Új Szó, 2008. január (61. évfolyam, 1-26. szám)

2008-01-19 / 16. szám, szombat

22 Presszó ÚJ SZÓ 2008. JANUÁR 19. www.ujszo.com várták. Lázas készülődésükről so­kat elmond Kölcsey Antónia pár so­ra: „Két héttel a bál előtt már nem volt szünete a készülődésnek, a sok varrás- és igazításoknak... Csak most látom, mily adagja van a hiú­ságnak nálunk, leányoknál. Műi­den szalag felett a ruhán, s minden virág, levélke felett a fejre illesztés­nél hosszas tanácskozás tartatott.” Úrilányok báli etikettje Úrilányokat először tizenhat éves korukban vittek bálba, hófe­hér tüll- vagy muszlinruhában. Az anyagválasztás a könnyedséget, frissességet, mozgékonyságot volt hivatott szolgálni, a fehér szín az ártadanságot jelképezte. Kiegészí­tőket, ékszereket az elsőbálozók alig viseltek, de a legyező és a tánc­rend az ő kelléktárukból sem hiá­nyozhatott. A következő években már színes ruhát is ölthettek a lá­nyok, de csak nagyon halvány ár­nyalatokat és az ékszerviselésben is mértéktartóbbnak illett lenniük, mint a férjes asszonyoknak. Aki hu­szonöt éves koráig nem ment férj­hez, az már ugyanazt viselhette, amit az asszonyok, vagyis intenzív színű, mély dekoltázsú nehéz pom­pás selymeket, brokátokat és bár­sonyokat. Mindehhez természete­sen könyékig érő kesztyű, drágakö­vekből készült ékszerek, pompás báb frizura - leginkább konty - és az összhatást megkoronázó fejdísz is járt. Amikor a hölgyek elérték azt a kort, hogy bálozó lányuk volt vagy lehetett volna, már tulajdon­képpen idősnek számítottak és ezt jelezték a ruháik is. A színek vissza­fogottabbá váltak, uralkodott a lila, az olívazöld, a bordó és a barna, a kiegészítők száma és merészsége is csökkent. Szigorú szabályok Magyarországon Mehner Vil­mos könyvei neveltek generáció­kat a báli rend alapjaira és bár ezekben igencsak szigorú szabá­lyokat állított, egy kis huncutsá­gért senkit nem zártak ki a jó társa­ságból. „Igazi bálokban természe­tesen szigorú etikett uralkodik. A fiatal hölgyek szalagokkal és virá­gokkal díszített fehér vagy világos könnyű ruhában jelennek meg, a legyező és a bokréta soha nem hiá­nyozván. A bokréta a táncz alatt a tánczosnő székére helyeztetik, fe­hér glacé kesztyű és fehér selyem czipő önkényt érthetők. A legyező az első övről zsinóron függ alá és csak szellőztetésre használandó, nem pedig arra, hogy mögötte tánczosokkal kaczagjunk” - így Mehner Vilmos, de a lányok azért csak megtalálták a módját, hogy egy kacér pillantást vessenek a le­A bálok legfőbb varázsa épp abban rejlik, hogy egy éjszakára mindenki úrihölgy és úriember lehet, mert a ruha és a környezet jó esetben nem is engedi, hogy ne legyen az gyező mögül a kiszemelt ifjúra, vagy olykor akár el is bújjanak mö­götte a társaságában. Nagyon fon­tos üzenetértéke volt a táncrend­nek, vagyis annak, kit milyen tánc­ra engedett magához közel a hölgy. Régen az erre szolgáló kis füzetecskébe jegyezték föl magu­kat a fiatalurak, és boldog volt, akinek a táncok királynője a kerin­gő jutott. A fiataluraknak köteles­ségük volt felkérni minden lányt, akit rokoni vagy baráti kapcsola­tok révén ismertek. A tánc titkai és rejtelmei Az okos nő rengeteg csalafinta­ságot elkövethetett azzal, hogy ki­vel mit és mennyit táncolt, hiszen régen a tánc volt az egyetlen társa­dalmilag elfogadott formája férfi és nő nyüvános közeledésének. Igazi báli körtáncok, amelyekben cseré­lődnek a párok, már csak a legele­gánsabb rendezvényen vannak, ott is csak a nyitó részben, mégpedig azon egyszerű oknál fogva, hogy ezeket már alig ismeri valaki. Mu­tatóba csupán a magyar bálok ha­gyományos nyitótánca, a palotás maradt, amit vagy az első bálozók vagy profi táncosok szoktak bemu­tatni. A többieknek marad a kerin­gő, a tangó, a polka, jobb esetben a foxtrott, a swing, a szamba és a rock and roll - bár az utóbbi abron- csos szoknyában nehezen járható. De mivel bálba elsősorban az megy, aki szeret és némileg tud is táncolni, némi bodadozást és egy kis félrelépést - legalábbis a parket­ten - illik elnézni. A férfiaknak ugyancsak illendő minden az asz­taluknál ülő hölgyet megtáncoltat- ni - miután a kísérőjüktől elkérték őket. A felkérés egy „körre” érvé­nyes, de minimum két zeneszámot illik együtt táncolni. Ha a hölgy visszautasítja a felkérést, utána még jó fél óráig nem illik táncolnia mással sem. Ha mégis megteszi, annak nagyon erős az üzenetértéke és biztos lehet benne, hogy min­denki érteni fog belőle, aki észreve­szi. A tánc közbeni partnercsere és a lekérés ugyan megengedett, de csak akkor, ha mindenkinek kedvé­re való, semmiképp nem illik egy férfinak más hölggyel táncolni úgy, hogy a saját partnerét társaság nél­kül