Új Szó, 2008. január (61. évfolyam, 1-26. szám)
2008-01-18 / 15. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. JANUÁR 18. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Politkovszkaja nevét viseli Anna Politkovszkaja orosz újságírónőről nevezték el a termet, melyben az Európai Parlament sajtóértekezleteit tartják - jelentette be Hans-Gert Pöttering. Az EP elnöke hangsúlyozta, hogy az újságírónő „a szabad és független sajtó melletti elkötelezettség jelképe ”. „Bátor asszony volt, a sajtó- és kifejezési szabadságért harcolt. Tisztelettel adózunk küzdelmének, melyet igen nehéz körülmények között folytatott” - hangsúlyozta a névadáson az EP elnöke. Politkovszkaja a csecsenföldi háborúról tudósított, leleplezve az emberi jogok sorozatos megsértését. Saját moszkvai lakóépülete lépcsóházá- ban gyilkolták meg 2006. október 7-én. (mti) J j c3 * ör / '*/</ / *i|lt o x^/l Um Q*- Sajnos, lakótelepen élek, és az emberek az ablakon dobálják ki a karácsonyfát. (Peter Gossónyi karikatúrája) Az ötlet a spanyol himnusz szövegének megírására a spanyol olimpiai bizottság elnökének fejében fogant Különféle hangon, egy szívből A március 9-én esedékes parlamenti választások előtti kampányt színesítheti egy aláírásgyűjtés, amelynek célja megerősíteni a spanyol himnusz szövegére kiírt pályázaton legjobbnak talált verset. Ám belpolitikai feszültségek miatt kétséges, hogy a „nemzeti dalt” 30 év után ismét énekelhetővé tevő strófák egybeforrasztják-e a sokszínű s újabban a szeparatizmus kísérteteivel hadakozó országot. MTl-ELEMZÉS A spanyol himnusz zenéje az 1761-ből származó Királyi induló (Marcha Real), szerzője ismeretlen. II. Izabella uralkodása alatt vált Spanyolország hivatalos himnuszává. Korábbi szövegét, Jósé María Pemán versét, amelyre még a múlt század 30-as éveiben adta áldását Francisco Franco jobboldali diktátor, 1978óta tilos énekelni. Az abban az évben elfogadott demokratikus alkotmány ugyanis csak a zenét hagytajóvá. A mű ettől kezdve csak zenekari változatban „élt” - mint az NDK himnusza, amelyet Erich Honecker hatalomra jutásának éve (1971) után fosztottak meg szövegétől. A keletnémet himnusz záró soraiban ugyanis a „Németország, egységes hazánk” kifejezés szerepelt. Keletkezésekor, 1949-ben mind Kelet-, mind Nyugat-Németországban bizonyosra vették, hogy a német állam és nemzet egysége pár év után helyreáll. A 70-es évek elején, az NDK és az NSZK kölcsönös elismerése és ENSZ-felvétele nyomán már tudni lehetett, hogy a megosztottság hosszabb távú lesz. A spanyolok 30 éven át tűrték azt a furcsa helyzetet, hogy ünnepi alkalmakkor, sportversenyeken legföljebb dúdolhatják a himnuszukat. Az ödet az új szöveg írására Alejandro Blancónak, a spanyol olimpiai bizottság elnökének a fejében fogant meg, amikor 2006-ban az FC Liverpool stadionjában megtekintett egy labdarúgómérkőzést. Mély benyomást tett rá, ahogyan 40 ezer helyi szurkoló énekelte teli torokból a You'll never walk alone-t, a Liverpool „himnuszát”. A tavaly kiírt pályázatra több mint 2000 pályamű érkezett. Egy amatőr költő, Paulino Cubero alkotását nyilvánította győztesnek a zsűri, amelyben irodalmár, zenetudós, történész, zeneszerző és egy atléta kapott helyet. Ahhoz, hogy a vers a himnusz szövegévé váljon, 500 ezer támogató aláírásra van szükség. Ha ez megvan, akkor kerülhet a szöveg a madridi parlament elé jóváhagyásra. Már a pályázat kiírásakor sokan úgy vélték, nem koronázhatja siker a vállalkozást. Hogyan is