Új Szó, 2008. január (61. évfolyam, 1-26. szám)

2008-01-23 / 19. szám, szerda

26 Szülőföldünk ÚJ SZÓ 2008. JANUÁR 23. www.ujszo.com Szúrós tekintet, turkálás a csomagtartóban, a határőrök sokszor sértő, néha egyenesen megalázó viselkedése - ez az emlék még sokáig fog kísérteni bennünket Határtalan emberi leleményesség a határon Beidegződés. Talán emiatt van, hogy hetekkel a határ­nyitás után is összeszorul kissé a gyomrom, amikor a határsávba érek, és bár tu­dom, hogy nem kell meg- állnom, lábam ösztönösen felengedi a gázpedált. Ami­kor pedig a fogadóállomás kijáratára tekintek, a vér­nyomásom emelkedni kezd... A gépies viselkedés­nek azt hiszem, az a szám­talan megaláztatás az oka, amit az elmúlt évtizedek­ben megéltünk. FARKAS OTTÓ Szúrós tekintet, turkálás a cso­magtartóban, a „mindenki gya­nús” felfogás emléke talán még sokáig fog kísérteni bennünket a decemberben megnyílt határo­kon, de eszünkbe jutnak azok a mulattató történetek is, amelye­ket eddig csak a legszűkebb társa­ságokban mertünk elmesélni. Jön a Fradi Napok óta lázban tartotta a kocsma vendégeit, hogy vasárnap Salgótarjában lép pályára a Fradi. Számba vették az autókat: ki ki­hez fér be, mert a meccsről nem akart lemaradni senki. A társa­ságban volt egy huszonéves fiú, aki nem tudott igazán örülni a hírnek, mert lejárt az útlevele.- Ha fizetsz egy sört meg egy fe­lest, kölcsönadom az enyémet - szólalt meg mellette egy idősebb férfi, akit hidegen hagyott a fut­ball. Minden szempár rászegező- dött, ám az arcán látszott, hogy komolyan gondolta, amit mon­dott, habár egyáltalán nem ha­sonlított a focirajongóra.- De akkor kell a személyazo­nossági igazolványod is - csillant fel a fiatalember szeme.- Még egy feles, és megkapod azt is - volt a válasz. Tehát a papírok rendben lettek volna, már csak az utazást kellett valahogy megoldani.- Ha kérsz egy vodkát sörrel, el­viszlek én téged Tarjánba, meg haza is hozlak - csapott a vállára egy másik férfi, aki hallotta a be­szélgetést. Erre koccintottak. Vasárnap minden úgy történt, ahogy előző este a gondűzőben megbeszélték. A mérkőzés után a társaság ismét a kocsmában talál­kozott, de nem az volt a téma, ki játszott jól és mennyit rúgott a Fradi, hanem azt, hogyan játszot­ták ki a határőröket, hogyan csempészték át és hozták vissza a jambósapkába bújtatott focirajon­gót ivócimborái a határon. A magyar dinnye A mézédes magyar dinnyének nagy híre volt valamikor Gö- mörben. Hétvégeken sokan csak azért indultak Magyarországra, hogy Hevesben dinnyét vásárolja­nak. Néhány kötekedő finánc megsokallta a „dinnyeturizmust”. Megállítottak egy nyugdíjas bácsi­kát is, aki gondolva az otthon ma­radt komákra, sógorokra telepa­kolta a Moszkvics csomagtartóját dinnyével.- Egy személy csak két dinnyét vihet át a határon - mondta a ha­tárőr, és felszólította az idős em­bert, hogy a többit rakja ki az au­tóból, és hagyja ott.- Azt már nem, akkor inkább megeszem - mondta, és leparkolt a leállósávba, leült a fogadóállo­más előtti lócára, elővette csont- nyelű bicskáját, és kettészelte az első dinnyét. Senki nem számolta, mennyi dinnye fogyott el, kaptak belőle az arra haladó ismerősök is, a lóca hamarosan megtelt diny- nyehéjjal. A finánc nem szólt sem­í é PACIN - VEÍKY KAMENEC - © Tíz éve még elképzelhetetlennek tűnt, hogy egyszer csak úgy átsétálhatunk... (SITA-felvétel) mit, csak oldalról figyelte az idős embert. Amikor az egy újabbat akart felvágni, már nem tűrhette.