Új Szó, 2008. január (61. évfolyam, 1-26. szám)
2008-01-02 / 1. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. JANUÁR 2. Vélemény és háttér 5 TALLÓZÓ ANGOL SAJTÓ Visszatérnének Portugáliába a tavasszal ott eltűnt skót kislány, Madeleine McCann szülei, hogy megpróbálják életben tartani az utóbbi időben erősen csökkenő érdeklődést az ügy iránt. A négyéves Madeleine-nek májusban veszett nyoma a dél-portugáliai Praia da Luz főleg britek látogatta, Ocean Club nevű üdülőközpontjában, miközben a szülők a szállodától néhány méterre, baráti társasággal vacsoráztak. Az esetet szinte példátlan nemzetközi figyelem kíséri, különösen azóta, hogy a portugál rendőrség szeptember elején a kislány szüleit, Gerry és Kate McCannt nyüvá- nította gyanúsítottá. Portugáliában azonban - londoni sajtóbeszámolók szerint - most már erősen csökken a közvélemény érdeklődése a Made- leine-ügy iránt. Ennek egyik markáns jele, hogy folyamatosan szedik le a kislány portréját és személyleírását tartalmazó, korábban tízezrével kihelyezett plakátokat a nyilvános helyekről, például az éttermek és boltok kirakataiból. A portugál sajtóban is mind ritkábbak a gyermekről szóló beszámolók. A hétfői Daüy Mirror szerint Madeleine szülei ,kétségbeesve” értesültek erről, és vissza akarnak menni az üdülőhelyre, hogy újabb sajtóinterjúkkal próbálják ismét ráterelni az ügyre a közfigyelmet. Kate és Gerry McCann emellett azt is megpróbálja elérni, hogy a portugál rendőrség oldja fel végre gyanúsítotti státusukat. A gyanúsítás alapja az a rendőrségi feltételezés volt, hogy az orvos házaspár a nyugodt vacsora érdekében esedeg altatót adhatott be a kislánynak, ám a gyógyszert véledenül túladagolhatták, és a gyermek meghalt, holttestétől pedig később megszabadultak. A szülők rendre visszautasítják és abszurdnak minősítik ezt a gyanút. McCannék meggyőződéssel állítják, hogy Madeleine-t - valószínűleg a virágzó marokkói gyermekszex-ipar megrendelésére - elrabolták. PER SPIEGEL A baloldali hamburgi hírmagazin Külföldi bűnözés: Fiatalok majdnem halálra vertek egy férfit - a kereszténydemokraták nevelési táborokat követelnek címmel újabb németverésről tudósít. Alig egy héttel a müncheni eset után a gelsenkircheni pályaudvar hasonló támadás színhelye volt. Egy vitát követően egy 38 éves férfit péntek este megtámadtak, és az egyik szemtanú állítása szerint azt kiabálták: szaros német! Majd megverték, megrugdosták, előrántottak egy kést, és kirabolták az áldozatot. A vita oka a rendőrség szerint, hogy a német férfi túl sokáig bámulta a gyanúsított kíséretében léevő nőt. A 38 éves férfi zúzódásokat és a kezén vágott sebeket szenvedett. A fő gyanúsított egy 18 éves külföldi. Az eset emlékeztet a múlt heti müncheni esetre, ahol egy 20 éves török és egy 17 éves görög súlyosan bántalmazott egy 76 éves nyugdíjast. Az idős férfi bántalmazása közepette egyikük mobüon felhívta egyik barátját és azt mondta: „Most tanúja leszel annak, amikor kinyírok egy németet!”- Remélem, a szilveszteri tapasztalatok az egész új évben kitartanak! (Peter Gossónyi rajza) Nyugati szomszédunk haderejének létszáma 15 év alatt a negyedére csökkent Karcsúsodé cseh sereg Egynegyedére csökkent a cseh haderő személyi állománya másfél évtizeddel megalakulása után. Jelentősen karcsúbb lett a hadsereg műszaki felszerelése is. Az egykori szovjet fegyverzetet mára nagyrészt nyugati fegyverek váltották fel. Néhány éve megszűnt a sorkatonaság, s ma a hadsereget teljes egészében hivatásos katonák és alkalmazottak alkotják. KOKES JÁNOS A cseh hadsereg 1993 elején alakult meg, miután a szövetségi csehszlovák állam kettéválása után létrejött az önálló Csehország, illetve Szlovákia. Csehszlovákiai megszűnése után mindkét utódállam hadseregének egyik legnagyobb problémája az volt, hogy szinte kizárólag szovjet haditechnikával rendelkezett. A kitűzött cél eléréséhez - amit a NATO-hoz való csadakozás jelentett - ennek lecserélésére, valamint a fegyverzet átfogó korszerűsítésére volt szükség. A 90-es évek közepén a cseh hadseregnek 2315 harckocsija volt. Közülük a legismertebb a páncélozott kerekes OT-64 típusú, csehszlovák gyártmányú harckocsi volt, amelyet a volt szocialista országok hadseregei is széles körben használtak. Jelenleg a cseh hadseregnek már csak 515 kerekes, illetve lánctalpas harckocsija van. A tervek szerint a fegyverzetet 2007/08 folyamán 199 darab osztrák gyártmányú Pandur harckocsival kellett volna felfrissíteni. A több mint 20 milliárd koronás üzletet azonban a cseh védelmi minisztérium december elején felmondta, mert az amerikai tulajdonban levő osztrák Steyr cég nem volt képes időre szállítani, és a páncélosok műszaki paraméterei sem feleltek meg a szerződésben rögzítetteknek. A cseh kormány döntése ellenére a felek újabb tárgyalásokat kezdtek, s nem kizárt, hogy végül mégis megegyeznek. A kimutatásból kitűnik, hogy az elmúlt másfél évtizedben hatodára csökkent a hadsereg vadászgépeinek száma. Ennek a fegyverkategóriának a pillérét ma a svéd Jas-39 Gripen vadászgépek alkotják, amelyekből tíz évre 14 darabot vett bérbe a cseh hadsereg. A Gripeneket két éve állították hadrendbe. Rajtuk kívül a hadseregnek még MiG-21 típusú orosz vadászgépei és L-159 típusú, a hangsebességnél lassabb cseh gyártmányú harci repülőgépei vannak. Az 1993-as helyzethez képest a hadseregnél csak a helikopterek száma növekedett mérsékelten: 36-ról 42-re. t Szembetűnő és alapvető változás, hogy a katonaság személyi állománya 100 ezerről 25 ezerre csökkent. Országszerte több tucatnyi helyőrséget és laktanyát szüntettek meg. Ez a haderőreform edA cseh hadsereg számokban 1993 2007 Harckocsi 2315 515 Vadászgép 227 38 Helikopter 36 42 Létszám 100 000 25 000 digi szakaszának az eredménye. Ugyancsak alapvető különbség, hogy míg a kilencvenes évek elején a hivatásos katonák csak a személyi állomány kisebbik részét alkották, ma Csehországnak már teljes egészében hivatásos hadserege van, s a sorkatonaságot három éve megszüntették. Csehország - Magyarországgal és Lengyelországgal együtt - 1999 márciusa óta a NATO tagja, ami természetesen sok mindenben a hadsereg szerepét is meghatározza. A külföldi békefenntartó misz- sziókban jelenleg mintegy ezer cseh katona szolgál. Ezeknek a fele Koszovóban, 228 fő Afganisztánban, 99 Irakban, négyen pedig Bosznia-Hercegovinában teljesítenek szolgálatot. A most alakuló európai, úgynevezett battlegroup egységekben mintegy 1500 cseh katona teljesít szolgálatot. A védelmi tárca tájékoztatása szerint ez a cseh egység — mintegy 300 szlovák katonával kiegészülve - 2009-ben teljesíti első bevetését várhatóan Afrikában, mégpedig Kongóban vagy Csád- ban. Afganisztánba induló cseh katonák (ČTK-felvétel) KOMMENTÁR _______ Születésnapi kívánság CZAJL1K KATALIN Január elseje már 15 éve országunk születésnapja is. Hogy mégsem tudunk ezen a napon osztatlan örömmel ünnepelni, annak több oka is van. Először is, az önálló Szlovák Köztársaság lakosainak többsége számára nem kívánt gyermek volt, amely alighanem a világra sem jön, ha valaki vette volna a fáradságot, hogy kikérje a témában az emberek véleményét. Másodszor, az ország létrejöttét olyan politikai garnitúra képviselte, amellyel a polgárok demokratikusan érző része nagy nehézségekkel tudott azonosulni. A szlovákiai magyarok számára pedig annál nehezebb volt a helyzet, hogy ez a garnitúra nemcsak hogy nem titkolta, hanem egyenesen politikai krédójává tette a magyarellenességet, tegyük hozzá, nem kevés sikerrel. A modern Szlovák Köztársaság létrejötte tehát efféle momentumoktól terhes, ezen nem változtat a tény, hogy 15 éves történelme tulajdonképpen sikertörténetnek nevezhető. Ä két országnak sikerült aránylag kultúráltan különválnia, s a mindenféle szempontból gyengébb Szlovákia ma gazdaságilag a legjobban teljesítő országok közé tartozik Európában, s nem mellékesen olyan nemzetközi presztízsklubok tagja, mint az OECD, a NATO vagy az EU. Ez ma természetesnek tűnhet, de még 1998-ban, a mečiarizmus virágkorában euroadanti integrációnknál sokkal valószínűbbnek tűnt, hogy Szlovákia inkább az akkori