Új Szó, 2008. január (61. évfolyam, 1-26. szám)
2008-01-04 / 3. szám, péntek
Vélemény és háttér 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. JANUÁR 4. TALLÓZÓ LA LIBRE BELGIQUE Az 1994-es ruandai népirtással szemben Kenyában most egyértelműen választási konfliktus van, a két eset nem vethető össze - vélekedett tegnapi vezércikkében a La Libre Belgique című belga napilap. A kenyai megmozdulásokat a Mwai Kibaki államfő újraválasztása körüli súlyos gyanúk váltották ki, annak pedig, hogy erőszakosak és etnikai természetűek, két egyértelmű oka van. Egyfelől az afrikai igazságszolgáltatási rendszerek nagy része alig ad lehetőséget választási eredmények elleni tiltakozásra, ha az a hatalom ellen irányul, így a nyilvánvaló választási csalás miatt elkeseredett választók nem látnak más eszközt ellenvéleményük kifejtésére: nem a hatalom erőszakos megszerzésének kísérletéről van szó, hanem az egyet nem értés kifejezéséről. Másfelől a kenyai politikusok gyakran használják kampányfegyvernek az etnikai feszültségeket, mert azokban győzelmi esélyeiket növelő lehetőséget látnak: 1992-ben és 1997-ben is emiatt törtek ki zavargások az országban, amelyben több százan meghaltak. Két választás között legfeljebb csak elszigetelt, kicsiny, helyi etnikai összetűzésekre kerül sor. A mostani erőszakos tiltakozások és a velük szembeni fellépés lassíthatja vagy eltérítheti útjáról az eddig ígéretesnek mutatkozó kelet-afrikai gazdasági fellendülést - írta a La Libre Belgique. DER STANDARD A magyarországi belpolitikai helyzetről készített látleletet Paul Lendvai a Der Standard liberális osztrák lapban megjelent, Öngyilkosság Magyarországon című kommentárjában. A magyar születésű ausztriai publicista írását azzal a megállapítással vezette be, hogy Magyarország a reformok éllovasából Közép- és Kelet-Eúrópa „beteg emberévé” vált: tavaly a- legalacsonyabb növekedési rátát és a legmagasabb inflációs ütemet Magyarországon jegyezték fel az Európai Unióban. Tekintettel azokra a negatív hatásokra, amelyeket a Gyurcsány-kormánynak az EU és a nemzetközi pénzügyi világ által dicsért takarékos- sági programja gyakorol az életszínvonalra, a látogató lépten-nyomon érzi az országra telepedő mély depressziót. Konrád György elemzésére hivatkozva aláhúzta, hogy az okok a politikai elit csődjében, a polgárság hiányában, a gyámkodásra épülő viselkedési formákban és a politikai vezetés infantilis magatartásában kereshetők. Sokan keserűségüket a változó összetételben 2002 óta kormányzó szocialista-liberális koalícióra, de leginkább a 2004 óta hivatalban levő Gyur- csány-kormányra zúdítják. Ennek bizonyítékaként említette meg a szerző, hogy felmérések szerint az Orbán Viktor vezette ellenzék kétharmados többséghez jutna a parlamentben, ha most rendeznének választásokat. Orbán azt szeretné, ha ügyesen irányított népszavazási kampányával maga buktatná meg Gyurcsányt.- Ha tudnád, mennyire imádom az ünnepek utáni kiárusításokat!? Rengeteg fölösleges holmit vettem. (Peter Gossányi karikatúrája) Négy évtizede kezdődött a prágai tavasz Csehszlovákiában Emberarcú normalizáció a szocializmusban Antonín Novotný, korabeli csehszlovák köztársasági elnök leváltásával a kommunista párt (CSKP) első titkári pozíciójából és Alexander Dubček megválasztásával ebbe a befolyásos tisztségbe40 évvel ezelőtt, 1968. január 5-én, megkezdődött a prágai tavasz. Az „emberarcú szocializmus” megvalósításának világszerte nagy érdeklődéssel követett kísérletét már az említett év augusztusában a Varsói Szerződés öt tagállama hadseregeinek