetve építene autópályát a telkünkön, mert a gazdaságnak dübörögni kell. A környezetvédelmi minisztérium orcája kissé haloványabb, róla legfeljebb annyi jut eszünkbe, hogy az egyébként is gyér számú természetvédelmi őrt jól leépítették, holott a szomszédos Ausztriában egy városi parkra jut annyi strázsa, amennyi nálunk egy komplett nemzeti parkot véd a tolvajoktól, a fatolvajoktól, a quados ámokfutóktól, tüzet rakó szalonnaturistáktól. A régiófejlesztési és az oktatási minisztérium esetében tiszta a képlet: híven teljesíteni a zsolnai Führer parancsait, és ott tenni keresztbe a magyaroknak, ahol csak lehet. A védelmi tárca pedig minden kormányok nagy pénznyelője. Senkinek nem tűnik fel, hogy miközben világszerte virágzik a hadiipar, nálunk a védelmi minisztérium cégeinek nagy része veszteséges?! A védelmi tárcánál sokan vannak: sok ember, sok épület, és amióta a kaszárnyákat nem a kopaszok takarítják (fogkefével), azóta ez is pénzbe kerül. Legyen bár valaki hű kormánykatona, közpénzek kormány közeli vállalkozói zsebekbe nyomója, ha mindezt stílussal és jó humorral teszi, az árnyalhat a megítélésén. Kár ezért a Kašickýért, talán többet értett a katonasághoz, mint a vendéglős a rendőrséghez... De ahogy távozott, azt tanítani kéne. Őrnaggyá léptette elő Jánošíkot. Híres őrnagyok jutnak eszembe. Az Állatfarm fehér, díjnyertes kandisznaja. Valahol a távolban felködlik, Rugers őrnagy, a rangerek megalapítója. Ga- ragin őrnagy, akit a szocialista tábor dalba foglalt, az idősebb olvasók dúdolhatnák is: Dobrý den, majoré Gagarine... Minden imperialista kém réme, a szocialista haza védelmezője, Zeman őrnagy. A terhei zsivány most velük került egy panteonba. Kašický nemcsak értette a dolgát, hanem humora is volt, mert ilyen had- és jogtörténeti abszurdon csak röhöghetünk. Ám röhögni valószínűleg kevés okuk volt a kilencedikes nebulóknak. Ók a héten írták a monitor utódját. A monitor mint márkanév a sorozatos kiszivárgások, kiszivárogtatások során annyira lejáratódott, hogy ráfért egy alapos rebranding. S mivel marketingköltségre az oktatási tárca keveset fordíthat, mert kell a pénz a szlovák tankönyvcsomagra, melyből ősztől a magyar iskolások is tanulni fognak, így kapta az ország tesztje a Felmérés 9 fantázianevet. De mit akartak felmérni? Evidens, hogy egy londoni diák jobban beszél angolul, mint pozsonyi társa, aki nem feltétlenül hülyegyerek, csak nem anyanyelve az angol. Még ha rendkívül lelkesen fogja is látogatni a British Council tanfolyamait éveken át, a kulturális emlékezetből táplálkozó szóvicceket és állandósult szókapcsolatokat, köznyelvi fordulatokat, a szlenget stb. akkor sem fogja bírni. Mert nem angol. A csallóközi vagy bodrogközi iskolában felmért magyar diák sem szlovák. Tudhat tisztességesen szlovákul - bár általában nem tud, de ez nem kizárólag az ó hibája de nem úgy, mint a szlovák anyanyelvű. Ha egyforma tesztet tolunk eléjük, abból a magyar csak rosszul jöhet ki. Az ilyen tesztek legfeljebb arra jók, hogy hivatkozási alapul szolgáljanak az intenzívebb szlovákoktatás bevezetésére a magyar iskolákban. Rendkívül álságos a nemzeti párti (nem fasisztázunk, mert a kocsim és a lakásom együtt nem ér egy mü- liát) miniszter