Új Szó, 2008. január (61. évfolyam, 1-26. szám)

2008-01-18 / 15. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. JANUÁR 18. Kultúra 9 Once - John Carney kiváló alkotása a legjobb filmzene kategóriában indul az idei Oscar-gálán Csak egyszer, az életben egyszer A két főszereplő, Markéta Irglová és Glen Hansard (Képarchívum) Senki se csodálkozzon Ste­ven Spielberg kijelentésén, miszerint John Camey filmje, az Egyszer (Once) egy évre szóló inspirációt jelentett számára. Van ilyen. Sokaknak épp az ő ’82-es filmje, az E.T. - a föl­dönkívüli lehetett hasonló élmény. SZABÓ G. LÁSZLÓ S akárcsak Spielberg, John Car­ney is a másság elfogadására biz­tat. Nagy szavak, világsztárok és látványos helyszínek nélkül. Az Egyszer ugyanis a kis költség- vetésű filmek kategóriájában bi­zonyítja, hogy az egyszerű, de megejtő emberi történetnél semmi sem lehet értékesebb a moziban, s ha hiteles a tálalás, hollywoodi ar­cok nélkül is megkönnyezi a néző, amit a vásznon lát. Az Egyszer ugyanis ilyen film. Szíven találja az embert. Utcai zenész a fiú. ír mackó vö­rös hajjal, ragyogó fehér fogsorral. Dublin belvárosában énekel. Nap­pal népszerűbb dalokat, amelye­ket már az arra járók is jól ismer­nek, esténként a saját szerzemé­nyeit. Talán mondanom sem kell: ezek az érdekesebbek. .Ezek ugyanis a szívéből szólnak, az ő ér­zelmeiről, az ő bajairól, az ő örö­meiről. Közben persze dolgozik is a fiú. Porszívójavító apja tenyérnyi műhelyében. Jó fej az öreg is. Na­gyokat hallgat, befele mosolyog, a mindennapok ügyes-bajos dolgai már leperegnek róla. Feleségét el­temette, azután költözött vissza hozzá, amikor magára maradt. Amikor őt is elhagyták. Tíz évig tartó szerelem után nélküle kez­dett új életet a lány, méghozzá Londonban. A dalok is erről szól­nak. A megcsalt, magányos, társát kereső emberről, akinek szíve van, lelke van, mégsem találja az igazit. Jön a lány. A másik. Virágot árul a tömegben. Teljesen hétköznapi arc, még ír is lehetne, de nem az. Cseh. Ezt majd később tudjuk meg. Nem az a csacsogó típus. Mindig csak annyit mond, amennyit kér­deznek tőle. Megtudja, hogy a fiú „főállásban” porszívókat javít. Aki ilyen jól zenél, s Ilyen érzelmekkel teli, tartalmas dalokat ír, az biztos megreparálja az övét is. Másnap már húzza is maga után a lerob­bant masinát, így vonulnak végig „hármasban” a fél belvároson. Közben kiderül, hogy a lány a jobb megélhetés reményében jött Dub- linba, remekül zongorázik, s van is a közelben egy hangszerbolt, ahol a tulajdonos megengedi neki, hogy ebédszünetben, amikor zárva az üzlet, játsszon néha. Például Men- delssont, vagy... épp egy utcai ze­nész dalát. Fiú és lány már együtt muzsikál. A lány zongorázik, a fiú a gitárját pengeti, a tulaj csak mosolyog, mi­közben szendvicsét majszolja. Nem múlik el sok idő: ők ketten már érzik, hogy van köztük valami, amit még egyikük sem mer (akar?) nevén nevezni. Zenei ízlésük olyannyira megegyezik, hogy a lány már szöveget ír a fiú zenéjére. Mélyről feltörő, őszinte érzelmeit adja ahhoz a zenéhez, amely tisz­tán, nyílegyenesen tör előre a hul­lámzó tömegben. S ahogy múlnak a napok, a lány is egyre jobban megnyílik a fiú előtt. Nem egyedül jött ki Dublinba. Anyját s kislányát is magával hozta. Férjét