Új Szó, 2008. január (61. évfolyam, 1-26. szám)

2008-01-19 / 16. szám, szombat

22 Presszó

ÚJ SZÓ 2008. JANUÁR 19. www.ujszo.com

várták. Lázas készülődésükről sokat elmond Kölcsey Antónia pár sora: „Két héttel a bál előtt már nem volt szünete a készülődésnek, a sok varrás- és igazításoknak... Csak most látom, mily adagja van a hiúságnak nálunk, leányoknál. Műiden szalag felett a ruhán, s minden virág, levélke felett a fejre illesztésnél hosszas tanácskozás tartatott.”

Úrilányok báli etikettje

Úrilányokat először tizenhat éves korukban vittek bálba, hófehér tüll- vagy muszlinruhában. Az anyagválasztás a könnyedséget, frissességet, mozgékonyságot volt hivatott szolgálni, a fehér szín az ártadanságot jelképezte. Kiegészítőket, ékszereket az elsőbálozók alig viseltek, de a legyező és a táncrend az ő kelléktárukból sem hiányozhatott. A következő években már színes ruhát is ölthettek a lányok, de csak nagyon halvány árnyalatokat és az ékszerviselésben is mértéktartóbbnak illett lenniük, mint a férjes asszonyoknak. Aki huszonöt éves koráig nem ment férjhez, az már ugyanazt viselhette, amit az asszonyok, vagyis intenzív színű, mély dekoltázsú nehéz pompás selymeket, brokátokat és bársonyokat. Mindehhez természetesen könyékig érő kesztyű, drágakövekből készült ékszerek, pompás báb frizura - leginkább konty - és az összhatást megkoronázó fejdísz is járt. Amikor a hölgyek elérték azt a kort, hogy bálozó lányuk volt vagy lehetett volna, már tulajdonképpen idősnek számítottak és ezt jelezték a ruháik is. A színek visszafogottabbá váltak, uralkodott a lila, az olívazöld, a bordó és a barna, a kiegészítők száma és merészsége is csökkent.

Szigorú szabályok

Magyarországon Mehner Vilmos könyvei neveltek generációkat a báli rend alapjaira és bár ezekben igencsak szigorú szabályokat állított, egy kis huncutságért senkit nem zártak ki a jó társaságból. „Igazi bálokban természetesen szigorú etikett uralkodik. A fiatal hölgyek szalagokkal és virágokkal díszített fehér vagy világos könnyű ruhában jelennek meg, a legyező és a bokréta soha nem hiányozván. A bokréta a táncz alatt a tánczosnő székére helyeztetik, fehér glacé kesztyű és fehér selyem czipő önkényt érthetők. A legyező az első övről zsinóron függ alá és csak szellőztetésre használandó, nem pedig arra, hogy mögötte tánczosokkal kaczagjunk” - így Mehner Vilmos, de a lányok azért csak megtalálták a módját, hogy egy kacér pillantást vessenek a leA bálok legfőbb varázsa épp abban rejlik, hogy egy éjszakára mindenki úrihölgy és úriember lehet, mert a ruha és a környezet jó esetben nem is engedi, hogy ne legyen az

gyező mögül a kiszemelt ifjúra, vagy olykor akár el is bújjanak mögötte a társaságában. Nagyon fontos üzenetértéke volt a táncrendnek, vagyis annak, kit milyen táncra engedett magához közel a hölgy. Régen az erre szolgáló kis füzetecskébe jegyezték föl magukat a fiatalurak, és boldog volt, akinek a táncok királynője a keringő jutott. A fiataluraknak kötelességük volt felkérni minden lányt, akit rokoni vagy baráti kapcsolatok révén ismertek.

A tánc titkai és rejtelmei

Az okos nő rengeteg csalafintaságot elkövethetett azzal, hogy kivel mit és mennyit táncolt, hiszen régen a tánc volt az egyetlen társadalmilag elfogadott formája férfi és nő nyüvános közeledésének. Igazi báli körtáncok, amelyekben cserélődnek a párok, már csak a legelegánsabb rendezvényen vannak, ott is csak a nyitó részben, mégpedig azon egyszerű oknál fogva, hogy ezeket már alig ismeri valaki. Mutatóba csupán a magyar bálok hagyományos nyitótánca, a palotás maradt, amit vagy az első bálozók vagy profi táncosok szoktak bemutatni. A többieknek marad a keringő, a tangó, a polka, jobb esetben a foxtrott, a swing, a szamba és a rock and roll - bár az utóbbi abron- csos szoknyában nehezen járható. De mivel bálba elsősorban az megy, aki szeret és némileg tud is táncolni, némi bodadozást és egy kis félrelépést - legalábbis a parketten - illik elnézni. A férfiaknak ugyancsak illendő minden az asztaluknál ülő hölgyet megtáncoltat- ni - miután a kísérőjüktől elkérték őket. A felkérés egy „körre” érvényes, de minimum két zeneszámot illik együtt táncolni. Ha a hölgy visszautasítja a felkérést, utána még jó fél óráig nem illik táncolnia mással sem. Ha mégis megteszi, annak nagyon erős az üzenetértéke és biztos lehet benne, hogy mindenki érteni fog belőle, aki észreveszi. A tánc közbeni partnercsere és a lekérés ugyan megengedett, de csak akkor, ha mindenkinek kedvére való, semmiképp nem illik egy férfinak más hölggyel táncolni úgy, hogy a saját partnerét társaság nélkül hagyta. Amint a zene elhallgat,' a férfi udvariasan megköszöni a táncot és a helyére kíséri a hölgyet. Nagyon nagy udvariadanság a partnert zene közben otthagyni a parketten, vagy a szünetben magára hagyni az asztalnál. A tánc után

a visszakísért nő meghívhatja társaságába a férfit - ez nagy megtiszteltetésnek számít és nem illik visz- szautasítani, mint ahogy hölgyválasz esetén sem lehet egy felkérésre nemet mondani.

Azt, amit eleink már kétszáz évvel ezelőtt is tudtak a báli etikettről, mi csak most kezdjük megtanulni, ezért nem csoda, ha még a legnépszerűbb bálokon is megesik néhány faux pas. Ezeket elkerülendő nem árt a szervezőknek is megszívlelni azokat a szabályokat, amelyekhez annak idején minden ceremóniamester ragaszkodott, és amelyeket ma minden protokoll- szakértő a figyelmükbe ajánl.

A báli meghívónak legalább a címzése - X. Y. urat és partnerét - legyen kézzel írott, a cél, az időpont és a helyszín megjelölése mellett tartalmazza a ruhára, esedeg a zenére és a frissítőkre vonatkozó tájékoztatást is. Az estélyi öltözék kétféle lehet - a „white de” a hölgyek számára nagyestélyit és könyökig érő kesztyűt, az urak számára frakkot, állónyakú inget merev, fehér mellényt, fehér csokornyakkendőt (a fekete tilos, azt a pincérek viselik!) és cummerbun- dot, azaz övsálat jelent, de ezekben inkább csak reprezentálni lehet, ol- dottan szórakozni, mulatni nem. Ezért az elterjedtebb báli öltözék a „black de”, vagy a hosszú alkalmi ruha és a szmoking, amelyhez nem kötelező sem mellény, sem spanyol öv, viszont elmaradhatadan a fekete lakkcipő és a fekete térdzokni. Lazább rendezvényeken, ahol a társaság nagy része ismeri egymást, megengedett a sötét öltöny fehér inggel és alkalomhoz illő nyakkendővel, a hölgyek pedig viselhetnek rövid alkalmi ruhát is - fő, hogy csü- logó, selymes anyagból készüljön. A „kis fekete” főleg fiatal lányok számára a lehető legrosszabb választás, mert teljesen elvesznek a fekete öltönyös férfiak között. A hölgyek cipellője lehet akár hátul, akár elöl nyitott, a lényeg az, hogy mutatós legyen és kényelmes, amelyben nem tortúra végigtáncolni az éjszakát, és nem kell az asztal alatt titokban levetni.

1 Érkezzünk pontosan, a ve- * lünk egy asztalnál ülőknek mutatkozzunk be, a férfiak kérjék fel táncra a velük egy asztalnál ülő hölgyeket.

2 Akit egy hölgy elutasított, » az csak akkor próbálkozzon újra a felkéréssel, ha a nemleges választ a hölgy azzal indokolta, hogy előtte már másnak ígérte azt a táncot.

3 A helyes testtartás a tánc • közben egyenes, de nem merev. A férfi a jobb kezét a nő dereka fölé teszi, ujjai legyenek összezárva. A férfi jobb keze tánc közben nem mozdulhat el, illetlenség végigtapogatni a nő hátát. A nő bal kezét a férfi vállára helyezi könnyedén (nem a nyaka köré!), jobb kezét pedig a férfi bal kezére. Tánc közben a partnerek közötti távolság maradjon állandó, nem illik a partnerhez túl közel kerülni. Ez alól a lassú tánc sem kivétel.

Báli aranyszabályok

4 Tánc közben ne kerüljük » partnerünk pillantását, ne tegyünk nagy mozdulatokat a kezünkkel, ne rugdaljunk oldalra a lábunkkal. Legyünk tekintettel a parkett méretére és a többi táncosra, ne taroljunk, ne tolakodjunk. A szép tánc egyszerű és kifinomult.

5 A táncban a férfi vezeti a * nőt, sosem fordítva. A férfinak illik tánc közben beszélgetést kezdeményezni, szórakoztatni a partnerét, de nem azzal, hogy hamisan dudorássza a zenekar által játszott nótát, vagy a zene ütemére lapogatja a nő hátát.

6 A táncparkettre nem vi- * szünk sem italt, sem cigarettát, sem mobütelefont - utóbbi a bálterembe sem való. A nőnél legfeljebb zsebkendő lehet, amit a jobb kezében tart. '

7 A bál folyamán nem illik le- * venni a zakót és a nyakkendőt - még akkor sem, ha a fergeteges tánc közben kihevültünk. A nők a stólákat és boákat a székükön hagyhatják.

8 Nem tud mindenki tökéle- * tesen táncolni. Ha partnerünk néha téveszt, nem illik erre gúnyosan felhívni a figyelmét. Úgy kell tennünk, mintha észre sem vettük volna, hiszen a mai kezdőkből lesznek a holnap jó táncosai.

9 A parkettről a hölgyet visz- * sza kell kísérni a helyére. A szünetet ki-ki azzal a partnerével töltse, akivel a bálba érkezett - ez alól csak akkor tehet kivételt, ha megfelelő társaságról gondoskodott számára.

A Akik együtt érkeztek a I v » bálba, azok együtt is távozzanak, mégpedig legkésőbb fél órával a bejelentett záróra előtt. Nem vet ránk jó fényt, ha mi távozunk legkésőbb, (vm)

Nagyon nagy udvariatlanság a partnert zene közben otthagyni a parketten, vagy a szünetben magára hagyni az asztalnál