lehetne a himnusznak olyan szöveget adni, amely megfelel a részben saját nyelvvel és kultúrával büszkélkedő valamennyi régiónak, köztük azoknak is, amelyek hideglelést kapnak a „nemzeti identitás” hangoztatásától? A szkeptikusok jóslatát megerősítik az első reagálások. A Cubero- vers kezdő sora - Viva Espana (éljen Spanyolország) - a Franco-dik- tatúra alatti változat nyitó sorával azonos. Emiatt főként a baloldalon kelthet ellenszenvet, és aligha arat tetszést Baszkföld és Katalónia sze- paratistáinakkörében. A második strófa első sora (Szeresd a hazát) kívülállók fülében ártatlanul csenghet, ám sok spanyol számára ez is a jobboldali diktatúra évtizedeit idézi. Franco tábornok azon rögeszméjét, hogy Spanyol- ország egységes nemzetállam, mely vasszigorral fojtja el a függetlenségre törekvő katalánok, baszkok és mások vágyait. A kezdő strófa elismeri az ország sokszínűségét, amikor arról szól, „énekeljünk együtt, különféle hangon, egy szívből”, ám a politikai pártok első reagálása nem biztató. „Ez a szöveg bűzlik” - jelentette ki Gáspár Lla- mazares. Az Egyesült Baloldal vezetője úgy véli, a strófák a Franco- diktatúrára emlékeztetnek, amikor a nemzeti jelképekről a politikai jobboldal jutott az emberek eszébe. A spanyol konzervatívok sem igazán lelkesednek az új szövegért. Az ellenzéki Néppárt vezére, Mariano Rajoy azonban jobbnak látta, ha nyilvánosan egyelőre nem foglal állást a versről. Első hallásra meglepően józanul nyilatkozott a parlamenti katalán szeparatisták pártjának szóvivője. Joan Tarda leszögezte: ésszerű dolog, hogy a spanyol nemzet himnuszának is legyen szövege. „Éppen úgy, ahogyan a mi katalán nemzetünknek is van saját himnusza” - tette hozzá, az Els Segadorsra utalva. Ez utóbbi arra buzdítja Katalánia népét, hogy „sarlóval aprítsa” a spanyol betolakodókat. Tarda pragmatizmusának valódi oka abban rejlik, hogy a spanyol himnusszal felértékelődik a katalánoké. Mindkét nemzetnek (a 2005-ben Madriddal kialkudott új autonóm alkotmány nemzetként definiálja a katalánokat) saját himnusza van, tehát egyenrangúak. Innen már csak egy lépés a barcelonai szeparatisták követelése: a kiválás a spanyol államból. A spanyoloktól nyelvileg is távol eső baszkok helyzete közismert: az ETA évtizedek óta vív fegyveres harcot Baszkföld önállóságáért. Újabban mozgolódnak az andalú- zok és a galíciaiak is. Az előbbiek a helyi alkotmány átírásakor bevezették a „nemzeti realitást” mint közigazgatási fogalmat (az autonóm régió helyett). Az utóbbiak tavaly óta ádáz harcot vívnak saját alkotmányuk átírásáért. A cél a galíciai „nemzed’ fogalmának bevezetése, a spanyol és a galíciai nyelvjárás egyenrangú használata, valamint 21 milliárd euró kicsikarása Madridtól a megkezdett beruházásokra (gyorsvasúti vonalak, autópályák). A legújabb ötlet: az ország északnyugati csücskében fekvő Galíciában állítsák egy órával vissza az időt. Ezáltal Santiago de Compostelában nem a madridival, hanem a lisszabonival (meg a londonival) azonos időt mutatnának az órák. Nem valószínűtlen az sem, hogy az uniópártok és az SPD a választások után is egymásra lesz utalva Egymás fogságában a CDU/CSU és az SPD MTl-HÁTTÉR Egymás fogságában vannak a konzervatív kereszténypártok (CDU/CSU) és a szociáldemokraták (SPD) a német nagykoalícióban, s az esetleges kilépésre - minden viszály ellenére - egyikük számára sem kínálkozik megfelelő forgatókönyv - vélekedett Gerd Mielke, a mainzi egyetem professzora, az egyik legnevesebb