Új Szó, 2008. január (61. évfolyam, 1-26. szám)
2008-01-04 / 3. szám, péntek
8 Vélemény ÚJ SZÓ 2008. JANUÁR 4. www.ujszo.com OLVASÓI LEVÉL Hatalom, csillogás - szerénység A karácsonyi ünnepek alatt volt időm pihenésre, olvasásra, tévénézésre. Szeretem a beszélgetős műsorokat. Szívesen hallgattam többek között az Eger- szegi Krisztinával készített interjút. Kár, hogy kora reggel közvetítették, ezért a fiatalok többsége biztosan nem látta. Mindig szimpatikus volt nekem Egerszegi Krisztina, a mostani nyilatkozatával ezt a szimpátiát csak megerősítette. Huszonkét éves korára mindent elért az úszósportban, amit el lehetett érni. Ma harminchárom évesen sikeres anya, három gyönyörű kisgyerek boldog édesanyja. Tehát a civil életben is elérte, amit egy nő anyaként elérhetett. Másoknál a karrier és a család gyakran összeegyeztethetetlen, illetve sokan a karriert helyezik előtérbe. Amit kiemelnék még, hogy minden siker ellenére szerényen, visszafogottan, egyszerűen, természetesen beszél mindarról, amit elért. Példaképül szolgálhat(na) a mai fiataloknak. Ismerek nemegy művelt, szerény fiatalt, viszont módomban áll megtapasztalni, szemlélni azt is, ahogyan egyikmásik fiatal (ember) nem tudja hogyan kezelni az elért hatalmat, csillogást, esetleg a pénz teszi rövidlátóvá. Persze, mindez neveltetés és intelligencia kérdése. Egerszegi Krisztinát hallgatva végig egy, a rádióban hallott mondat járt az eszemben. Sajnos, név szerint nem tudom, kitől ered. Egy augusztus 20-i kitüntetett egyházi személyiségtől hallottam a Vasárnapi Újság című műsorban: „Le kellene végre szállnunk büszkeségünk szemétdombjáról” - szól az idézet. Mélységesen egyetértek ezzel a gondolattal. Természetesen, akinek nem inge, ne vegye magára. Mánya Rozália, Szőgyén 6662 Mindenki annak alapján értékeli az elmúlt esztendőt, mennyi sikert hozott számára, illetve, milyen sok kudarcban volt része. Azt mondják a „szakértők”, a 2008-as évnek jobbnak kellene lennie, mint 2007 volt, mert a nyolcas jó, szerencsés szám, sikereket sugall. Ha minden igaz, ez az utolsó „koronás” évünk, s az első olyan, amikor határtalanul barangolhatunk az Európai Unióban. Önök szerint milyen esztendő vár ránk? Válaszukat maximum 160 karakterben a következő formában küldjék: ujszo(köz)válasz(köz)név, telefonszám Az SMS-t a 6662-es telefonszámra küldhetik a T-Mobile vagy az Orange hálózatból. Az SMS ára 3,- korona áfával. (A P-f e I véte lek) SZEMSZÖG Több szlovákóra? Miből kevesebb? Azt hittük, hogy a mečiari kormány bukásával a Slavkovská-fé- le alternatív oktatás koncepciója végleg lekerült a szlovák politika napirendjéről, ezáltal a nemzetiségi iskolák is szabadabban lélegezhetnek, és anyanyelvükön ültethetik a tudást diákjaik fejébe. Sajnos, csak hittük, esetleg reméltük, hogy az Európai Unió tagjaként itt is más idők jönnek. Meg hogy majd ezen belül Slota és a hozzá hasonló nacionalisták is megmutatják jobbik arcukat ezen közösség tagjainak. A lehetőséget a bizonyításra megkapták azzal, hogy újra kormánypozícióba kerültek. Sajnos, az európai gondolkodás tőlük olyan idegen, mint ördögtől a keresztvíz. Újra azon munkálkodnak, hogy a nemzetiségi iskolába járó gyereknek úgymond ,jó” legyen. Ennek a Jónak” keretében elfogadták a nemzeti kisebbségek oktatási és nevelési koncepciójának tervezetét. Ennek célja, hogy a kisebbségi iskolákban több időt szenteljenek a szlovák nyelv és történelem tanításának, úgymond tökéletesebb elsajátításának a minisztérium által jóváhagyott tankönyvekből és az új oktatási rend alapján. A több idő annyit jelent, hogy valamiből kevesebbet. Kevesebbet magyar nyelvből, irodalomból, esetleg más fontos tantárgyból? Ha ezeket a tervezett intézkedéseket mélyebben elemezzük, könnyen rájövünk, hogy ismét az úgynevezett alternatív oktatás rejtett formáját akarják ránk erőltetni. Hogy a földrajzi és egyéb más helységnevek csak a többségi nemzet nyelvén kerülhetnek a magyar iskolák diákjainak könyveibe. Ez az úgynevezett szalámi taktika. Egyszerre mindent nem lehet. Elveszünk ebből is, abból is egy keveset (lásd a Pátria rádió körüli bizonytalanságot), egyszer itt „reformálunk”, máskor meg amott. Majdcsak megunják magukat. Hosszú távon a hatás garantált. Szerintük. A 90-es évek csehszlovákiai, illetve szlovákiai kisebbségi létünk tapasztalatai azt mutatják, hogy a többségi nemzet politikai hitvallása a kisebbségek beolvasztása különböző rejtett vagy nyílt intézkedésekkel a többségi nemzetbe. A cél mindig a tiszta nemzetállam megteremtése volt! Ez teljesen nem sikerült nekik, de ezen szándékáról a jelekből ítélve ma se mond le. A 2008-as esztendő a kisebbségi oktatás területén nem ígérkezik köny- nyűnek. Hogy ez ne így legyen, sokat tehetnek az önkormányzatok, a pedagógusok, a szülők, intézmények rövid távon. Hosszú távon a szlovákiai magyarságnak újra magára kell(ene) találnia, ha az egészet komolyan gondolják. A sok sárdobálás helyett minél előbb meg kell fogalmazni létünk stratégiáját. Főleg az oktatásügy és a kultúra területén. Ez pedig nem lehet más, mint oktatásügyi és kulturális autonómia, ha másoknak úgy tetszik, önigazgatás. Ezeket kell(ene) megfogalmazni, kinyilvánítani, főleg kiállni mellette. Németh Géza, Alistál KÁRPÁT-MEDENCEI KITEKINTŐ Kihasználni Koszovó státusát A romániai magyarság vezetőinek minden bel- és külpolitikai diplomáciai eszközt fel kell használniuk, hogy a romániai magyarság hasznára kiaknázzák a Koszovó függetlenségéről folytatott nemzetközi tárgyalásokat - nyilatkozta Antal Árpád. Az RJMDSZ-es parlamenti képviselő szerint az erdélyi magyar közösségnek bölcsen kell kihasználnia Koszovó státusának a rendezését - számukra ez jelenti a legnagyobb kihívást 2008-ban. Az alsó-háromszéki politikus emellett nagyon fontosnak tartja, hogy a romániai magyarság vezetői együttműködjenek egymással, hogy megvalósíthassák legfontosabb célkitűzéseiket. Az elmúlt év kapcsán a képviselő kifejtette: a legnagyobb közösségi megvalósítás, hogy sikerült három képviselőt juttatni az Európai Parlamentbe, miközben a magyar-magyar megmérettetés miatt olyan helyzet állt elő, amely veszélyeztette a közösség képviseletét. „Az új évben igen fontos kihívás lesz megtalálni közösségünk mérsékelt és radikális képviselőinek együttműködési módozatait - fogalmazott a képviselő. - Úgy vélem, a romániai magyarság ügyéért 2008- ban egészséges párbeszéd révén, együttműködéssel lehet eredményesen dolgozni.” Antal szerint ugyancsak eredményként könyvelhető el, hogy több olyan infrastrukturális beruházási terv is megvalósult, amelyek javították a magyar közösség általános helyzetét. A kudarcok közé sorolta viszont azt, hogy 2007-ben nem sikerült jelentős mértékben előrelépni a romániai magyarság közösségi jogainak gyakorlása terén. Antal Árpád úgy véli, Koszovó negatív példának számít, ugyanis ha elismerik a régió függetlenségét, akkor az nagy valószínűség szerint az erőszak fellángolásához, legitimmé tételéhez vezet. Ezzel szemben pozitív példának nevezte a székelyföldi autonómiatörekvéseket, mivel a romániai magyar közösség demokratikus úton, erőszakmentesen akar érvényt szerezni a követeléseinek. „A romániai magyarság vezetőinek nagyon fontos szerepe van abban, hogy felhívják a nyugati államok figyelmét: Székelyföld autonómiájának támogatásával kizárólag a békés eszközöket emelnék törvényerőre a koszovói helyzettel ellentétben - fogalmazott a politikus. -A következő 50 évben nem lesz erre újabb lehetőségünk.” A téma kapcsán Tőkés László EP- képviselő úgy nyilatkozott, hogy Erdély többségében magyarok lakta területeinek autonómiáját szeretné elérni, s nem pedig ezen területek függedenségét, még akkor sem, ha Koszovó precedenst teremtene e téren. (Erdély.ma) Elkerülni a provokációt Az osztrák kancellár arra kérte a koszovói és a szerbiai vezetést, hogy a dél-szerbiai tartomány jövőjének eldöntése során kerüljék el a provokatív lépéseket, és működjenek szorosan együtt az Európai Unióval. Alfred Gusenbauer az APA osztrák hírszolgálati irodának adott, szerdán ismertetett nyilatkozatában kifejtette, hogy a nemzetközi közvetítéssel hónapokon át zajló tárgyalások kudarca megmutatta: nincs valódi alternatívája a Martti Ahtisaari finn diplomata, ENSZ- megbízott által kidolgozott megoldási javaslatnak, amely ellenőrzött függedenséget irányoz elő a papíron még Szerbiához tartozó, zömében albánok lakta tartomány számára. Ami Koszovó önállóságának elismerését illeti, a kancellár célzott rá, hogy Ausztria bizonyosan egyike lesz azoknak az országoknak, amelyek világos álláspontot foglalnak el a kérdésben, és irányt mutatnak a többieknek. (Bécs kezdettől fogva támogatta az Ah- tisaari-tervezetet.) Utalt arra, hogy az EU-tagor- szágok vezetői egyöntetűen úgy ítélik meg a koszovói problémát, mint amelynek megoldása - annak összes következményével együtt - elsődlegesen Európára tartozik. Európa szavahihetősége múlik azon, hogy saját dolgait rendbe tegye - érzékeltette. Hozzáfűzte, hogy Ausztria hozzá kíván járulni a nyugalom és a biztonság fenntartásához, „mert egyikünk sem szeretné, ha fegyveres összetűzések robbannának ki”. Reményét fejezte ki, hogy a pristinai vezetés felelősségteljes magatartást fog tanúsítani a következő hetekben, és mind az albánok, mind a szerbek szorosan együttműködnek az unióval a státuskérdés rendezésében. A kancellár egyúttal sürgette a Szerbia és az EU közötti stabilizációs és társulási megállapodás mielőbbi aláírását. Véleménye szerint nem lenne tisztességes, ha a paktum megkötését ahhoz a feltételhez kötnék, hogy Belgrád előbb adja ki a hágai Nemzetközi Törvényszéknek a háborús bűnökkel vádolt volt boszniai szerb vezetőt, Radovan Karadzsicsot. Az uniónak azt az előfeltételként támasztott követelését, hogy a belgrádi kormánynak együtt kell működnie a hágai testülettel, Gusenbauer úgy értelmezte: Szerbiának valóban mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy Kara- dzsics a törvényszék elé kerüljön. Nem lehet azonban olyan „konkrét eredményt elvárni tőle, amely nem teljesíthető”. A folytonos vita arról, hogy Szerbia együttműkö- dik-e vagy gém a törvényszékkel, akadályt gördít az ország nemzetközi orientációja elé - ismerte el a kancellár -, holott sok, jól képzett szerb fiatal Európa felé tekint. (Vajdaságma.info) A rovatban közölt írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik.
