Új Szó, 2008. február (61. évfolyam, 27-51. szám)
2008-02-09 / 34. szám, szombat
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2008. FEBRUÁR 9. www.ujszo.com A Pátria rádió kétnapi kínálatából válogathatnak Hétvégi programok MŰSORAJÁNLÓ Szombat reggel 7 órakor hírekkel kezdjük közvetítésünket. 7.15-től Slágerhullám, ezt követi 8 órakor a Térerő. Publicisztikai magazinunk, a Hétről hétre kezdési időpontja 9 óra. A Délidő 11 órakor kezdődik. Témája az euró bevezetése Szlovákiában, a stúdió vendége pedig Kelecsényi Ernő, az OTP Slovakia vezérigazgatója. 12.30-kor a Tékában megemlékezünk Erdélyi Jánosról, megtudhatjuk, mit tervez a Szlovákiai Magyar írók Társaságának vezetősége ebben az évben, és beszélgetés hangzik el a nemrégen Pozsonyban járt Vámos Miklós íróval. 13 órától szól a Zenés köszöntő. Vasárnap is reggel 7 órakor indul adásunk. 7.10-től katolikus kiadással jelentkezik a Világosság. A napi evangéliumot követően Koller Gyula pápai prelátus elmélkedik. Ezt követően annak apropóján beszélgetünk Koller Gyula atyával, hogy legutóbb neki is odaítélték a Fraknói Vilmos-díjat, amely azoknak adományozható, akiknek a munkássága kiemelkedő a teológia, a filozófia vagy az egyháztörténelem területén, illetve akik tevékenységükkel előmozdították a magyar vallási élet megújulását és a teológia oktatásának fejlődését. 8.30-tól Lacza Tihamér műsorában, a Kaleidoszkópban megismerkedhetnek a Somorján élő, 82 éves Miklós Pali bácsival, aki évtizedeken át körzeti villany- szerelőként dolgozott. 10 órakor jelentkezik ifjúsági műsorunk Csenger Ferenc szerkesztésében. A Randevúban lesz mese, rande- vúretro és sztárhírek. 12.30-tól a Tudomány világában Nagy Zoltánt, a Felvidéki fürdőlexikon szerzőjét a kiadványról kérdezzük, majd a filmtörténet egyikjelentős, de mára már elfeledett alakját, a 70 éve elhunyt Georges Melier t mutatja be Ozogány Ernő, Simon Attila történész pedig arról beszél, hogy milyen kutatások folynak a Fórum Kisebbségkutató Intézetben a Prágai Tavaszként ismert és 40 évvel ezelőtt történt csehszlovákiai események magyar vonatkozásairól. (MoL) Sárközy Erzsébet kiállítása a Magyar Intézetben Szimbiózisban az anyaggal AJÁNLÓ Pozsony. Papírképek címmel Sárközy Erzsébet festőművész üvegesen áttetsző, álomszerű alkotásaiból nyílik kiállítás a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetének pozsonyi székházában (Palisády 54.) február 11-én, hétfőn 17 órakor. A művésznő saját készítésű gyűrt papírra fest, képei egyszerre tükröznek érzékenységet és erőt. A tárlat, amelyet Gábor György filozófus nyit meg, március 7-ig látható. Somos Gyula festőművész, az amszterdami Ruudt Wackers Művészeti Akadémia docense a következőképpen vélekedett Sárközy Erzsébet képeiről a tavalyi, nagy sikerű kassai kiállítás megnyitóján. „Sárközy Erzsébetnél nagy szerepet játszik az anyaggal, anyagokkal való közvetlen kapcsolat. Maga a papír, a papír gyűrődései, szakadásai, az anyag véletlenszerű struktúrája beépül és szervesen összeforr a képek tartalmával és mondanivalójával. Annak ellenére, hogy két teljesen különböző technikáról van szó, mégis töretlen a folytonosság, és teljes az összhang. Az anyag iránti alázata segít neki kiaknázni a benne rejlő lehetőségeket. Ahogy a gyűrt papír szálkás ráncai megismétlik és megerősítik Sárközy Erzsébet fáinak csontvázszerű szerkezetét, másutt pedig a lomb zizegő puhaságát fokozzák, papírképein úgy hangsúlyozzák saját készítésű papírjai a különböző struktúrájú anyagokat, mint a kő, a felhő, az agyag vagy a pala. A papírképek