német politológus. Mielke - aki jelenleg az 1966 és 1969 között kormányzó első német nagykoalíció akkori stabilitási tényezőit vizsgálja - annak a nézetnek adott hangot, hogy az uniópártok és a szociáldemokraták „érdek- és kényszerházassága” a 2009-ben esedékes szövetségi parlamenti választások után is fennmaradhat. A szakértő szerint a jelenlegi - a küszöbönálló tartományi választások előtti - éles koalíciós feszültségek egyáltalán nem jelentenek meglepetést. Az ellentétek ugyanis lappangva mindig is fennálltak a két nagy néppárt, a Német Kereszténydemokrata Unió (CDU) és a Német Szociáldemokrata Párt között, azok kiéleződése a tartományi választások előtt természetes. Ugyanakkor a január végi választások után aligha tér már vissza a korábbi „fegyvemyugvás” -jelentette ki. Mielke szerint 1966 és 1969 között egészen más volt a helyzet. Akkor a két nagy párt szándékosan törekedett az együttműködésre. A CDU-nak „be kellett rendezkednie” a Konrad Adenauer kancellár utáni korszakra, az SPD-nek pedig bizonyítania kellett, hogy kormányzóképes párt. A mostani időszakhoz képest alapvető különbséget jelentett az is, hogy abban az időben a szabaddemokraták (FDP) mindkettőjük számára megbízható koalíciós partnert jelentettek a későbbiekre, azaz fennállt a kilépés forgatókönyve. Most azonban - mint Mielke vallotta - a 2009 utáni időszakra nincsenek megfelelő koalíciós kilátások, a jelenlegi ötpárti felállás - a CDU/CSU, az SPD, az FDP a Zöldek és a Baloldal pártja - nem kínál egyszerű kormányzati perspektívát. Ilyen körülmények között szülte teljesen kizárt, hogy a CDU/CSU és az SPD még a 2009-es választások előtt felmondja a koalíciót - nyilatkozott Mielke, aki szerint egyáltalán nem valószínűtlen az sem, hogy az uniópártok és az SPD a választások után is egymásra lesz utalva, s egymás foglyai maradnak. KOMMENTÁR Fico Airport MOLNÁR IVÁN A kormányra e héten - legalábbis ideológiai szemszögből nézve - nem lehet panaszunk. A pozsonyi repülőtér és a Cargo Slovakia vasúti teherfuvarozó sorsáról pontosan úgy döntött, ahogy egy klasszikus szocialista kormányhoz illik. Az előző rendszer kollektivista hagyományaira építve egy talpalatnyi kifutópályát, egy fogaskereket sem adunk a kapitalistáknak. A szerdai kormányülés után „öröm” volt nézni Robert Fico boldogságtól sugárzó arcát, amint mindezt bejelentette, közben már a jövőt tervezgette. Hogyan fogja ő, pontosabban az állam felvirágoztatni mindkét társaságot, bebizonyítva, hogy az állam is lehet jó gazda. Fico igenis megérdemli, hogy bizonyíthasson, hiszen mindkét cégért keményen megküzdött. A Dzurinda-kormány majdnem mindkettőt eladta az orra elől, és csak a szerencsének - pontosabban Fico szerencséjének - köszönhető, hogy az utolsó pillanatban még sikerült elzavarniuk a befektetőket. Igaz, hogy most emiatt a pozsonyi repülőtér privatizációjának győztese, a bécsi repülőtér perrel fenyeget, Ficónak azonban emiatt nem fő a feje. Ugyanígy nemigen érdekli őt saját minisztereinek a véleménye sem. Ľubomír Vážny közlekedési miniszter például a kormányülést követően bevallotta, hogy ő személyesen egy tőkeerős befektetővel alakított közös vállalatban látta a pozsonyi repülőtér jövőjét, ami biztosabb pénzforrásokat jelentett volna a repülőtér fejlesztésére. Ficónak azonban sikerült leszavaznia a józan észt, a kormányfő ugyanis bízik bennünk, egyszerű adófizetőkben. Tudja, hogy nekünk nem probléma összedobni azt a csaknem 9 milliárd koronát, ami