hagyta. Amint a zene elhallgat,' a férfi udvariasan megköszöni a táncot és a helyére kíséri a hölgyet. Nagyon nagy udvariadanság a partnert zene közben otthagyni a parketten, vagy a szünetben magá­ra hagyni az asztalnál. A tánc után a visszakísért nő meghívhatja tár­saságába a férfit - ez nagy megtisz­teltetésnek számít és nem illik visz- szautasítani, mint ahogy hölgyvá­lasz esetén sem lehet egy felkérésre nemet mondani. Azt, amit eleink már kétszáz év­vel ezelőtt is tudtak a báli etikett­ről, mi csak most kezdjük megta­nulni, ezért nem csoda, ha még a legnépszerűbb bálokon is megesik néhány faux pas. Ezeket elkerülen­dő nem árt a szervezőknek is meg­szívlelni azokat a szabályokat, amelyekhez annak idején minden ceremóniamester ragaszkodott, és amelyeket ma minden protokoll- szakértő a figyelmükbe ajánl. A báli meghívónak legalább a címzése - X. Y. urat és partnerét - legyen kézzel írott, a cél, az idő­pont és a helyszín megjelölése mel­lett tartalmazza a ruhára, esedeg a zenére és a frissítőkre vonatkozó tájékoztatást is. Az estélyi öltözék kétféle lehet - a „white de” a höl­gyek számára nagyestélyit és kö­nyökig érő kesztyűt, az urak szá­mára frakkot, állónyakú inget me­rev, fehér mellényt, fehér csokor­nyakkendőt (a fekete tilos, azt a pincérek viselik!) és cummerbun- dot, azaz övsálat jelent, de ezekben inkább csak reprezentálni lehet, ol- dottan szórakozni, mulatni nem. Ezért az elterjedtebb báli öltözék a „black de”, vagy a hosszú alkalmi ruha és a szmoking, amelyhez nem kötelező sem mellény, sem spanyol öv, viszont elmaradhatadan a feke­te lakkcipő és a fekete térdzokni. Lazább rendezvényeken, ahol a tár­saság nagy része ismeri egymást, megengedett a sötét öltöny fehér inggel és alkalomhoz illő nyakken­dővel, a hölgyek pedig viselhetnek rövid alkalmi ruhát is - fő, hogy csü- logó, selymes anyagból készüljön. A „kis fekete” főleg fiatal lányok szá­mára a lehető legrosszabb válasz­tás, mert teljesen elvesznek a fekete öltönyös férfiak között. A hölgyek cipellője lehet akár hátul, akár elöl nyitott, a lényeg az, hogy mutatós legyen és kényelmes, amelyben nem tortúra végigtáncolni az éjsza­kát, és nem kell az asztal alatt titok­ban levetni. 1 Érkezzünk pontosan, a ve- * lünk egy asztalnál ülőknek mutatkozzunk be, a férfiak kérjék fel táncra a velük egy asztalnál ülő hölgyeket. 2 Akit egy hölgy elutasított, » az csak akkor próbálkoz­zon újra a felkéréssel, ha a nemle­ges választ a hölgy azzal indokol­ta, hogy előtte már másnak ígérte azt a táncot. 3 A helyes testtartás a tánc • közben egyenes, de nem merev. A férfi a jobb kezét a nő dereka fölé teszi, ujjai legyenek összezárva. A férfi jobb keze tánc közben nem mozdulhat el, illet­lenség végigtapogatni a nő hátát. A nő bal kezét a férfi vállára he­lyezi könnyedén (nem a nyaka köré!), jobb kezét pedig a férfi bal kezére. Tánc közben a partnerek közötti távolság maradjon állan­dó, nem illik a partnerhez túl kö­zel kerülni. Ez alól a lassú tánc sem kivétel. Báli aranyszabályok 4 Tánc közben ne kerüljük » partnerünk pillantását, ne tegyünk nagy mozdulatokat a ke­zünkkel, ne rugdaljunk oldalra a lábunkkal. Legyünk tekintettel a parkett méretére és a többi tán­cosra, ne taroljunk, ne tolakod­junk. A szép tánc egyszerű és kifi­nomult. 5 A táncban a férfi vezeti a * nőt, sosem fordítva. A férfi­nak illik tánc közben beszélgetést kezdeményezni, szórakoztatni a partnerét, de nem azzal, hogy ha­misan dudorássza a zenekar által játszott nótát, vagy a zene ütemé­re lapogatja a nő hátát. 6 A táncparkettre nem vi- * szünk sem italt, sem ciga­rettát, sem mobütelefont - utóbbi a bálterembe sem való. A nőnél legfeljebb zsebkendő lehet, amit a jobb kezében tart. ' 7 A bál folyamán nem illik le- * venni a zakót és a nyakken­dőt - még akkor sem, ha a ferge­teges tánc közben kihevültünk. A nők a stólákat és boákat a székü­kön hagyhatják. 8 Nem tud mindenki tökéle- * tesen táncolni. Ha partne­rünk néha téveszt, nem illik erre gúnyosan felhívni a figyelmét. Úgy kell tennünk, mintha észre sem vettük volna, hiszen a mai kezdőkből lesznek a holnap jó táncosai. 9 A parkettről a hölgyet visz- * sza kell kísérni a helyére. A szünetet ki-ki azzal a partnerével töltse, akivel a bálba érkezett - ez alól csak akkor tehet kivételt, ha megfelelő társaságról gondosko­dott számára. A Akik együtt érkeztek a I v » bálba, azok együtt is tá­vozzanak, mégpedig legkésőbb fél órával a bejelentett záróra előtt. Nem vet ránk jó fényt, ha mi távozunk legkésőbb, (vm) Nagyon nagy udvariatlanság a partnert zene közben otthagyni a parketten, vagy a szünetben magára hagyni az asztalnál

Next

/
Thumbnails
Contents