keményebb és elvontabb kompozícióit a papír anyagának finom, játékos életszerűsége szelídíti költészetté. Álmát nem erőlteti az anyagra, hanem segítségül hívja azt, hogy álmait vizualizálja. Párbeszédet folytat vele, megszólítja az anyag lelkét. Ebben a világképben fontos helye van a természetnek, és az ember közvetlen, saját maga alkotta környezetének. Ez egy emberléptékű, humán világ, ahol a lélek szimbiózisban él az anyaggal”, (ú) Sárközy Erzsébet segítségül hívja az anyagot, hogy álmait vizualizálja Szlovákiai magyar vonatkozású köteteit mutatta be a budapesti Szlovák Intézetben a Kalligram Kiadó Merre van észak és merre dél A pozsonyi Kalligram Kiadójanuár utolsó napján a budapesti Szlovák Intézetben mutatta be múlt évi termésének szlovákiai magyar vonatkozású könyveit. A keresztmetszet választott szempontja nem jellemző a kiadóra, a könyvpiacon ugyanis inkább kortárs magyar irodalmi, szlovák történeti és szépirodalmi, magyar és szlovák nyelvű világirodalmi, szlovák fordítású magyar kortárs irodalmi művekkel kíván jelen lenni (nem említve a szakirodalmi kiadványokat és sorozatokat). GÖRÖZDl JUDIT Tehát nyilvánvaló a szélesebb horizont igénye nem csupán szellemi, hanem földrajzi tekintetben is. Ami mégis vonzó, az számomra a távolabbra tekintés nem lehatároló mivolta, hanem az egybecsendítés lehetősége: hogy magunkra, saját (szlovákiai magyar vagy magyar vagy szlovák) szellemi értékeinkre ebből a szélesebb perspektívából tekintsünk, ebben értékeljük fel (vagy le). Egy érzelmes (közép-)európai, azaz Rudolf Chmel felvetése szerint, akinek a kötete szintén terítékre került a könyvbemutatón, ezt a szélesebb perspektívát Közép-Európa kínálja. Egy olyan Közép-Európa, amely „a részt jelenti az egészben - Nyugat-Eu- rópában, tehát Európában. Egy olyan részt, amely földrajzi, geopolitikai értelemben sosem alkotott egyszer s mindenkorra meghatározott, zárt egységet. Mindig is inkább virtuális, dinamikusan bővülő vagy szűkülő, intellektuális, kulturális, szellemi teret alkotott, melyet mentálisan, nem pedig politikailag határoltak be.” Esszéiben a szerző is ebből a tekintetből vizsgálja a szlovákság identitás-alakulásának kérdéseit és a szlovák-magyar viszonyt; olyan tanulságokat mutatva fel, amelyek - ahogy a kötetet bemutató Grendel Lajos fogalmazott: - „nemcsak a magyar-szlovák traumák labirintusába tévedt kezdőknek ajánlhatók, hanem az útvesztőben rekedt és ott már hosszú évek óta bóklászó haladóknak is, akik lassan azt sem tudják, merre van észak, és merre dél.” A közép-európai hatókör mint a helyi értékek megmérettetésének szélesebb perspektívája eleve adta magát a Stúdió érté összművészeti társulás 20 éves történetét feldolgozó kötet, a Transart communication kapcsán (amit Hushegyi Gábor és Sőrés Zsolt állított össze), hiszen Juhász R. József, Mészáros Ottó, Simon Attila és Németh Ilona érsekújvári kezdeményezése a térség egyik legjelentősebb élő-művészeti fesztiváljává nőtte ki magát, amely - amint azt Szombathy Bálint performer emelte ki könyvismertetőjében: - „távoli pontokon is hullámokat korbácsolt”, „a szlovákiai és a Kárpát-medencei progresszív művészetre is hatást gyakorold’. Németh Ilona dunaszerdahe- lyi képzőművész egyébként több összefüggésben szerepelt a beBETTES ISTVÁN ÉGTENGER ÚSZTATÓ HARMINC ÉV VERSEI 1977-2007 CHMEL egy Érzelmes (KÖZÉP-) EURÓPAI J "‘-j lg minin j mm\\ i1 ‘ 1 íj iijliljl'* mutatón, nem csupán mint az estet moderáló Szigeti László kiadóigazgató hajdani szomszédja (mert természetesen ahol középeurópaiak