a kormány szerint a repülőtér fejlesztésére kell az elkövetkező években. Mindez semmiség, ha örömet szerezhetünk a kormányfőnknek. Fico sugárzó arcát látva talán még arról is megfeledkezünk, hogy a Dzurinda-kormány által kiírt privatizációs pályázat győztese, a bécsi repülőtér vezette TwoOne konzorcium 6 milliárd koronát kínált a reptéri részvények 66 százalékáért, a pénzinjekció 7,9 milliárd korona lett volna, a beruházási-fejlesztési ígéretei pedig 9,75 milliárd koronára szóltak. Megfeledkezünk talán arról is, hogy a TwoOne azt ígérte, sűrítik a járatokat, több lesz az utas, amivel megközelítőleg 35 ezer új munkahely jött volna létre. Talán azt is sikerül kitörölni a fejünkből, hogy 2015-ig a TwoOne 18 milliárd 974 millió koronát tervezett költeni a pozsonyi repülőtérre... Fico szerint mindez semmi a mi becsületesen megkeresett 9 milliárdunkhoz képest. Ebből olyan repülőteret építhetünk, amely a dolgozó népet szolgálja. Magyarul, lehet hogy a légi- társaságok többsége széles ívben elkerüli, és nekünk Budapestről vagy Bécsből kell repülnünk, de így, üresen és kopottan is a miénk lesz. Mi marad nekünk, akiknek Fico kollektivizációs agyréme mégsem olyan vonzó? Talán gyakrabban gondolhatnánk Fábry Zoltán 1945 decemberében tett naplóbejegyzésére: ,A kollektivizmus és individualizmus vitája, harca: a szervezet egészségére mutat. Ahol e harc, e vita megszűnik, ott az egyik betegsége vagy túlsúlya megfertőzte, elnyomta a másikat. És ez a halál.” JEGYZET Dackorszak BUCHLOV1CS PÉTER Hölgyeim és uraim, meg lehet nyugodni. A legőszintébb beszéd, a legteljesebb nyíltság ideje jött el, egész pontosan szerdától. Robert Fico kormányfő ugyanis akkor mondta meg a tutit. Mármint, hogy a kormányzás mindig is a hatalomról és az érdekekről szólt, azért kormányzunk, hogy a saját érdekeinket érvényesítsük bármi áron, s ez így van Angliában is. Sőt, hogy a nemzetközi politikában ez még durvább, hiszen ott sem kereshetünk semmiféle értéket, eszmét. Azt leszámítva, hogy ezek a megállapítások csak afféle féligazságok - például Angliában működik egy olyan civil és ha- talomellenórző demokratikus rendszer, melynek csíráit Fico oly szeretettel igyekszik idehaza eltiporni, ráadásul ott a kormány megbukna, ha a sajtót szeretné megregulázni, de már ennek ötletétől is -, az is pazar, ahogy kormányfőnk gondolatai és válaszai szofisz- tikálódnak. Például arra a kérdésre, miért adott Tapol- csánynak 1,2 milliós állami támogatást, kijelentette, hogy csak. Adott és kész. Miért ne adott volna? Tetszenek érteni. Nem kell többé magyarázkodni, nem kell megindokolni többé semmit, észérveket pedig végképp vágjunk a sutba. Meg nem is támogatunk senkit a pártunk szerint, de nem ám! Szerdától a kormány hisztis, sértődött, dackorszakos kiskamasz szintjén beszél velünk, s legfeljebb ilyen részletes magyarázatok lesznek: csak, de, nem, azért se, bee! Persze, a Szlovák Földalap vezérigazgatóját nem menesztik, csak a többieket rúgták ki, minden marad a régiben, csak most még azon morfondíroznak, hogy a kormány szabhassa meg, ki az újságíró és ki nem az. Erről kedden társalgóit a kedves vezérkar. Leleki szememmel már látom, ahogy sorban állunk, és Vasil Bilak elvtárs lefeleltet mar- xizmus-leninizmusból, izé, Fico elvtárs ebből a pszeudosz...rból, amit ő demokráciának nevez. Kivert a verejték. Kenyában nádvágó késsel vágják le az ellenzékiek khm.... fütyijét. Jaj, minek is szóltam, még lekoppintják ezt a remek ötletet....