- Jól van bácsika, a többit majd megeszi otthon, adja ide az útle­velét - mondta, és pecsétet nyo­mott a passzusba. Csibakpestu Egy nagy vadászat alkalmával eltűnt a Medves Vadásztársaság kutyája, a Csibakpestu névre hall­gató terrier. Új kutya volt, nem is­merte még a környéket, elkóborolt valamerre. Sokáig keresték, de nem találták, a társaság néhány tagja, köztük a terrier gazdája is átment Magyarországra, ahol egy családnál ráakadtak. Törvénytisz­telő emberek lévén nem akartak határsértést elkövetni, hivatalos úton, tehát a határátkelőn keresz­tül vitték haza Csibakpestut, gaz­dáját a sorompóig elkísérte a Ma­gyarországon élő sógora.- Kérem az állat oltási papírját és az állatorvosi igazolást. Ha nincs, sajnos nem engedhetem át - mondta a határőr. A vadász fog­ta a kutya pórázát, visszavezette az állatot a sorompó magyaror­szági oldalán várakozó sógorához és odasúgta neki:- Ha a csehszlovák oldalon le­szek, vedd le a kutyáról a pórázt. Elindult visszafelé, de félúton megfordult, és hangosan, hogy a fináncok is hallják, odakiáltott a sógorának. - Ha meglesznek a ku­tya papírjai, majd üzenj! - mond­ta, és beült az autóba, a vámtiszt­nek átnyújtotta az útlevelét, és át­hajtott a határon. A sorompó után megállt, kiszállt a kocsiból, két uj­ját a szájába vette, füttyentett egy nagyot és elkiáltotta magát:-Csibakpestu! Neve hallatán a kutya, mint a kilőtt nyíl, úgy száguldott át a ha­táron. A határőrök csak moso­lyogtak a vadász leleményessé­gén, egyikük sem lépett közbe. A falunap Amikor Medveshidegkút falu- napra készült, a polgármester Magyarországon vásárolt bort a' rendezvényre, ám csak a határon derült ki, hogy ötven liter helyett csupán öt litert vihet át a hatá­ron.- Egy személy átkeléskor csak öt liter bort vihet magával - mondta a határőr, és felszólította a polgármestert, hogy a kilenc öt­literes demizsont pakolja ki az épület elé a magyar oldalon. A polgármester nem vitatkozott, az épület előtt sorba rakta a demi- zsonokat, beült a kocsiba, és mi­előtt elindult volna, odaszólt a vámtisztnek:- Maradjon itt, mert mindjárt jövök a többiért - kihajtott a ha­társávból, a sorompó után meg­állt. Visszaballagott, átnyújtotta az údevelét, a vámtiszt lepecsétel­te, a polgármester kezébe vett egy ötliteres demizsont, nyújtotta az útlevelét, a vámos pecsétel, a pol­gármester pedig, miután elhe­lyezte a borral teli demizsont az autó csomagterébe, indult is visz- sza. Ismét nyújtotta az útlevelét, pecsét, demizson, pecsét... és ez így ment, amíg valamennyi demi­zsont át nem hozta a határon. Az utolsó fordulónál megköszönte a vámtiszt türelmét, és tisztelettel meghívta a falunapra. Ha nem kap támogatást a várostól, veszélybe kerül a kihelyezett egyetemi szak Rozsnyó kiáll az tanintézmény mellett Megvonták az ipolysági kórház engedélyét Patthelyzet a mentőszolgálat ügyében ÚJ SZÓ-HÍR ÚJ SZÓ-HÍR Rozsnyó. A város vezetésének segítségét kérte a diákok és a be­utazó tanárok elszállásolásának megoldásában a kassai P. J. Šafá­rik Egyetem rozsnyói kihelyezett tagozata, amely a Rozsnyói Mű­velődési Intézmény keretein belül működik. Továbbá azt kérte, hogy ingyen használhassa a stadiont, a strandot és a kongresszusi termet, valamint anyagi hozzájárulást a tanítás utáni érdekkörök támoga­tásához. Az intézmény azért kérte a tá­mogatást, hogy átvészelhesse a kezdeti nehézségeket, mivel a ki­helyezett tagozat mindössze más­fél éve működik. Az egyes szakbi­zottságok többször is tárgyalóasz­talhoz ültek. A kulturális bizott­ság azt javasolta, a város számol­jon a támogatással a 2008-2009- es évi költségvetésében, cserébe azonban az egyetemnek ki kell dolgoznia egy együttműködési szerződést, amelyben az intéz­mény részletezné, hogyan tudná viszonozni a támogatást. Több mint kétmillió koronáról van szó. Ez az összeg azonban csak abban az esetben ennyi, ha a város által működtetett turistaszállót ingyen használhatná az egyetem. Ha vi­szont ezért fizetnie kellene az in­tézménynek, illetve a diákoknak, ez további 1,2 millió koronával növelné a költségeket. Ám ilyen nagy összegű támogatást a város képtelen nyújtani, bármennyire szeretne is enyhíteni az iskola gondjain. A pénzügyi bizottság a sporttevékenységekre és érdek­körökre szánt pénzcsomagból ol­daná meg a támogatás egy részét, amely 300 ezer korona lenne. A kulturális bizottság ismételt ülé­sén abban egyeztek meg, hogy 400 ezer koronás egyszeri támo­gatásban részesítené az egyete­met a 2008-as költségvetésből, de az elszállásolás problémáját a me­gyével közösen kellene megolda­ni. Végül a városi tanács ugyan­csak egy 400 ezer koronás támo­gatásban egyezett meg, amit a képviselők is elfogadtak. Milan Ďuriček, a Művelődési Intézmény igazgatója elmondta, előterjesztették kínálatukat, ho­gyan tudnák viszonozni a város­nak a támogatást. Például a gye­rekek és a lakosság számára nyári táborokat szerveznének, úszó­mesteri és egyéb szolgáltatásokat kínálnak, mert ezek a tevékenysé­gek a Rozsnyón tanult szakkal függenek össze. Sport- és rekreá­ció szakra az első félévben 75 diák jelentkezett, a második félévben pedig 67-en. Az idei szemeszter­ben a szám ismét 75-re növeke­dett. Nyolc tanár és öt külsős ta­nár tanít a kihelyezett egyetemen. Rozsnyó az egyetlen hely az or­szágban, ahol ilyen szakon lehet tanulni. A végzős hallgatók a szál­lodákban vagy az üdülőközpon­tokban programszervezőként, edzőként, egészségügyi edző­ként, sport- és programtervezőkét helyezkedhetnek el, vagy külön­féle cégeknél vállalhatnak állást. Olyan szakról van szó, amelynek a turizmusban tevékenykedők nagy jövőt jósolnak. Elképzelhető az is, hogy a hároméves tanulmá­nyi időt esetleg ötéves mesterkép­zéssé bővítik, ám a jelenlegi hely­zetében az iskola puszta léte forog veszélyben. Már korábban is je­lezték, hogy ha a város nem segít, kénytelenek lesznek búcsút mon­dani Rozsnyónak. Az eperjesi Ivan Uher sport- és rekreációelméletet, didaktikát, valamint antropomotorikát tanít. Évekig élt Kanadában, és tapasz­talatait a pozitív életstílus kialakí­tása és a szabadidő kitöltése terén a diákjai körében is igyekszik ka­matoztatni. „Az embereknek egy­re nagyobb igényük van arra, hogy mozogjanak, pihenjenek, eddzék a testüket. Ez az iskola pe­dig