Ukrajnához vagy Fehéroroszországhoz hasonló féldiktatúrává válik. Ezek a tendenciák ma is aktuálisak, bár éppen a felsorolt szervezetekben való tagságunk révén a reményteljes diktátorok sokkal nehezebben tudnak kibontakozni, mint a kilencvenes években. A jelenlegi kormánypártok diktatúrák iránti vonzódása mégis szembetűnő. Még inkább szemet szúró a választók magas fokú elégedettsége a kormányzó trojkával, amiből az következik, hogy Szlovákia állampolgárai nagy részének demokráciaigénye még mindig nem elegendő. Ilyen szempontból mi, szlovákiai magyarok, előnyben vagyunk a többségi társadalommal szemben, hiszen sohasem támogattuk a politikai paletta azon részét, amely a demokráciát a hatalomgyakorlás korlátjaként értelmezi. Az objektivitás kedvéért tegyük hozzá, ez kényszerből érdem, hiszen Szlovákiában a demokrácia üyen értelmezése szinte törvényszerűen nyűt vagy látens magyarellenes- séggel párosul. Ami azonban korántsem véletlen, hiszen ismert politológiai közhely, hogy a demokrácia szintje egy társadalomban annak kisebbségeihez való hozzáállásán mérhető. Túdhatja erről a magáét a Smer is, amelyen antidemokratikus lépései közül egyelőre csak a kisebbségi kérdés kapcsán találtak fogást külföldi partnerei, az európai szocialisták. Elmondható tehát, hogy a magyar közösség fennállásától kezdve demokratizáló tényezőként hatott a Szlovák Köztársaságban, s csak remélhetjük, hogy ezt hamarosan a szlovákok is tudatosítják. Szlovákia 15. születésnapja alkalmából tehát önzetlenül azt kívánhatjuk az országnak, legyen jobb hazája a magyaroknak. Az elmúlt másfél évtized bebizonyította, hogy ezzel a többségi nemzet tagjai is csak jól járnak. JEGYZET Majdcsak kifizetjük KOVÁCS ÁGNES Ha valaki megkérdezné tőlem, mit jelentett számomra Csehszlovákia szétválása, azt kellene mondanom, hogy nagyon rosz- szul érintett. A saját bőrömön tapasztaltam meg, milyen idegennek lenni egy olyan országban, ahol addig teljes jogú állampolgár voltam. Bár nem kérdezte meg tőlem senki, azért én hadd meséljem el, mert esetem nem egyedi. Többen voltunk hasonló pácban. A szétválás után egy évvel elkerültem Prágába, s miközben dolgoztam, az egyetemi felvételimre is készültem. Szorgalmamnak meglett a gyümölcse, felvettek a bölcsészkarra. Ám boldogságom egy szempillantás alatt szertefoszlott a beiratkozás napján. A tanulmányi hivatal pultjába fogódzva hallgattam a hölgyet, aki elég szenvtelenül ismertette velem az egyetlen lehetőséget. Azt mondta, addig nem írhat be a diákok névsorába, amíg ki nem fizetem a tandíjat. Mintha pofon vágtak volna. Évi harmincezer cseh koronát kértek tőlem, s természetesen a többi szlovákiai hallgatótól is. A bölcsészkarra jelentkezők ilyen problémája szinte eltörpült az orvosi vagy jogi egyetemek évi hatvanezres tandíja mellett. Persze, azzal vigasztalt a hölgy, hogy az „igazi” külföldieknek sokkal, de sokkal többet kell fizetniünk, s mi még szerencsésnek is mondhatjuk magunkat. Nos, mit mondjak, nem vigasztalódtam meg. Inkább sírva fakadtam a női mosdóban. Mondanom sem kell, hogy nem volt ennyi pénzem, s már láttam sötét jövőmet, amint bolti eladóként, visszeres lábakkal megyek nyugdíjba. Felhívtam apámat, és elsírtam neki a bánatomat. Hümmögve végighallgatott, majd nemes egyszerűséggel azt mondta: majdcsak kifizetjük valahogy. S valahogy kifizették. Azóta is mérhetetlenül hálás vagyok neki ezért. A legrosszabb az egészben az volt, hogy egymástól több száz küométer távolságban, telefonon kellett megbeszélnünk ezt a dolgot. Amikor elmúlt a sokk hatása, keresni kezdtem a kiskapukat, amelyek általában mindenütt vannak. A néhai drága Rákos Péter tanár úr gyönyörűen megfogalmazott levéllel segített rajtam, amelyet a dékánnak küldtünk. Állítom, hogy volt a levélnek pozitív kisugárzása, mert a második évtől a dékán elengedte a tandíjköltségem felét, s a maradék befizetését két részletben hagyta meg. így már elviselhetőbb lett a helyzet. Szóval, ha valaki megkérdezné tőlem, mit jelentett számomra Csehszlovákia szétválása, hát ezt mesélném el neki.