nem. Va­lahogy nem is hiányzik neki. Már nem éreznek egymás iránt túl so­kat. Kis lakásban élnek szorosan és szerényen, de a lányra már jobb napok várnak: takarítani fog egy jómódú családnál. A fiú már éhes a szerelemre. Szeretné, ha a lány végre nála aludna. Ez a lány azon­ban tud várni. Nem sietteti a dol­gokat. Egy hétvégén stúdiót bérelnek. Besegít nekik három remek utcai zenész, feljátsszák néhány dalu­kat, a fiú ezzel a demóval akar ko­pogtatni Londonban, minden ál­ma, hogy hivatásos zenész legyen. Tehetségében a lány is bízik, akár­csak közös dalaik erejében, érzel­mi töltésében. „Hogy van az cse­hül, hogy szeretlek?” - kérdezi a hétvégi kirándulásuk során egy fiú. „Es szereted még a férjedet?” Mire a lány, csehül: „Én téged szeretlek.” Amit a fiú persze nem ért, a lány pedig nem fordít le an­golra. Nincs is egyetlen szerelmi vallomás sem a filmben. Nincse­nek csókok, ölelések, nagy össze- borulások, ez a két ember mégis tudja: olyat, mint a másik, csak egyszer ad az élet. Még egyszer biztos nem. A lány viszont még mindig úgy érzi, az utolsó eséllyel még adós a férjének, ezért kihívja Dublinba, próbálják meg újra. Az­tán majd meglátja... A fiú pedig el­indul Londonba, de még mielőtt repülőre ülne, felhívja régi sze­relmét, hogy ekkor és ekkor érke­zik, és megveszi, sőt házhoz szál­líttat a lánynak egy helyes kis zon­gorát. Ennyi a film, nem egész másfél órában. A Sundance fesztiválon közönségdíjat kapott, Ameriká­ban váratlan kasszasiker, a leg­jobb filmzene kategóriában ott van az Oscar-várományosok lis­táján. Pedig egyik főszereplő sem színész. Glen Hansard hivatásos zenész. Frames nevű együttesé­vel többször is koncertezett már Csehországban, így komponált zenét Jan Híebejk Szépség baj­ban című filmjéhez. Markéta Irg­lová számára is ez volt az első színészi feladat. Neki is a zene az éltető ereje. Amióta Csehország­ban megismerkedtek, együtt is zenélnek. És bár a filmben nem - az életben már jó ideje egy párt alkotnak. Minden rezzenésük hi­teles, minden daluk megérinti az embert. Losonc szülöttét a magyar művelődéstörténetben és oktatásban is jelentős személyiségként tartják számon A múzeumalapító Fábry Jánosra emlékeznek Fábry János fáradhatatlan gyűjtő is volt (Képarchívum ELŐZETES Rimaszombat. Emléknapot szervez holnap a múzeumalapító Fábry János halálának centenári­uma alkalmából a Gömör-Kishon- ti Múzeum Egyesület és a Refor­mátus Tudományos Gyűjtemé­nyek. A magyar művelődéstör­ténetben és oktatásban is igen je­lentős személyiségként számon tartott Fábry Jánosról hét tudo­mányos előadás hangzik el Tom­pa Mihály Református Gimnázi­um dísztermében. Az eseményen jelen lesz Fábry dédunokája, a je­lenleg Nagyvázsonyban élő Fábry Szabolcs is, és ezen az emlékna­pon adják át a Gömör-Kishonti Múzeum Egyesület által alapított Fábry János-díjat is. Fábry Jánost, aki 1830. július 31-én született Losoncon és 1907. december 30-án hunyt el Rima­szombatban, muzeológusként, bo­tanikusként tartja számon a mű­velődéstörténet. Gimnáziumi ta­nulmányait szülővárosában kezd­te, majd Selmecbányán fejezte be. Bölcsészeti egyetemi tanulmányait Eperjesen végezte Hazslinszky Fri­gyes és Vandrák András irányítása alatt. A kor szellemének parancsára mint igazi hazafi az 1848-49-es szabadságharcban honvédtüzér­ként, majd térparancsnoksági se­gédtisztként vett részt. A vüágosi fegyverletétel után a Rimaszombat melletti Jánosi községben volt ne­velő. 1850-ben az evangélikus egyház által működtetett osgyáni gimnázium tanára lett. Tanárkodá­sa mellett a bécsi egyetemen fizi­kai, kémiai és geológiai tanulmá­nyokat is folytatott. Az osgyáni és rimaszombati gimnáziumok egye­sítése után tanári pályáját a rima- szombati egyesült protestáns gim­náziumban folytatta, itt többször az igazgatói hivatalt is viselte. Is­mert tanítványa volt Mikszáth Kálmán is. Hosszú pályafutása alatt har­mincnégy évig tanította az összes természettudományi tárgyat. A ta­nítás mellett beszerezte a szakok­hoz nélkülözhetetlen tanszereket, és példátlan gazdagságú gyűjtemé­nyeket alapított az oktatás szemlél­tetéséhez. 1868-1890 között fenn­tartott és igazgatott egy államilag segélyezett felsőbb leányiskolát, ez volt az első ilyen oktatási intéz­mény Rimaszombatban. Fábry János fáradhatatlan gyűj­tő is volt, a mai Gömör-Kishonti Múzeum elődjének alapító igazga­tói tisztségét is ő töltötte be. Tevé­kenyen részt vett számos tudomá­nyos és kulturális egyesületben, ő volt a rimaszombati meteorológiai állomásnak az észlelője. Növénygyűjtő szenvedélyének 42 évi eredményét rendezett her­báriumba foglalta össze, ennek ma kisebb része Kolozsváron, bizonyos hányada a Gömör-Kishonti Múze­umban található, legnagyobb része pedig a pozsonyi Szlovák Nemzeti Múzeumban kutatható. A rima- szombati múzeum régiség- és éremgyűjteménye a Fábry János ál­tal ajándékozott gyűjteményből fejlődött tovább napj ainkig. A Fábry János Émléknap hol­nap délelőtt kezdődik a Gömör- Kishonti Múzeumban, Fábry Já­nos és munkatársai emléktáblájá­nál, az ünnepi közgyűlés 10. 15-kor veszi kezdetét a Tompa Mihály Református Gimnázium dísztermében, (szász) Két forgatókönyv az Oscar-díjkiosztóra A hollywoodi írósztrájk miatt két forgatókönyv is készül a feb­ruár 24-i Oscar-díjkiosztóra: az egyik a hagyományos csillogó sztárparádé terve, a másik egy alternatív program a gála megmen­tésére - közölte Gil Cates producer. Az időpont közeledik, és a for­gatókönyvírók három hónapja tartó munkabeszüntetésének még mindig nem látni a végét. így továbbra is bizonytalan, hogy milyen körülmények között oszthatják majd ki az amerikai filmipar híres szobrocskáit. Gil Cates el sem tudja képzelni, hogy a Oscar-díjki- osztó is ilyen sorsra jusson, mint az Arany Glóbusz díjkiosztója. „Megrendezzük” - szögezte le, hozzátéve: felkészülnek arra is, ha a sztrájk addig nem ér véget. Az esetleges alternatív show részlete­it nem fedte fel, de utalt rá, hogy a „filmipar nagyágyúi”, akik a dí­jakat kihirdetnék, szükség esetén rögtönöznének. „Nincs pánik, előkészítjük a gálát” - erősítette meg Sid Ganis, az Oscar-díjakat odaítélő Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia elnöke. Az alternatív műsorban valószínűleg az előre felvett bejátszások és filmrészletek játszanék a főszerepet, mivel a sztrájk miatt valószínűleg sok híresség lemondaná részvételét. (MTI) PENGE Bérolvasó Sebestyén és a lézengő writter Az olvasás nagy üzlet, leg­alábbis benne van a tisztes megélhetés lehetősége. Persze, most nem kritikusi honoráriu­mom kritikus nagyságára cé­loztam, csupán egy Nagy Kop- pány-novella kiindulási pontját próbáltam megidézni. Bérolva­só Sebestyén, ez a kisvárosi, megbecsült kisiparos ugyanis bérbe olvasta el a kliensek által tetszőlegesen kiválasztott könyveket, persze alapos must­ra után, akár egy cipész teszi a szakadozott lábbelivel, s így ke­resi kenyerét. S ha a konkurens bérfilmnézővel nem is veheti fel a versenyt (bezzeg a régi időkben segédekkel is dolgoz­tatott!), mégiscsak megfelleb­bezhetetlen szaktekintély, hi­szen - ahogy azt egy megbízó mondja: „Ha Sebestyén olvas­ta, az isten bizony olyan, mint­ha én magam olvastam volna!” Nagy Koppány Zsolt Nagyapám tudott repülni című könyve ha­tására nagy kedvet kap az em­ber az efféle vállalkozáshoz, még akkor is, ha az ember ruhá­jából „orrfacsaró könyvszag” árad. A Magvető Novellárium soro­zata ékesen rácáfolt arra a szokványszólammá silányult Nagy Koppány Zsolt Nagyapám tudott repülni vissza-visszatérő megfogalma­zásra, mely szerint a novella ha­lott: nagyon is élő, eleven, s en­nek egyik legremekebb bizony­sága ez a kitűnő könyv. A szer­ző a hazai olvasók előtt sem is­meretlen, hiszen a kötet né­hány novellája a Kalligramban jelent meg először. A két egységre bontott könyv első fele a mítoszok, történel­mek, a másik fele a játékok, tra­gédiák alcímet viseli, noha bát­ran mondhatnánk, hogy épp e kategóriák képlékenysége és egymásba olvaszthatósága al­kotja e kötet egyik fő mondani­valóját. Az elbeszélő hangok sokféleségét a misztikus ab­Csehy Zoltán kritikai rovata szurdtól (Személyi figyelő) a groteszkig (A nagy, fehér, sánta kutya) a fergeteges, gyakorta tragikomikus humor (Aki befes­tette, Az Én és az Eszter, Autós, A róka szól) fogja össze, melynek számtalan árnyalatában szi­porkázik a szöveg és a csalha­tatlan arányérzék hatványozot­tan karakteres stílust teremt. A populáris kultúrához való vi­szony nemcsak a filmszerűség jelenlétében érzékelhető, ha­nem a műfajparodisztikus ele­mekben is: a mese lebontása vagy „korrekciója” a szerző egyik kedvelt témája. A róka szól című novella egy klasszikus mese kulisszatitkait mondja el a róka szájába adva, a Három történet első darabja egy ezópu­si mese paródiájaként is olvas­ható. Az abszurd és a groteszk ebben a könyvben sosem öncé­lú játék, hanem lényegét te­kintve korunk túlhajtottan já­tékos felszínessége alatt meg­húzódó tragikumának hordo­zója (pl. Béla és a virágok, Egy megváltóra, Az én emberem, A várban őrt álló gondolatai). A nyelv roncsolása, illetve a ron­csolt vagy jobban mondva ide­gen struktúráit a magyarra erőltető szövegelés (A lézengő writter) éppúgy helyet kap az elbeszélői regiszterek sorában, mint a szinte ellenőrizetlen köznapi beszéd (Tánc) vagy a Dino Buzzatit, Italo Calvinót vagy Örkény Istvánt idéző szer­kesztésmód. Különösen plasz­tikusak az erdélyi világot és magát a mindenkori anekdoti- kus hagyományt kipellen­gérezve rehabilitáló novellák, mint amilyen például a címadó remeklés. Ebben a könyvben kétségte­lenül a magyar novella néhány igazi remekműve született meg. (Nagy Koppány Zsolt: Nagyapám tudott repülni, Magvető, Budapest, 2007.) Értékelés:

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents