Új Szó, 2008. január (61. évfolyam, 1-26. szám)
2008-01-04 / 3. szám, péntek
12 Téma: Jánošík oj szó BETYÁROK Ľudovít Fulla: Juro Jánošík Húszéves sem volt, amikor önként jelentkezett Rákóczi Ferenc kuruc seregéhez A szlovák nép hőse Robin Hood Neve összeforrt az egyszerű emberek szabadságért vívott harcával és a hatalmasok igazságtalansága elleni küzdelmével. Bár hírneve 600 éve fényesen ragyog, a tudomány máig nem bizonyította be, hogy Robin Hood valóban létezett. „Robin, a büszke bandita” - így mutatja be hősét a Robin Hood kis krónikája című XV. századi ballada névtelen szerzője. „Vígan dalolva lépkedett, így mesélik az emberek.” Négy rokon történetben találkozik az olvasó annak a vidám erdei bandának rettenthetetlen vezérével, amely gazdagokat fosztogat, hogy szegényeknek adja a zsákmányt. Az elsőben pénzét és fegyverhordozóját, Little Johnt egy elszegényedett lovagnak kölcsönzi, hogy az elégtételt vehessen egy kapzsi apáton. A másodikban megvendégeli a gyűlölt nottinghami seriffet a saját sherwoodi erdejében orvul elejtett szarvas húsából rendezett lakomán, ahol levéteti vele pompás öltözékét, és a szegénylegények zöld posztóruháját adja rá. A harmadikban felismeri a törvényszegők után nyomozó, álruhás Edward királyt, és hűségét bizonyítva, uralkodója szolgálatába áll. Az 1495 körűi kinyomtatott ballada utolsó történetében a zsiványéletbe visszatért, sebesült Robin a Kirklees apátsági zárda főnökasszonyának a segítségét kéri, de az álno- kul hagyja elvérezni. Sobri Jóska Sobri Jóska a 19. század leghíresebb dunántúli betyárja volt. Apja Pap István kanász, aki a Sopron megyei Sobor faluból került át az Erdőd majorba, ahol valószínűleg Jóska fia született 1810-ben. Innen származik a Sobri ragadványnév. A legenda szerint fiatalkori rossz társaság terelte a rossz útra. 18 éves korában inkább legénykedésből részt vett egy bakonyi disznólopásban, s annak értékesítésében. A dologra hamar fény derült, s Jóskát a törvényszék a kár megtérítésére és két év börtönbüntetésre, továbbá pálcá- zásra ítélte. A néphagyomány szerint a börtön átalakította a fiatalembert. Romantikus mesék szólnak a porkolábnéval való szerelmi kapcsolatáról. Egyik rabtársától megtanult írni és olvasni, öltözködése is megváltozott. Mikor hazatért, cifra ruhát viselt. A börtönből való szabadulásáról is többféle mendemonda kering. Az egyik szerint megszökött a foglárné segítségével, a másik szerint kitöltötte büntetését. 1835-ben Fényes Istók bojtárral kirabolta a kolom- posi juhászt. Istókot elfogták és felakasztották, Sobrinak sikerült megszökni. Ettől kezdve bujdosásra kényszerült. Csakhamar a bujdosó szegénylegények vezérévé vált, akikkel a Dunántúl erdős vidékem garázdálkodott. 1836-ban Kónyiban a győri káptalan pénztárát fosztotta ki, s a kasznár minden vagyonát elrabolta. A közvélemény eddigre már félte Sobri nevét. Az országban gyakoriak voltak a rablások, melyeket akkor is az ő számlájára írtak, ha nem ő követte el. A kancellária valóságos hajtóvadászatot rendel el. Sobri Jóska fejére 100 arany vérdíjat tűztek ki. 1837. február 16-án fogják el hetedmagával. A 30-35 főnyi katonaság körülvette a betyárokat, akik elkeseredetten védekeztek. Sobri a harc során súlyosan megsebesült, s mikor látta, helyzete reménytelen, agyonlőtte magát. Rózsa Sándor Rózsa Sándor a magyar betyárvilág leghíresebb képviselője. 1813-ban született a szegedi Alsóvárosban. A személyét övező legenda szerint születése körülményei sem voltak mindennapiak. Vihar tombolt, ezért neki is rabiátus természete lett. Születésekor olyan erős volt, hogy kirúgta magát a pólyából. Apját korán elveszítette, mert lólopásért felakasztották. Mindez nagy hatással volt élete alakulására. Bojtárként kezdte, de egész fiatalon, 1836- ban börtönbe került tehénlopás miatt. Hiába bizonygatta ártatlanságát, másfél évre és botozásra ítélték. A börtönből megszökött, s innen hosszú bűnlajstrom terheli. Megölt két katonát, a makói csendbiztost, tanyákat rabolt ki, szarvasmarhákat, lovakat hajtott el. Ezért állandó menekülésben, üldöztetésben volt része. Az alföld hatalmas pusztáin, tanyáin bujkált, állítólag a Veszelka családnál talált gyakorta menedéket. 1845-ben kegyelmi kérvényt nyújtott be a királyhoz, miszerint szeretne becsületes életet élni, de a kérvényt elutasították. Nem hittek a betyár szándékának tisztaságában, sőt még nagyobb erőfeszítéseket tettek kézre kerítésére. Nem jártak sikerrel, mert a tanyákon rejtegették az emberek, s a városban is voltak urak, akik hittek jobbuló szándékában, és segítették. 1848-ban Rózsa Sándor azzal a kéréssel fordult a Honvédelmi Bizottmányhoz, hogy bűnbocsánat fejében kész a haza jó polgáraként 150 pusztai lovassal hadba szállni. A megyei nemesek hosszú töprengés után hozzájárultak a bűnbocsánathoz. Úgy gondolták, hogy aki ennyi éven át ki tudott csúszni az igazságszolgáltatás kezei közül, annak helyismeretének nagy hasznát vehetik. Ha tovább üldözik, esetleg átáll a másik oldalra, és az komoly veszélyt jelenthet. Rózsa Sándor és szabadcsapata tehát októberben hadba vonult. Erről több korabeli újság is hírt adott. Azonban a csapat nem volt hozzászokva a katonai fegyelemhez, s nemsokára feloszlott. Tagjai közül némelyek honvédnek álltak, némelyek hazamentek a tanyákra. Rózsa Sándor Szeged környékén csikósnak állt, és megnősült. A szabadság- harc leverése után el akarták fogni. Bár sikerült elmenekülnie, bujdosni kényszerült. Az a hír járta róla, hogy forradalmi szervezkedés irányítója. Elfogatása érdekében szokatlanul magas, 10000 pengő vérdíjat tűztek ki a fejére. Sokáig mégsem sikerült kézre keríteni, mígnem 1857-ben komája, bizonyos Katona Pál szegedi tanyás gazda kiadta a pandúroknak. Tárgyalását 1859 februárjában tartották. A szabadságharcban való részvétele óta nagy népszerűségnek örvendő betyárt nem merték kivégeztet- ni, az ítélet életfogytig tartó börtön lett. A büntetést a híres Kufstein várában kezdte letölteni, szigorú őrizet alatt. Itt 1865-ig raboskodott, majd Theresienstadt- ban, később Péterváradon őrizték. 1868-ban amnesztiával szabadult. Szabadulása után megpróbált becsületesen élni, de az előítéletek ezt lehetetlenné tették. így hát megint összeszedte cimboráit. Postakocsikat, vonatokat raboltak ki. Végül megint elfogták. Hosszas vallatás után először halálra, majd életfogytig tartó rabságra ítélték. A börtönben szabóság, később gyengesége miatt harisnyakötés volt a munkája. Egészsége azonban nagyon megromlott, s 1878 novemberében gümőkórban halt meg. A szlovák Robin Hood, saját nevén Juraj Jánošík a legnagyobb szlovák legendává vált, aki saját képmását számos film-, irodalmi-, képző- művészeti és drámai alkotásban megtalálta. A nevéhez fűződik az ismert mondat „a gazdagoktól elvett, a szegényeknek adott”. ÖSSZEFOGLALÓ Talán a leghíresebb betyár az egész Osztrák-Magyarhonban 1688-ban az északnyugat-szlovákiai Terchová nevű faluban született. A terchovai hegyi tanyákon nőtt fel, és még húszéves sem volt, amikor önként jelentkezett Rákóczi Ferenc kuruc seregéhez. Miután a Trencsén melleti csatában a császár hadserege szétverte a kuruc csapatokat, fogságba esett, és később belépett a császár őrző csapatába. A bitesei várban szolgált, mint rabőr, ahol megismerkedett az egyik fogollyal, Tomáš Uhorčíkkal, a kiszucai zsiványkapi- tánnyal. Juraj Jánošík később visszatért Terchovába, de nem bírta ott sokáig, mert miután Uhorčík megszökött a börtönből, 1711-ben beállt a zsiványok bandájába (a zsi- ványok esküjét szeptember 29-én - Mihály napján tette le). Később Juraj Jánošíkot választották a betyárok kapitányává, de az ő zsiványkodása kapitányként csak egy évig tartott, mert 1713- ban a liptói pandúrok elfogták, és a kínzással összekötött bírósági tárgyalást követően 1713. március 18-án Liptószentmiklóson kivégezték. Rövid betyár élete alatt Jánošík sok rablást követett el. „Különösen veszélyes egyénnek” kellett lennie, mert csak a legnagyobb lázadók szenvedtek horog általi halált. Nézzük, müyen is volt a legendák szerint, miért lehetséges, hogy nemzeti hőssé vált, s egy úgynevezett demokratikus ország kormányának példaképévé. Számtalan legenda létezik Jánošík életéről. O testesítette meg az ideális szlovák férfit: szép volt, ravasz és ügyes. És nagyon erős. Ereje azokban a varázslatokban rejlett, amelyeket a tündérektől kapott. Ezek a valaška, speciális öv, fehér ing és a varkocsokba font haja voltak. Jánošík a rablók kapitánya akart lenni, s ezért meg kellett nyernie egy párbajt az addigi kapitánnyal, LJhoréíkkal. Varázslatos tárgyaival nem okozott neki gondot. Szlovákia legnépszerűbb zsi- ványbandájának a kapitánya lett, csapatát sikeresen vezette. Eredeti módszerekkel rabolta ki a gazdag földesurakat, kereskedőket. Mivel sokgyermekes családban nőtt föl, tudta, mi a nyomor, a rablott tárgyak, pénz egy részét szétosztotta a szegények vagy olyan emberek közt, akiket gazdag földesurak loptak meg. Egy nap Liptovský sv. Jánban vásár volt. A szegény földműves el akarta adni két ökrét. „Ökröket vegyenek! Ökröket vegyenek!” - kiabált. Meghallotta ezt a falu mészárosa, megállt mellette, és fölajánlotta, megveszi az ökröket, utána igyanak áldomást. Amikor megitták az áldomást, a mészáros elment, a földműves pedig ki akarta fizetni a számlát. A kocsmáros azonban nem fogadta el a pénzt, mondván, hamis. A földműves mögött állt egy álarcos ember, akitől, miután elpanaszolta, mi történt vele, annyi pénzt kapott, amennyit az ökrök értek. Az ismeretlen Jánošík volt. Éjszaka Jánošík egy levelet küldött a mészárosnak, melyben megírta, ha nem adja vissza a földműves ökreit, ő maga megy értük. A mészáros megijedt, elment a bíróhoz, hogy kettőzze meg az őrt a házánál. Másnap egy hintó állt meg a mészáros háza előtt. „Esterházy gróf küldött - mondta az idegen. - Lakodalom lesz a héten, azt hallottam, önnek vannak a legszebb ökrei a környéken.” - A mészáros megörült, behívta az urat. Amikor kettesben maradtakk, az úr előrántotta pisztolyát. Jánošík volt, s azt mondta a mészárosnak, utasítsa a szolgáit, hogy vezessék vissza az ökröket a földművesnek, neki pedig adja oda az összes pénzét. A mészárosnak nem volt esélye. Mindent meg kellett tennie, amit Jánošík parancsolt. Azért volt sebezhetetlen, mert varázstárgyai mindig nála voltak, ezek nélkül nem tudott győzni. Amikor a katonák elfogták - éppen egy öregasszonynál ebédelt -, szétszedték hajfonatait, megbilincselték, és börtönbe vitték. Rablásai miatt bitófán végezte. 2008. JANUÁR 4. www.ujszo.com Nem gyilkolt, csak rabolt Fico példaképe 1 rr •• rr bunozo Robert Fico miniszterelnök példaképe bűnöző, aki a törvényszegés jelképe - véli Eva Krekoviéová docens, a Szlovák litdományos Akadémia történésze, aki egyebek közt tudományos szinten foglalkozik a nemzeti legenda, Juraj Jánošík életével. „1688. január 26-án született kormányom példaképe - Juraj Jánošík” - jelentette ki Robert Fico szerdán Tlirócszentmártonban az önálló Szlovák Köztársaság megalakulásának 15. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen. Jánošík az etnológiai intézet tudósa szerint azért is lett pozitív hős, mert rablásai során nem gyilkolt. „Fölöslegesen fogunk harcolnmi a jogállamért, ha Jánošíkot példaképként állítjuk a nép elé. Hogyan várhatjuk e laz emberektől, hogy betartsák a törvényeket, ha Jánošík a prototípusa annak, aki nem tartja be a törvényeket? Hiszen ő bűnözőként viselkedett” - nyüat- kozta az aktuálne.sk-nak Éva Krekoviéová, az A mi szlovák mítoszaink című könyv társszerzője.. A történész asszony meggyőződése, hogy az igazságos Jánošíkról szóló mítosz kialakulásához a kommunisták járultak hozzá, akik a 19. századi népi legendákból eredeztették „tudományukat”. „Elvenni a gazdagok vagyonát az 1948-as kommunista fordulat jelszava volt. Eltörölték a gazdag réteget, és senkinek sem volt semmije” - állítja Krekoviéová. Jánošík bandája kirabolta a mit sem sejtő utasokat. A legtöbbet akkor szerezték, amikor vásár volt, vagy amikor dúsgazdag utassal találkoztak. „Jánošíkra mint olyan emberre hivatkozni, aki a gazdagoktól elvette, amüyük volt és a szegényeknek adta, nevetséges. Nincs bebizonyítva, hogy valaha is pénzt osztogatott volna. Csak azt bizonyították be, hogy néhány klenóci kislánynak gyűrűt adott. Ez minden. Azért lett pozitív hős, mert nem gyilkolt” - magyarázta a történész. Juraj Jánošík 1688. január 25-én született Terchovában. Huszonöt éves volt, amikor a liptószentmikló- si bíróság több rendbeli rablásért bitófára küldte. 1713. március 17- én akasztották föl bal bordájánál fogva. A 19. században számtalan mítosz született Jurajovi Jánošíkról, amelyeket a kommunisták alaposan kifényeztek, így lett belőle nemzeti hős. (aktuálne.sk) A terchovái Jánosík-emlékmű
