Új Szó, 2008. január (61. évfolyam, 1-26. szám)
2008-01-19 / 16. szám, szombat
PRESSZÓ 2008. január 19., szombat 2. évfolyam 3. szám A Tiffany-lámpák varázsa A módszer ugyanaz, csak az ernyők változnak 24. oldal Mindenütt áll a bál Mit viseljünk ebben a szezonban, hogy menők legyünk? 25. oldal 26. oldal Farsang az elvarázsolt, romantikus városban Jövő héten indul a velencei karnevál A férfinak illik tánc közben beszélgetést kezdeményezni, szórakoztatni a partnerét, de nem azzal, hogy hamisan dudorássza a zenekar által játszott nótát, vagy a zene ütemere tapogatja a nő hátát (CTK/AP-felvételek és képarchívum) A dámák sok csalafintaságot elkövettek azzal, hogy kivel mit és mennyit táncoltak, hiszen régen a tánc volt az egyetlen közeledési forma A bál éjszakáján minden nő úrihölggyé válik A régi mulatságokat leginkább a 16 éves elsőbálozók várták Ha van a mai rohanó, minden régi rendet felrúgó világban hely vagy rendezvény, ahol szinte változatlanul ugyanaz a tempó és ugyanazok a szabályok érvényesek, mint száz éve, akkor az a bálterem. VRABEC A/VÁR1A Egy zenés-táncos estélyre az a hölgy is elegáns hosszú ruhát ölt, aki egyébként csak farmerben szaladgál, a máskor az illemre nem sokat adó urak főhajtással kérik fel a táncra kiválasztottjukat, minden visszafogott gesztusnak, minden pillantásnak és mosolynak jelentése van. Nem véletlen, hogy a bálok hangulata mindenkit elbűvöl és elvarázsol, hiszen a fényes termekben a túlhajszolt üzletemberek és a férfiasán kemény üzletasszonyok végre lazíthatnak egy kicsit, a fiatalabbak pedig itt kóstolhatnak bele először, milyen érdekes és izgalmas lehet finoman, számos szimbólummal jelezni egymásnak gondolatokat és érzelmeket. Szórakozás és leányvásár A bálok legfőbb varázsa épp abban rejlik, hogy egy éjszakára mindenki úrihölgy és úriember lehet, mert a ruha és a környezet jó esetben nem is engedi, hogy ne legyen az. Az öltözet ugyanis mindig visszahat a viselkedésünkre, kinyúlt pólóban és lezser nadrágban még egy igazán jól nevelt lány is más szavakat használ, másként ül le és másként jár, mint suhogó selyemszoknyában és fűzős míder- ben. A báli öltözet nemcsak megmutat és eltakar, hanem fegyelmez és jelez is - ma leginkább a viselője ízléséről és személyiségéről tanúskodik, de régebben a családi állapotáról és társadalmi rangjáról is sokat elárult. Mindez elsősorban a hölgyekre igaz, hiszen a férfiaknál a házasulandó ifjú éppúgy fekete frakkot, fehér inget és fehér csokornyakkendőt viselt, mint az agg nagyapa. A lányoknál viszont már a bevonuláskor tudni lehetett, ki elsőbálozó, ki volt már bálban, de még nincs férjnél, ki férjezett, fiatalasszony és ki már a lányát gardírozó anya. Fényes udvari bálok Magyarországon a 18-19. század fordulóján jöttek divatba a bálok, először a főúri udvarokban, később pedig már szervezetek és szakmai egyesületek - mint pl. a jogászok, medikusok, vadászok, iparosok- is tartottak táncos mulatságokat. A legelegánsabb és legkötöt- tebb összejövetelek a fényes udvari bálok voltak, amelyekre csak a kiválasztott nemesek kaptak meghívót, és amelyeket Ferenc József trónra lépése után Pest-Budán is megtartottak. Ezeket a nagy főúri bálokat az ifjúság által alkotott élőképek, rövid jelenetek, hangversenyek tették még érdekesebbé és a XVni. század vége felé elterjedt az a szokás is, hogy egy bált egy adott korszak vagy ország stílusa határozzon meg. A monarchiabeli Magyarországon a bálok más jellegűek voltak, mint Nyugat-Európában - míg ott a pazar magamutogatás és a jótékonykodás volt az elsődleges céljuk, mifelénk arra is adtak, hogy a vendégek jól mulassanak, na meg hogy az eladó lányok férjet fogjanak. Épp ezért a farsangot a legjobban az elsőbálozó lánykák Csak egy tánc volt Bizton állíthatom: nem vagyok Hamupipőke leszármazottja. Nemcsak azért, mert nem kell lencsét válogatnom, hanem azért sem, mert nem szoktam bálokban királyfiakkal ismerkedni, életem során még nem fordult elő, hogy akadt volna királyfi, aki első látásra belém szeretett volna, és végigkeringőzi velem az éjszakát, bálicipő-szakításig. Nem az a gond, hogy mifelénk ritkán sétafikáinak vagy hálóznak királyfiak, hanem mert egyszerűen nem vagyok bálozó típus. Utoljára tánciskolában roptam a klasszikus táncokat, ez enyhe túlzás, csak azért nem csetlet- tem-botlottam, mert szerencsére az osztály legjobb táncos fiúja engem szemelt ki, és kiválóan irányított. Lehet, hogy azt már csak irigykedő barátnőm feltételezte, hogy az ifjú némi bizsergést érzett a szíve táján, amikor az össztánc kezdődött, és a legutolsó sorban is megtalált, azonban erre - mármint a bizsergésre - nincs bizonyíték, csak egy (-két) tánc volt, a történet nem a Szécsi-sláger szerint folytatódott, igaz, egyszer ő (nem ő volt az O) és a barátja a kapuig kísért. A koszorúcska után egy évvel következett az első nagy táncos esemény, a diákbál Volt táncosom akkorra átlibbent egy másik iskolába, évtizedek óta nem láttam, nem is hallottam felőle, s egy másik ifjonc talált rám a tömegben. Az iskola egyik szeme fénye volt, pontosabban, éles elméje, majdnem matematikai zseni, vastag fekete keretes szemüveget viselt, enyhén izzadságszagú volt, és fél fejjel alacsonyabb nálam, ott és akkor, holott nem volt magas sarkú cipőm, akkor még nem volt szokás tűsarokban bokát ficamítani, sőt a ruhánk sem közelítette meg a nagyestélyi, de még a kis- estélyi kategóriát sem. Hogy miről beszélgettünk, talány, nyilván a végtelen számokról, a kétismeretlenű egyenletekről de az is lehet, hogy a logaritmusokból tartott kiselőadást. Másnap minden esetre ott ácsingózott a nagyszünetben az osztályunk előtt, s amikor kitódultunk, egy rakáson sok fecsegő tini lány, mellém szegődött. - Ugye, szép volt a szombat este? Ugye te is jól érezted magad ? - ostromolt kérdéseivel míg hozzánk nem pen- derült a fél osztály, s meg nem szólalt az egyik kis locsifecsi. - Ideje lenne „ilyen” kockás inget venned, nem gondolod? - fordult felém vigyorogva, & a fiú rikító színű ingére mutatott. A lovagom lehajtotta a fejét, eloldal- gott. Többé nem várt rám, vagy nem rám várt a nagyszünetben. „Olyan” kockás inget persze nem vettem. S ha véletlenül bálba keveredem, inkább nem táncolok. (Grendel Ágota)
