Új Szó, 2008. január (61. évfolyam, 1-26. szám)
2008-01-18 / 15. szám, péntek
8 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2008. JANUÁR 18. www.ujszo.com (AP-felvétel) SZEMSZÖG Melyik nemzet volt elnyomó és melyik elnyomott? 6662 Nehogy véletlenül egy percig is jól érezzük magunkat, kényelmesen hátradőljünk, és aztgondoljuk, müyen jó, hogy volt egyszer egy rendszerváltás, azóta olyan kormányaink vannak, amelyeknek semmi sem fontosabb, mint a lakosság jóléte, mindig kitalálnak valamit, amivel borzolhatják az idegeinket. Azt már megszokhattuk, hogy az adott kormány mindig talál kivetnivalót az előzőn - kivétel, amikor két időszakban Dzurinda vezényelt -, arra meg a gyalogállampolgár már nem is figyel, miféle vádakat üzennek egymásnak oda-vissza, de minimum felszisszenünk, amikor az előző kormánnyal szembeni ellenintézkedések bennünket is, sőt elsősorban bennünket érintenek. Az egyik a nyugdíjpilléreket ostromolja. A második pillért azért hozták létre, hogy legalább a fiatalok takarékoskodhassanak arra az időre, amikor már nem tudnak vagy koruknál fogva nem akarnak dolgozni, esetleg amikor - szintén koruknál fogva - senki sem akarja alkalmazni őket. Egyszóval, úgy gondolják, ők is élhetnek úgy nyugdíjasként, mint ajapánok vagy a nyugat-európaiak: kirándulhatnak, bejárhatják a fél vüágot. Ficóék azonban másként gondolkodók. Szerintük az lesz a legjobb, ha továbbra is egy pénztárba folyik a pénz, onnan osztják szét azt a minimumot - nem igazságosan, testvériesen -, amelyből talán lakbérre, napi egy szelet kenyérre és egy pohárka vízre telik mindenkinek, s aki eddig a második pillérbe fektette jövedelme egy részét, vessen magára. Önöknek mi erről a véleménye? Valóban elég egy biztosító, egy szál pillérrel, vagy hagyni kell a második pillért, sőt esetleg szaporítani kell a takarékosság lehetőségeit, hogy minél több csapból folyjék a nyugdíjasok havi juttatása? Válaszukat a következő formában küldjék: ujszo(köz)válasz(köz)név, telefonszám. Az SMS-t a 6662-es telefonszámra küldhetik a T-Mobi- le vagy az Orange hálózatból. Egy SMS ára 3,- korona áfával. A rovatban közölt írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik. Számtalanszor ér bennünket, magyarokat a vád, hogy 1000 évig, illetve jobb esetben a 19. század második felében és a 20. elején elnyomtuk, magyarosítottuk az akkori Magyarország északi részén élő szlovákokat. Nem lehet párhuzamot vonni az elmúlt 1000 év, valamint a 19. század második fele és a 20. század első két évtizede, meg az 1945-48-as évek intézkedései között. Az egyes időszakokban másmás volt az értékrend. Az 1945-48-as események akkor történtek, amikor itt lett volna az alkalom, hogy a győztesek bebizonyítsák, „ők” nem olyanok, mint „amazok” voltak, de újra a vagonoké volt a főszerep. A szlovákság hálás lehetne a magyarságnak, hogy nemzetté válhatott. Ha 1000 évig nem a magyarokkal élnek egy országban, hanem mondjuk a csehekkel, lengyelekkel, ukránokkal, akkor már réges-régen csehek, lengyelek, illetve ukránok lennének. Vagy netán ők asszimilálták volna a nagyokat? Kevésbé valószínű. A szlovákságnak a magyarság idegen közeg volt, ennek köszönhetően az asszimiláció évszázadokon át nem működött. A történelmi Magyarországon szinte elszigetelve a többi (nagy) testvértől élhették a maguk életét. Miért nem az osztrákokat vádolják? Hozzájuk dörgölődnek. Vegyük az 1848—49-es szabadságharcot. A hivatalos szlovák politika az osztrákokat támogatta. Magyarán, segített leverni a szabadságharcot. Itt és most megkövetem azokat a szlovákokat, akik a hivatalos politika ellenében a honvédség soraiban harcoltak. Mi történt a szabadságharc leverése után? Milyen előjogokat kaptak az osztrákoktól? Egy-két gimnáziumot és a Maticát (azt is csak pár évvel a kiegyezés előtt). Az akkori szlovák vezetőket az osztrákok átverték. Semmilyen önrendelkezés. Már ezért megérdemelnék az osztrákok, hogy haragudjanak rájuk. De ha ez nem elég, jött 1867-ben az osztrák-magyar kiegyezés. Szlovák szemszögből az osztrákok (a szövetségesek) „cserben hagyták”, „kiszolgáltatták” őket a magyaroknak. Újabb osztrák arculcsapás. Lehet, hogy a magyarságban az 1848-49-es események miatt - és mert a szlovákság mindig az osztrákoknál kereste az „igazát”- volt valami tüske és némüeg befolyásolta a „boldog békeidők” eseményeit. Az akkori magyar kormányok nem akartak mást (mai szlovákiai szóhasználattal), csak hogy minél többen sajátítsák el az ország hivatalos nyelvét, a magyart, és így „az egész ország területén tudjanak érvényesülni”. Ma ez az államalkotó, kormányon levő politikusoknak természetes, és lépten-nyomon ezt szorgalmazzák. Nemcsak az ezeréves „elnyomás” a „bűnünk”. Állandó veszélyt jelentünk a szlovák nyelvre, mert magyarul beszélünk. Elárulok a vezető, kormányon levő politikusoknak, mai újdonsült nemzetébresztőknek egy nagy titkot. Nem tőlünk kell félteni a szlovákságot, a szlovák nyelvet, hanem a nyugati nagyobb testvértől. Vagy nem néznek TV-t, nem hallgatnak rádiót, a fejüket a homokba dugják, ezért nem észlelik vagy nem akarják észlelni, hogy ezeket a médiákat elárasztja a cseh nyelv?! Ezt fokozzák a Szlovákiában haknizó cseh előadóművészek is. Engem nem zavar, mert színvonalasabb műsorokat látok, hallok. De gondolom, a legtöbb szlovákban vegyes érzelmeket vált ki. Szerintem nemegy szlováknak megfordul a fejében, hogy a pénzéért miért nem hallhat a szlovák adókból szlovák szót. Az a szólás járta, hogy ha egy szlovák elkerül Csehországba, fél éven belül „fikázik”. Viszont, ha a cseh áttelepül Szlovákiába, egy életen át csehül beszél. Ha egy szlovák Szlovákiában megtanulja a magyar konyhanyelvet, nem tragédia. Kicsi a valószínűsége, hogy „elma- gyarosodik”, mivel Szlovákiában vagyunk. Fordított esetre viszont már-sajnos.-számos példa van. Sokszor a magyarországi szlovákság rohamos fogyását is nekünk róják fel, illetve mi szenvedünk miatta. Mert mi nem fogyunk eléggé? A magyarországi szlovákság több száz éve él idegen közegben (mi pedig kisebb megszakítással 80 éve, csak részben idegen közegben). Ez a fogyásuk egyik oka. A másik: a magyarországi szlovákságra a legnagyobb csapást csehszlovákiai testvéreik mérték. AII. világháború utáni telepítésekkor megbontották az úgyszólván homogén, vagy legalábbis nagy szlovák többségű magyarországi falvak etnikai összetételét azáltal, hogy itteni magyarokat telepítettek oda. Persze nemcsak oda, hanem a sváb falvakba is, mert nem volt megfelelő számú „öntudatos”, önkéntes, áttelepülni vágyó szlovák. Illetve, nem minden jelentkezőnek volt háza. Elméletileg, aki maradt, nem engedett a csábításnak, az jól érezte magát ott, de az sem elképzelhetetlen, hogy már akkor sem volt megfelelő szinten a nemzeti öntudata. A magyar kormányok mesterségesen próbálják fenntartani az ottani szlovákságot, szinte rettegnek attól, nehogy végleg eltűnjön. Az anyaországtól nem kapták meg mindig a várt segítséget. Hogy mást ne mondjak, vannak országok, ahol műholdas TV, rádióadások vannak a szomszédos országokban, illetve a nagyvilágban élő nemzettársaik számára, a szlovák műholdas közszolgálati TV pedig kódolva van. Napjainkban és a közelmúltban számos olyan intézkedési kísérlet volt, amely a délen - illetve a 200 méter tengerszint alatti magasságban élőket - sújtja. Évekkel ezelőtt a hegyvidékeken való a gázártámogatásról spekuláltak, most megint erről van szó, csak burkoltabb formában. Bonyolult átszámításokkal - ami a legtöbb ember számolási képességeit meghaladja - fogják a gázfogyasztást kiszámítani. Régebben az indok az volt, hogy odafenn pár fokkal hidegebb van (ezen az alapon, itt lent klímaberendezésre, és annak működtetésére adhattak volna hozzájárulást). A módszer most rafináltabb: ott ritkább a levegő. A megkülönböztető intézkedések (illetve a nem intézkedések) közé tartozna még az is, hogy a déli régiók mindennemű fejlesztése az északabbra lévők után kullog. Nyugtassuk magunkat azzal a régi mondással, hogy az iparosítás egyenlő a betelepítéssel? Egyet azonban elfelejtenek azok, akiken ezek a megkülönböztető intézkedések (vagy nem intézkedések) múlnak, hogy ezzel az itt élő összes lakost - nemzetiségre való tekintet nélkül - sújtják. Mánya László Megrendelem az ISJEZa&I-* 1 hónapra negyedévre félévre 1 évre Utca/házszám: Postai irányítószám: . Település: Inkasszószám/SIPO-szám Bankszámlaszám: Telefonszám: e-mail cím: Aláírás: Az ajánlat új előfizetőinkre vonatkozik, amíg a készlet tart Új előfizetőnek számít az, aki az elmúlt 3 hónapban nem járatta az Új Szót. Kérjük, a szelvényt olvashatóan kitöltve, a kívánt előfizetési időszakot megjelölve küldje el az alábbi címre: Petit Press, a.s.. Distribučné oddelenie, PO BOX, 814 64 Bratislava vagy a 02/59 233 339-es faxszámra. Megrendelése alapján kézbesítjük Önnek a bankutalványt. A lapot azután kezdjük kézbesíteni, hogy az Ön által befizetett összeg megjelenik a kiadó számláján. Megrendelőlap Ha most megrendeli az Új Szót legalább 3 hónapra, egy Gillette Fusion borotvakészüléket ajándékozunk Önnek 700 korona értékben.