olyan szakembereket képez, aki ebben segíthetnek” - mondta a tanár. Rozsnyón számtalan szakmai értekezlet zajlott a turiz­mus témájában, és mind ugyanaz­zal a megállapítással végződött: nincs pénz, és a megfelelő szak­emberek is hiányoznak. Vladislav Laciak polgármester nem zárkózik el a támogatástól, mint mondta, mindenképpen akarja a város a főiskolát. Szerinte az intézmény által kínált szolgál­tatások között sok olyan van, amelyet a város jól ki tudna hasz­nálni. (kov) Ipolyság. 2007. szeptember else­jétől idén szeptember elsejéig nem működtetheti a gyorsmentőszolgá­latot a közhasznú társulásként mű­ködő kórház, mivel egy 2007 áprili­si ellenőrzés során több hibát talál­tak a szakemberek. Gál Milan, a kórház igazgatója elmondta, ők szeptember 5-én fellebeztek a döntés ellen, erre a beadványukra azóta sem kaptak választ. „Lassan a tiltás félidejéhez érünk, de még mindig nem rende­ződött az ügy. Mire döntés szüle­tik, véget ér az egyéves időszak - fejtegette Gál, s hozzátette: - Egy­értelmű, hogy több szabálysértés is történt. Egyrészt egy határozat ad­dig nem léphet jogerőre, amíg a fellebbezés után másodfokon is döntés nem születik. Másrészt a fellebbviteli szervet a törvények konkrétan meghatározott időinter­vallumok betartására kötelezik, s ezeket többszörösen túllépték. A mai napig sem szóban, sem írás­ban semmilyen visszajelzést nem kaptunk.” A másodfokú döntés ha­logatása lehetetlen helyzetbe hoz­ta a kórházat, hiszen addig bíró­sághoz sem fordulhat a más szem­pontokból is támadható döntés mi­att. Gál leszögezte, tiszteletben tartják az ellenőrzés eredményét, hiszen a tavaly áprilisban észlelt rendellenességek vitathatatlanok, de az eljárás folyamatában talál­nak kivetnivalót. „Jelenleg nem na­gyon tehetünk semmit, patthelyzet alakult ki, hiszen bár a minisztéri­um köteles dönteni, ezt nem tette meg a fellebbezésünk után, s így egyelőre nem léphetünk tovább az ügyben” - mondta Gál. Az igazgató szerint valószínűleg taktikai időhú­zás folyik, de érthetetlennek tartja, hogy egy olyan ügy, mely 12 millió koronától fosztja meg a kórházat, és ezenfelül is súlyos anyagi és er­kölcsi veszteséget jelent, még min­dig nincs lezárva. A kórház vezetése az ügyészség­hez is beadványt nyújtott be, de mint Gál elmondta, a válasz na­gyon kitérő volt, „igazunk is van, meg nem is, történt is hiba, meg nem is, de végül is arra hivatkozott az ügyészség, amíg másodfokon el nem dől az ügy, ők nem folytathat­nak komolyabb vizsgálatot, mivel nem jogerős a döntés, vagyis igazá­ból nincs mit vizsgálniuk”. Gál sze­rint viszont lényeges, hogy ezek szerint igaza van a kórháznak, s egy nem jogerős döntés van jelen­leg is érvényben. Az Egészségügyi Ellátást Felügyelő Hivatal a kórház írásbeli megkeresésére azt vála­szolta, nem az ő hatáskörük a hely­zet felülvizsgálata, s ezért továbbít­ják a kérelmet a szaktárcához. Gál Milan felhívta a figyelmet, hogy így tulajdonképpen visszakerült az ügy az egészségügyi minisztériumhoz, melynek ezek szerint maga ellen kellene vizsgálatot folytatnia, (fim) Az egyetem kihelyezett tagozata a régi Kósa-Schopper kórház felújí­tott helyiségeiben működik (Szabó Ottó felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents