Új Szó, 2008. január (61. évfolyam, 1-26. szám)
2008-01-05 / 4. szám, szombat
Szalon 13 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. JANUÁR 5. pott, a világ összes marhája az övé lett, hogy vándorlása során pásztorként élhesse életét. Ő a maszá- jok ősapja, Natero Köp. És a világ minden marhájának büszke tulajdonosa. Kenya és Tanzánia földjén rengeteg maszáj él, egységes nemzetről mégsem beszélhetünk. A népszámlálás is kivitelezheteden köztük: a maszájok szándékosan valótlan adatokat diktálnak be, s hogy az áttekinthetetlenség tökéletes legyen, a számlabiztosok elől egyszerűen elbújtatják családtagjaikat. így a becslések sem lehetnek pontosak, amelyek szerint Kenya és Tanzánia területén 300-450 ezer maszáj él. Lehet, hogy jóval kevesebb. A maszájok manyattában, marhatrágyával tapasztott kunyhóban élnek. Harcosaik, hatalmukat jelezve, bunkós végű botot hordanak maguknál, hosszú ruhájuk a tradíciónak megfelelően vörös vagy narancsszínű, de már lehet mintás is. Gazdagságuk (vagy szegénységük) fokmérője marháik száma. Szegénynek azt a maszájt tartják, akinek legfeljebb húsz marhája van. Akinek ötven, az már jómódúnak tekinthető. Gazdagnak csak az számít, aki hetven darabnál is többet mondhat magáénak. De ha csak hatalmas marhacsordája van, gyereke egy sem, akkor ugyanolyan szegénynek számít, mint az, akinek csupán néhány állatra sikerült szert tennie. Marháit azonban ugyanúgy szereti a maszáj, mint a gyerekeit. Elvégre tőlük kapja mindennapi táplálékát. A tejet és a vért. Utóbbiból naponta háromnégy litert is képes meginni. Ha húsra vágyik, kecskét vagy ökröt vág. Növényi eredetű élelmet, köles- vagy kukoricakását inkább csak a gyerekek, az idősek és az asszonyok fogyasztanak, a férfiak hússal és vérrel táplálják erejüket. A vért sokszor tehéntejjel együtt isszák. Ahogy Lóránt Attila úja: „Az állat egyik nyaki visszerét felsértik egy speciális lándzsaheggyel, és a kicsorgó vért frissen fejt tejbe keverik. Az állatot nem ölik meg - csak annyi vért csapolnak belőle, hogy ne gyengüljön le. Állításuk szerint a vér lecsapolása nem fáj az állatoknak, és csak a legerősebb, legegészségesebb állatok vénáját nyitják fel. A harcosok gyakran isznak vért, mivel hitük szerint az erős állat vérével együtt átadja életerejét is. A harcosok valójában a vérrel óriási adag proteint vesznek magukhoz. Vért isznak szülés után, körülmetéléskor és sebesüléskor. így remélik visszanyerni elvesztett erejüket.” A marhák vizeletét gyógyszerként alkalmazzák, a marhatrágyát építkezésnél használják, szarvából apró használati tárgyakat, ruhadíszeket készítenek, bőrükből ruha, ágytakaró, cipő vagy papucs lesz, bár az utóbbi években már traktorgumiból is remek lábbeliket gyártanak. Maszájföld tizenhét körzetből áll, de műiden egyes terület saját nyelvi dialektust alakított ki. Szertartásaikban, ruházataikban, ékszereikben, testdíszítésükben, házépítésben is különböznek egymástól. Vannak helyek, ahol hosszú, tógaszerű vörös vagy sötétkék ruhát viselnek, másutt rövid narancsszínűt vagy világoskéket, hogy a férfiak megmutathassák izmos testüket. Festékeik ásványi eredetűek, vízzel és állati zsiradékkal kenik magukra s egymásra. A maszáj- földet megjárt kutatók jóképű, szép izomzatú, igazi adétaalkatú, szinte szoborszerű embereknek írják le az itt élő férfiakat, ugyanakkor harci erejüket sem felejtik el megemlíteni. Hitük szerint a maszájok számára egy isten létezik, annak viszont két arca van. Jóindulatú istenük, Fekete Engai, mennydörgéssel zúdítja rájuk az esőt, és bő termést hint földjükre. Bosszúálló istenük, Vörös Engai, gonosz villámokkal riogatja őket, öl és pusztít, tüzeket szór. Hőséggel szárítja ki a folyók medrét. A maszáj isten egyébként nem mindig hímnemű, lehet nő is. Ezt műidig a helyzet diktálja. Egy maszáj életében - ahogy azt Kasserian inkera című fekete-fehérben is színes fotókat kínáló könyvében Klotz Miklós is megírja - a körülmetélés a legfontosabb esemény. „A sokat vitatott szokásoknak lényeges szerepe van az egész társadalom működésében.” Az emorata, vagyis maga a rítus, a körülmetélés mindkét nem életében komoly változást jelent. A férfiaknál a szabadság kiteljesedését hozza el, a nőknél épp ellenkezőleg a szabadság korlátozását. A szertartásra a fiúknál tizennégy-tizenöt éves korban, harcossá válásuk és szexuális életük megkezdése előtt kerül sor, a lányok esetében a család dönti el a klitorisz kimetszésének időpontját. Ez utóbbi esemény a legtöbbször közvetlenül a házasság előtt történik meg. A lányok körülmetélésénél csak nők, a fiúkénál csak férfiak lehetnek jelen. Mindkét beavatkozást egy speciálisan erre a céűa kialakított késsel hajtják végre. Akárcsak a körülmetélésnek, a születésnek és a halálnak is megvan a maga ceremóniája. De amíg az előbbihez látványos szertartás kapcsolódik, a halottaktól vett búcsú szerény és egyszerű. Keletnek fordítva a szavannán hagyják magára a holttestet, s így adják vissza a természetnek. A hiénák és a keselyűk aztán elvégzik a rájuk bízott munkát. Temetés csak a jómódú, tehetősebb vezetőknek jár. A születés után mind az anyát, műid a csecsemőt víz és tej keverékével tisztítják meg. A férj nem lehet jelen az eseménynél, de mézsört kortyolgatva ott ülhet a kunyhó közelében. A sikeres szülés örömére aztán üszőt vág a család, annak zsírját issza meg az anya, hogy a szülés során elvesztett erejét pótolhassa. A szülést követő tíz napban - ősi szabályok szerint - nem léphet be az újdonsült apa a manyattába. Míg gyermeke meg nem tanul járni, nem is ehet odabent. A szoptatás végéig pedig nem hálhat együtt a feleségével. Mindkét könyv kiemeli: a maszájok imádják a gyerekeket. Oly- annyűa, hogy szívesen fogadnak örökbe nem maszáj gyerekeket is. A csemeték három-négyéves korukig együtt nevelkednek, később aztán szétválasztják őket. A lányok a háztartásban kapnak feladatot, a fiúk egy idős maszáj felügyelete alatt az állatok legeltetésében vesznek részt. Életüket szigorú szabályok üányítják, megkerülheteden rítusaik mégsem szabnak gátat apró örömeiknek és magabiztosságuknak. „Kasserian inkera?” „Hogy vannak a gyerekek?” - hangzik a kérdés, ha két maszáj találkozik. „Műid nagyon jól van!” - feleli a kérdezett. Még akkor is, ha még nem született gyermeke. A hagyományt a köszöntésben is tiszteim kell. A fekete-fehér képek Klotz Miklós felvételei Körülmetélésre várva Fiatal anya gyermekével
