Új Szó, 2008. január (61. évfolyam, 1-26. szám)
2008-01-30 / 25. szám, szerda
28 Szülőföldünk ÚJ SZÓ 2008. JANUÁR 30. www.ujszo.com Szabadka várát 1566-ban a keresztény seregek elfoglalták, de az oszmán még ugyanebben az évben visszavette, és egészen 1593-ig birtokolta Titokzatos romok a Rima partján Sokan nem tudnak arról, hogy Rimaszombat határában, Szabadka-puszta mellett, a Rima jobb partján egykor vár állott. Mégpedig egy különleges erődítmény, amely az Oszmán Birodalom legészakabbra fekvő kővára volt. SZÁSZl ZOLTÁN Mára nem sok látható nyoma maradt, de aki szán egy kis időt, hogy a városközponttól gyalogosan körülbelül háromnegyed órányira lévő helyet felkeresse, most is ott találja egy félköríves bástya romját, melynek ablaka - lőrése - a Rima felé néz. A múlt század hetvenes évei végén B. Kovács István, a Gö- mör- Kishonti Múzeum akkori régésze kisebb feltárást is végzett ezen a helyen. Sikerült azonosítania az erődítmény központi épületét, a feltárás során pedig számos jellegzetes cseréptöredéket, vastárgyat és használatiesz- köz-darabot talált. A török 1554-ben foglalta el Fülek várát. Innen sarcolták a vidéket, itt volt az Oszmán Birodalom köz- igazgatási központja. Ebben az időben maga Rimaszombat városa is - mint a hódoltsági terület része - szultáni birtok lett. Egyes források azt tartják, Sza- badka-pusztán állítólag már a cseh kelyhesek erődöt építettek Jiskra parancsára, amelyet Corvin Mátyás hadai 1460-ban foglaltak vissza a huszitáktól. Ez az ostrom valószínűleg teljesen elpusztította az akkori erődöt, e korból ugyanis információink szerint eddig nem került elő leletanyag. Később a török hadak felismerLáttatni kell ezt a szép emléket! A rom további sorsával jelenleg egy civil kezdeményezés is foglalkozik. Lesz elég teendője: kitakarítani, feltárni és láttatni kell ezt a különleges emléket. A Rima-parti titokzatos romok remélhetőleg néhány éven belül az idegenforgalmat, a művelődést, a pihenést is szolgálhatják majd. (szász) hették a hely stratégiai jelentőségét, és a Rima folyóban lévő szigeten erődöt építettek. Az erődítési munkákból valószínűleg a rima- szombati polgárok és a környékbeli lakosok is alaposan kivehették a részüket. A török építkezés idejét a 1555 és 1560 közti időszakra teszi a kutatás. Szabadka várát 1566-ban a keresztény seregek elfoglalták, de a túlerővel visszatérő oszmán még ugyanebben az évben visszavette, és egészen 1593-ig birtokolta azt. A csaknem negyvenéves török fennhatóság alaposan rányomhatta bélyegét Rimaszombat akkori életére. Erről a város Fő terének régészeti feltárása során előkerült számos pipatöredék is tanúskodik, valamint a tűzvészek nyomai. A számos, egyedülállóan szép feltárt lelet ma is megtekinthető a Gö- mör-Kishonti Múzeumban. (Rimaszombat mostani helyzete talán a város 16. századi sanyarú sorsához hasonlítható: akkor - a török fosztogatásokat megelőzendő - önként vállalta a kettős adózást, ami óriási terheket rótt az itt élőkre, elvándorlást, gazdasági visszaesést, elszegényedést hozott. Most ugyan nincs kettős adózás, török sincs, de az elvándorlás, a munkanélküliség és az elszegényedés ma is sajnálatos jellemzője e vidéknek.) A szabadkai török vár területének nagy része információink szerint városi tulajdonban van. Sajnos, sokan szemétlerakónak vélik, a több mint másfél hektárnyi területet a sűrű bozót mellett sok hulladék is borítja. A terepviszonyok azonban sok érdekességről árulkodnak. Az egykori vár a Rima kettéágazásánál, egy szigeten állhatott, mellette északdéli és kelet-nyugati irányú kereskedelmi utak vezettek. Az északi útvonal a Gömör- Szepesi Érchegység bányavárosai (Tiszolc, Murány és Jolsva) felé jelentettek összeköttetést, a kelet-nyugati útvonal pedig évszázadokon át az erre vonuló hadak útja volt. E helyen - különösen a tavaszi vagy az őszi szántás során - ma is sok cseréptöredéket fordít ki az eke. A várból mindössze egyetlen köríves bástya romja látható, de alaposabb szemlélődés után jól nyomon követhető, merre is rejtőznek a romok. A rimaszombatiak egykor kedvelt kirándulóhelyként tartották számon ezt a terüRimaszombat Fő tere a feltárás idején (Képarchívum) letet. Azt az árvíz idején súlyosan megrongálódott régi hidat, amelyet a hagyomány szerint még a török építtetett a Rima folyón, a múlt század hatvanas éveiben bontották le. Egyes régi térképeken még a Basakert elnevezés is szerepel. Megszólal a töröksíp című ifjúsági regényében a rimaszombati származású Szom- bathy Viktor is írt a várói. A fiataloknak szóló könyv azért is érdekes, mert a regény és az útleírás különös ötvözete. Cselekménye ugyanis egy, a 16-17. század fordulóján tett hosszú és viszontagságos utazás története. Két rima- szombati polgár a szabadkai erdőben rőzsegyűjtés közben rábukkan a sebesült török bégre, és a korabeli törvények értelmében kötelesek az otthonába vezetni. Miután Murza bég fölépül, hárman indulnak útnak - egyenesen az Oszmán Birodalom fővárosába -, Konstantinápolyba. A kalandok elmesélése közben Szombathy Viktor az útleírásra emlékeztető ábrázolásmóddal nagyon érzékletes képet rajzol a felvidéki kisváros, Rimaszombat nehéz hétköznapjairól. A bástyát benőtte a bozót (Szekeres Éva felvétele) Titokzatos romok a Rima partján (Képarchívum Nem sok maradt a hídból (Képarchívum) ( < i < i i « « SZÜLŐFÖLDÜNK A mellékletet szerkeszti: Korpás Árpád és J. Mészáros Károly (sport) Levélcím: Szülőföldünk, Lazaretská 12, 811 08 Bratislava 1 Telefon: 02/59 233 436, fax: 02/59 233 469, e-mail: korpas.arpad@centrum.sk