bevonulása szakította félbe. KOKES JÁNOS Az 1968 januárjában elindult megújhodási, reformfolyamat feltételei az ötvenes évek végétől érlelődtek Csehszlovákiában, s alapvetően a háború utáni sztálinizmus bukásával és kritikájával, a csehszlovák gazdaság mélyülő válságával, a cseh-szlovák viszonyban meglevő feszültségekkel és a nemzetközi - a kelet-nyugati kapcsolatokban is - akkoriban tapasztalt enyhüléssel kapcsolhatóak össze. A kommunista pártban a Novotný vezette konzervatív csoport mellett egyre hallatni kezdték hangjukat a mérsékeltebb irányzat képviselői is, akik úgy vélték, a válsághelyzetből való kiutat a társadalmi-gazdasági reformok jelenthetik. A megenyhült társadalmi légkörben már 1967-ben, különösen a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség, valamint a Csehszlovák írók Szövetségének kongresszusán nyíltan elhangzott a szabad és pluralista véleménynyilvánítás követelménye, valamint a CSKP politikájának éles bírálata. Novotnýék akkor még erőteljesen közbeléptek, néhány írót kizártak a szövetségből és a pártból, s betiltottak néhány irodalmi hetüapot. A rendszer vezérkara azonban egyre idegesebb volt, aminek egyik bizonyítéka, hogy 1967 őszén a prágai Strahov diáknegyedben gumibotos kommandókat vetett be az áramkiesések miatt az utcán tiltakozó fiatalok ellen. Antonín Novotný, a párt első titkára és köztársasági elnök ugyanakkor 1967-ben vérig sértette a szlovákokat botrányos viselkedésével turócszentmártoni látogatásakor. Történelmi paradoxon, hogy Novotný leváltását a reformfolyamatot nyilvánosan elindító januári pártplénumon az a Vasiľ Bi- lak szorgalmazta a legerőteljesebben, aki a prágai tavasz eltip- rása utáni „normalizációs” időszak egyik legfőbb alakítója lett. Alexander Dubček személyében első ízben került Csehszlovákia Kommunista Pártja élére szlovák politikus. Az akkor 46 éves, sokak által gyenge, határozatlan politikusnak tartott Dubčeknek rövid időn belül sikerült megnyernie a közvélemény támogatását, és az 1968-as reformfolyamat jelképévé vált. Márciusban Novotnýt az államfői tisztségéből is menesztették, s Csehszlovákia új elnöke Ludvík Alexander Dubček személyében első ízben került Csehszlovákia Kommunista Pártja élére szlovák politikus. Svoboda hadseregtábomok, második világháborús hős lett. Oldrich Čemík lett az új kormányfő, míg a parlament élére Josef Smrkovskýt választották. A megújhodási folyamatnak új keretet, új lökést adott áprilisban a CSKP Akcióprogramjának elfogadása, amely koncepcionálisan megfogalmazta a reform politikai és gazdasági céljait. A gazdaságban például néhány piaci elem is megjelent. Az alapvető cél azonban nem a mai pluralista politikai berendezkedés és a piacgazdaság volt, hanem az „emberarcú szocializmus”. A hatalmas társadalmi támogatásnak örvendő reformfolyamat azonban a maga életét kezdte élni, s irányítása, ellenőrzése kezdett kicsúszni a kommunista párt kezéből. Megszüntették a sajtócenzúrát, s megindult az 50-es évek kirakatperei áldozatainak rehabilitációja. A felszabaduló légkörben sorra újították fel tevékenységüket a polgári Csehszlovákia kommunisták által megszüntetett társadalmi, ifjúsági egyházi szervezetei, s újabb, kommunista ellenes szervezetek is alakultak. Közülük a legismertebb a KAN és a K 231. A konzervatív kommunista erők, különösen Moszkva fokozódó gyanakvással tekintett a csehszlovákiai reformokra. A szovjetek és a szövetséges „testvéri” szocialista országok vezetői már márciusban figyelmeztették Prágát „az ellenforradalom veszélyére”. A nyűt vita júliusban érte el