álláspontja, melynek egyetlen előnye, hogy az előzőnél sokkal jobb fazonú szóvivője tolmácsolta: azt szerették volna felmérni, milyen a gyakorlati szlo- váknyelv-ismeretük, és hogyan tudnak érvényesülni a munkaerő- piacon. Valószínű, hogy azokban az állásokban, amelyek betöltéséhez kilenc osztály szükséges, ugyanolyan jól, mint poprádi vagy zólyomi társaik. Ha többre vágynak, elvégeznek egy középiskolát, ahol szintén tanítanak szlovákot, netán még egyetemre is elmerészkednek. Ha ezt Szlovákiában teszik, az első félév után már (jól) fognak tudni szlovákul. Ha külföldön, akkor úgyis valamelyik multit célozzák meg, ahol a kommunikáció nyelve az angol, akárhogy iz- mozik is a Szlovák Nemzeti Párt. Alattomos lépés volt a Mikolaj-mi- nisztériumtól ez a tesztelés, ráadásul - legalább is elődje, Szigeti László szerint - a tárcavezetőről falra hányt borsóként peregtek le a kisebbségi kifogások. Számára egyedül a pártvonal hiteles képviselete fontos, így csak abban reménykedhetünk, hogy választott képviselőink sikerrel hívták fel a nemzetiek ez újabb huncutkodására a nemzetközi közvélemény figyelmét. Felfoghatatlan, miért kell egy EU-s ország kisebbségének másfél éve folyamatos deffenzívá- banélni. JEGYZET rí, 7 i'-.' • MMMKM 8 tt ®WS* .. - mi Egy reményteli szék TALLÓSl BÉLA Halálom volt a használt könyv. Ahogy megkaptuk év elején, azonnal a hátsó oldalra lapoztam. Fújtattam a dühtől, látva a táblázatban az előző tulajdonosok adatait. Utáltam a szamárfüleket. Utáltam, ahogy a fekete betűket elkoptatta az ujjvezető - úgy olvastunk, hogy húztuk a mutatóujjunkat a sorok alatt. Utáltam a gyűrött, repegetett oldalakat. Utáltam a kitépett képek helyét. Betege voltam, hogy nekem használt könyv jutott. Napokig evett a méreg, miért nem kaphatok egyszer, csak egyetlenegyszer új, használatlan, nyom- daszagú, ropogós lapú, szűz tankönyvet. Amelyet nem lapozott és nyálazott még senki, amelyet nem hordtak elkoszolódott büdös műbőr táskában, nem ettek le disznósajttal, nem radírozták a lapjait lyukasra. Fájt a tanítóim részéről vélt lebecsülés, hogy miért nem érdemlekki olyan olvasókönyvet, amely nekem engedelmeskedve adja a lapjait, az én szemem előtt fedi fel betűrengetegének titkait. Hetek, sót hónapok teltek el, mire sikerült a lapokat kivasalgatnom, a foltokat hintőporral kifehérítenem, s az idegen szagot kiszellőztetnem belőle. Hosszú időbe tellett mire olyanná tettem a könyvet, hogy már az én birtokom lehetett, azzal, hogy saját - a szagtól és a nyálmintától az ujjlenyomatig tartó - személyiségjegyeimmel ruháztam fel. Addig azonban mart a bánat, s nem is tudtam úgy istenigazából tanulni belőlük, mert nem bírtam elfelejteni a könyv múltját. Amúgy viszont kíváncsian merengtem el könyvem előző használóinak névsorán. Ha már így kellett lennie, hogy másod- vagy harmad- kézből kikerült tankönyvet kaptam, abban reménykedtem, legalább kitűnő elómenetelű tanuló forgatta előttem. Abban bíztam ugyanis, hogy ezáltal az én fejembe is jobban belemegymajd az elemi tudomány. Áltattam magam, hogy az előző átmeneti tulajdonos tehetsége is átszáll rám örökül, s vihetem valamire az életben. Azt is nehezen viseltem, hogy minden osztályt kiült széken kellett kezdenem. Nyikorgó, kilazult, összekarcolt, sok feneket kóstolt, zsíros ülőlapú és támlájú székeken kellett végigülnöm a sorjázó tanéveket. Á kiült székeken nem az ülés kényelmetlen, hanem az idegenség rossz bennük. Az, hogy nem én háziasí- tom, nem én töröm be, nem az én hátam görbülése alakítja ki az öblét, hogy nem hozzám tartozik. Egy szék, egy vadonatúj szék, ez volt minden vágyam első osztálytól kezdve. Nekem mindig csak használtakjutottak, amilyeneket mások már ki- vagy leültek. Ugyanakkor van a használt székben valami misztikus is. Nem mindegy, ki ült rajtuk korábban. Ahogy az sem mindegy, előttünk ki tanult a tankönyvünkből. Azok ugyanis szerencsére bejöttek nekem. Az előző,jó elómenetelű gazdáknak tulajdonítom, hogy vihettem valamire. Lehet, hogy a kiült székekkel isjóljárok majd. Talán a sors valami váratlan kiválasztást tartogat számomra. Általuk. A „székmisztikába” kapaszkodva megvan az esély, hogy akár még miniszter is lehetek. KOMMENTÁR Ukrán szinkron BALLAD. KÁROLY Kisiskolás unokaöcsémet jó harminc éve egyszer elvittem Ungvá- ron a moziba. NDK gyártású indiánfilmet néztünk, sajnos nem emlékszem, melyiket, de az bizonyos, hogy tele volt harci jelenettel. Akkoriban a mozikban főleg háborús és partizánfilmeket vetítettek, felüdülésnek számított ez a másfajtaság. Bár én már nem igazán élveztem az ilyesmit, kinövőben voltam belőle, de az öcskös tágra nyílt szemmel próbálta követni a történetet. Azt láthatóan hamar megértette, kik a jók és kik a rosszak a filmben, mert egyszer csak megkérdezte: „Ugye az indiánok az oroszokkal voltak?” Ez most arról jutott eszembe, hogy olvasom, Tom Hanks, akit leginkább Forrest Gump megszemélyesítőjeként ismer a világ, egy igen különös szerep megformálására készül. A „Vörös Elvis”-ként is emlegetett énekes és színész Dean Reed életéről forgat filmet, és hol másutt, mint Berlinben. Nem véledenül ott: a baloldali nézeteiről elhíresült Reed 1973-ban az USA-ból éppen Kelet-Berlinbe emigrált (a kommunista propaganda nagy örömére), s ugyanitt alakított indián hőst a mozivásznon. Moszkvában is többször járt, világhírű rockšztámak kijáró ünneplésben részesült (a hatalom az USA-ellenes békeharcost, a közönség a nyugati rock reprezentánsát látta benne). Ha mindezeket figyelembe vesszük, kisöcsém felvetése nem is akkora képtelenség, NDK-s indiánként a jó Dean Reed tényleg az oroszokkal volt... És ha már filmes témát érintettem: tájainkon most egy új rendelet tartja lázban a filmdealereket és mozitulajdonosokat. Ukrajna kulturális minisztériuma ugyanis betiltotta az ukrán szinkron nélküli filmek vetítését és forgalmazását. A rendelet persze nem a közönség igényeinek mind nagyobb kielégítése érdekében fogant, és még csak nem is azért, hogy az amerikai filmdömping darabjainak a piacra dobását a szinkronizálás nehézkes munkálataival lassítsa. Az intézkedés - kimondatlanul - az orosz és oroszul beszélő filmek ellenirányul. Tudnivaló, hogy amíg Ukrajna a Szovjetunió kötelékébe tartozott, az orosz nyelvnek sokkal nagyobb presztízse volt, mint az ukránnak. Alighanem többen is beszélték, mint a tagköztársaság hivatalos nyelvét. Ukrajna függedenné válása óta ádáz harc folyik az orosz nyelv visszaszorítása és az ukrán felemelése érdekében. Ez megmutatkozik az idegen nyelvű könyvekre kivetett behozatali vám nagyságában csakúgy, mint a szóban forgó rendeletben. Amely egyébként nem az első e téren, ám a korábbi szabályozás enyhébb volt: az csupán az idegen nyelvű (értsd oroszul beszélő) filmek ukrán feliratozását tette kötelezővé. De a nemzeti érzület ezt kevésnek találta, mert a Puskin nyelvét jól értő furfangos nézők nem a betűket olvasták, hanem egyszerűen az orosz szövegre figyeltek. Hát most majd szinkronizálják nekik, nehogy élvezhess sék eredetiben. .. .Ahogy minden éven, Ukrajnában idén is felvetődik a nemzetiségi iskolák számtalan problémája. Ez évtől kezdve nálunk is az emelt szintű érettségi vizsgán elért eredmény alapján nyerhető el egyetemi felvételi. Ami rendben is volna. Ám ezt az emelt szintű érettségit az eredeti elképzelés szerint csak ukránul lehetett volna letenni - azoknak is, akik magyar (vagy más nemzetiségi) iskolában végeztek, ami súlyos hátrányba hozná a nem ukrán anyanyelvű jelentkezőket. Hónapok óta folyik a huzavona a kisebbségi érdekszervezetek és az ukrán oktatásügy között. Kárpátalján sokáig még az is kétséges volt, lefordítják-e magyarra a vizsgakérdéseket a magyar iskolák végzősei számára. Aztán elterjedt a hír, mely szerint a teszteket ugyan lefordítják magyarra, de azokra válaszolni csak ukránul lehet. Utóbb ezt a helyi oktatásügy vezetője cáfolta. Most már csak az a kérdés, hogy a magyar feleleteket ki fogja szinkronizálni az ukrán vizsgabiztosok részére. FIGYELŐ Németország ellen az al-Kaida A német Szövetségi Bűnügyi Hivatal (BKA) szerint az al-Kaida nemzetközi terrorszervezet merényleteket készít elő Németországban. Erről Bernhard Falk, a bűnügyi rendőrség elnökhelyettese, nyüatkozott a Die Welt című napilap tegnapi számában. Tavaly szeptemberben a német hatóságok Dél- Vesztfáliában őrizetbe vettek egy háromtagú csoportot, amely a muzulmán vallásra áttért német Fritz G. körül szerveződött, és amely támadásokat tervezett németországi amerikai létesítmények ellen. Ezzel vélhetőleg sikerült elejét venni több súlyos merényletnek. A német nyomozók szerint a csoport valószínűleg kapcsolatban állt az al-Kaidával. Fáik azt mondta az újságnak, hogy az iszlamista hálózat - összeszedve magát az amerikaiak vezette hadműveletekben elszenvedett csapások után visszaszerezte operatív képességeit Afganisztán törzsi területein, és „ott született meg az alapvető döntés arról, hogy Németországban merényleteket hajtanak végre”. August Hanning, a német belügyminisztérium államtitkára kijelentette: .Attól tartunk, hogy nem fogunk tudni minden akciót megakadályozni.” Fáik szerint a szélsőségesek szándékosan muzulmán vallásra áttért németeket vagy fiatal törököket verbuválnak, hogy pakisztáni táborokban merénylőkké képezzék ki őket. Németország mint lehetséges támadási célpontjelentősége a Bundeswehr afganisztáni bevetése révén vált fontosabbá. A németek éppen szerdán jelentették be, hogy további katonákat küldenek Afganisztánba. A Die Welt tudomása szerint a BKA és a szövetségi tartományok 184 vizsgálatot folytatnak radikális iszlamisták ellen. Hetven gyanúsítottat „veszélyesnek” minősítettek', és éjjel-nappal figyelik őket. (mti)