összefutnak, ott anekdotából sincs hiány), hanem mint olyan művész, akinek a munkáit nemzetközi szinten jegyzik és a világ számos galériájában kiállítják, s akiről másodízben rajzolt pályaképet Hushegyi Gábor esztéta. A tavaly év végén megjelent angol-szlo- vák-magyar nyelvű Németh című kötet a legutóbbi pálya- szakaszra összpontosít, amely a köztér / nyilvános tér / magántér felvetette kérdéseket és lehetőségeket járja körül a public art és az interaktív installáció eszközeivel. A kiadványt és a képzőművész munkásságát György Péter esztéta méltatta. A Kalligram 2007-es publikációi közül továbbá Németh Ilona illusztrálta Csanda Mátéval közösen N. Tóth Anikó legújabb mesekönyvét. Természetesen mesekönyvet közép-európai perspektívából értékelni éppolyan erőltetett lenne, mint pl. szlovákiai magyarból. Mert a mesében (bár ez nyilván más műfajra is érvényes) vagy bele tud csendülni a helyi íz és tapasztalat valami mindannyiunkhoz szólóba, vagy az egész néma marad. A Tükörkönyv felnőtt olvasója, Mészáros Sándor „az utánozhatatlanul bájos mesélőhangot” és a mesekaland versus unalmas valóság megfordításának írói leleményét emelte ki a szöveg erényeként. Az est folyamán kalandra, ha kevésbé mesésre is, Gerevich András invitált még Németh Zoltán Állati nyelvek, állati versek című, a szlovák Fero Lipták által illusztrált, míves verseskötetének bemutatása során. A költő egyébként a kiadó egyik törzsszerzője, csaknem évente jelennek meg kötetei, irodalomtörténeti munkái. Hasonlóan termékeny alkotó Benyovszky Krisztián, aki a budapesti könyvbemutatón Kriptománia. Titok és elbeszélés című irodalomelméleti munkájával volt jelen Rácz I. Péternek a titok mibenlétét kutató la- udációján keresztül, de a nevéhez kötődik a prágai nyelvészeti iskola meghatározó alakjának, Jan Mukaŕovskýnak egy magyar nyelvű tanulmány-válogatása is (lám, a tágabb közép-európai vonzáskör!). A szlovákiai magyar vonatkozás - mint a könyvbemutató szervező elve - a legmarkánsabban talán Bettes István Égtengerúsztató. Harminc év versei 1977-2007 című kötete kapcsán került előtérbe olyan példaként, amikor a szűkre szabott perspektíva akadályozta az életmű alaposabb, „a csehszlovákiai magyar irodalom” beszédmódbeli és tematikus elvárásaitól függetlenedő recepcióját. Bedecs László irodalomtörténész Bettes líráját méltatva a válogatott versek megjelenésében egy olyan esélyt lát, amely az életmű értékeinek ismételt vizsgálatát, a kortárs magyar költészetben való újraelhelyezését eredményezheti - megsegítve kicsit azzal a hátszéllel, amit a „Kalligram Kiadó mint a kortárs magyar irodalom értékpiacának egyik meghatározó szereplője” (Bedecs) jelenthet. Benyovszky Krisztián Mert az est szólt kicsit erről a kiadói értékpiaci pozícióról is, ha nem is csupán magyar irodalmi vonatkozásban. Á budapesti Szlovák Intézet előadótermét nem csupán a magyar értelmiségi elit ismert személyiségei töltötték meg színültig (természetesen a szerzőkkel és „mezgi” érdeklődőkkel együtt), hanem jelen voltak a közép-európai országok budapesti kulturális intézeteinek és diplomáciai testületéinek a vezetői is, hogy megnézzék, mi az a „felhozatal” a szlovákiai magyar kultúrából, amit a Kalligram megismerésre érdemesnek ajánl. Egy január végi ünnep, amelyen Rudolf Chmel nosztalgiája látszott aktuálisan röpke életre kelni a monarchikus Közép-Európáról, ahol „a közös piac, pénznem, vasúti hálózat (...), de a könyv- kereskedések és a kávéházak is összekötötték az embereket (...) egyfajta kulturális, mentális, pszichológiai közösségben”.