tetőfokát, amikor öt keleteurópai kommunista párt (bolgár, kelet-német, lengyel, magyar, szovjet) közös levelet intézett a CSKP vezetéséhez. A levél, amelyet a csehszlovákok nyilvánosságra hoztak, figyelmeztetés volt: katonai beavatkozásra kell számítani, ha Csehszlovákia letér a szocialista útról. A későbbi ágcsemyői csehszlovák-szovjet, valamint a pozsonyi hatoldalú találkozón a csehszlovák pártvezetés kötött ugyan néhány kompromisszumot, de még mindig bízott abban, hogy folytathatja a januárban megkezdett utat. Ez az illúzió 1968. augusztus 20-ról 21-re virradóra azonban végképp szertefoszlott: a Varsói Szerződés öt tagállamának (Szovjetunió, Magyarország, Bulgária, Lengyelország, NDK) hadseregei átlépték a határt és megszállták Csehszlovákiát. Ezzel véget ért a prágai tavasz, s néhány hónapos utóvédharcok után 1969 áprilisában Alexander Dubčeket lemondatták, helyére egy másik szlovák politikus, Gustáv Husák került. A Husák nevével fémjelzett „normalizáció” 1989 novemberéig, a bársonyos forradalomig tartott. Az utolsó szovjet katona 1990 nyarán hagyta el Csehszlovákiát. Az „emberarcú szocializmus” kísérlete a korabeli antikommu- nista körök reményeit sem váltotta valóra: ezek a körök abban bíztak, hogy a Nyugat beavatkozik a csehszlovákiai fejleményekbe, s rendszert vált. Kiderült azonban, hogy a Nyugat nem akart beavatkozni, mert az akkori európai status quo lényegében az ottani demokráciáknak is megfelelt. GLOSSZA Tökéletes elme... MOLNÁR IVÁN Robert F ico mára szinte mindent elvett Vladimír Mečiartól. Aválasztóit, populista eszméit, az ellenfeleivel szembeni kíméletlenségét, titokzatos nőügyeit, üldözésimániáját. Mind ez ideig csak egyvalamitől volt képtelen megfosztani szellemi elődjét. A dicsőségtől. Tizenöt évvel ezelőtt Mečiar alapította meg a független Szlovák Köztársaságot. Ficót azonban nem abból a fából faragták, hogy képes lenne elfogadni a tényt, valaki valamiben megelőzte. A magyar populisták mintájára, akiknek az egyikkedvencjelszava az„új honfoglalás”, Fico új államalapításba kezdett. Ha terveit következetesen sikerül végrehajtania, hamarosan egy új államban élhetünk, a Szlovák Nemzeti Szocialista Köztársaságban. Ennekegyikelső alapító ülése zajlotté héten Turócszentmártonban a kormány idei első összejövetelén. Fico mindent bevet célja eléréséhez. A lényeg a lakosság nemzeti és szociális érzékenységének felkorbácsolása. Közben azonban ő is jelentős változáson esett át. Már nem az az ember, aki volt. Néha olyasmiket lát, hall, ami mérföldekre van a valóságtól. Fico a turócszentmártoni főtéren újra megerősítette, hogy a 17-18. század fordulóján élt „szocialista” betyárvezér, Juraj Jánošík szellemi örökösének tartja magát. Ezúttal azonban nem elégedett meg ezzel, a mára már elcsépelt kijelentésével. A tavaly meghirdetett nemzeti kurzus jegyében Svätoplukot szlovák királyként éltette, akinek olyanszerepet szán, mint amilyen Szent Istvánnak van a magyarok körében. Ezzel párhuzamosan Nagymorva Birodalom helyett már a Szlovák Birodalom elnevezést részesíti előnyben. Hogy az elismert történészek szerint szlovákokról csak a Magyar Királyság létrejötte után beszélhetünk, így Svätopluk nem lehetett szlovák király? Hogy a Szlovák Birodalom elnevezés használata a legdurvább történelemhamisítás? Ficót ez nem érdekli. Ő biztos az igazában, és senki sem képes meggyőzni az ellenkezőjéről. Számáraasajáthamis elképzelései mint valóság, mint tagadhatatlan tények jelennek meg. Az elmegyógyászok jól ismerik ezeket a tüneteket. Akinél ezeket észlelik, az valószínűleg elmezavarban, valamiféle téveszmében szenved. Mit ajánlanak ezzel kapcsolatban nekünk, egyszerű állampolgároknak? Apszichológusokszerint a gyógyszeres kezelés mellettlényeges az is, miként bánnak a beteggel. Lehetőleg ne dorgáljuk meg folyamatosan a viselkedése és kijelentései miatt, és ne is foglalkozzunk vele túl sokat. Ez bizonyára nehezünkre esik, mert nem szeretnénk azt a benyomást kelteni, mintha mindegy lenne számunkra, kivezeti az országot. Hosszú távon azonban ezzel mindenkijobbanjár. Az elmegyógyászok szerint a beteg számára fontos az is, hogy független életet élhessen, ígynéhajobb, ha elköltözik otthonról. A hozzátartozók ezt általában nehezen fogadják el, de meg kell érteniük, hogy a függetlenség élménye visszaadja abetegnek a jövőbe vetett hitét és önbizalmát. Szlovákiának nem szabadna megfosztania a kormányfőjét ettől az érzéstől. Már csak a megfelelő helyet kell számára megtalálnunk. JEGYZET Ajovo elkezdődött GRENDELÁGOTA Nem, egyelőre nem bolondul- tammeg, egyébkéntsem én találtam kiaszlogent, melyszerint a jövő elkezdődött, hanem egy magyarországi magyar párt magyar píármenedzsere. S ha Magyarországon elkezdődhetett a jövő, miért ne tehetné meg Szlovákiában, különösen a szlováki- aimagyarokszámára, elvégre már egy a nemzet (ez is ugyanabból a fészekből pattant ki), határtalan az együvé tartozás. Legföljebb az érzések, érzelmek, irányultságok stb. közt lehet némi eltérés, noha többen azt szeretnék, hogy hamár egyszer egy a nemzet, egyforma barom legyen, igába hajtott fejjel, egy kötőfékkel ráncigálva egy irányba, egy ostorral terelgetve ugyanarra, legyen a cél mocsár vagy szakadék. Node a jövő másként kezdődött. Az úgy volt, hogy egy ismerős ismerősének a lakásából kiköltözött a százötvenedik albérlő. Ez a létszám röpke néhány év alatt gyülemlett föl, hol a bérlőnek nem tetszett a csöpögő csap, hol a tulajdonosnak nem tetszett, hogy nyitva hagyták a csa- pot, és többszörösen eláztatták az alsó szomszédot. Arról nem szól a fáma, mi volt a gond a százötvenedikkel, egyszerre köddé vált. Atulaj úgy gondolta, mielőtt beengedi birodalmába a következő jelöltet, eltakarítja a romokat. Talált is egy zsák körömlakkot, több tubus arcfestéket, millió tégelykét, rúzst, hajlakkot, zselét, mindent, mihaj- s bőmekingere. Ezek a csodaszerek a vitrinben Sorakoztak, csillogtak-villogtak, mint a porce- lánfigurákszoktak volt. Az egyetlen szoba után a konyha következett. Száraz kenyér, penészes ez-az, zsíros tepsik, fazekak és lábasok egykor odakoz- mált, mára beleszáradt vagy zöldes színben pompázó ételmaradékkal . A fűszertartók üresen tá- tongtak. Az evőeszközt is csak használták, nem sokat bíbelődtek a mosogatással, igaz, mosogatógép sehol, lakkozott körmökkel meg nem úri(asszonyi) dologedénytisztítássalfoglala- toskodni. Az egyik fiókban lapult a meglepetés (vagy ahogyan Magyarországon, elsősorban Pesten mondanák, a meglepi): zöld tea tablettában. Azt hittem, rosszul hallok. Eddigúgy tudtam, ateátegyrészt azért találták ■ ki, mert gyógyító hatású, másrészt azért, mert az ember teázás közbenbeszélget, ne adj isten, elmélkedik, olvasgat, tehátnem kapkodja el a műveletet. A tabletta viszont éppen arról szól, amiről az űrhajósokkosztolása: bekapni, lenyelni. Csak csóváltuk a fejünket annakidején, amikor kiderült, az űrkapitányok és az űrlegények tubusból esznek, esetleg lenyelnek egy-két pasztillát, aminek se íze, igaz, bűze sincs. Végre el- kezdődöttajövő: ateatabletta az űrközeibe vezető első lépés, a következő talán a paprikás csirke nokedlivel tabletta.
